Szolnok Megyei Néplap, 1983. október (34. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-20 / 248. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1983. OKTÓBER 20. Összehangolt munka - eredményesebb vizsgálódás II hazai kutatások felmérése Képernyős A számítógépek térhódításával, az auto­matikus irányítási rendszerek elterjedésé­vel egyre szaporodik az elektronikus kép­ernyőt (terminált) alkalmazó munkahelyek száma. Sokan vannak, akik egészségre ár­talmasnak ítélik meg ezeket a munkahe­lyeket. Az már bizonyos, hogy a képernyő­ből jövő röntgensugarak nem ártalmasab­bak a vele közeli rokonságban lévő televí­ziós készülékekből kiáramlóknál. A képer­nyőből eredő elektromágneses sugarak ha­tása is elhanyagolhatóan csekély. Az vi­szont kétségtelen, hogy a szem a szokásos­nál jobban igénybe van véve, a képernyő­ről való leolvasásnál ugyanis a szemnek állandóan alkalmazkodnia kell a változó fénysűrűségi viszonyhoz, ami a pupilla nyílásának változtatását igényli. Ha a lá­tószerv rossz, akkor minden különös szer­vi betegség nélkül is panaszok léphetnek fel. Az orvosok egyébként már megállapí­tották: nincs bebizonyítva, hogy a képer­nyőnél végzett munka a látóképesség jó­vátehetetlen gyengülését okozza, és ez nem is igen lehetséges. A fejfájástól a szem­gyulladáson és szemfájáson át egészen a munkahely látás átmeneti gyengüléséig terjeao pana­szok azonban kétségtelenül előfordulhat­nak. A szemet kímélő jó képernyő csillogás­mentes, éles, tiszta. Magassága szerint is egyénileg beállítható. Az egyes sorok és szavak rajta könnyen megkülönböztethe­tők. A betűvilágosság és a kontraszt egy­mástól függetlenül állítható be, és a szük­séglet szerint szabályozható. Fontos, hogy a képernyőben ne tükröződjenek se abla­kok, se világítótestek. Elvárható, hogy megfelelő legyen a terminál melletti ülő­helyzet, és viszonylag nagy legyen a moz­gásszabadság. Kívánatos, hogy 2—3 órai folyamatos képernyő előtti munka után 20—30 perces szünetet iktassanak be. De a legjobban olvasható képernyő és a legké­nyelmesebb szék sem segíthet, ha a munka maga túl egyhangú, és a készülék kezelő­jének folyvást a képernyőre kell szegeznie tekintetét. Az ilyesmit jó munkaszervezés­sel kell lehetőleg elkerülni. Képünkön egy tipikus képernyős munka­helyet láthatunk. Az öngyulladás ellen Mindenki számára nyilván­való, hogyha valamit már egyszer felfedeztek, azt nem érdemes újra felfedezni. Ugyanez vonatkozik a kuta­tásra is: ha egy tudományos témában valaki, valahol már alaposan elmélyedt, nem ér­demes másnak később elkez­deni. Annál is inkább, mert a tudományos kutatás pénz­be, sőt nemegyszer nagyon sok pénzbe kerül, hiszen — legalábbis a műszaki-termé­szettudományi területen — minden témához általában új műszerek, vegyszerek beszer­zése szükséges, nem is be­szélve az így lekötött szelle­mi kapacitásról. Nyilvánva­lóan előnyt élvez ha egy ku­tató már hónapok — évek óta foglalkozik egy témával, utá­najárt a téma irodalmának, beszerezte a szükséges anya­gokat, megkezdte a mérése­ket. A több helyen végzett ún. párhuzamos kutatás te­hát gazdasági és szellemi okok miatt egyaránt káros. De hogy lehet ezt kiküszö­bölni, hiszen kis hazánkban is számos — olykor hasonló profilú — kutatóintézet mű­ködik, és bennük esetleg több száz vagy ezer kutató. Természetesen csakis úgy, ha megfelelő rendszer áll ren­delkezésére az információk naprakész cseréjére, hol, mi­vel foglalkoznak. Magyarországon a felsza­badulás után először az 1948- ban létrehozott Tudományos Tanács fogott hozzá a hazai kutatások számbavételéhez, főleg az erőforrások, a kapa­citások feltérképezése, il­letve a középtávú tervkészí­tés megalapozása érdekében. A kísérletnek nem lett fé­nyes eredménye. Később, a 60-as évek elején, a Központi Statisztikai Hivatal néhány éven át rendszeresen begyűj­tötte a hazai kutató-fejlesz­tő intézmények témáinak részletes adatait, de ebből sem lett mai értelemben vett országos kutatásnyilvántar­tás. A begyűjtött információk feldolgozása csak a statiszti­kailag mérhető adatok ki­választására korlátozódott. A hazai kutatásirányítás­ban a 60-as évek második fe­lében a tudományágak sze­rinti szakosodás erősödése következtében kedvezők let­tek a feltételek egyes terüle­teken — péld"jl a műszaki, az agrár- és az orvostudomá­nyi területeken — a tudo­mányágak szerint feldolgo­zott témanyilvántartások ki­építésére. 1968 után főként az országos műszaki kutatás­nyilvántartás épült ki, s ez képezte alapját a később lét­rehozott országos kutatás­nyilvántartási rendszernek is. A 70-es évek közepe tá­ján került napirendre az or­szágos kutatás-nyilvántatási rendszer létrehozása. Ebben többek között szerepe volt a Tudománypolitikai Bizottság létrejöttének, a kutatás-fej­lesztés (K+F) szerepének és jelentőségének, az ezzel kap­csolatos információigények gyors növekedésének, az in­formációs tevékenység terü­letén kibontakozó nemzetkö­zi, főleg KGST-együttműkö- désnek. A Központi Kuíatásnyil- vántartás hatóköre kezdet­ben hsak nagyon korlátozott volt, hiszen a bejelentési kö­telezettség csak a 100 000 fo­rintos értékhatáron felüli, il­letve társadalomtudományi kutatásoknál csak a kutatón­ként féléves munkaidő ráfor­dításnál többet igénylő té­mákra vonatkozott. Az első időszakban a Központi Kuta­tásnyilvántartás mintegy 11 ezer megkezdett és mintegy 5 ezer befejezett kutatást re­gisztrált, ami csupán egyhar- mada volt az országban fo­lyó tényleges kutatásoknak. Az igazgatási információs tevékenység korszerűsítésére vonatkozó 1976-os miniszter- tanácsi határozat megjelené­se után rendszerelméleti ala­pokon kezdett új irányba ki­bontakozni a K + F informá­ciós tevékenység fejlődése, amit elősegített a Tudo­mánypolitikai Bizottság ál lásfoglalása is. Ez az új tí­pusú információs rendszer most van kialakulóban. Meg­szűntek a korábbi bejelenté­si kovlátozások, a nyilván­tartás kiterjed a KSH által adatszolgáltatásra kijelölt valamennyi hazai kutató-fej­lesztő intézményre vala­mint az összes kandidá­tusi és doktori értekezésre. A KSH elnöke által elrendelt adatgyűjtés lebonyolításának a segítésére az Országos Mű­szaki Fejlesztési Bizottság felügyelete alatt működő Ku­tatási és Fejlesztési Infor­mációs Rendszer (KFIR) ke­retében tevékenykedő orszá­gos kutatásnyilvántartási szerv részletes útmutatót adott ki a rendszeresített „Bejelentőlap a hazai kuta­tási és fejlesztési tevékeny­ségek” című nyomtatvány kitöltéséhez. A témánkénti bejelentőlap végigkíséri az adott témát annak megkez­désétől befejezéséig, vagy esetleges megszűnéséig, s tartalmazza az időközben szükségessé vált javításokat, módosításokat is. A nyomtat­vány természetesen gépi adatfeldolgozásra is alkal­mas. A kutatási témák osztályo­zásánál részletes tudomány­ági osztályozás érvényesül, ami lehetőséget ad részlete­sebb és pontosabb helyzetkép kialakítására, a hazai K+F tevékenység struktúrájának jobb megismerésére. Az országos kutatásnyil­vántartási rendszer új típu­sú szolgáltatást is- ígér: a bejelentő szerv részére rövid időn belül hasonlósági (új­donságé vizsgálatokat végez, s közli, hogy az országban mely intézmények jelentet­tek be hasonló témákat. A K+F intézmények és kuta­tások számára ez igen fon­tos és hasznos információ, mert könnyebben megtalál­hatják a hasonló feladatokon alapuló partnereket, megoszt­hatják egymás között a fela­datokat, vagy a felesleges párhuzamosság elkerülésére témát változtathatnak. Miu­tán* ez a bejelentőnek is ér­deke. várható, hogy javulni fog a bejelentési fegyelem, és a közöli adatok is megbízha­tóak lesznek. M. I. Kén­fűtőolajból Svédországban épült fel az el­ső olyan ipari méretű beren­dezés, amellyel nehéz fűtőolajat lehet kéntelenít°ni. A kéntele- nítés katalitikus hidrogénezé- sen alapul. A fűtőolajat hidro­génnel keverik és 400 C-fokon. 100—200 atmoszféra nyomáson katalizátor közreműködésével kénhidrogénné alakitják. A kén­hidrogént. ezután levegővel kén­né oxidálják. A svéd .berende­zésben ily módon kéntelen fű­tőolajat és naponként 5—10 ton­na ként nyernek A kőszénbányászatban a szén öngyulladása mindun­talan nagy károkat ókoz. Az öngyulladás lángra lobbant- ja a metánt, sújtólégrobba­nást idézhet elő. A szakem­berek ezért már hosszabb ideje kísérleteznek azzal, hogy alkalmas gátlószerek­kel csökkentsék a szén oxi­dációjának a sebességét. Nyugatnémet kutatók kal- cilumkloríd-port alkalmaztak gátlószerként. Az üzemi meg­figyelések és a laboratóriu­mi kísérletek azt mutatták, hogy kitűnően leköti a port, s a szén öngyulladását is csökkenti. A kalciumklonid- porral kezelt, bár beomlasz- tott bányaterekből vett le­vegőmintáikban szénmonoxi- dot is lényegesen kevesebbet találtak, mint a nem kezelt vágatok levegőjében. Nyitott ablak mellett Mindenre betanítható A delfinek intelligenciája Infrahangtól részegség A sportolás és az üzemi balesetek R. A. Jeremenko Lenin­grad 15 üzemének 4300 dol­gozóján végzett felmérést abból a célból, hogy megál­lapítsa: a rendszeres test­edzés egészségvédő, kondí­ciót javító hatása mennyire segít az üzemi sérülések el­kerülésében. A kapott adat­tömeget számítógéppel dol­gozta fel tízéves korcsopor­tok. nemek, sportágak, a szellemi ..illetőleg fizikai foglalkozási körök szerint (az utóbbiaknál külön cso­portot alkottak a tehermoz- gutók. a kézi szerszámmal, a szerszám-, illetőleg az automata géppel dolgozók). Megállapította, hogj a bal­esetek számaránya nagyobb a férfiak, mint a nők között, és minden korcsoportban nagyobb azok között, akik semmiféle testgyakorlást nem folytattak. A balesetek csökkentésére legbatékonyabbuk az ügyes­ségei, az erőt és a mozgás­koordinációt fejlesztő sport­ágak — a tenisz, a tollas- és a röplabda — gyengébb a hétvégi turisztika és az üzemi torna; leggyengébb a rendszeres reggeli torna be­folyása Az a sok félreértés, téve­dés, amely a különlegesen magas intelligenciájú delfi­nekről tudósít, bizonyára az­zal függ össze, hogy egy „halhoz hasonló” teremi mény az emlősállatoknál annyira elterjedt tulajdonsá­gok birtokosa. A delfinek idomítása ugyanolyan állat- pszichológiai módszerek sze­rint történik, mint más em­lősállatoké.. Megfelelő bá­násmódot alkalmaznak, s az állatnak nyújtott jutalma­kat az idomító összefüggésbe (hozza bfyonyos parancsok teljesítésével. De nehezebb feladatok megoldására is — játék a labdával, valamely tárgynak a megtalálása és visszahozatala — meg lehet az állatokat tanítani. A le­hetséges jutalmazás skálá­ja igen széles. Kívána­tos számukra a táplálkozás, a simogatás, a kellemes zaj, vagy egv megszokott játék­szer és más állatok jelenlé­te. Ezen kívül a kézjelek és a '"íz alatti hangok a szoká­sos utasítások. A delfirjeket mindenre be lehet idomí­tani. amit gyakorolni tud­nak: a léggömbök érintésé­re víz alatt, optikai jelek felismerésére, például szá­mokra vagy olyan szavakra, amelyeket nagy plakátokra festettek fel. Gyakran érzé­ketlenné teszik a delfineket az időközökkel szemben és így előfordul, hogy az állat a produkciót csak jóval a meghatározott jel után hajt­ja végre. Kétségtelen, hogy a delfin sokkal jobban hall és lát, mint más állat, de az em­beri beszéd szavait termé­szetesen csak igen nehezen tudja - meg'különböztetn.. Ezért az idomítok többnyi­re csak jeleket használnak. Gyorsan megkülönböztetik a személyeket, akik velük fog­lalkoznak. Némely oktató­jukkal szemben rokonszen- vet, másokkal szemben el­lenszenvei tanúsítanak. Ha egy állat haragszik, akár az ember ellen is fordulhat. A delfinek a szó szoros értel­mében „haszonállatokká” válhatnak. Fel lehet hasz­nálni például őket elrejtett vagy elhagyott tenger alatti tárgyak megkeresésére, Irá­nyítani lehet őket, vihet­nek híreket, szerszámokat egyik búvártól a másikhoz. Képünkön a híres batumi delfinárium lakóinak egy vidám csoportját láthatjuk. A delfinkutatás két fő köz­pontja a Szovjetunióban és az Egyesült Államokban van. Bizonyos tapasztalatok ar­ra mutatnak, hogy a szoká­sos típusú gépkocsikban na­gyobb sebességen infrahang keletkezik, és ez a vezetőt a részegséghez hasonló álla­potba hozza. Ezer köbcenti­méteres motorral, 96 kílo- rr.éter/óra sebességgel hala­dó gépkocsiban nyitott ab­lak mellett jelentős infra- hangzavart mértek az utas­térben. Zárt ablak mellett az infrahangzavar jóval ki­Londoni kutatók Olyan anyagot fedeztek fel, amely megvédte a patkányokat a dohányfüst bizonyos ártal­mas hatásaitól, ha vele együtt lélegezték be. A dohányzás az emberben váladéktúltermelést, idült hörghurutot okoz és rákos megbetegedéshez vezethet. Elképzelhető, hogy a most felfedezeti anyag valamikor A Heidelbergi Egyetem szerves kémiai intézetében analizálták a keresztespók hálóját. Az elemzés szerint a fehérjéken kívül káliumnit­rátot (8 százalék), kálium- hidrogénfoszfátot (3 száza­lék), és pirrolidont (8 száza­lék) tartalmaz. A fehérje a szálat rugalmassá és raga­dóssá teszi, s mivel a pir­sebb volt, de még így is mérhetően csökkentette a vezetési képességet. Feltéte­lezik, hogy számos gépko­csibalesetnek ez az o'ka. Ezt a véleményt megerősí­teni látszik az a statisztikai adat, hogy az országúti gép­kocsi baleseteknek mintegy felet csak egyetlen kocsit érint, tehát nem két vagy több kocsi összeütközéséből keletkezik. A kérdést tovább vizsgálják. hasznosítható lesz mint a dohányzás egészségkárosító hatása elleni küzdelem egyik eszköze. Addig azonban to­vábbi állatokon és — kielé­gítő eredmény esetén — em­bereken végzendő vizsgála­tok szükségesek. E kísérle­tek, akár eredményre vezet­nek, akár nem, az már bizo­nyos, hogy lehetővé teszik a dohányfüst károsító hatá­sának pontosabb elemzését. rolidon nedvszívó anyag, va­lószínűleg megakadályozza a szál beszáradását. A sava­nyúan reagáló káliumhidro- génfoszfát feltehetően a baktériumok pusztítása ellen véd. A fehérjék azért nem mennek tönkre ebben a sa­vanyú környezetben, mert a káliumnitrát megvédi, úgy­szólván „besózza” őket. Dohányzás elleni védőanyag A PÓKHÁLÓ KÉMIÁJA

Next

/
Oldalképek
Tartalom