Szolnok Megyei Néplap, 1983. október (34. évfolyam, 232-257. szám)
1983-10-20 / 248. szám
1983. OKTÓBER 20. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Újszászon Kis Áfész — sok kis esemény Űj és régi jól bevált programokkal hívta föl magára a figyelmet az Őszi szövetkezeti napok idején a megye területileg legkisebb fogyasztási szövetkezete. Az újszászi Áfész a több mint 7 ezer lakosú nagyközséget látja el. Az első tizennégy nap alatt csak a nagyáruházban egymillió-hatszázezer forint forgalmat bonyolítottak le, ami 20—30 százalékkal nagyobb az átlagosnál. Részt vett az újszászi szövetkezet a szolnoki Skála Ti- szavidék Áruház kétnapos vásárán is, ahol posztereket és poharakat kínált. Rendezett az idős szövetkezeti tagok részére posztócipő-vásárt 50 százalékos kedvezménynyel, lakástextil-, gyermek-, bakfis-, leánykaruha-vásárt, és kedvezményes almavásárt is. Elmentek az áfészesek a helyi szociális otthonba, ahol a tejipari vállalattal közösen bemutatót és kóstolót rendeztek. A kórházban cukrászati termékek bemutatója és kóstolója volt a cukrászda és a 3. sz. bolt közreműködésével. Tizenkettedikén a 2. sz. Az idén 280 kilométer pályaszakaszt korszerűsítenek a MÁV pályaépítési és fenntartási szakemberei; a munkálatok a kijelölt területeken jó ütemben haladnak, erről adtak tájékoztatást a MÁV Építósi és Pályafenntartási Szakosztályán. A MÁV vonalainak mintegy negyven százalékát teszi ki az úgynevezett törzs- hálózat, amelyen az összes vasúti forgalom döntő hányadát — az áruszállítás mintegy kilencven százalékát — bonyolítják le. Ez a bolt és a Kunság Kereskedelmi Vállalat konzervhalakat és ivóleveket kínált. A ceglédi Füszért pedig új termékeit, a Propa fasirtport és a Sriecket mutatta be az újszá- sziaknak. Aki a vendéglőben az I. vagy a II. menüt kérte, 20 százalék kedvezményt kapott a szövetkezeti napok idején. Bizonyos napokon az előfizetők ebédje mellé süteményt vagy almát adtak a szövetkezet dolgozói. A vásárokon, bemutatókon és akciókon kívül a gyerekek részére rajzversenyt hirdettek és jutalmazták a zárónapon azokat, akik legügyesebben mutatták be, hogyan látják a szövetkezet munkáját. Emellett a három szövetkezeti ágazatnak kispályás focitornát írtak ki. Az idei rendezvénysorozat jobban sikerült a tavalyinál, ami annak köszönhető, hogy az áfésszel kapcsolatban álló nagykereskedelmi vállalatok is jobban segítettek, miként azok a tagok is, akik a szervezésben és a lebonyolításban közreműködtek. 3600 kilométer hosszúságú vágányhálózat a rekonstrukciós munkálatoknál megkülönböztetett figyelmet kap. Ide összpontosítják a legnagyobb erőket, itt kerül sor a legnagyobb átépítésekre, korszerűsítésekre. Á fő cél, hogy ezeken a nagyforgalmú vonalakon maximálisan megbízható és zavartalan legyen a közlekedés, s a törzs- hálózat valamennyi szakaszán óránként 120 kilométeres sebességgel közlekedhessenek a szerelvények. 1 társadalmi Szemle októberi számából Nemzeti fejlődés, nemzeti öntudat Önkormányzat a gyakorlatban A gazdasági stratégiáról, kialakításának követelményeiről és feltételeiről szól dr. Horváth László tanulmánya. Veress Péter cikke külgazdasági kapcsolataink helyzetét és a fejlesztésükre irányuló törekvéseinket tárgyalja. Pach Zsigmond Pál „Nemzeti fejlődés, nemzeti öntudat” címmel napjaink egyik előtérben álló ideológiai problémáját fejtegeti. A párt taglétszámának alakulásáról, a párttagság ösz- szetételéről ad áttekintést, s az ezekkel kapcsolatos elvi álláspontot fogalmazza meg dr. Látos István írása. „Jövedelem, kereslet, társadalmi helyzet” címmel Kolosi Tamás az ösztönzés, differenciálás, egyenlőség-egyenlőtlenség témakörét boncolgatja tanulmányában. Az „önkormányzat a gyakorlatban” című sorozat ezúttal a helyi önállóság szervezeti, személyzeti és irányítási kérdéseivel foglalkozó szerkesztőségi kerekasztal- beszélgetés szövegét közli. A „Politika, tudat, magatartás” című rovat két esszét tartalmaz. Az egyikben Sar- bu Aladár „Mihez tartsuk magunkat?” címmel a társadalmi normákból való töprengéseit írta meg. A másikban H. Varró Rózsa az irigység természetrajzáról értekezik. A „Politikuspályák” című sorozatban ismét két pályarajz szerepel. Csécsy Imre életútját Rónai Mihály András, Rónai Sándorét Szeredi Péter vázolja fel. Bán Ervin az iskolarendszer és a szelekció kérdéseit tárgyalja cikkében. — nádudvari — Pályakorszerűsítés 280 kilométeren Szép Attila Hárman, együtt, 53 évesek. Szóval, életkoruk alapján sem igen lehet „öregnek" nevezni őket. Ezzel nagyjából meg is határozhatjuk a „SZEF-egylet” legfontosabb tulajdonságait. Hozzávetve persze, hogy ilyen egylet hivatalosan nem létezik, s pusztán arról van szó, hogy a 18 éves Szép Attila, a 18 éves Erdős János és a 17 éves Falusi Csaba gyermekkoruk óta barátok; vezetéknevük kezdőbetűi kínálták a „SZEF"-el — Az úgy volt — kezdi Attila („civilben" műszeres kéményvizsgáló) —, hogy a lakótelepen a srácokkal erről is, arról is dumáltunk, természetesen szóba került a katonaság is. — Nyomták a szöveget, hogy így-úgy. ennyit, meg annyit, kell gyalogolni — kapcsolódik társához Erdős Jancsi, aki Budapesten villanyszerelő. — Miié fel elhatároztuk, hogy mi akkor koponyánként 20 kilós felszereléssel elgyalogolunk Szolnokról Egerbe. — ezt már a ..SZÉF" Benjáminja, a 17 éves Falusi Csaba (vízügyi szakközépiskolás) mondja. És július 23-án hajnali fél 3-kor a három legény nekivágott az előre kitervezett, legrövidebb útnak. BesenvA „SZEF- egylet” Avagy: menjünk gyalogolni! Erdős Jancsi szög irányába menve hagyták maguk mögött Szolnokot. A „vállalkozáshoz" hozzá kell tenni ,hogy nem sportoló, nem túrázó egyikük sem. Egész egyszerűen a feladat izgatta őket,. Mentek, mentek utakon és úttalan utakon — éjszakára sátrat vertek valami kukoricás szélén: ketten aludtak, egyikük őrködött. Aztán 25-én kora este szépen besétáltak Egerbe Ke- recsend felől. Legyinthetne bárki e teljesítmény hallatán: ugyan, ugyan — volt, aki az Egyenlítő mellett megkerülte a Földet. Atliláék esetében a konkrét teljesítmény valóban nem kívánkozik a Rekordok Könyvébe. Mégis: amikor visszajöttek, s a srácoknak, — akik korábban ugratták őket — beszámoltak útjuk számtalan kalandjáról. megnőtt a tekintélyük. Falusi Csaba És a három ifjú barát társasága máris folytatja a tervezést, dorongnyinak éppenséggel nem nevezhető bajuszuk remeg az izgalomtól, amikor jövő nyári vízitúrájukról beszélnek: — Szóval ez még titok, de jó lenne „lecsorogni” a Fekete-tengerig. — Hát igen, de mi 1978 óta takarékoskodunk — magyarázza Erdős Jancsi. — Harminc forint ötven fillérrel kezdtük, most nem sokkal a nyári túra után is van ötszáz forintunk. Egyébként ebből a közös kasszából tanultunk meg filmezni is. Talán magától értetődő: kizárólag csak burleszket csináltunk eddig. Mi írjuk a forgatókönyvet, mi fizetjük a nyersanyagot, s mi vagyunk a főszereplők. Most készülünk „Agvő, tábornokok!” című 8 milliméteres szuper- produkciónkra — a pesti lakásunk pincéjében fogjuk fölvenni. Nincs miért kételkedni: a film el fog készülni, s előbb vagy utóbb a nagy vízitúrának is nekivágnak. A baráti társaság jelszava ugyanis: „A lehetetlent azonnal megoldjuk. a csodák egy kicsit több időt vesznek igénybe”. S hogy kinek mi a csoda: nézőpont kérdése. .. — Vágner — Gyeses mamák válaszolnak Anya vagy munkaerő? „Nem minden asszonynak kellene külön munkaerőnek, és külön anyának lenni. Téveszme, hogy a bedolgozás megtűrt ipari forma lehet, hogy az igazi szocialista termelés az, ha csoportosan ülünk a nagy műhelyben. Nyilván a martínkemence nem telepíthető a lakószobába, de hogy sok termelési részfolyamat igen, azt a világ egyik legfejlettebb ipari államában, Japánban már bebizonyították. Ott a nagyüzemi termelés részaránya 30 százalék, míg nálunk 95. Milyen érdekeket sértene, ha a gyesen levők bedolgozóként pénzt keresnének és kaphatnák a segélyt is, ami jóval kevesebb, mint amennyibe gyerekük bölcsődei gondozása kerül az államnak, ha visszamenne dolgozni?’ Két évvel ezelőtt Varga Domokos, az Élet és Irodalom hasábjain kardoskodott így a gyesen levő nők munkavállalásáért, a négy hónapon át tartó népesedési vitát elindító cikkében. Nem volt egyedül a véleményével, társadalomtudósok hasonló módon érveltek, s egyöntetű volt a feltevés: a gyesen levő nők számottevő arányának ez az óhaja, mert szükségük van, rászorulnak a segélyt kiegészítő bérre. Martfűi kísérlet A lehetőségük egy éve megvan: 1982 áprilisában kormányrendelet tette lehetővé, hogy a gyesen levő asz- szonyok, ha gyerekük betölti a másfél évet, havi átlagban napi négy órás munkát vállalhassanak. Bedolgozók is lehetnek és pénzért humánszolgáltatást is végezhetnek. Gondozhatnak idős embereket és kisgyermekeket (három idegen gyermek teljes ellátását vállalhatják). A rendelet a kismamáknak biztosított lehetőséggel egyben a munkaerőgondokkal küszködő üzemeknek, szövetkezeteknek is esélyt adott a sajátos munkaerőtartalék foglalkoztatására. Ha a két oldal elképzelései és érdekei valahol találkoznak, ükkor valószínű mindenki jól jár. Az eltelt egy év alatt azonban számottevő kezdeményezés egyik oldalon sem történt. Próbálkozások voltak, többem között a martfűi cipőgyárban, ahol lényegesen több munkást (elsősorban nőt) tudnának (kellene!) foglalkoztatni, mint ahányan jelenleg dolgoznak. Munkaerőhiányukat enyhítendő részmunkaidős délutáni műszakot terveztek kizárólag a gyesen levőkre számítva. A speciális műszak szervezését közvéleménykutatás előzte meg. A kilencszáz cipőgyári kismama közül több mint kétszázat kerestek fel. Az eredmény: tizenketten vállalták, s végül' hárman álltak munkába. Jászberényben úgy hírlik' homlokegyenest ellenkező a helyzet. A gyermekgondozási szabadságon levő asszonyok közül meglepően sokan szeretnének dolgozni. Az üzemek, szövetkezetek azonban részmunkaidőben,. vagy bedolgozóként nem tudják vagy nem akarják; foglalkoztatni őket. Nem alapos felmérés, hanem szóbeli tájékozódás révén alakult ki ez a kép, arról a városról, ahol Szolnokkal együtt a legaggasz- tóbb a munkaerőhiány a megyében. Akarnak-e dolgozni? A két szélsőséges helyzet is sejteti, hogy a háttérben részben ismert, részben még megfejtésre váró ellentmondások feszülnek. De ne menjünk a dolgok elébe. Nézzük sorjába. Először az igény oldaláról. A!karnak-e dolgozni a gyesen levő kismamák? Erre keresett választ a rendelet megjelenése után dicséretes gyorsasággal a Hazafias Népfront megyei nő- és rétegpolitikai bizottsága. Okos, minden lényeges kérdést tartalmazó kérdőívet szerkesztettek és ha nem is éppen tudományos, de roppant gyakorlatias megközelítéssel döntötték el, hogy Szolnok megye melyik településén végeznek felmérést. Ott, ahol az aktivisták vállalták a kérdőívek széthordá- sát. (Szolnok sajnálatos módon kimaradt, a jászberényiek pedig — a szerintük reális helyzetmegismerést segítő szóbeli tájékozódásukra hivatkozva — feleslegesnek tartották.) így 19 település (köztük öt város) gyermeknevelő asszonyaihoz jutottak el a kérdőívek, pontosabban az asszonyok többségéhez. (A 19 településen háromezerhétszá- zan vannak gyesen és két- ezerkilencszáz kapott kérdőívet.) Majdhogynem háromezer anya véleménye mérvadó lehet. Még azoké is, akiket az egész felmérés nem érdekelt,' nem töltötték ki és nem küldték vissza a kérdőíveket. A megkérdezettek több mint felének ez volt a hozzáállása munkavállalásuk jogilag biztosított lehetőségéhez. Néhány híján ezerkétszázan voltaik, akik kitöltötték a kérdőíveket, közülük 560 dolgozni is akart. Mihez értenek, milyen munkát végeznének? Igen széles és színes az elképzelések skálája. Az iskolai végzettség, a szaktudás, sokaknál a szükség, az anyagi rászorultság határozta meg az igényeket és részben kényelmi szempontok azt, hogy részmunkaidőben, vagy be.- dolgozóként keresnének szívesebben. Száznál nem voltak többen, akik a részmunkaidőt választották és ragaszkodtak az eredeti szakmájukhoz, mi több, sokan az eredeti munkahelyükhöz. Ennek a megoldásnak vitathatatlan előnye, hogy azt a másfél évet, amit a gyermek- gondozási szabadság ideje alatt végigdolgozhatnak, nem kurtítják meg az ismeretlen munka betanulásának idejével. A többség bedolgozóként vállalna varrást, hímzést, szövést, könnyű szerelési munkát, gépírást, és adminisztrálást. Volt aki azt írta a kérdőívre, hogy bármilyen munkát végezne. Néhányan ebédkihordással, idősek, vagy gyerekek gondozásával szeretnének egy kis pénzre szert tenni. No, és mit tudnak nekik ígérni, felajánlani? Van-e lehetőség arra, hogy éljenek a törvényadta jogukkal? A nő- és rétegpolitikai bizottság erre is választ várt. Megnyugtatónak éppen nem mondható választ kapott a megyei tanács munkaügyi osztályvezetőjétől. Se ösztönzés, se kényszer Nem túl sok lehetőség kínálkozik azoknak, akik rész- munkaidőben dolgoznak. A rövidített munkaidőnek sert) hagyománya, sem jelentősége nincs az országban (a több mint 5 millió ember közül 30 ezren dolgoznak részmunka- időben). Az üzemekben, vállalatoknál a martfűiekéhez hasonló kezdeményezés nemigen fordul elő. Munkaerő- hiány ide vagy oda, a bonyolultabb szervezést, szigorúbb fegyelmet igénylő megoldásra ezek szerint semmi sem ösztönzi, semmi sem készteti, semmi sem kényszeríti a vállalatokat. Akik bedolgozást vállalnának és vajmi tudnak, reménykedhetnek, mert a jövőben a megyében hatszázzal bővül a jelenlegi háromezres bedolgozói létszám. Több háziipari szövetkezet, így például a karcagi, hirdetés útján is bedolgozókat keres a környező településeken. A többiek számára egyelőre nincs biztató hír, csak annyi, hogy a nő- és rétegpolitikai bizottság vállalta, hogy a dolgozni vágyó kismamák nevét és címét (ha ráírták a kérdőívre) továbbítják a munkaerő-közvetítő irodához. így tudnak segítséget adni ahhoz, hogy a kereslet és a kínálat a gyereküket nevelő asszonyok munkaerőpiacán találkozhasson. Nem a népfront munkabizottsága az, amely ennél többet tudna, vagy amelynek többet kellene tenni. Kovács Katalin A Szolnok megyei Tanács Vasipari Vállalat szászbereki akkumulátorüzemében szeptember közepén alakult meg a gazdasági közösiég akkumulátor javításra. Lakossági és közületi szolgáltatást segíti az öt tagú brigád. Havonta mintegy százötvenet tudnak megjavítani
