Szolnok Megyei Néplap, 1983. szeptember (34. évfolyam, 206-231. szám)
1983-09-24 / 226. szám
1983. SZEPTEMBER 24. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Mindennapi dolgaink CKecses manökenek, „nehéz” hölgyek és csattogó ollók Szaktanácsadás, sikerrel A manökenek kecsesen lépkednek, perdülnek, fordulnak, arcúikon mosoly. A ruhák szépeik, praktikusak, csupa olyan holmi, amely ősszel és télen elkél a tizem- és huszonévesek ruhatárában. Ha a mama pénztárcája bírja, vagy futja a fiatalok fizetéséből, télen „Spi- dó” melegítőben, bélelt, steppelt síöltözékben indulhatnak túrára, hegyvidéki üdülésre. Minden kapható, a Sztárból tetőtől talpig felöltözhet az ifjúság, legalább is a bemutatott kollekció erre enged következtetni. Kis ötlettel, leleménnyel a ruhadarabok variálhatók, egy jól megválasztott öv vagy sál pedig a legegyszerűbb fazonú ruhát is „feldobja”. Nagyon vigyázzunk a színek összeállítására! Egy öltözéken hét-három színnél sose legyen több! A miniszoknyát pedig isten őrizz, hogy teltebb alakú hölgyek is magukra öltsék! Ezeket, meg még sok egyebet megtudhattunk Szolnokon, a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ tegnap véget ért. háromnapos rendezvénysorozatán, amely a „Mindennapi dolgaink” címet kapta. A szaktanácsadó szolgálat ezúttal a fiatalok őszi-téli divatjáról, az egészséges öltözködésről — a manökennek alkalmazott diáklányok még a legmodernebb aerobik „szereléseket” is felvonultatták — tájékoztatta az érdeklődőket. Varrónők álltak készenlétben, kérésre szabásmintákat másoltak, az orvos is készséggel felelt, volt kiállítás sportfelszerelésekből, s elvileg az utazási, kirándulási lehetőségekről is informálódhatott. aki akart, bár csütörtökön ez a szolgáltatás elmaradt. Dr. Kanyó Márta, a Köjál élelmezés- és táplálkozás-egészségügyi osztályának vezető főorvosa viszont készséggel várta az érdeklődőket. — Nem először veszek részt a művelődési központ hasonló rendezvényén — mondja. — Rendkívül hasznosnak tartom az ötletet, fontos, hogy minél több alkalmat teremtsünk az emberek tájékoztatására, legyen szó öltözködésről, divatról avagy a korszerű táplálkozásról. Hát igen. A hölgyek akik itt megmérettettek, nem mindig találtattak könnyűnek. Ettől aztán gyakran úgy megriadtak, hogy pánikszerűen menekültek a doktornő tanácsai elől. — Pedig nem Jetit volna haszontalan, ha végighallgatnak. Azt hiszem persze, hogy a nagy tömeg, a nyilvánosság zavarba ejti az embereket, ha orvossal állnak szemben. — No, de mostani témánknál maradva: divat vaígy egészség kérdése a ruházkodás? — Azt hiszem mindkettő fontos szerepet játszik öltözködésünkben. Mégis, a ruházkodással elsősorban az időjárás viszontagságai ellen védekezünk. A szakemberek gyakran felhívták már a fi.gyelmet a réteges öltözködés előnyeire. Ez minden évszakban ajánlatos, dé őszszel és télen különösen. Nem mindegy, hogy ruhadarabjaink milyen alapanyagból készülnek. A műanyag olcsósága és könnyen kezelhetősége ellenére egészségtelen. A természetes anyagokat, a gyapjút, a pamutot, a lent, a vászont ajánlom. — Ezek viszont meglehetősen drágák. — Sajnos igen, mégis legalább az alsóruházat összeállításánál érdemes erre figyelni. Ügy tűnik a divattervezők, a gyártók és a kereskedők is egyre inkább szem előtt tartják egészségünket A Sztár áruházban kapható, most bemutatott kollekcióban a blúzok, szoknyák, ruhák csaknem mindegyike pamut alapanyagból készült. A sportruhák is — noha műanyagból varrták őket — béleltek és jól lehet alájuk öltözni. A divatbemutatót egyébként három napon át délután 4 órától este 8-ig óránként megismételték. Emesz Éva ruhaipari üzemmérnök, a jászberényi Szakmunkásképző Intézet tanára „konferálta” a bemutatókat. Miközben a lányok felvonultatták a divatos holmikat. ő hasznos tudnivalókkal szolgált. — Kezdettől fogva részt veszek a művelődési központ ilyen rendezvényein — mondja. — Még sohasem tapasztaltaim, hogy érdektelenek maradtak volna az emberek, ha mindennapi életüket érintő dolgokról esett szó. Az első napon például harmincan-negyvenen kerestek meg kérdéseikkel. Többnyire arra voltak kíváncsiak. hogy alakjukra, termetükre milyen szabású, fazonú ruhák illenek, bizonyos fajta anyagokból mi varrható, ünnepi alkalmakra milyen öltözéket ajánlanék és még sorolhatnám ... A Május 1. Ruhagyár varrónői úgyszólván egy percet sem pihenhettek. Mindig sokan állták körül a szabászasztalt, csattogtak az ollók. — Hoztunk különböző divatlapokat, s a kiválasztott modellek szabásmintáit elkészítjük az érdeklődőknek — tájékoztat Duchaj Istvánná, a gyár meó osztályának vezetője. — Nem először veszünk részt hasonló rendezvényen. A művelődési központtal akkor kezdődött a kapcsolatunk, amikor egy hónapig „házigazdák” voltunk itt, bemutattuk az üzem életiét, termékeit. Nem csoda, hogy manapság szabni, varrni tanulnak lányok és asszonyok. Divatosan járni nem olcsó mulatság. Igény viszont úgy tűnik, van erre, mint ahogy sok más. a mindennapokat szebbé, kellemesebbé. közérzetünket jobbá tevő tudnivalóra is. — Tulajdonképpen ebből a felismerésből indultunk ki. amikor három éve először vállalkoztunk a szaktanács- adó szolgálat megszervezésére — mondja Nagy Lajos, a művelődési központ csoportvezetője. — A rendezvénynek a „Mindennapi dolgaink” címet adtuk, mert az a célunk, hogy a mindennapok kultúrájában igazítsuk el az embereket. A lakásépítés lehetőségeitől a lakberendezésig, a helyes táplálkozástól az öltözködésig, egyszóval látszólag csupa apróságban. Mindig igyekszünk évszakokhoz, eseményekhez alkalmazkodni. A művelődési központ kezdeményezése sikert aratott. A „Mindennapi dolgaink” rendezvényein 4—5 ezer em- b^r fordul meg egy-egy alkalommal. Lehet, hogy a számok önmagukban keveset mondanak, az igényt, az érdéklődést viszont jelzik. Az sem mellékes, hogy ebben a közművelődési „akcióban” vállalatok, intézmények munkatársadnak sora vesz részt, amint tapasztalhattuk, örömmel, kicsit a „házigazda” tudatával is. — török — Készülnek a szabásminták Meggyes László festőművész kiállítását tegnap délután nyitották meg a szolnoki Helyőrségi Művelődési Otthon második emeleti nagytermében. A tárlat szép nyitányaként Csiszár György (fuvola) és Nagy Tamás (zongora) a Killián György Repülő Műszaki Főiskola fúvószenekarának tagjai A. Casella: SiciUenne et Burlesque című művét adták elő. A kiállítás megnyitóját Tálas László, a megyei múzeumi szervezet igazgatója tartotta. Felvételünk az ünnepélyes megnyitón készült. Bemutató a Szobaszínházban Az évad első premierje: Pisti a vérzivatarban A szolnoki Szobaszínházban csütörtökön este bemutatták Örkény István színdarabját, ami egyben az idei évad első előadása. Főbb szerepeit Nagy Sándor Tamás, Egri Kati, Takács Gyula, Jeney István és Turza Irén alakítja; rendezte Jeney István. Képünkön jelenet az előadásból; előtérben Nagy Sándor Tamás és Takács Gyula. Fotó: Dede Géza DALOSOKKAL KOLOZSVÁRON Köszöntés virággal, dallal Egy defekt, egy cseppkőbarlang Hangverseny és baráti találkozó Beszélgetés a román kórus tagjaival a hangverseny után a művelődési ház előtt A legszebben szóló hangszer az emberi hang. Különösen így van ez, ha egyszerre többen, kórusban szólaltatják meg. A tisztán csengő ének felüdülés a hallgató számára, de talán még nagyobb élmény annak, aki játszik a hangszeren, aki dalol. Nem csoda, hogy a dalszerető emberek könnyebben megtalálják egymás barátságát; általában az énekkarok jó közösségek is egyben. Az együttesek pedig keresik és meg is lelik a kapcsolatot más kórusokkal. Országhatár, nyelvi különbség sem lehet akadály, hiszen a zene nyelvén való „beszélgetéshez” nincs szükség tolmácsra. Bizonyítja ezt a kolozsvári, jászberényi és tiszaföldvári dalosok között kialakult baráti viszony is. A romániai vasutaskórus júniusban szerepelt a megyében. A látogatást a két kórus, a kolozsváriak meghívásának eleget téve, az elmúlt héten viszonozta. Mi sem természetesebb, mint hogy egy énekkar nótaszóval, jó hangulatban utazzék. A Jászberényi Aprítógépgyár autóbusza szorgalmasan rótta a kilométereket az országhatár felé, miközben utasai, a Vasas Munkáskórus tagjai, ízelítőt adtak repertoárjukból. Az alkalmi szólistáknak különösen nagy sikerük volt. A határ átlépése mindig izgalmakkal jár. Feleslegei aggódások sora: jó-e a pecsét az útlevélben, nem maradt-e otthon, átvihető-e' az ajándékba hozott Miska kancsó? A feszültség oldódotc. amikor a csíkos sorompó másik oldalán már integetett a kolozsvári együttes küldöttsége, élükön a robusztus termetű, mindig jókedvű karnaggyal, Breazu Mircea- val. Az útlevél- és vámvizsgálat a vártnál gyorsabban lezajlott. A sorompón túl a román házigazdák virággal köszöntötték a magyar kórusokat. A viszonzás dalban történt. Az ismerősök örömmel szorították meg egymás kezét, együtt szálltak be az autóbuszba. A Nagyváradon elfogyasztott ebéd után a társaság kirándulásra indult a Bihari-hegységbe. Nem is igazi utazás az, amelyiknek rögtön az elején nem történik valami baj a járművel. A földvári busz defektes kerekét azonban pillanatok alatt kicserélték, és a medvebarlang csodálatos cseppköveiben gyönyörködve már senkinek sem jutott eszébe az apró bosszúság. Az ugyancsak kanyargós és meredek hegyi utakon lassan haladtunk. Mikorra Kolozsvár fényei előtűntek, már éjfél is elmúlt. A szállást elfoglalva, percek alatt elaludt mindenki. Szükség volt a pihenésre, mert délután pódiumra kellett állni. A hangversenyt az egyetemi hallgatók kolozsvári művelődési házában tartották. Az ezerszemélyes nézőtéren több száz diák és felnőtt várta a három együttes koncertjét. Először a jászberényi együttes szerepelt. Bedőné Bakki Katalain vezényletével. A vegyeskar színesen összeállított, színvonalasan előadott műsorát lelkes tapssal köszönte meg a közönség. Az ércesebb hangzásokkal,- Kodály-művek sorának értő tolmácsolásával aratott sikert a Jordán Antal vezette tiszaföldvári férfikar. Az utolsóként fellépő házigazdák operabetétekkel lepték meg a jelenlévőket. A változatos, végig színvonalas produkciókból álló hangverseny a közönségnek és az egymást meghallgató kórustagoknak is szép élményt nyújtott. A nap programja este fehér asztal mellett, remek hangulatú baráti találkozóval fejeződött be. A három kórus tagjai kölcsönösen megajándékozták egymást a találkozó emlékéül. Fekete Sándor Következik: Esős túra Ka- lotaszegen
