Szolnok Megyei Néplap, 1983. szeptember (34. évfolyam, 206-231. szám)

1983-09-24 / 226. szám

e _______________________Nemzetközi körkép___________________ 1983. SZEPTEMBER 24. G enfi tárgyalások A washingtoni merevség reménytelen helyzetet teremt Hol szorítja Samfrt ? Az eurohadászati fegyve­rekről Genfben folyó szovjet —amerikai tárgyalások a diplomáciatörténet zárt tár­gyalásai közül eddig a ileg- nyitottabbaik. Minden javas­lat a nemzetközi közvéle­mény számára fogalmazódik meg, az érveket és az el­lenérveket a világsajtó szél­iében hosszában tárgyalja, az előzmények, akárcsak a le­hetséges következmények la­tolgatása megszámlálhatat­lan kommentár témája Néhány hete emlékezett meg a világsajtó arról, hogy harmincöt évvel ezelőtt 1948 nyarának végén érke­zett amerikai B—29-esek két csoportja Európába — első ízben atombombával a fe­délzetükön. Akkor a Szov­jetunió fegyvertáráiban még nem jelent meg az atom­fegyver és Európa amerikai kezdeményezésre szűnt meg atomfegyvermentes övezet lenni. 1953-tól kezdte meg az Egyesült Államok a harcá­szati atomfegyverek, atom­aknák, aitomtüzérség, Mata­dor, Honest John, Corpora!, Nike rakéták Európába tele­pítését. Egy évvel korábban Anglia, majd 1960-ban Fran­ciaország is belépett a nuk­leáris hatalmak közé, s eu­rópai földön létrejött a NATO atom-triumvirátusa. A NATO 1957 decemberi kormányfői szintű tanácsülé­sén Washington már síkra- szállt közepes hatótávolságú ballisztikus rakéták Európá­ba telepítése mellett, majd szerződést kötött Angliával, Olaszországgal és Törökor­szággal Jupiter és Thor ra­kéták elhelyezéséről. E ra­kéták elé 105 szovjetunióbeid és más kelet-európai cél megsemmisítésének felada­tát tűzték. Később ezek a rakéták hadászati célszerűségi meg­fontolásokból eltűntek a há­rom NATO-országból, de ezekre a történelmi tényekre emlékeztetni kell. amikor az atlanti propaganda 1977-tel, a szovjet SS—20-asok meg­jelenésével akarja kezdeni a mai helyzet előtörténetét. Jobbnak tartja nem emle­getni, hogy az európai ren­deltetésű új amerikai köze­pes hatótávolságú fegyver­rendszerekre 1969-ben adták ki a fejlesztési utasítást, s hamarosan a Pentagon meg­kötötte a vonatkozó szerző­dést a Martin—Orlando cég­gel. 1972-ben ugyancsak az amerikai hadügyminisztéri­umtól a manőverező robot- repülőgépekre vonatkozó megbízást kapott a General Dynamics. Vajon ilyen körülmények között miért hozott a NATO 1979. decemberében kettős határozatot? Vajon az Egye­sült Államok a szovjet SS— 20-asok leszerelését akarja-e kieszközölni, vagy minden áron telepíteni akarja a Pershing 2-eseket és a ma­nőverező róbotrepülőgépe- ket? Mi a telepítés és a tárgyalások, a leszerelés és a tárgyalások viszomya?­Három hónappal az ame­rikai telepítési fenyegetőzés beváltása, vagy legalábbis annak megkezdése előtt Genfben Washington merev­sége miatt reménytelen helyzet alakult ki. Az ame­rikai fél nem hajlandó tár­gyalni saját előretolt nuk­leáris rendszereiről, a brit és a francia nukleáris erő­ről, csak arról, amivel a Szovjetunió kénytelen volt ezeket ellensúlyozni. Moszk­vától váir további engedmé­nyeket a Szovjetunió bizton­ságának rovására, különben telepít — ugyancsak a Szov­jetunió biztonságának rová­sára. Ezzel szemben az eddigi szovjet engedmények immár egész láncolatot ké­peznek. Négy évvel ezelőtt, még a NATO határozat meg­születését megelőzően, 1979. október 6-án felajánlotta a Szovjetunió, hogy ha elma­rad az új amerikai „eurora- kéták” telepítése, kész csök­kenteni közepes hatótávol­ságú eurohadászati eszközeit. 1981 februárjában kölcsönös moratóriumot javasolt mind a régebbi eszközök újakkal való felváltására, mind újab­bak telepítésére. 1982. feb­ruárjában és augusztusában indítványozta, hogy 1985-ig 600—öOO-ra, 1990-ig 300— 300-ra csökkentsék a mind­két félnéd ezres nagyságren­dű eurohadászati fegyvertá­rat. 1982. márciusában és májusában Leonyid Brezs- nyev bejelentette a szovjet közepes, hatótávolságú raké­ták telepítésének egyoldalú moratóriumát, illetve a már telepített rakéták számának egyoldalú csökkentését. Jurij Andropov 1982. de­cember 21-én bejelentette, hogy a Szovjetunió kész annyi közepes hatótávolságú rakétát leszerelni, hogy ne maradjon Európában több ilyen eszköze, mint Nagy- Britanniának és Franciaor­szágnak együttvéve. Egyide­jűleg persze egyenlő mennyiségi szintre kellene csökkenteni a NATO és a Szovjetunió közepes hatósugarú atom bombázó ál­lományát az európai térség­ben. Andropov 1983. május 3-án késznek bizonyult a pa­ritás megvalósítására a rob­banótöltet-számban, majd augusztus 27-én hozzájárult ahhoz is, hogy az angol— francia 162-es szint fölött leszerelésre kerülő szovjet rakétákat meg fogják sem­misíteni. E javaslat—eszka­láció közepette nemigen tűnt fel, hogy néhány új euro­hadászati számadat került forgalomba. Szovjet részről éveiken keresztül, egyebek között 'hivatalos kiadványok­ban is azt közölték, hogy a három NATO hatalom 986, a Szovjetunió pedig 975 euro­hadászati célbajuttatóval rendelkezik. Első ízben ez év július 28-án egy TASZSZ kommentárban, majd másutt is új adatok kezdtek szere­pelni, mégpedig 857 céüba- juttató a NATO és 938 cél- bajuttató a Szovjetunió ol­dalán. A Novoje Vnemja legutóbb már nem említette Nagy-Britanniánál a közóp­Görögország és a NATO A görög kormány szóvivő­je „pozitív lépésnek” nevez­te a NATO-nak azt a dönté­sét, amely szerint a Görög­országhoz tartozó, Égei-ten- geri Limnosz szigetére is ki­terjeszti a „Display Deter­mination ’83” nevű haditen­gerészeti gyakorlatot. Az olasz, a brit, az amerikai tengerészeti erőkön kívül a hadgyakorlaton részt vesz­nek francia és portugál egy­ségek is. Ez lesz az első eset, hogy az Égei-tenger észak­keleti térségében, a török partokhoz közel fekvő szige­ten az Észak-atlanti Szerző­dés Szervezete katonai ma­nővert tart. Az AP amerikai hírügy­nökség a hírrel kapcsolat­ban felidézi azt a nézetelté­rést, amely a török és a gö­rög kormány között a sziget státuszának értelmezését il­letően fennáll. Ankara el­lenzi, hogy a NATO had­gyakorlatát kiterjesszék Limnosz szigetére is, mivel azon a véleményen van, hogy az 1923-ban (a balkáni háborúk után) kötött lau- sanne-i szerződés értelmében a sziget demilitarizált öve­zetnek számít, ezért tilos ott katonai objektumok elhe­lyezése. Athén álláspontja ezzel szemben az, hogy 1936-ban nemzetközi megál­lapodás született, amelynek értelmében Görögország lét­rehozhat katonai objektumo­kat a török partok közelé­ben fekvő szigetein. öt évvel ezelőtt Görögor­szág katonai támaszpontot épített a szigeten, és azzal érvel, hogy jogában áll csa­pategységeket állomásoztat- ni ott, saját területének vé­delmére. Görögország részvétele a NATO szeptemberi—októbe­ri hadgyakorlatán minden­képpen figyelemre méltó eseménynek számít. Az AP amerikai hírügynökség athé­ni megfigyelőket idéz, akik szerint a NATO-nak ez a mostani döntése úgy fogható fel, mint lehetséges enged­mény a görög kormány szá­mára, cserében azért, hogy nemrég hozták tető alá az amerikai katonai támasz­pontok jövőjét szabályozó szerződést. Tavaly a NATO dél-euró­pai szárnyának parancsnok­sága azon az alapon nem volt hajlandó Limnosz szi­getére is kiterjeszteni az ak­kori haditengerészeti gya­korlatot, hogy ott úgymond „nincsenek” katonai létesít­mények. Ezért annak idején Athén tiltakozásul lemondta az „Apex Express ’82” ma­nőverben való részvételét. Begin Az akadályok, minden jel szerint elhárultak. Begin iz­raeli miniszterelnök formá­lisan is benyújtotta lemon­dását, amellyel a korábban bejelentett távozási szándé­ka ellenére is azért várt, hogy időt adjon kijelölt utódjának Jichak Samírnak a szükséges tárgyalásokra. A koalíciós alkudozások nyo­mán biztosítva látszik Samír többségi támogatása a X20 tagú Kneszetben, hatvanegy és hatvannégy közötti voks- sal számolhat. Az Interna­tional Héráid Tribune-ban zölt karikatúrán Samír már arra készül, hogy felvegye Begin levetett, némileg fol­tozott cipőit. Csakhogy nem könnyű Begin cipőibe lépni. Igaz, a két politikus életpályája sok hasonlóságot mutatott. Ji­chak Samír, akárcsak Begin, Lengyelországban született, s a Rozana nevű kisvárosban •a szélsőséges cionista mozga­lom a Zsabotinszkij vezette Betar ifjúsági szervezetét vezeti. Húszéves amikor ki­vándorol Palesztinába és a jeruzsálemi egyetemen foly­tatja jogi tanulmányait. Áz illegális, félkatonai Irgun szervezet tagja, részes szá­mos merényletben, főként piaci robbantásban. A máso­dik világháború alatt a szer­vezet kettéválik, a többség — az új helyzetben — nem támadja Nagy-Britanniát, amely akkor az antifasiszta koalíció tagjaként a hitle­rista Németország ellen har­col. A kisebbség, ideértve Samírt, folytatja a terroris­ta akciót. Kétszer letartóz­tatják, de megszökik és egy francia gyarmaton, Dzsibu- tiban kap menedékjogot. Csupán Izrael állam kikiál­tását követően, 1948 nyarán tér vissza, de rövidesen újra bújkálnia kell, mert az ENSZ-közvetítő svéd Ber- nadotte herceg meggyilkolá­sával vádolják. Samír ta­gadja a vádakat és hűség- nyilatkozatot tesz, de a poli­tikai életben még sokáig nemkívásatos személy ma­rad. Hosszú távoliét után, 1973- ban jut újra politikai sze­rephez. Ekkor választják meg képviselőnek a Begin vezette Herut párt listáján. Négy évvel később a Likud- szövetség választási győzel­mét követően (ennek a párt­koalíciónak a magvát adja a Herut) a parlament elnöki tisztségét tölti be, de még mindig nem jut el az igazi hatalmi részesedést jelentő kormánytagságig. Csak mi­után Dajan lemond a kül­cipője Ahogy az amerikai Interna­tional Herold Tribüne kari- katúristája Samírt látja ügyminiszteri tisztségről, kö­vetheti őt Samír, 1980 tava­szán. Ez némi zavart okoz, Samír ugyanis tartózkodott a szavazástól a Begin fő művének tekintett Camp- David-i egyezmény ratifiká­lásánál. Túlságosan „enge­dékenynek” találta ezt. Sok­szor emlegették az utódjelöl­tek között, de Weizman, Sá­ron és mások megelőzték. A vetélytársak azonban sorra kiestek, Samír a Camp-Da- vid-i közjáték után újabb hűségnyilatkozatot tesz Be- ginnek, s így a Herut több­sége őt választotta utódként a 23 évvel fiatalabb marok­kói származású David Levy ellenében. Ezt a Herut dön- rést el kellett fogadtatni a Likudban tömörült szövetsé­gesekkel, valamint a vallá­sos pártokkal, amelyek nél­kül nem lennének kormány­képesek. A tárgyalások el­nyúltak, mert Samírt általá­ban nem tartották olyan energikus, a tömegekre fa­natikus demagógiájával kü­lönösen nagy hatást kifejtő vezetőnek, mint Begint. Visszatérve a cipő-hason­latra: Begin levetett cipője túl kicsi s túl nagy lehet Sa­mír számára. Szorítja a ci­pő, mert Begin nehéz örök­séget ad át számára. A kö­zel-keleti béke és megnyug­vás távolabb van, mint bár­mikor. Libanon számlája egyre nagyobb, máris Izrael Vietnámjaként emlegetik. Mindehhez kapcsolódik az ország gazdasági és társa­dalmi válsága, a háromje­gyű, pusztító inflációtól a lakosság megosztottságáig és meghasonlásáig. Számolni kell a nemzetközi elszige­teltséggel, s még az ameri­kai—izraeli kapcsolatok sem felhőtlenek. A két ország kö­zött kétségtelen stratégiai szövetség áll fenn, de gyak­ran adódnak taktikai ütkö­zések. Begin ugyan szemé­lyes okokra hivatkozott, amikor lemondását indokol­ta, s valóban voltak gondjai, de legalább ilyen mérték­ben, hanem sokkal inkább, döntésében közrejátszott az ország „rossz egészségi álla­pota”. A Begin cipő egyúttal túl nagy is... Begin politikai képességei hozzájárultak ah­hoz, hogy kormánya többíz­ben átvészelt szinte remény­telen helyzeteket, törvény­hozási patthelyzetet, fenye­gető leszavazást. Ebben köz­rejátszott a leköszönő mi­niszterelnök veszélyes ka­landorpolitikája is: a bagda­di és bejrúti bombákkal, a libanoni háborúval próbálta ellensúlyozni a hazai gondo­kat. Ám erre csak ideig- óráig lehetett képes. A Be­gin testére szabott kormányt és koalíciót alighanem ne­héz lesz Samírnak működ­tetni. Sokan ingatag többsé­get és bizonytalan kormány­zási időszakot jósolnak. Mindez alapjában egy or­szág belpolitikai keretei kö­zé tartozna, de Izrael eseté­ben koránt sincs így: fennáll a reális veszélye annak, hogy a meggyengült kormányha­talom „előre menekül”, s könnyelmű külpolitikai lé­pésektől sem riad vissza. A közel-keleti válságra fi­gyelő világ abból ítél majd, hogyan próbál lépni az új miniszterelnök, a régi cipő­ben. R. E. összeállította: Majnár József hatósugarú atombombázókat. Pirityi Sándor A karibi gyöngyszem: Granada Távoli államból várunk hazánkba magasrangú ven­déget: hivatalos látogatásra Ma­gyarországra ér­kezik Maurice Bi- shop Grenada mi­niszterelnöke. A Karib-tenger gyöngyszemének tartott kis sziget- ország, a Kis-An- tillúk legdélibb tagja, korábban ritkán hallatta hangját a nemzet­közi politikában. Több évszázados brit gyarmati ura­lom után 1974- ben vált függet­lenné. A világ ér­deklődésének homlokterébe azonban jórészt csak 1979 után került, amikor a haladó demokra­tikus mozgalom aktivistái népi támogatással megdön­tötték az épp külföldön tar­tózkodó Eric Gairy diktató­rikus uralmát, új korszakot nyitva az alig Csepelnyi mé­retű, 120 ezres népességű or­szág történetében. A fordulatot végrehajtó A grenadai főváros, Salnt Geore’s egyik hangulatos, Karib- tengerre néző utcája párt, az „Űj JEWEL” neve voltaképpen mozaikszó: az „Együttes törekvés a jólé­tért, műveltségért és felsza­badulásért” angol megfelelő­jének kezdőbetűiből áll ösz- sze. Épp egy évtizede ala­kult, s hatalomra kerülése óta Maurice Bishoppal az élén olyan demokratikus, an- tiimperialista politikát foly­tat, amely a szocializmus felépítését célozza. Gairy korrupt, véres terrorra tá­maszkodó kormányzása óta alig négy esztendő telt el, a gazdasági-kulturális elmara­dottság felszámolásának nemzedékekre szóló felada­tát ilyen rövid idő alatt ter­mészetesen nem végezhették el. A változások mégis impo­nálóak. Űj politikai felépít­mény rendszerének kialakí­tásával megindult a demok­ratizálódási folyamat. Dolgoznak az új alkot­mány tervezetén és a vá­lasztások előkészítésén. Tör­vénybe iktatták a nők egyen­jogúságát. Megtették az első lépéseket az agrárreform út­ján, mezőgazdaság fejleszté­sét tekintve legfőbb teendő­nek.) Az országban elsősor­ban kakaót, déligyümölcsöt és számtalan fűszerfélét ter­mesztenek — innen a sok­szor emlegetett „Fűszerszi­get” elnevezés). Tetemesen csökkentették a kínzó mun­kanélküliséget, ingyenessé tették az alapfokú oktatást, sikeres csatát vívnak az írástudatlansággal. Megkez­dődött az egészségügyi háló­zat kiépítése, út- és lakás­programot hirdettek. Foko­zottan ki akarják használni a Grenada kedvező fekvésé­ből adódó idegenforgalmi és halászati lehetőségeket. A pozitív változások az or­szág külpolitikájában is je­lentkeztek. Grenada szoros, baráti kapcsolatokat épített ki Kubával, előtérbe helyez­te a karibi államokkal foly­tatott Együttműködést, s tagjává lett az el nem köte­lezettek mozgalmának. A haladó intézkedések sora ugyanakkor érthető módon ellenszenvet keltett Wa­shingtonban, ahol a szigetet — különösen a Reagan-a3- minisztráció hivatalba lépé­se óta — Kuba és Nicaragua mellett a térség egyik fel­forgató központjának tekin­tik. A Bishop-kormányzat ellen külső és belső támadá­sok indultak, számos me­rényletet követtek el, puccs­kísérleteket dolgoztak ki. Emlékezetes marad az ame­rikai elnök tavaszi, félresi­került „leleplezése” is, ami­kor Reagan a grenadai fő­város mellett most épülő polgári repülőteret veszélyes, katonai célú, leendő szovjet —kubai bázisnak igyekezett beállítani. A haladó rendszer vi­szonylag rövid múltja — no meg a földrajzi távolság mi­att országaink kapcsolata meglehetősen szerény. Ám Grenada megkülönböztetett figyelmet fordít a szocialista közösséggel fenntartott vi­szony bővítésére. Három éve már járt hazánkban Grena­da miniszterelnök-helyette­se. Kiderült: a kapcsolatépí­tés megannyi lehetősége vár kidolgozásra. Bishop kor­mányfő mostani látogatása is azt jelzi, hogy a kölcsönös érdekek alapján mód nyíl­hat együttműködésünk alap­jainak lerakására. E. fi.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom