Szolnok Megyei Néplap, 1983. szeptember (34. évfolyam, 206-231. szám)

1983-09-22 / 224. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1983. SZEPTEMBER 22. ( iKommen-l Itárunk I Míg van esély „Még van esély arra, hogy megmentsük az emberiséget a fegyver­kezési hajsza újabb for­dulójától” — írja Jurij Andropov a nyugatnémet parlament szociáldemok­rata képviselőihez inté­zett válaszában. A kép­viselők egy csoportja előzőleg felhívással for­dult a szovjet vezetők­höz és kérte, tegyen meg mindent a jelenlegi ve­szélyes tendenciák meg­fékezésére, a fegyverke­zési hajsza megállításá­ra. „A Szovjetunió — hangzik a válasz — nemcsak teljes mérték­ben osztja és támogatja ezeket a követeléseket, hanem hajlandó jelentős mértékben tovább is menni”. Nem nehéz meg­jövendölni, hogy azAnd- ropov-levélnek ezt a kulcsmondatát sokat elemzik majd a kommen­tárok. Andropov válasza azt mutatja, hogy a felhívás megfogalmazói nyitott kapura találnak Moszk­vában. Ez nemcsak az Andropov-válasz tártai­méiból, hanem megfogal­mazásából is kiviláglik. Az SZKP KB főtitkára kijelenti, hogy — a töb­bi szovjet emberrel együtt — osztja a képviselők aggodalmát, egyebek kö­zött amiatt, hogy egvre több pusztító (és melles­leg igencsak költséges) fegyver készül földgo­lyónkon, miközben még mindig évente vagy 10 millió gyermek hal éhen — éppen a megfelelő anyagi eszközök hiánya miatt. A fegyverkezési hajsza megfékezéséhez, a meg­egyezéshez azonban part­nerek kellenek és szinte jelképesnek tekinthető, hogy Andropov válaszá­val körülbelül egyidőben (más nyugat-európai ve­zetők mellett) Kohl nyu­gatnémet kancellárhoz levelet intézett az ame­rikai elnök. Ennek lé­nyege a genfi kudarc és a telepítés bizonyossága. Miközben a szovjet ál­lamfő messzemenő meg­értést tanúsít a nyugat­német és a nemzetközi közvélemény fokozódó félelme iránt, az Egye­sült Államok elnökét szemmelláthatólag hide­gen hagyja az a tény, hogy a Német Szövetségi Köztársaságban a lakos­ság 72 (!) százaléka el­lenzi az újabb rakéták telepítését hazája atom­fegyverekkel már eddig is telezsúfolt területén. A nyugatnémet hangu­lat újabb és újabb meg­nyilvánulásairól szinte óránként érkeznek a je­lentések. Voigt, a parla­menti SPD-frakció kül­politikai szóvivője fel­szólította a kancellárt, indítson diplomáciai of- fenzívát a nagyobb meg­egyezési készségért. Ehm- ke, a szociáldemokraták egyik vezéralakja elítél­te a Kenfben tanúsított amerikai magatartást. Vogel, az SPD vezére egy brémai napilapnak adott interjújában ugyancsak a telepítés kockázataival foglalkozott. Az NSZK- ban jelentős erkölcsi-po­litikai erőt képviselő evangélikus egyház Han­noverben kiadott közle­ménye a teljes nukleá­ris befagyasztás mellett száll síkra. Két lévél egyiídőben, ugyanarról a sorskérdés­ről. Sajnos tartalmukat még mindig egy világ választja el egymástól. Harmat Endre Kádár János tárgyalása Kalevi Sorsával (Folytatás az 1. oldalról) alapokon nyugszik, s közös az elhatározásunk, hogy kap­csolatainkat még tovább fej­lesszük. E szellemben zaj­lottak tárgyalásaink, mind Koivisto elnökkeii, mind Sor­sa miniszterelnökkel. Meg kell mondanom: öröm­mel jöttem Finnországba, jól érzem magam Önöknél. Ér­zem az élő finn—magyar ba­rátságot, amelynek jeleivel mindenütt találkoztam. Együttműködésünk termé­szetesen nemcsak a magyar —finn kapcsolatokra terjed ki'. Vannak közös, egy célt szolgáló teendőink is: a két ország, á két nép létérdeke a béke megőrzése egy eny- hültebb világban. Köztudomá­sú, hogy akadnak a világon, akik szándékosan élezik a nemzetközi helyzetet, de nem kicsi azoknak a tábora sem, aikik békésebb világért küz­denek. Akadnak persze meg­oldásra váró problémák, amelyeket tárgyalásokkal kell — kellene — rendezni, de vannak mesterségesen szí- tott-tápláit konfliktusok is. A béke hívei — ide sorolom Finnországot is, hazámat is — szívósan küzdenek s nem kis számban tudhatnak ma­guk mellett harcostársakat a világon. Küzdelmünk nem eredménytelen, példa rá a madridi értekezlet sikere. E sikerben a semleges orszá­goknak, így Finnországnak éppúgy érdemük van. mint a szocialista államoknak, így Magyarországnak is, Elhatá­rozott szándékunk a helsin­ki folyamat továbbvitele, s ebben Finnországnak éppúgy megvannak a 'konkrét fel­adatai, mint Magyarország­nak. Ismeretes: az Önök fő­városa rendezi meg az euró­pai 'bizalomerősítő intézkedé­sekkel foglalkozó stockholmi konferencia előkészítő érte­kezletét, s Budapest ad majd otthont az európai kulturá­lis fórumnak. A felelősséget viselő em­berek munkáját mind Ma­gyarországon, mind Finnor­szágban nagy mértékben könnyíti népeink hagyomá­nyos barátsága. Sokat jelent számunkra, hogy azzal a meg­győződéssel dolgozhatunk, hogy népeink óhajának te­szünk eleget. Kádár János végezetül hangsúlyozta: a Finn—Ma­gyar Társaság nagy szerepet tölt be a két nép kapcsola­tainak elmélyítésében. Az MSZMP Központi Bizottsá­gának első titkára köszönetét fejezte ki a társaság minden tagjának, s azt kívánta: foly­tassák e nemes ügyet szol­gáló tevékenységüket. Népe­ink barátsága — mondotta — erősödjék tovább, a finn nép érjen el sok sikert, s bé­kében élvezhesse munkájá­nak gyümölcsét. Délben Helsinki város ta­nácsa díszebéden látta ven­dégül az MSZMP Központi Bizottsága első titkárát, fele­ségét, s a kíséret tagjait. A vendégeket — valamint a megjelent finn vezetőket, Mauno Koivisto köztársasá­gi elnököt, Kalevi Sorsa mi­niszterelnököt, s a finn köz­élet több más jeles személyi­ségét — Harri Holkeri, a vá­rosi tanács elnöke és Raimo Ilaskivi főpolgármester fo­gadta, köszöntötte. A látoga­tást megörökítendő, Kádár János Helsinki lakóit üdvözlő sorokat jegyzett be a város­háza vendégkönyvébe. Este Kádár János és felesé­ge a magyar nagykövetségen fogadást adott Mauno Koi­visto és felesége tiszteletére. A vendégek között volt Erk- ki Pystynen, a parlament el­nöke, Kalevi Sorsa miniszter- elnök, Paavo Väyrynen kül­ügyminiszter, valamint a finn kormány több tagja, a társa­dalmi, politikai élet sok más képviselője is. A nap krónikájához tarto­zik még, hogy Nagy János külügyi államtitkár megbe­szélést folytatott a finn kül­ügyminiszterrel. Egy hete tartanak Belgiumban a jobb-közép kormány gazda­ságpolitikája elleni tiltakozó akciók. Képünkön; közalkalma­zottak tüntető felvonulása Brüsszel belvárosában (Telefotó) Libanoni válság Újra fellángoltak a harcok Libanonban teljes erővel fellángoltak a harcok min­den főbb fronton. Kiújult a tüzérségi pár­baj a Suf-hegységben levő drúz milíciák és a partok előtt horgonyzó amerikai ha­dihajók között; a térség központja, a drúz kézen levő Alej és a Nyugat-Bejrút dél­keleti kapujának tartott és kormányerők ellenőrizte Szűk el-Gharb között foly­tatódott a drúz-szocialista erők és a kormánycsapatok csatája; a szaúd-arábiai köz­vetítő, Bandar ben Szultán herceg dolgavégezetlenül ha­zautazott Damaszkuszból, hogy — mint mondta — ott­hon várja a fejleményeket. Híügynökségi jelentések szerint a drúz-szocialistapár- ti erők tüzérsége lőtte a Bejrút közelében levő baab- dai elnöki palota környékét, és találatot kapott az ame­rikai nagykövet rezidenciája is, de senki sem sebesült meg. Este a libanoni partok előtt horgonyzó amerikai ha­dihajók ismét ágyútüzet zú­dítottak a drúz állásokra. Az Eisenhower repülőgép-anya­hajéról felszállt egyik F—14 amerikai vadászgépre raké­tát lőttek ki a Libanonba telepített szíriai légvédelem, ám a gép — hírek szerint — sértetlenül tért vissza felde­rítő jellegűnek minősített be­repüléséről a hegyvidék fölül. Ronald Reagan elnök és a törvényhozás vezetői meg­állapodásra jutottak abban, hogy az elnök nem növelhe­ti a Libanonban állomásozó amerikai csapatok létszámát és korlátozza bevetésük le­hetőségeit, a kongresszus pe­dig ennek fejében eltekint a hadviselési jogról szóló 1973- as törvény alkalmazásától. Mivel a megállapodás ér­telmében a kongresszus to­vábbi 18 hónapig nem gördít akadályt a tengerészgyalogo­sok libanoni állomásoztatása elé, a kormányzat számára a megegyezés, amelyet a kép­viselőháznak és a szenátus­nak még jóvá kell hagynia, kétségkívül előnyös. Seguel szabad A chilei hatóságok szaba­don bocsátották Rodolfo Se- guelt, a rézbányászok szak- szervezetének bebörtönzött elnökét — jelentették be hi­vatalos* forrásból. Juan Francisco Fresno, Santiago érseke felaján­lotta, ' hogy kész is­mét közvetíteni a kor­mány és az ellenzéki polgári pártokat tömörítő Demokra­tikus Szövetség között tizen­két napja megszakadt párbe­széd felújítása érdekében. El nem kötelezettek Nincs szükség protektorokra Az el nem kötelezett or­szágoknak nincs szükségük önjelölt protektorokra — ír­ta a Times of India című új-delhi lap. Az újságcikk válasz Reagan amerikai el- hök néhány napja elhang­zott nyilatkozatára, amely szerint az el nem kötelezett országok azt várják, hogy az Egyesült Államok vezesse őket. Ezek az országok saját, az évek során igazolódott elveik szerint alakítják politikáju­kat — emelte ki a Times of India, hozzátéve, hogy Rea­gan elnök nincs tisztában az el nem kötelezettség lénye­gével és a mozgalom céljai­val. A lap felhívja a figyel­met az amerikai elnök meg­nyilatkozásának időzítésé­re: éppen az ENSZ-közgyű- lés 38. ülésszaka előtt hang­zott el, amelyen az el nem k rí telezett mozgalom tagál­lamainak számos vezetője folytat majd eszmecserét New Yorkban. Az ugyancsak indiai Na­tional Héráid emlékeztet rá: az elmúlt évtizedekben szá­mos ország vált az Egyesült Államok „gondoskodásá­nak” áldozatává. Az ameri­kai elnök szerint a demok­rácia mindenekelőtt azt je­lenti, hogy a multinacionális nagyvállalatok világszerte teljes mértékben szabad ke­zet kapnak — vélekedett a lap. Izrael Samir alakít kormányt Izrael jelenlegi külügymi­nisztere, a megszállt terüle­tek izraeli benépesítésének szószólója, a Camp David-i paktum jobboldali bírálója: Jichak Samir alakít kor­mányt Jeruzsálemben. A hírt azután jelentette be az izraeli rádió, hogy Haim Herzog államfő befejezte konzultációit a parlamenti vezetőkkel. A hatvannyolc éves Samir, aki a távozó Me- nahem Begin helyére lép, jelenleg a parlament szava­zatainak többségére számít­hat. A kormányzó LIKUD- tömb valamennyi pártja mellé állt. Magyar—amerikai külügyminiszteri megbeszélések voltak Washingtonban. Képünkön: Várkonyi Péter a washingtoni diplomácia irányítója, George Shultz (jobbra) társaságában (Telefotó — KS) Nyugatnémet kormány A szovjet javaslatok elutasítása A nyugatnémet "kormány tegnapi ülésén gyakorlatilag elutasította a Szovjetunió újabb javaslatait az eurora- kéták kérdésének rendezésé­re. Mint Peter Boenisch, a bonni kabinet szóvivője kö­zölte, a kormány úgy érté­kelte, hogy az a levél, ame­lyet Jurij Andropov írt a közelmúltban Helmuth Kohl kancellárnak, „nem tartal­maz semmilyen lényeges elő­rehaladást a genfi tárgyalá­sokkal kapcsolatban”. A kormányszóvivő ugyan­akkor úgy ítélte., meg, hogy vannak lehetőségek az NSZK és a Szovjetunió kapcsolata­inak fejlesztésére, így pél­dául a környezetvédelem te­rületén. Mivel ezt a témát Jurij Andropov is említet­te levelében, Kohl kancellár megbízta az illetékes nyu­gatnémet minisztériumokat, hogy készítsék elő az ilyen irányú kétoldalú tárgyaláso­kat. Elképzelhető, hogy az NSZK környezetvédelmi be­rendezéseket szállítson a Szovjetuniónak — mondta a szóvivő. Hasonlóan ítélték meg Jurij Andropov levelét a nyugatnémet kormánypár­tok: ezúttal is elutasították a Szovjetuniónak azt a jogos követelését, hogy a genfi tárgyalásokon a francia és a brit rakétákat is vegyék fi­gyelembe. A Német Szociáldemokra­ta Párt nevében Egon Bahr leszerelési szakértő viszont pozitívan értékelte Jurij Andropov legújabb jvasla- tait. Bahr sürgette az ame­rikai és a nyugatnémet kor­mányt: alaposan vizsgálják meg például azt a szovjet javaslatot, hogy a két. nagy­hatalom mondjon le az új nukleáris fegyverek kipróbá­lásáról. Félrevezető a washingtoni beállítás Amerikai pilóták a dél-koreai repülőgép ügyéről Félrevezetőnek nevezte a dél-koreai repülőgép ügyével kapcsolatos amerikai beállí­tást két olyan pilóta, aki éve­ken át szolgált RC—135-ös típusú amerikai kémrepülő­gépeken. Edward Eskelson és Tom Bemard a „Denver Post” című lap hasábjain leszögezi: a dél-koreai gép útja — attól fogva, hogy a Boeing beha­tolt a szovjet légtérbe — egészen a lelövés pillanatáig az amerikai felderítő szolgá­latok megfigyelője és elem­zése alatt állt. A volt felde­rítő pilóták szerint az RC— 135-ösök sohasem szokták el­hagyni a szovjet légtér köze­iét mindaddig, amíg egy má­sik kémrepülőgép fel nem váltja őket. Ezért nem hihe­tő Reagan elnöknek az az ál­lítása, hogy az RC—135-ös elhagyta a körzetet. Az RC—135-ösök a rádió­hullámok rendkívül széles tartományáról képesek in­formációt továbbítani — olyan hullámhosszokról is, amelyeket repülőgépek, ha­jók, földi figyelő és repülés­biztosító állomások egvpiás közötti kapcsolattartásra használnak. A vietnami há­ború idején például az RC— 135-ösök legénysége riasztani tudta azokat az amerikai pi­lótákat, akiknek gépei — az RC—135 által lehallgatott je­lentések szerint — megjelen­tek az ellenfél radarernyőin. Eskelson és Bemard felte­szi a kérdést: vajon miért nem használták fel az RC— 135-ös által nyújtott lehető­ségeket annak érdekében, hogy elkerüljék a tragédiát? MOSZKVA Andrej Gromiko, az SZKP KB PB tagja, a Szovjetunió Minisztertanács elnökének első helyettese, külügymi­niszter tegnap Moszkvában fogadta Seoffrey Pearson kanadai nagykövetet abból az alkalomból, hogy a nagy­követ rövidesen távozik moszkvai állomáshelyéről. BERLIN A Német Szocialista Egy­ségpárt nagyra értékeli az NSZK-toan működő Nőimet Kommunista Párt harcát a békéért és a demokratikus jogokért — jelentette ki Erich Honecker, az NSZEP Központi Bizottságának fő­titkára, aki tegnap Berlinben megbeszélést folytatott Her­bert Mies-szel, a Német Kommunista Párt elnökével. BUDAPEST Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke táviratban üdvözölte Moussa Traorét, a Mali Köztársaság elnökét országa nemzeti ünnepe al­kalmából. BECS George Bush amerikai al- elnök bécsi tartózkodásának második napján, tegnap reg­gel Erwin Lánc külügymi­niszterrel találkozott. Meg­beszéléseik napirendjén a kétoldalú kapcsolatok mel­lett a kelet-nyugati viszony állott. Ezekről a kérdésekről folytatott beható, több mint kétórás eszmecserét kedden Bush és Fred Sinowatz oszt­rák kancellár is. STOCKHOLM Egy svéd bíróság törvény- ellenesnek minősítette az Aeroflot szovjet légitársa­ság svédországi járatainak bojkottját, egyben kötelezte az Állami Alkalmazottak Szakszervezeti Szövetségéhez tartozó légiirányítókat a szovjet repülőgépek kiszol­gálására. BEJRUT Fahd, Szaúd-Arábia kirá­lya fogadta Abdusszalam Dzsalludot. a líbiai vezetés másdoik emberét. Megfigye­lők utalnak rá, hogy az el­múlt hónapokban több íz­ben került sor magas szintű tárgyalásokra a két ország között.

Next

/
Oldalképek
Tartalom