Szolnok Megyei Néplap, 1983. szeptember (34. évfolyam, 206-231. szám)
1983-09-22 / 224. szám
1983. SZEPTEMBER 22. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Terepszínben, majomhintán Gyalog a víz alatt Találkozó a Lánchídnál Világnagyságok és sorkatonák Újjászülető értékeink Hideg a Duna, nem olyan buggyant, mint a Holt-Ti- sza. És az ugrás is veszélyes, hiszen a Parlament környékén nagy épülettömbök, magasfeszültségű vezetékek vannak. Az ejtőernyő is csak a katonaságnál használatos példány, nem sportcélokra készült, nem olyan könnyen kormányozható. Az ugrók zöme is a sorkatonákból adódik. Azok • közül, akik alig, hogy elsajátították az ejtőernyőzés fortélyait, már vissza is térnek a polgári életbe. Ráadásul úgy kell ugrani, hogy a kupolák szinte egymást érjék. Nagyon látványos, de igen nehéz feladat lesz ez. Más országokban nincs is ilyen gyakorlat. Az augusztus 20-i víziparádéra mégis az előírtnál többszörös a jelentkezés. — A jók közül ezért kellett a legjobbakat kiválogatnunk, — mondja Frit Sándor alezredes. — Üs zópróbával kezdtük. Kivittük a jelentkezőket az egyik holtágra. Volt köztük olyan, aki fejest ugrott, és ötven méterrel távolabb jött a felszínre. A másik is úgy kezdte, de néhány méter után nagyon jött fel a buborék. Mondtam, hogy ez már nem búvárúszás. Kihúztuk, kiöntöttük belőle a vizet. Megkérdeztem, mi baj van? Azt felelte, hogy semmi, csak nem tud úszni, ezért gyalogolt a víz alatt. A végén kiderült, hogy egy tucat ilyen fickó volt a jelentkezők között. A Parlament előtti szereplést az ejtőernyőzés koronájának tartják, és minden veszélyt vállalnak érte. Szabó Zoltán honvéd is az úszásnál került a „lelátóra”. Keménykötésű, zömök fiú. Látszik, hogy nem ijed meg a saját árnyékától. Ba- zsalyog amikor megkérdezem tőle: — Nem tud úszni, mégis beleugrott volna a Dunába? — Nem vagyok túl félős, meg aztán arra gondoltam, hogy úszómellénnyel ugrunk, nem fulladok be a folyóba. Az ejtőernyőt meg jól kezelem, bár egy kicsit beleőszültem. — Miért? Megsimítja fiatal arcához egyáltalán nem illő enyhén őszes haját. — A hatodik ugrásnál nem nyílt ki az ejtőernyő. Nagyon gyorsan közeledett a föld. Hasernyőt nyitottam. Alig csattant, máris földet értem. Másnap mégis vállaltam az ugrást. Most már túl vagyok a negyvenhetediken. A törökszentmiklósi Nagy Attila szerencsésebb volt. A nagy eseményre szülei is felutaztak Pestre. Nem csoda, hogy megjött a kedve és azt mondja: — A leszerelés után sem hagyom abba az ejtőernyőzést. Sokan vannak így, pedig kemény sport ez, — főleg akkor, ha katonai szolgálattal párosul. Csodálatos, felejthetetlen élményként őrzik, mégis az első ugrások emlékét. A víziparádékon mindig a Lánchídnál mentik ki a folyóból az ejtőernyősöket. Ott várják őket a régi cimborák, akik már leszereltek, de erre az eseményre Vastól Szabolcsig felkerekednek. Valóságos csapattalálkozó ez. A megjelentekből több századot lehetne alakítani. Az alezredessel járjuk a laktanyaudvart. Nem szokványos a látvány. Az egyik helyen több emeletnyi magasban kifeszített huzalon kötéltáncos biztonságával közlekednek a katonák, máshol a repülőgép ajtaját imitáló szerkezetből a kiugrás mozzanatát gyakorolják. Hosszú csúszda végén a hevedereken lógó katona olyan sebességgel ér földet, mintha a légből érkezne. Fritz alezredes körbe mutat; — Mindegyik kiképzési eszköz saját embereink tervezése. Kimondhatatlanul sokat jelent az állomány megfelelő felkészítésében. A gyakorlatozóknak Furkó Kálmán százados magyaráz. Kísérőm, megjegyzi; — Ö a néphadsereg egyik legjobb testnevelő tisztje. A magyar karate válogatott fele annak idején tőle kapott kiképzést. De nemcsak a ka- ratézók, hanem a sorkatonák is szép eredményeket érnek el. Pesten például tízezer ember előtt a világnagyságok négycolos deszkákat törtek puszta kézzel. A mi sorkatonáink ugyanott tíz cserepet csantak szét egyszerre. Hangsúlyozom, nem sportolókról, hanem sorkatonákról van szó. Furkó százados keze alatt nagyszerű eredményeket érnek el az önvédelmi kiképzésben. Utunk a „majomhinta” mellett vezet el. Egymástól bizonyos távolságra erős kötelek lógnak. Nekifutásból kell egyikről a másikra átSéta a magasban így kell elhagyni a gépet A „majomhintán” lendülni. Nem egyszerű feladat. Faragó László alhadnagy csoportja készülődik a gyakorlathoz. Az alhadnagy megkérdezi: — Vállalkozik valaki a bemutatóra, vagy én tegyem le a sapkám? — Köztudott a laktanyában, hogy jobb vállalkozni, mint Faragó László után csinálni1, hiszen bravúrjait ismételni lehetetlen. Séta közben, zsebredugott kézzel is megcsinál egy-egy szaltót. Egyébként csillagászat a hobbija, meg a pecázás. Most szerkesztett egy árral szemben is haladó úszószerkezetet. Még annyit: ennél az alakulatnál volt újonc. Nemrégen tett tiszti vizsgát, akárcsak Juhász Sándor alhadnagy, aki az ejtőernyőzés mellett a búvármesterséghez, a víz alatti hegesztéshez is nagyszerűen ért. A kiképzési eszközökön mindenhol komolyan végzik feladatukat a katonák. A laikus számára is érthető elkötelezettségük az ejtőernyőzés iránt. Fritz alezredes megjegyzi: — Ügy lesik a gépet, mint kacsa az eperfát. Ha módjuk nyílik rá, máris ugranak. Bizonyos fokú fanatizmus jellemzi őket. Másként nem is tudnák elérni, hogy több ezer ugrásuk legyen. Ez inkább a sportolókra jellemző. A sok időt igénybe vevő kiképzés mellett részt vesznek a baráti hadseregek spartakiádján és sok bemutatón. Az egyik katonai kollégium növendékei egytől egyig hozzájuk akartak kerülni egyik bemutatójuk után. Nem véletlen tehát, hogy a közelmúltban harmadszor kapták meg az élenjáró alakulat címet. Az állomány nyolcvan százalékánál többet tesz ki az élenjáró és a kiváló címmel rendelkező katonák aránya. Több alegység ezüstkoszorús címet kapott. Újoncokból álló szakasz halad el mellettünk. tKísérőm derűsen nézi őket: — Október végére ezek is olyan masszív fickók lesznek, hogy, no. Simon Béla Tisza cipőcsalád* paprikás és teakoibász A BNV kiváló árui A Kiváló Áruk Fórumán az őszi BNV alkalmából meghirdetett pályázaton 57 gyártó 116 terméke nyerte el a megkülönböztető minősítő jel viselésének jogát. Ezen kívül három vállalatot, — a Szegedi Szalámigyár és Húskombinátot, a Kőbányai Gyógyszerárugyárat és a Habselyem Kötöttárugyárat — külön is kitüntették, honorálva ezzel a Kiváló Áruk Fórumán az elmúlt évtizedben elért eredményeiket. A kiválóságot tanúsító okleveleket és kitüntetéseket tegnap Szabó László, az Országos Piackutató Intézet igazgatója, a KÁF tárcaközi bizottságának elnöke adta át az Országos Piackutató Intézet Nagymező utcai bemutatótermében, ahol október 7-ig, naponta 10—18 óra között — és természetesen a BNV-n is — megtekintheti a közönség a kiváló áruk legújabb csoportját. A legtöbb, 47 új kiváló termék az élelmiszerek közül került ki. Közöttük vásári nagydíjas is van, a Szolnok megyei ÁMV csípős, paprikás kolbásza és szolnoki teakolbásza, amelyek a KÁF minősítések során kiugróan magas, a maximális 100 élvezeti érték pontszámot érdemelték ki. A minősítő, jelre pályázó ruházati cikkek 81,5 százalékát, szám szerint 25-öt, fogadták el, köztük örvendetesen az Alföldi, a Tisza és a Savaria Cipőgyár egy-egy cipőcsaládját; nagy sikerre számíthatnak a szombathelyiek különleges kiképzésű, kellemes viseletű, esztétikus GO-SO lábbelijei. Az egyéb iparcikkek — 14 gyártó 37 terméke — között ugyancsak van BNV nagydíjas, mégpedig a Caola Vállalat Exotic pumpás dezodor- családja. Az élelmiszergazdaság vállalatainak költséggazdálkodását vitatta meg tegnapi ülésén az országgyűlés mezőgazdasági bizottsága. A MÉM jelentése rámutat, hogy az utóbbi 12 esztendőben a mezőgazdasági termelés 65,3 százalékkal emelkedett, miközben a földterület 293 ezer hektárral csökkent, az élelmiszeripar pedig — folyó áron számítva — tavaly 2,6-szeresét állította elő az 1970. évinek. A termelés növelését elsősorban az tette lehetővé, hogy jobb műszaki-technikai-bio- lógiai feltételeket teremtetek a munkához, ami azonban — egyéb tényezőkkel együtt — a mezőgazdasági nagyüzemek termelési költségét 12 év alatt 3,6-szeresé- re növelte. Egységnyi anyag- költséggel 1982-ben 19 százalékkal kevesebb termelési értéket értek el a gazdaságok, mint 1970-ben. Kedvező azonban, hogy 1980-ban ez a folyamat megváltozott, és az utóbbi két évben az anyagköltségek hatékonysága már javult. Ésszerű takarékossággal további eredmények érhetők el. A látszattakarékosságot kerülni akarok. Nem engedhető meg például a műtrágyafelhasználás indokolatlan visszafogása, vagy az öntözési lehetőségek elmulasztása, ugyanakkor sokféle ésszerű intézkedés kínálkozik, amit a gazdaságos anyagfelhasználás és technológia-korszerűsítés programjába . foglaltak. Villányi Miklós mezőgazdasági és élelmezésügyi minisztériumi államtitkár — aki az írásos jelentéshez szóbeli kiegészítést fűzött — rámutatott, hogy az ésszerű takarékosság. a költségek csökkentése a mezőgazdasáársadalmi fejlődésünk jelenlegi korszakában — anyagi nehézségeink ellenére is — biztosított az erő ahhoz, hogy a műemlékek és műemlékcsoportok állagált — értelmes 'megfontolások alapján — felújítsuk a megviseltség állapotából. Építészeti követelmények, esztétikai szempontok és a köztudat igényei vezethetnek ebben. Ez a múlt (megbecsülései, jövőnk építése egyszerre. Mondhatnánk így is: értékgondozás értékteremtéssel. Ilyen élvek alapján született meg Kerényi József főépítésznek és körének munkája nyomán Kecskemét új belső arculata, ahol a hagyományok értékes részét megtartva szervezték meg a városkép korszerű elemeit szükségszerű újdonságokkal. Az értékteremtés azonban messzemenő tapintattal és ízléssel indult ki a hírős város karakteréből. Nem sértette, hanem megtalálta a hely jellegzetességét. Az is megfelelően stílusos, ahogyan az építészet Já- nossy Syörgy, Vass Antal és Szrogh György közreműködésével Salgótarján központi térségének nagyobb mértékű átalakítását teljesítette, mivel a centrum addig kevésbé értékes egységekből állt. Természetesen olyan védtett középkori városrészek, melyek Sopronban, Veszprémben, Kőszegen találhatók, a teljes és maradéktalan arculat megőrzését igénylik. Ezekben a város a széleken fejlődik tovább. Ám Tapolcán vagy Zalaegerszegen, ahol az építészeti mag nem ennyire klasszikus értékű, ott a központ újítható és újított is. Az értékteremtés szép példáját valósította meg, az építészet már-már költői formáival, Erdé’yi Zoltán Nagykanizsán ts Vadász György Zalaegerszegen. Városaink nem egy időben fejlődtek, ezért építőművészetünk azon döntése bigi és élelmiszeripari termékek nemzetközi versenyképességének javításához is elengedhetetlen. Mint mondotta, a kormányzat az ösztönzés eszközeivel sarkallja vállalatokat, szövetkezeteket a gazdálkodás javítására. A vitában mindenki egyetértett az ésszerű gazdálkodás, a költségek csökkentésének fontosságával, azonban többen rámutattak arra hogy a munka sok egyéb tényezőjét is javítani kell ahhoz, hogy jobban gazdálkodhassanak. Tar Imre (Sza- bolcs-Szatmár megye 13 vk.) véleménye szerint főként a gazdaságirányítást kell tovább korszerűsíteni, a vállalati önállóságot bővíteni ahhoz, hogy a vállalatok valóban érdekeltek legyenek a gazdálkodás javításában. Varga János (Pest megye 11 vk.) és Riba Miklós (Győr-Sopron megye 13 vk.) egyaránt szóvá tette, hogy egyes megyei és járási szervek még ma is a jól mutató statisztikák alapján ítélik meg a gazdaságok munkáját. Riba Miklós azt is szóvá tette, hogy a termelők gyakran hátrányos helyzetbe kerülnek a felvásárlóval szemben. Különösen érződik ez most a szüret előtti időszakban, amikor egyes felvásárlók igyekeznek felülvizsgálni a korábban aláírt szerződéseket, .s az általuk diktált áron akarják átvenni a szőlőtermést. Varga János (Győr-Sopron megye 9-es választókerület) azt a véleményét fejezte ki, hogy a nagyüzemi állattenyésztés hátrányos helyzetbe került a mezőgazdaság többi ágazatához viszonyítva. Termelési ráfordításai zonyult helyesnek, mely árnyalta a megoldásokat. Miskolc építészeti átalakítása az 1970-es években nagyobb mértékű volt, mint. Debrecené. Érthető, hiszen mindkét nagyvárosunk más időpontban kereste és találta meg századokra végleges arculatát. Az értékgondozás és értékteremtés közös eszméje szépen és tartalmasán valósult meg Vácott, Szentendrén, Szekszárdon. Kármán szavaival szólva: „a nemzet tsinosodása” szívós tempóban halad. Egészséges versengés is figyelhető városaink, községeink között, akár Kiskunmajsát, vagy Túrke- vét, Mezőhegyest említem, mindenütt szemmel látható az értékek őrzése, gondozása, teremtése. A fővárosban pedig a Baross tér rendezése adott alkalmat arra, hogy a közlekedés sokoldalú biztosítása mellett antikizáló oszlopok nyújtsanak méltó esztétikai hátteret Varga Imre groteszk szoboralakzatának. Itt a főútvonalak, körutak színdinamikája is sokat árnyalódott az általános homlokzati festés következ- fnényeként. Egyre szebb fővárosunk is, különösen ha egy skanzengondolat jegyében helyenként felújítanánk régi hintós, lóvasútas arculatát, újjáépítenénk a várba vezető siklót, a régi és az új méltó és harmonikus ötvözetét. anúi vagyunk a népfront-mozgalom megújulásának, a népi, nemzeti egység kulturális értékrenden alapuló kiszélesedésének is. Ennek jegyében a falugyűléseket, a tanácstagi és más beszámolási alkalmakat is felhasználhatjuk értékeink összegyűjtésére, felkutatására, ápolására, javaslatokkal az értékek őrzésére és teremtésére. E közös munka így segítheti létező és születő kultúránk teljes birtokba vételét. L,. M. magasabbak, mint például a növénytermesztésben, s eredményeik nagymértékben függnek a takarmánytermesztő gazdaságok munkájától. Véleménye szerint az állattenyésztésben még sok a rejtett lehetőség, ezek hasznosításához azonban a közgazdasági szabályozás további korszerűsítése is szükséges. Több képviselő, köztük Fábián Márton (Szolnok megye 10. vk.) is arról szólt, hogy a mezőgazdasági gépeknek egy része már nem eléggé korszerű, sőt elavult, igen sok az úgynevezet nulla értékre leírt gép. Szóltak a nehézkes alkatrész-utánpótlásról, egyes alkatrészek hiányáról és sok megjegyzés hangzott el arról is, hogy az öntözőberendezéseket — különösen az ideihez hasonló rendkívül aszályos esztendőkben f— sokkal jobban kellene kihasználni. Az öntözés elterjesztéséhez a kormányzattól is fokozott támogatást várnak. Villányi Miklós válaszában egyetértett azokkal a képviselőkkel, lakik a szabályozórendszer hiányosságaira, továbbfejlesztésének szükségességére mutatták rá. Egyebek között az öntözés elterjesztéséhez is jobb feltételeket kell teremteni, a kormányzatnak is célja, hogy ezt a kérdést hosszú távra rendezze. Az államtitkár azzal is egyetértett, hogy újabb korszerű eszközökre lenne szükség, de az ország anyagi lehetőségei erősen korlátozódtak: ezért most az a legfontosabb, hogy a meglévő termelőerőket használják ki még hatékonyabban, ésszerű módon gazdálkodjanak a termőfölddel, anyaggal, géppel, megtermelt értékekkel egyaránt. Bizottsági ülés a Parlamentben Növekvő költségek a mezőgazdaságban
