Szolnok Megyei Néplap, 1983. szeptember (34. évfolyam, 206-231. szám)
1983-09-20 / 222. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1983. SZEPTEMBER 20. A vendégség viszonzásaként Szolnok megyei napok Békéscsabán Megnyitó a Jókai Színházban — Tegnap bemutatkozott a FÁK Szeptember 17. és október 22. között Slzolnok megyei napokat rendeznek Békéscsabán. Az egyhónapos esemény- sorozatot szombaton este a békéscsabai Jókai Színházban, Sipos Károly Szolnok megye Tanácsának elnökhe- helyettes nyitotta meg. Tavasszal a szomszédos megye kulturális és művészeti életével ismerkedhettek a szolnokiak, szűkebb hazánk most viszonozza a „vendégeskedést” Egy hónap alatt bemutatkoznak művészeti együtteseink, a békéscsabai közönség kiállításokon kaphat ízelítőt megyénk képzőművészeti életéről, népművészetéről. A megnyitó után a Tisza Táncegyüttes lépett fel. A közönség tetszéssel fogadta a szolnoki táncosok műsorát, amelyben többek között szatmári, délalföldi, román, cigány és jászkunsági táncok szerepeltek. A színház előcsarnokában ugyanekkor a Jászkun fotóklub tagjainak munkáit tekinthették meg az érdeklődők. A rendezvénysorozat tegnap este a békéscsabai fiyo- pár klubban a Szolnok megyei Fiatal Alkotók Klubjának! bemutatkozásával folytatódott. Képzőművészeti kiállítás nyílt, valamint az érdeklődők irodalmi esten ismerkedhettek meg a fiatal alkotók munkáival. Az esten fellépett a szolnoki Bartók kórus. A Szolnok megyei napok idején kiállításon mutatkozik be a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ gyermek- rajzszakköre, az érdeklődők népművészetünkről is képet kapnak a mezőtúri kerámiával és a kunsági hímzésekkel ismerkedhetnek. Békéscsabára látogat a Corvinka és a Tallinn gyermek tánccsoport, műsort ad a Tisza Tánc- együttes népi zenekara is. A zenei világnapon a Killián György Repülő Műszaki Főiskola fúvós zenekarának koncertjét rendezik meg Békéscsabán. A két megye köz- művelődési szakemberei találkoznak az október 22-ig tartó rendezvénysorozaton. A Szolnok megyei napok megnyitója után nagy sikerrel mutatta be műsorát a Tisza Táncegyüttes. Felvételeink a műsor néhány mozzanatát örökítették meg A Tanért Vállalat Kozma utcai gyáregységében készülnek az általános iskolák biológiai és földrajzi oktatásához a taneszközök. Az oktatási eszközök — a földgömbtől az állatcsontvázakig — folyamatosan kerülnek az iskolákba. Képünkön: a domborzati térképmodelleket festik Gyermekháború—filmen Riasztó, az idősebb nemzedékek számára különösen rossz emlékű események fogadták az utóbbi napokban a fővárosi Jósika utca környékének lakóit; robbanások, fegyverek zaja, egyenruhák, meggyötört külsejű emberek csapatai. A második világháborút idéző jeleneteket külföldi filmesek kamerái rögzítették. A budapesti helyszíneken a Gyermekháború című amerikai filmet forgatják. A bérmunkában készülő produkció gazdája a MAFILM Nemzetközi Stúdiója. A film egy 15 éves lengyel fiú életrajza alapján készült, aki a varsói gettóban élte át a második világháborút. A főhős valóságos személy, Jack Eisner néven ma Amerikában él. A történet középpontjában a hősies gettólázadás áll. A film rendezője Moshe Mizra- hi francia művész, az Előttem az élet című nagy sikerű alkotás rendezője. A producer Harold Nechbensal, aki annak idején a Kígyótojás és a Kabaré című filmeket is finanszírozta. A főszerepeket New York-i gyerekek játsszák. A film hat év tragédiáját mutatja be. Gyermekekről szól, akik a fasizmus éveiben sokat segítettek az üldözötteknek. A Gyermekháború című film teljes egészében Magyarországon készül, s csak egyetlen alkalommal építenek díszleteket a forgatáshoz. A megvalósításban több mint 8000 statiszta segédkezik. A felvételek várhatóan a hónap végén fejeződnek be. Miniszteri dicséret a tantestületnek Harc a szürkeség ellen Sporttelep összefogással A községért, a gyermekekért A sporttelep szabadidő-szobájában éppen tanul egy csoport A kunhegyesi Dózsa György úti Általános Iskoláról sok mindent el lehet mondani, de azt nem, hogy afféle átlagosan szürke intézmény. Elvégre az itt oktató-nevelő harminckilenc pedagógusból álló kollektívát nem régen a művelődés - ügyi miniszter Miniszteri dicséretben részesítette. A jelenség azért érdekes, mert' hasonló elismerésre nagyon kevés példa akad a megyében. Vajon az itt dolgozó nevelők hogyan látják: mi minden rejlik a szép kitüntetés mögött? Elvégre az ötszázharminc tanuló 98 százaléka fizikai dolgozó gyereke, így azt sem lehet mondani, hogy kiválasztott, elit csemeték „gyűjtőhelye” az intézmény. Koszta Béla tör- ténelem-orosz-pedagógia szakos nevelő 9 éve került az iskolába, — Megtaláltam a helyem, jól érzem magam ebben a közösségben. A testület alig változik, nem szívesen mennek el innen a szakos nevelők. Valószínű azért, mert aki képezni akarja magát, annak sem állnak az útjába. Évente közösen ellátogatunk olyan iskolákba — Kazincbarcikára, Gyulára stb. — ahol valamit lehet tanulni. Az egyik helyen a szakkör- rendszer, a másikon a felszereltség kiváló, a harmadiknál az évenkénti táborozás élményszerű. Ami a szakomat illeti, öten vagyunk a testületben nyelvszakosak, és az iskola egyik alapvető sajátossága a speciális orosznyelvoktatás. Orosznyelvű műsorokat rendezünk, van orosz tagozatunk,' testvér intézetünk a Szovjetunióban, az idén MSZBT-tagcsoport is alakult nálunk. Mészáros Jánosné három évtizede tanít itt. — Társadalmi munkásként a tanácsnál vagyok vb-tag hosszú idő óta. Minden ülésen felvétettem: nincs tornatermünk, ^és most végre nagyon bőldog vagyok, hogy rövidesen ez az óhajunk is megvalósul. Az is kedvező, hogy igen jól felszerelt szak- tantermeket alakítottunk ki, amelyekből már az alsó tagozatban is akad három. Tudom, erre azt mondják, mindez másodlagos, hiszen a pedagógus személyisége a döntő. Igenám, de a tárgyi felszereltség fontos tényezője az eredményességnek. Ami pedig a tantestületet jellemzi, valamit adhat útravalóul a diákoknak, hiszen amióta én itt vagyok, már több mint tíz volt tanítványunk tért vissza az oklevél megszerzése után. Az is mutat valamit a közéleti tevékenységből, hogy a községért végzett társadalmi munkáért tizenöten kaptunk valamilyen szintű elismerést. Ki a népfrontnál, ki a tanácsnál, ki a szakszervezetnél dolgozik évek óta. Az iskola másik jellemző sajátossága az ének-zene oktatás. Rendszeresen itt rfedezik az Éneklő ifjúság járási bemutatóját, bár Csuvár Jánosné tanárnő szerint ennek a. tantárgynak fontos szerepe van a személyiség nevelésében is. — Egy jó énekkar, kiskó- rus mindjárt színesebbé, életszerűbbé teszi az ünnepségeket. Legyen az névadás, jeles évforduló, községi rendezvény. — Nem kirakatpolitika ez egy kicsit? — Mivel annyi vállalat, szocialista brigád, munkahely segít bennünket, nekünk is illik viszonozni ezt a temérdek támogatást. Ezért megyünk a téeszbe, a pékekhez, az üzemekbe, a szövetkezetekbe, egy-egy brigádösszejövetelre, helyi ünnepségre. Mi így tudjuk megköszönni a sok jót: dallal, szavalattal, műsorral. Az iskola harmadik, elismert sajátossága a sportélet. A lányok kézilabdáznak, a fiúk pedig egymás után negyedszer is bejutottak az úttörő-olimpia országos döntőjébe nagypályás labdarúgásból. Voltak már ötödikek, harmadikok, negyedikek, az idén pedig csak a rosszabb gólkülönbségük miatt szorultak a második helyre. Könnyű nekik, mondhatja a kívülálló, saját sportteleppel rendelkeznek. Ez így igaz, de mennyi fáradtság, munka van mögötte! Három év alatt a helybeli kollektívák, szülők, gyerekek, itt tanító nevelők nem kis áldozatvállalásával a község szélére egy hepehupás területre elkészült egy körülkerített sportcentrum. Rajta úTtörőház, szabadidős szoba, öltöző, honvédelmi pálya, amelyek értéke ma már eléri a 2,5—3 millió forintot. Nem esett szó még a szak- körremdszerről, amelyet Nagy József Attiláné csapat- vezető mutat be: — Az idén tizenhármat indítottunk. Van közte egészségügyi, néptánc, munkásőr, Kresz, vöröskeresztes, az üzemeknél hegesztő, géplakatos, esztergályos, a könyvtárban bábszakkör, zenebarát klub stb. Gyermeknapon Dózsa majálist rendezünk a sportpályán, de van Dózsa- jelvényünk és kártyánk is. Többek között ezekért a hagyományőrző tevékenységekért is kapta meg a csapat a Magyar Űttörők Szövetsége Dicsérő oklevelét. Azért az ég soha nem teljesen felhőtlen, és Szabó András igazgató szerint nagy feladatokat vállalnak erre az évre is. — Elöljáróban annyit, noha elsősorban a sokoldalú pedagógiai tevékenységéért kapta a kollektíva ezt a szép díjat, az elismerés mást is mutat. Hiszen á felterjesztéssel a helyi tanács, párt-, KISZ-vezetők is egyetértettek, elvégre a húsz KISZ-ta- gunk, a tizenhárom párttagunk, a tanácstagjaink, meg a nevelők zöme részesei a tanórán kívüli községi gondoknak, feladatoknak is. Mivel van nyolcvan tanyasi és hátrányos helyzetű gyerekünk, az idei fő feladat az iskolában a tanulói fegyelem erősítése. Ezeknek a gyerekeknek délutánonként klubnapközit szervezünk, ahol a legjobbak önállóan készülnek, a közepesek ellenőrzés mellett, a leggyengébbek pedig intenzív nevelői, szaktanári segítséggel. Reméljük a fáradozásnak, a differenciált foglalkozásnak lesz eredménye. Ugye érthető, hogy a „dó- zsás” név néhány esztendeje jól cseng a környékben! D. Szabó Miklós [Arádtól I hullámhosszán I ■ hivő nem veszhet el A klasszikusnak nem nevezhető mondat — a hívó nem veszhet el — a posta Erzsébetvárosi telefonközpontjának szakemberétől származik. Sejtjük mit értett alatta: a tárcsázással előidézett jelek valahová mindig eljutnak. De hová? Ez az! Itt van elásva az a bizonyos tetem. E körül alakult ki szombaton délelőtt a Petőfi rádióban a Posta — MÁV mérkőzés, de a két nagycsapat összecsapásában a közönség nemigen gyönyörködhetett. A rádió munkatársa annak eredt utána, hogy miért nem lehet megtudni a Keleti pályaudvar tudakozójában hogy mikor indul ez, vagy az a vonat. A telefonkönyvben lévő számok ugyanis nem jelentkeznek. Az ügy kapcsán megtudtuk — oda és vissza, — hogy mindig a másik fél a hibás a mulasztásért, a hanyagságért. így elbírálásunk szerint Posta — MÁV 1:1, — tehát döntetlen, — a közönség viszont vesztes. Ilyen előzmények után hallgattuk meg A Magyarország nem válaszol című műsort vasárnap, amelyből bizony elszomorító tényeket tudtunk meg hazánk telefonhálózatának műszaki elmaradottságáról. Sőt, összefüggést is találtunk az előzőek s a Keleti-pályaudvar postai tudakozója között. Vidámabb téma — bár az előzőekben is volt némi a rádiókabarék hangulatából — a 15. századból származó göcseji pálinkafőző üst esete. A pénzügyőrök csak úgy engedték kiállítani a falumúzeumban, ha lepecsételik. Meg is tették, mindaddig ott éktelenkedett rajta a pecsét, amíg az odalátogató miniszterhelyettes szóban utasítást nem adott: le kell szedni. Nagy volt a riadalom: melyik parancsnak engedelmeskedjenek, a szóbelinek, vagy az írásbelinek. A dolognak azonban már ezt megelőzően volt egy kis szépséghibája; a több száz éves üst ugyanis lyukas volt. Valami hasonlóra gondoltunk a Sajtókonferencia a vendéglátásról című hétfő esti Kossuth műsor után is. Sok hűhó. semmiért, a vendéglátás szakemberei úgy kerülgettek néhány témát, mint ama bizonyos hűséges házőrzők a forró kását. Az viszont mellbevágó volt, hogy a vitában résztvevők milyen természetesen beszélnek azokról „akit csalnak”* Van tehát aszálykár és „akadnak” vendéglátók. .. Bizony sokkal mélyebbre kellett volna „ásni” a műsor készítőinek, hogy a természeti csapásnak nem vehető, sokkal inkább emberi kapzsiságból adódó visszásságok természetrajza ismertté, váljon. Ilyesmik netán, hogy déli 12 óra egy perckor „már elfogytak” az olcsóbb ételek, vagy netán a Kőbányai világos „karrierje” is érdekelte volna az embereket. Miért kerül 13 forint 20 fillérbe a „kőbányai”- — másodosztályú talponállóban (?!) — amikor a pulton csak úgy egyetlen mozdulattal odatolják a „vendég” elé, hűtetlenül természetesen, de az se ritka amikor azt mondják a blokk átvétele után: „elveheti”... — ti —
