Szolnok Megyei Néplap, 1983. szeptember (34. évfolyam, 206-231. szám)

1983-09-17 / 220. szám

1983. SZEPTEMBER 17. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Iparunk Jalano 6a JövO/a II nagyvállalatok és a „kisbolygók” Az ipar közvetlen jövőjé­nek a megalapozásához, ha­tásfokának javításához né­hány nagyszabású szerve­zési féladatot is el kel vé­gezni. Ezeked a Központi Bi­zottság legutóbbi határozata ugyancsak felhívja a figyel­met, s ezek nélkül az emlí­tett műszaki feladatok; elvég­zése aligha gyorsul fel, il­letve nélkülük a műszakiak minden erőfeszítése könnyen csak fél sikert eredményez­het. A kapun belül is Ez természetszerűen felté­telezi, hogy mindenütt fel­hagynak a vállalaton belüli, egyenlőségre törekvő jöve­delemelosztással. Figyelemre méltój hogy a vállalatok kö­zötti differenciálódás meny­nyivel gyorsabban halad elő­re, mint általában a válla­latokon belüli. Ügy tűnik, a gyárak közötti differenciáló­dást jobban elviselik a kol­lektívák, mint a brigádon, műhelyen, gyáron belülit. Az is igaz, hogy a közgazdasági szabályozás tökéletesedésével, s: a vállalata támogatások mérséklésével a vállalatok közötti különbség mintegy automatikusan létrejön, ezért lehet hibáztatni az életet, a piacot, a szabályozókat; vál­lalaton bel ül azonban már egyszemélyi döntésekre len­ne szükség s ettől ebben a kérdésben még sokfelé edz­kodnak. Nem a nagyvállalat — a működési rendje Az egyik ilyen mindenütt napirenden levő szervezési teendő a vállalatok belső intézményi, irányítási, érde­keltségi rendszerének kor­szerűsítése. Az eddiginél sok­kal „sarkosabfo”, tisztázot- tabb felelősségi megosztás szükséges a termelő-gazd ál - kodó egységeken belül: ön­állóbb és felelősségteljesebb munka valamennyi részleg­nél, főosztálynál, gyáregy­ségnél, üzemnél. Pedig a munka ott és1 ak­kor fordul majd a kívánt irányba, ahol a kapukon be­lül is egyértelműbb érdekelt­ségi rendszert teremtenek, s ehhez részlegenként önál­lóbb intézkedési jogkörrel rendelkező szervezeteket ala­kítanak ki. Ez a világosabb teljesítménymérést, s erre alapozva a pontosabb, ösz­tönzőbb differenciáltabb jö­vedelemelosztást is lehetővé tenné, ami jobban sarkall a kezdeményezésre, a rugalmas intézkedésre, az önálló fej­törésre, ahelyett, hogy min­denki várja a főnök, a fő­osztály, a központ utasítását. A vállalati belső felelőssé­gi, érdekeltségi rend átala­kításával alighanem meg­szűnne az ismert mottó sze­rinti gyakorlat: ha nem te­szünk semmit, abból nem lesz baj. A vállalati belső mechat- nizmusok korszerűsítését si­etteti, hogy éppen a hazad ipar eddigi fejlődését meg­alapozó nagyvállalatok bel­ső mechanizmusa felett járt el leginkább az idő. Nem a nagyvállalat avult el, nem a nagyvállalati keret, amely lehetőséget teremt a terme­lő erők koncentrációjához, hanem a nagyvállalatoknál általában elterjedt irányítá­si, szervezeti, érdekeltségi modell. A nagy kapacitású nagy­vállalatok a magyar ipar nemzetközi versenyképessé­gének legfőbb biztosítékai, egyedül ilyen keretekben ga­rantálható — csak erre van példa a világban — a nem­zetközi versenyhez nélkülöz­hetetlen műszaki fejlesztés, a nagy sorozatú gyártás, an­nak pénzügyi előnyeivel. Nem a nagyvállalati keret a vesz­teségek forrósa, nem a for­ma a hibás, hanem a nagy­vállalatok belső működési rendje Ezeket érdemes min­denütt testreszabottan meg­változtatni, a korábban ki­alakult, a maga idejében ta­lán nem is helytelen, uni­formizált belső mechaniz­must felszámolni, azért, hogy a nagyvállalatok eléggé nem értékelhető előnyei szabadab­ban érvényesüljenek. Ez a vállalatokra tartozó feladat. A nagyvállalatok köré per­sze kellenek a ,;kis bolygók’ — a szamosi kis és közepes üzem, társulás, vagy akár gmkk — a nagyvállalati ter­melés infrastruktúrájaként, a nagy hatékonyságú nagyüze­mek termelésének kiszolgá­lása érdekében. De tévedés, hogy elsősorban azért, mivel a kicsi a nagyot versenyre ösztökéli. Ez ugyanis nem ilyen egyszerű. Ebben ai vál­lalatok és az állam közösen léphetnek előre. Ma már nincs akadálya annak, hogy bármelyik gyár leányvállala­tot, társulást stb. hívjon élet­re, de az állam is _) mint ed dig — kezdeményezhet vál­lalat alapítást, sőt most ta­lán a szaktárcák részéről ép­pen célszerű lenne a kis- és közepes vállalatok számának növelését kezdeményezni. Esetleg nemcsak úgy, hogy korábbi nagyvállalatokat szednek szét. Az így kialakuló vállalati struktúra, kiegészülve a vál­lalati belső irányítási rend­szerek korszerűsítésével, szá­mottevően gyorsítaná a fen­tebb vázolt műszaki felada­tok végrehajtását. Ehhez tar­tozik még egy fóntos ipar- szervezésd teendő: a vállala­tok, ágazatok közötti együtt­működés fejlesztése. Új utakon Vagyis el kellene érni, hogy necsak egy-egy gyár keres­se a recesszió ellenszerét, ha­nem egy teljes vertikum, ter­melési lánc. Például úgy, hogy valamelyik nagyválla­lat, élve a lehetőségekkel konstruktőri (mérnök-terve­zői) leányvállalatok tervező kisvállalatot alapít, a mű­anyag alapanyagként eladha­tó termékek más formában való hasznosítása érdekében. Azután a kidolgozott ötletet, dokumentációt felajánlja a feldolgozóipar más ágainak: építő- vagy gépelemnek, bú­tornak, vagy műszerhóznak. Jövőnk alapja az, amit létrehoztunk: a szocialista nagyipar. Ezzel kell, ezzel lehet bátran, új utakat, mó­dokat keresve gazdálkodni. Ebben senki és semmi n«m gátol bennünket. Ez az ipar jövője: a szellemes, korsze­rű, hatékony munka, válto­zatos szervezeti formákban, rugalmas belső kooperáció­ban, a termékek gazdag vá­lasztékával. Ehhez megvan az alap: a létrehozott kapa­citás, s az ehhez nélkülözher tetlen szellemi erőforrások­kal, szaktudással, tehetséggel sem szűkölködünk. Gerencsér Ferenc — VÉGE — Megnyílt az őszi Budapesti Nemzetközi Vásár (Folytatás az 1. oldalról) méteres bemutatóján Vla­gyimir Nyikolajevics Ba- zovszkij, a Szovjetunió bu­dapesti nagykövete köszön­tötte- A nyolc szovjet kül­kereskedelmi egyesülés gaz­dag kiállításán számos olyan termék látható, amely a Szovjetunió és hazánk között egyre bővülő gazda­sági kapcsolatok eredménye. Ezt jól példázzák egyebek közt a különböző műszaki cikkek, magnók, rádiók, te­levíziók, háztartási gépek, valamint a szabadtéren fel­vonultatott nemzetközi koo­perációban gyártott sze­mélygépkocsik. * A tegnapi nyitónapon a Budapesti Nemzetközi Vá­sárt megtekintette Majoros .Károly, az MSZMP Szolnok megyei Bizottságának első titkára és Mohácsi Ottó, a megyei pártbizottság titká­ra. A megyei pártbizottság vezetői meglátogatták a Szolnok megyei kiállítók bemutatóit, és a vállalatok vezetőivel a termékfejlesz­tési elképzelésekről, gaz­dálkodási feladataikról be­szélgettek. Majoros Károly, a megyei pártbizottság első titkára Szalai László igazgatóval a TVM bemutatóján A rákospalotai Fejlődés Bútoripari Szövetkezet jászkiséri üzemében a hajlított neoba­rokk stílbútorok készülnek. A garnitúrákat szovjet és amerikai megrendelésre szállítják Aranyat ér minden tagja A kőműves Rákóczi brigád Újsághír: „A megyei ta­nács gazdaságfejlesztési díjával jutalmazták a mezőhéki Táncsics Ter­melőszövetkezet rákóczi- újfalui üzemegységének II. Rákóczi Ferenc szo­cialista brigádját. Méltó elismerése ez a díj a bri­gád példamutató társa­dalmi munkájának, és a tartósan kiváló minősé­gű, határidőre elvégzett gazdasági tevékenység­nek.” Mostanában a Rákócáúj- faluval ismerkedő vendégek előtt a település vezetői szí­vesen dicsekednek a nem­régen átadott új, általános iskolai tornateremmel. Ahogy a községet építő-szépítő tár­sadalmi akciók szervezésé­ben újfaluszerte fáradhatat­lannak ismert Marik Mihály iskolaigazgató sorolja — ő egyben a községi tanács el­nökhelyettese is — nemcsak maga az impozáns létesít­mény ad okot a büszkélke- désre, hanem a létrehozásá­nak körülményei is. — Mondhatni teljés egé­szében társadalmi összefo­gással jött létre az edzőte­rem. Csak a legszüksége­sebb anyagok megvásárlásá­ra kellett költenünk, mint­egy 400 ezer forintot. Ma­gának a tornateremnek a tényleges értéke három mil­lió 200 ezer forint. Több, mint kétmillió 800 ezer fo­rint értékű társadalmi mun­kát végeztek a község- és a környékbeliek. Sorolja az igazgató azok­nak a gazdaságoknak, vál­lalatoknak, szövetkezeteknek, szocialista brigádoknak a hosszú listáját. amelyek pénzzel, tervekkel, gépek­kel, anyagokkal, szak- és segédmunkával segítették az építkezést. — A mezőhéki termelő- szövetkezet Rákóczi szo­cialista brigádjának is jelen­tős része volt abban, hogy az 1981 tavaszán elkezdett alapozástól számított mind­össze nyolc hónap után a tanulóink birtokba vehették a régóta nélkülözött torna­termet. A téesz építőbrigád tagjai nem ennyi vagy any- nyi óra társadalmi munka elvégzésére tettek felaján­lást, hanem azt mondták: addig, dolgoznak az építkezé­sen, amíg el nem készül a csarnok. Lapozzuk a tornaterem építésének „fejezeteit” rög­zítő eseménynaplót. A sok felnőtt írás között néhány soros feljegyzés, gyerekkéz­től. — Itt van ni, — mutatja Marik Mihály — a Rákóczi brigád teljesítése, összesen hét napot dolgozott a kollek­tíva társadalmi munkában az építkezésen, ök húzták fel teljes egészében az épü­let falait. A brigádvezető kislányának az írása. Azt mondta Nagy József, szebb lesz az úgy a naplóban. Ne­ki a toll kevésbé, inkább a kőműves kalapács, meg a malteraskanál áll jobban a kezében. * -» * Nagy Józseffel napra pon­tosan egy hónappal ezelőtt találkoztam először. Akkor megililetődötten várta az augusztusi huszadiki ünnep­ség kezdetét a megyei ta­nácsnál, ahol a tíztagú bri­gád nevében átvette a gaz­daságfejlesztési . díjat. Most tervrajzok fölé hajol, a me­zőhéki Táncsics Tsz papri­kaszárító üzemének udvarán álló bódéban. — A brigád tízéves fenn­állása óta az egyik legje­lentősebb munkánk lesz az, amihez most fogtunk. Mi építjük fel a szövetkezeti sörgyári beruházáshoz kap­csolódó malátaüzemet. Sze- mesterménytáraló, árpacsí- ráztató-ázitató, silótér. ka- zánház és klímagépház épül. Nagy most a hajrá mert a költségterv szerint még az idén húsz millió forint érté­kű munkát kell itt elvégez­nünk. Ezenkívül szeretnénk, ha jutna időnk még arra is, hogy megkezdjük Martfűn a szállodai szobákat és ven­déglátó üzletet magába fog­laló Sörcsárda építését. A leendő malátaüzem mintegy négyezer négyzet­méternyi építési területén dolgozó brigád tagok cigaret- taszívásnyi időre csoportba verődnek a bódé körül. Csak nyolcán, mert a kollektíva két tagja most a seregben áll helyt, a sorkatonai szol­gálatukat teljesítik. Nem bőbeszédű emberek a kőmű­vesek, állapítom meg, és nagyon szerények. Körmük­re égnek a symphoniák, a sophianeék, mire nagynehe- zen elmondják, hány helyen és mi minden készült már a társadalmi munkájukkal. — Az igazság az, — sum­mázza a brigádvezető —, hogy nem csinálunk mi nagy ügyet ezekből a plusz mun­kákból. Ha látjuk, halljuk, hogy valami nem fér bele a munkaidőbe, de fontos a sző vetkezetnek vagy nagyon hiányzik a községnek, de nincs rá pénz, akkor össze­dugjuk a fejünket. Megbe­széljük ki ér rá a műszak végén, ki tud időt szakíta­ni szombaton, vagy vasár­nap. A rendszeresen meccs­re járó brigádtagofcnalk, mert hogy kőművesekről van szó, bántotta a szemét az elhanyagolt sportöltöző Rákócziúj faluban. Rendbe­hoztuk, felújítottuk. Mező- héken is szívesen segítettünk óvodát kialakítani egy régi iskolaépületből, hiszen a téesztag társaink gyerekei­nek készült. Mesterszállás- alsón pedig hogyne hoztuk volna rendbe két idős em­bernek a házát, hiszen mi is megöregszünk egyszer! • • • A pillérek' alapozása miatt hajrázik az építőbrigád, mert a jövő héten kezdeni szeretnék a betonozást. A kehelypillérek alapjainak ki­tűzött területen negyedköb- méternyi „falatokat” harap a földből a markológép. Hamza Sándor a lefelé gyor­san táguló gödör mélységét szintezi, ö is egyike azoknak a brigádtagoknak, akik nem Rákócziújfaluban laknak. — Nem számít, hogy ki hol. melyik településen él — mondja határozottan. — Dolgozik a brigádban me­zőtúri és tiszaföldvári mun­katársunk, én pedig Martfűn építkezem most. Mindig ott, azon a településen vállalunk társadalmi munkát, ahol ar­ra éppen a legnagyobb szük­ség van. Hogy mit szól a család a munkaidő utáni jár- dabetonozáshoz, meg a szom­bat—vasárnapi baromfitelep építéshez? Hát nem mon­dom, nálunk is, más bri­gádtársaknál is elhangzik néha, hogy már megint mégy?! Azért az asszonyok, a gyerekek is büszkék vol­tak nagyon a kitüntetésünk­re. Meg is ünnepeltük együtt, a családtagokkal, összedob­tuk a gazdaságfejlesztési díj­jal kapott jutalom egy ré­szét. és halászlé vacsorát rendeztünk a Tisza-parton. Ezen a hétvégén — mond­ja Hamza Sándor — nagy lesz a nyüzsgés a mezőhéki meg az újfalusi határban. Kezdik a háztáji paprika szüretelését, legalább félez­ren szorgoskodnak majd a földeken. — Amelyikünknek kuko­rica terem a háztáji terüle­tén, az is paprikát szed szombaton, vagy vasárnap. Segít valamelyik brigádtag családjának. Majd vdssza- segítik neki kukoricaitörés,­kor. Így, kalákában épült fel a háza is már három brigádtagnak. Én is csak egyszer hoztam szóba mun­kakezdés előtt, hogy a fél országot bejárjuk betonge­renda után, de nem kapunk. Az idő pedig sürgiet. mert az OTP hitelszerződése sze­rint decemberben át_ kell adnom a kétszintes lakást, és még csak az alsó szint készült el. Egyhangúlag megszavazták a munkatár­saim. hogy mihelyst együtt lesz az anyag, fölrántják az emeletet. Megnyugodtam, mert ha mi, a Rákóczi bri­gád tagjai valamit elválla­lunk, az elkészül, arra mér­get lehet venni. T. F.

Next

/
Oldalképek
Tartalom