Szolnok Megyei Néplap, 1983. augusztus (34. évfolyam, 181-205. szám)
1983-08-13 / 191. szám
1983. AUGUSZTUS 13. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Tanulság 150 ezerért Van miből, de nincs kinek Nyári kísérlet a kunszentmártoni művelődési központban Irigylésre méltó helyzetben vannak azok a közművelődési intézmények, melyeknek valamiféle rendkívüli apanázs folytán lehetőségük nyílik a kísérletezésre, az ötletek kipróbálására, a régóta dédelgetett elképzelések megvalósítására, gondoltuk mi is. Olyan műsorokat is szervezhetnek, melyek egyébként a szűkös anyagiak miatt fel sem merülnek a programok összeállításakor. Ilyenkor azt sem kell feltétlen szem előtt tartaniok. hogy az adott rendezvényt nyereséggel zárják. Melyik népművelő nem örülne az effajta lehetőségnek, „ajándéknak”?' A kunszentmártoni Nagyközségi és Járási Művelődési Központ tavaly decemberben sikeres pályázatával 15 ezer forintot nyert el az országos közművelődési alapból. Az összeg a nyári szabadidős programok gazdagabbá, színesebbé tételét hivatott szolgáim, azt a tartalmi munka javítására kapta az intézmény. Bár műsornaptárában néhány rendezvény még „kipdpálásira” vár, a kísérletezés eredményességéről az elmúlt hónapok alapján már vannak tapasztalatok. Ezeket Bal aj ti Istvánná, a művelődési központ vezetője így összegezte: — Egy emberként örült a kollektíva, amikor meghallotta a sikeres pályázat hírét. Éreztük, nagy lehetőség van a kezünkben, és éreztük ennek felelősségét is. Januárban már összeállítottuk a műsortervet és megkezdtük a szervezést. Az ŐRI köztudottan borsos áron kínálja műsorait, ezért az Ifjúsági Rendező Irodához (IRI) fordultunk. Ök sem adták sokkal alább, ráadásul olyan feltételeket szabtak. amelyek csaknem teljesíthetetlenek voltak. Kínálatuk alapján 60 ezer forintért kértünk tőlük különböző szabadtéri programokat, gyermekműsort, utcaszínházat, koncertet. Áprilisban közölték vélünk, hogy csupán rockhangversennyel szolgálhatnak. Ezek után kénytelenek, voltunk haknibrigádokat, magánszervezőket megkeresni. Hiába látták időben munkához, az IRI késői visszajelzése eleve felborította az eredeti elképzeléseket. Az igények ismeretében eredtek a műsorok, az előadók után, csaknem az utolsó pillanatban, amikor nyárra és Kun- szentmártonba — amely távol esik a hakniútvonalaktól — már nem könnyű színvonalas programot lekötni. Végül sok utánjárással; némi szerencsével mégis sikerült egy tarka programot összeállítani, melynek a könnyedség, a szórakozási vágy kielégítése volt a megr határozója. Szombatonként a település két pontján, a lakótelepen és az epreskerti játszótéren bohócok szórakoztatták a gyerekeket és a kíváncsiskodó szülőket, nagyszülőket, de volt bábműsor, zenés-verses játék is. A tizenévesek régi vágyát. ,,koncertéhségét” igyekeztek kielégíteni a szabadtéri színpadon tartott hangversenyekkel, ezenkívül szerepeltek a Rockszínház művészei, humoristái, country zenészek. A felnőtteket, az idősebbeket a pávakörök bemutatóira. opera-, operett-, sanzonestre. szabadtéri színházi előadásra csalogatták. Több előadás ingyenes volt. — Az Epreskertben hangulatosan teltek a délutánok, de a Killián lakótelepen. ahol egyébként nyüzsögnek a gyerekek, szinte k halt a tér az előadások idejére, pedig minden lépcsőházba ragasztottunk plakátot. Mikrobusizunk hangszórója harsogta a műsort, de mindennek nem volt sok eredménye. A fiatalok, akik állandóan nyaggattak bennünket a rock koncertért, most alig jöttek el. A hiat- hétszáz személyes szabadtéri színpad nézőterén százötvenen, kétszázan lézengtek, mi pedig 14—18 ezer forintot fizettünk egy-egy alkalommal a zenészeknek. A Rodkszínház művészeire csupán húszán, harmincán voltak kíváncsiak. A legtöbbször a helyi építőtá- borosok húztak ki bennünket a csávából. Tulajdonképpen egyedül a „szúnyogmozinak” volt igazán sikere. A felnőtteknek rendezett opera-operettesten — ezt is alapos hírverés előzte meg — a tiszakürti építőtábor lakóin kívül összesen hatan váltottak jegyet. A Gerswin- műsorra körülbelül ugyanennyién jöttek volna el, de szerencsére visszamondták a szereplők, mint ahogyan mi is lemondtunk néhány irodalmi műsort — panaszkodott az igazgató. Közben a 150 ezer forint utolsó fillérig elfogyott, sőt még a művelődési központ éves költségvetéséből is fordítottak jónéhánv ezret a programokra. A kínálat bőséges volt, de úgy tűnik, a közönségnek valahogy nem. volt hozzá „gusztusa”. Pedig az agitációra sem lehet panasz, sokmindent megpróbáltak, a személyre szóló meghívók kiküldésétől a községben körbefurikázó, közben műsort harsogó autóig. Szinte minden rendezvényt a szabad ég alatt tartottak, házhoz víve az előadásokat. Mindez azt jelentené, hogy nyáron nincs igény Kunszentmártonban a ki- kapcsolódásra, a szórakozásra? Amikor a diákok vakációznak. a felnőttek szabadságon vannak, vagyis jobban ráérnek? „Semmi sem úgy volt, ahogy vártuk, utólag minden elképzelésünk irreálisnak tűnik. Ekkora érdektelenségre gondolni sem mertünk. Igaz. eddig — mivel nem volt rá lehetőségünk — soha nem volt még ilyen műsordömping, és ez valószínű szokatlan volt a lakosság számára. Már nem tudtunk mit kitalálni, több mint bosszantó volt, hogy munkánk nem akart gyümölcsözni. Az biztos, hogy nyári programokra mégegyszer nem kérünk ennyi pénzt. Drága tanulság ez, 150 eze- [rért” —< összegezte Balaj- tiné. Fekete Sándor Adalékok egy tudós pályájához Beszélgetés dr. Varga Lajos nyugalmazott gimnáziumi tanárral A napokban kaptuk a hírt, hogy az Akadémia dísztermében a Magyar Földrajzi Társaság 107. közgyűlése dr. Varga Lajos nyugalmazott gimnáziumi tanárt, tiszteléti tagjává választotta. Gratulálni mentünk a tudós-tanár tiszaföldvári házába — de így is igaz: magánmúzeumába. — A jókívánságokat köszönöm. a múzeum cím viszont talán túlzás a lakásomra. ■ Bár kétségkívül sok családi és személyes vonatkozású iratot, tárgyat őrzök. Ott az a grazi metszet — mutat a falra — 1905-ből származik, a nagybátyám ott volt katona, a közös hadseregben. Ez a fontos helytörténeti dokumentum még az ottáni múzeumnak sincs meg, kérték is. amikor náluk jártam, hogy adjam el nekik. Ez a pálinkás butélia 1824- ben datált, a dédapámé volt, amott egy török kávéőrlő •Boszniából, 1878-ból. egy másik katonáskodó ősöm emléke ... Négyezer-valahány- száz köteti könyv, folyóirat a vagyonkám. De azért az igazi múzeum mégiscsak a főtéren van, a Tiszazug nevét viseli. — Ennek a múzeumnak alapítója *és ma is szellemi atyja, táplálója. —• Túlzás, • túlzás. Tény, hogy már az 1930-as évek végén ábrándoztam a tiszazugi múzeumról. Elvitte a háború. 1950-től aztán Tisza- földváron tanítottam. és 1956 nyarán volt a tanácsülés, amelyen huszonegy különböző intézmény, satöbbi, alapítását, építését szavazták meg, köztük, a múzeum tervét is., Ez meg is valósult. itt a Tiszazug északi kapujában. Ami a jelenlegi múzeumi működésemet illeti. talán a legkézzelfoghatóbb a fényképleírás. Ezt főleg az őszi, téli hónapokban művelem. Eddig négyezer- egyszázharmincöt fényképről írtam le. hogy mit tartalmaz, mi látható rajta. Elég haladatlan munka, de talán érdemes, hiszen minden fotográfia annyit ér. amennyi az információs értéke. Csaknem tíz évig voltam al múzeum igazgatója — közben természetesen tanítottam is — aztán belefáradtam a sok értetlenségbe, közönybe, hozzá nem értő, illetéktelen beavatkozásokba ... Ügy is mondhatnám, kénytelen voltam a múzeum vezetésétől T Balázs József: ÁNCISKOLA 21. Magas szárú cipőben, klottgatyában és ingben végigmasírozott az udvaron. — Támadás szemből! Célzást igazíts! — vezényelt a láthatatlan katonáinak, miközben elsétált a kertkapuig, majd Neviczkyéktől alig pár lépésre visszafordult és megállt. Hallgatózott, aztán újra ismételte a vezényszavakat. — Az eltévedt tankot hallja — magyarázta meg Lili apja különös viselkedését Neviczky is a felerősödő hang irányába fordult. A Lili apja teljesen megzavarta' mert nem tudta eldönteni, hogy honnan származik ez a dübörgés, milyen gépektől. Lehetséges lenne, hogy eltévedt egy tank ? Vagy csak egyszerűen bolond az öreg ezredes, mert Neviczky emlékezett Lili szavaira, hogy az ő apja ezredes volt a háborúban. Li- bus, a szaxofonos is, az ő példaképe, akinek, az ismeretségére olyan büszke, az is csak nevetett, amikor az. eltévedt tankról kérdezte. Inkább a Vak Légióssal viccelődött. Lehetséges, hogy itt gyakorlatozik a Tiszán, vagy a Szamoson az a lánctalpas ördögi masina- itt riogatja az embereket? — És ez így megy minden éjjel — legyintett Lili a vezényszavakat pattogó öregre. Neviczky hirtelen elhatározással maga mellé húzta a kerékpárját és eldöntötte, hogy amilyen gyorsan csak tud. hazarohan. Először az állomásra hajt. hogy a zseblámpát még a biciklit visz- szaadhassa a barátjának. Majd — mert oly régen tervezték már — zsákot vesznek magukhoz, és a szomszéd falu határából disznótököt lopnak. — Kellene egy kis liszt, pár tojás, meg ami van. bármilyen tészta, tarhonya... — vetette oda csak úgy mellékesen Lili, még mindig az udvaron kerengő apját bámulva, aztán lassan az induló fiú után lépett. Pongyolája övével játszott amikor a fiú a kerítéshez támasztotta a biciklijét. Úgy állt meg mellette, mintha felkínálná magát, hogy ölelje csak át nyugodtan. A fiú átkapta, Lili hagyta hadd szorítsa csak magához, hagyta, hogy a derekánál gvűrögejse a pongyoláját, hogy alányúlion a ruhájának, hogy megérintse a bőrét. Most már ezzel ís megelégedett, nem akart már Lili szobájába menni. Olyan ez, mintha már tényleg azt csinálnák, az ujjal már elől csúszkáltak a combok tövénél, ott, ahol azt a puhaságot - érezte a múltkor. Lili lustán mozgatta a csípőjét egyre jobban hozzátapadt a fiúhoz- hagyta, hogy. tapogassa, simogassa csak, közben átölelte a nyakát. — Ha megcsókolsz — suttogta a fiú — hozok lisztet is, meg tarhonyát is ... Lili megkereste a fiú száját, nyelvével végigsimította. megpróbálta felnyitni az ajkát, de nem sikerült. — Mi van? — méltatlankodott. de aztán csak sikerült áttolni a nyelvét a fiú fogai közt. aki hagyta. Nem is sejtette, mit is kellene most csinálnia. Egészen apró és meleg volt a nő nyelve. Egy idő múlva elhúzódott tőle a lány, az udvart bámulta. Az apja még mindig ott ténfergett már csak gépiesen lépegetett, már nem kiabálta a vezényszavakat igaz, abbamaradt a messziről jött dübörgés. — Nem tudom rávenni, hogy elmenjünk innen — suttogta Lili, és visszafordult a kiskapuhoz. Neviczky csak most fogta fel igazán, hogy mi is történt vele: amiről csak éjszakánként. a meszes fal felé fordulva álmodozott, meg amiről annyit beszélgettek a többi fiúval, megtörtént: a szájában ott érzi Lili nedves ajkának nyomát. s eddig soha nem tapasztalt kábulat zsibbasztot- ta el. A boldogság érzése lehet ez, gondolta, a boldogságé amiről annyit hallott már a filmökben, meg amiről ‘annyit beszéltek a titokban rongyosra olvasott ponyvaregényekben. Az .elmúlt napokban olvasta azt a regényt — vékony kis könyvecske volt- egy délutáni olvasmány —, amelyben egy gyönyörű maláj asszony (a világon egyes- egyedül ő tudott macskákat emberek elleni harcra betanítani, hatalma volt még a vadmacskáikon is), annyira szerette a harcos fehér embert, a paradicsommadarat tanulmányozó hollandot, hogy a könyv végén a férfi el is vitte magával Hollandiába. Hollandia. Hollandia, ismételgette az asszony még álmában is, és oly sóvárogva gondolt Hollandiára, hogy Neviczky' is egyre kíváncsibb lett erre az országra, és szívesen elutazott volna ő maga i-s a maláj asszony álmainak a földjére. — Akkor várlak — térítette magához Lili hangja,' .kiérzett belőle az iménti kérés ismétlése is. hogy tojást- lisztet, egy kis szalonnát meg amit tud, szerezzen nekik. — Be kell vinnem őt a szobájába — tette még hozzá a lány, és elindult az apjához. A fiú még néhány kört írt le biciklijével a ház -előtt, figyelte, hogy Lili betámogatja az öreget a házba. Könnyedén hajtotta a pedált. Repültek alatta a kerekek. A kihalt néma udvar előtt fordult még egyet- kettőt, aztán elindult haza. (Folytatjuk) megválni. Nem erre emlékszem szívesen, hanem az akkoriban rendezett két állandó és tizenhat önállóan szervezett kiállításomra. — Ezek után „szabadúszó” tudós lett? — Mi lettem, mi voltam, tudja a csoda. Tanár. aki szerette a tanítványait, a tudományt. Tíz éven keresztül az országos középiskolai tanulmányi versenyeken mindig második helyezettek voltunk. 1963-tól 1972-ig részitvettem az odorváry Haj- nóczy-barlang tudományos föltárásában. csodálatos anyagot gyűjtöttem, össze a diákokkal, sajnos., ez jórészt tönkrement, mert nem tudtunk megfelelő tárolóhelyisé- get biztosítani. Nem részletezem, inkább azt mondom el, hogy tanári pályafutásom alatt 73 tanítványom ment földrajzszakra, vagy ezzel a tudománnyal rokonítható pályára. Hogy újra a gyűjtögető „életmódomról” szóljak: talán az sem, volt hiábavaló. A háromezer-ötszáz darabból álló kőzet- és kristálygyűjteményemet — egy élet munkája — a Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem földrajzi tanszékének adományoztam. Amiről nem beszél a Tiszazug tudósa: az Oktatásügy Kiváló Dolgozója, azOr- tutay emlékérem és a TIT aranykoszorús jelvény tulajdonosa. helyi Pro Urbe-dí- jas, kétszer is megkapta a Szocialista Kultúráért kitüntetést stb. Csaknem tizenkétezer oldalra tehető tudományos publikációinak száma. — Most min dolgozik, tanár úr? — A Magyar Földrajz^ Társaság vándorgyűléseinek történetét írom, hiszen 1943 óta vagyok tagja a társaságnak, de kísérletet teszek A KISZ Szolnok megyei Bizottsága 1985-ig szóló védnökségi mozgalmat indított a megyében létesülő új általános iskolák építésének, a meglevők bővítésének támogatására — jelentették be tegnap a védnökségi operatív bizottság alakuló ülésén Szolnokon. A fiatalok ezzel a vállalkozással segítik elő. hogy a tanulólétszám növekedése miatt az eddiginél gyorsabb ütemben készülhessenek el a tervezett tantermek a VI. ötéves tervidőszak végéig. A vállalás azokat az építéseket és bővítéseket érinti, amelyek a tanácsi elképze’ések- ben szerepelnek: ezek szerint várhatóan 52 új tanterem javítja majd az elkövetkező években az oktatási feltételeket. A KISZ megyei bizottságának irányításával minden városban és járásban részletes programot dolgoztak ki a KISZ-esek és a munkákból befolyt pénzt a helyi tanácsok számlájára fizetik be. A munkaformák között a legváltozatosabb lehetőségek szerepelnek. így például a KISZ Karcag városi Bizottsága a városban épülő nyolctantermes iskola és sportcsarnok építéséhez A Tiszazug tudományos kutatásának története című munka elkészítésére is. Bizony talán már késő — hetvenéves vagyok —, talán még nem. megpróbálom, jutok ameddig jutok, a téma hihetetlenül gazdag, egy élet kevés lenne rá. hogy a teljesség igényével megjelenjen. — Legjobb, ha úgy kérdezem, mennyit dolgozik naponta, amióta nyugállományú? — Korán, kelek, későn fekszem. Délelőtt rendszerint írok, kutatgatok ... Apropos: d^r jó lenne, ha el tudnánk érni. hogy a szegedi Somogyi könyvtár alapítója, dr. Somogyi Károly (1811—1888) végre elismerten is Tisza- földvár nagy szülötte lenne... Tehát a délelőtt a szellemi munkáé, délutánonként meg, tavaszban-nyár- ban, a kertet gondozzuk a feleségemmel. Az esték a betűké, az olvasásé, tizenhét féle, fajta újságot járatunk — a tévé rovására. Nagyon meggondoljuk, hogy a híradón kívül mit nézzünk meg. Külön idő kell a családi album gondozására is, hat generáció fényképeit, adatait tartom nyilván, talán már ez is tudományos érdekesség. „Világesavargá- snimat” Párizstól Athénig, ötvenkilenc jókora album, több mint nyolcezer fényképe, adata őrzi. — Volt már szabadságon az idén? Úgy értem, adott már saját magának szabadságot? — Még nem. Most készülök Erdélybe, majd Spiel- bergbe. de meg akarom nézni a Brno melletti barlang- rendszert is. Remélem sok szép dolgot látok, gyűjtök, ez lesz az én szabadságom. a kommunista műszakokért a hulladékgyűjtési akciókért és a szanálásra ítélt házak lebontásáért kapott pénzből járul hozzá. A szolnoki KISZ-esek a Széchenyi lakótelepen megvalósítandó harmadik iskola kivitelezésénél vállalnak több alkalommal társadalmi munkát. A jászberényi járás ifjúkommunistái a Jászapátiban, Alattyánban, Jánoshi- dán Jászszentaodráson létesítendő tanterembővítésekhez szerveznek segítséget a betonozási munkákhoz, a tereprendezéshez a parkosításhoz. az osztálytermek berendezéséhez. A fiatalok önálló kezdeményezései mellett a KISZ megyei bizottsága, a Szak- szervezetek Megyei Tanácsával közösen félmillió forint összegben téglajegyet bocsájt, ki amelyet 10 forintos címletekben a'z üzemi, az intézményi KlSZ-szerve- zetek vásárolhatna^ meg. A téglajegyek eladásából szerzett pénzt szintén az új oktatási létesítmények építésének támogatására fordítják. Tiszai Lajos Fotó: Tarpai Zoltán Szolnok megyében Iskolaépítések KISZ-védnökséggel