Szolnok Megyei Néplap, 1983. augusztus (34. évfolyam, 181-205. szám)

1983-08-11 / 189. szám

1983. AUGUSZTUS 11. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A jászszentandrási Haladás Termelőszövetkezet húsüzemében évente 7500 sertést vágnak. Évi termelésük 40 millió forint. Képünkön: hurkát töltenek, hetente 30 mázsát „Dohányt” hoz a dohány Fermentálás öt perc alatt — Modern gépek segítik a munkát — Adhatok tüzet? — Köszönöm. Sercen a gyfa lángja, mé­lyet szippantunk a Sopianae- ból. Slágercigaretta. Jóleső érzéssel fújjuk ki a füstöt. Kékesen kerengő karikák, felhőátvonulás. Kitekintvén az ablakon, napfényben für­dik arcunk. Belénkvillan: a dohányzás káros az egészség­re! Egyetértve a nemdohá- - nyosok füstölgésre érzékeny csapatával, máris a hamu­tartó felé fordulunk. A tetszetős irodaépület ut­ca felőLi oldalán zöldbetűs neonfelirat függeszkedik: Dohányfermentáló. Ponto­sabb nevén a Dunántúli és Duna—Tisza közi Dohány- fermentáló Vállalat szolnoki gépifermentáló üzeme. A DDTDV tevékenysége az ország jórészét átfogja. Ta­valy 8300 tonna dohányt ter­meltetett, az idén viszont ke­vesebb lesz — az aszály miatt. Mert jóllehet, a do­hány szárazságtűrő délszaki növény, azonban zöldbimbós állapotában nagyon is igény­li a vizet. Most várhatóan az 5320 hektárról mintegy 7500 tonnát takarítanak be. En­nek több mint a kilencven százalékát a szolnoki fer­mentálóban dolgozzák föl. — Háromszázhúsz hektá­ron a mi üzemünk is ter­meltet évente nyolcszáz-ki- lenszáz tonnát — egészíti ki Károly István üzemvezető. — És vásárolunk is. Van olyan (Virginia) fajta do­hány is, melyet az üzemek zölden vesznek át, megszá­I rítják, s mi válogatjuk szét. Még munkaközösség is ala­kult nálunk, ennek elvégzé­sére. A vgmk ebben az idény­ben nyolcvan tonnányit vá­logat majd szét. Természete­sen fő feladatunk a kocsá- nyozás és a fermentálás, vagyis a dohány erjesztése- füllesztése, hogy csökkentsük a nikotintartalmat és javít­suk a minőséget. Kis üzem. Alig kétszáz dolgozót számlál. Mégis: ta­valy hétszázötvenmillió fo­rint termelési értéket állítot­tak elő! Az idén — a kisebb terméshozam miatt — 510— 520 millióra számítanak. Eh­hez 3500—3800 tonna dohányt kell földolgozniuk. Vala­mennyit fölhasználja hazánk négy dohánygyára, hiszen évente huszonhat milliárd cigarettát füstölünk el, s a szolnoki üzemen kívül csak Nyíregyházán működik ilyen fermentáló. Átvevőhely. Itt veszik át a társüzemekből érkező .nyersanyagot, s itt váltják be azt a mennyiséget, amelyet a saját területükön termeltek. Kétszázötven tonna a hatal­mas csarnok befogadóképes­sége. Fémvázas konténerek sorakoznak, egy konténerben nyolc-tíz zsáknyi (két mázsa) nyers dohány fér el. A, A világos, B világos, zöldvilá­gos, barna, C — olvasom a minőségi cédulákról. De a dohány súlya, fajtája, válasz­téka is meghatározza, me­lyik zsák hová kerül. Mérés után a szeletelőasztalra vi­szik át fürge villamos tar­goncákkal. Mindenütt csönd. — Elsején indult az idény, de ez még nem az igazi haj­rá— mondja Papp Jánosné, a gépterem csoportvezetője —, majd a jövő héten jöjjön el, füldugó nélkül nemigen marad bent, port is szív­hat ... De ma mégis sokkal jobb a helyzetünk, 'mint ré­gebben. Pappné több mint negyed- s^ízada „dohányos” (külön­ben sosem gyújtott rá); sze­zonosként, vagyis idénymun­kásként kezdte, miként bri- gédbéli társa, Pál Jánosné, s egyáltalán az itt dolgozók zöme. Barcsik Ferenc „dohá­nyosok” leszármazottja: öt­venhatban adta le a munka­könyvét itt, segédmunkás­ként állt be, ma a technoló­gia „atyamestere”. Szavaikból kirajzolódik az eltelt időszak fejlődésének íve: az évek során mind több lett az ember munkáját segí­tő-könnyítő berendezés. Az 1978 előtti gépsor óránként két tonnát dolgozott föl, azt is levelesen, csomósán. Hat­vannégy ember kellett hoz­zá. ’78 a technológiaváltás mérföldköve: a hírneves olasz Comas cég kitűnő konstrukcióját állították be. Óránként (negyvenhárom dolgozóval) 3,5 tonna készter­méket produkál, kocsányo- zott fermentálást végez. Igaz, karbantartására is nagyobb Szabadalomként fogadta el és jegyezte be 1983 július 26-án az. Országos Találmá­nyi Hivatal Gulyás Ernő a Tiszántúli Gázszolgáltató és' Szerelő Vállalat szolnoki üzemegysége technikusának újítását. A fiatal szakember még 1979-ben egy elmés szerkezetet konstruált. Újí­tását az üzemegység illeté­kes szakemberei elfogadták, s megkezdték a kipróbálá­sát. Az azóta eltelt négy esztendő alatt a kis készü­lék teljesen beváltotta a hozzáfűzött reményeket, s mint a találmányi hivatal is igazolta, országos alkalma­zásra is érdemesnek, gazda­ságosnak tartja. Mi a tulajdonképpeni sze­repe, lényege a szabadalom­nak? A csatlakoztató szerkezet figyelmet kell fordítani, kü­lönösen két idény között. Augusztus közepétől a kö­vetkező év márciusáig vi­szont nyolcvan-száz alkal­mi munkással megnő a lét­szám, és napi két műszakban zúgnak a gépek... A dohányt megtisztítják a homoktól, piszoktól, kondi­cionáló hengerekben ( a ned­vességtartalomtól függően) szárítják vagy nedvesítik, ha szükséges, egy S alakú cső­rendszerben levegővel szét­dobatják az összetapadt kö- tegeket. Azután kocsányoz- zák, vagyis a levéllemezeket lemetszik a kocsányról. A kocsányt is, a levelet is okos gépek veszik „kezelésbe”, majd alapos megdolgozás után a negyven méter hosz- szú fermentáló gépsorra ke­rülnek. Itt is csupán közve­tett emberi munka szüksé­ges, hiszen a négy szárító­kamra, a hűtés-, illetve pá­rásítózóna öt perc alatt el­végzi a fermentálást. Utána az automata présgép ötven- kilós téglalap alakú forma­zsákokat bocsát ki — meg­mérik, címkézik a végtermé­ket, s mehet a melegraktár­ba, onnan pedig a dohány­gyárba. Természetesen a beérkező és kiszállítandó termékét la­boratóriumi vizsgálatoknak is alávetik: nedvesség-, ni­kotin-. homok- és egyéb tar­talmát, égőképességét mé­rik, elemzik. Mondják, a fer- mentőr (a gépi kezelés irá­nyítója) és más szakértelem­mel megáldott dolgozó kezé­be véve is megállapíthatja mindezeket. De azért a mű­szerek mégis objektívebbek. Sz. Tamás Tibor lehetővé teszi, bekötés ese­tén az új gázvezeték csatla­koztatását a régihez úgy, hogy a munkavégzés idejére az adott vezetékszakaszt nem kell a gázszolgáltatás­ból kiiktatni. Nincs szükség például arra, hogy egy la­kásnál végzett bekötés miatt egy egész utcát gáztalanít- sanak. A szabadalmaztatás előtt egyébként a készülék a biz­tonságtechnikai vizsgálaton is kitűnő minősítést kapott. A kis készülék elvileg víz bekötésénél is alkalmazha­tó. A találmányt közép- és nagy-közép nyomás alatt lé­vő vezetékeknél, tehát első­sorban kommunális jellegű gázszereléseknél, bekötések­nél alkalmazzák sikeresen. — en — Szolnoki szabadalom Vezetők, testületek felelőssége Szigorúbb számonkérést azdasági károkozás, rosszul sikerült be­ruházás, hibás és selejtes termékki­bocsátása hallatán indulatosan felkiáltunk: hát ezért meg ki a felelős? Nem a fejét kívánjuk a helytelenül döntő, vagy rossz munkát végző vezető­nek, de — meggyőződésünk — szankciók alkalmazása nélkül nem előzhetők meg a népgazdaságnak jelentős kórt okozó mulasztások, s ehhez szükséges a felelősség pontos meghatározása. Ami­kor a közelmúltban a Mi­nisztertanács irányelvet adott ki a gazdálkodás fe­lelősségi rendszerének to­vábbfejlesztéséről, szintén ez a kívánalom fogalmazó­dott meg: a felelősségi rend­szer következetesebb, mara­déktalanabb működésével szolgálni a népgazdaság fej­lődését. Lehet, a „jólértesültek” most azt mondják: no, lám, komoly fogyatékosságok le­hetnek ezen a területen, ha a kormány intézkedésre kényszerült. A témáról azonban nem szükséges ti- tokzatoskodni, hiszen a Mi­nisztertanács a dokumen­tumban maga is megállapí­totta, hogy bár nálunk a jogi felelősség érvényesíté­sét sokrétű szankciórendszer szolgálja (gondoljunk a munkajogi, szabálysértési, büntetőjogi eljárásokra, gaz­dasági bírságok kiszabásá­ra), a felelősségi rendszer azonban a gazdálkodás egyes területein nem működik ki­elégítően. Számos esetben előfordul, hogy a nagy kárt okozó mulasztásért a fele­lősségre vonás elmarad, vagy olyan büntetést szab­nak ki érte, amely túlságo­san csekély a kárhoz képest. Nem titkoljuk, hogy az ilyen ügyek igen rosszul hatnak a közvéleményre Ezt a látszatot csak erősítik azok, akik a vétkest — annak tekintélye, vagy vál­lalatának a népgazdaságban betöltött fontos szerepe mi­att'— mentegetik, nem me­rik. büntetni , Meg kell adni. a felelős­ségre vonás nem kizárólag szubjektív hibák következ­tében marad el. A gazdál­kodó szervezeteknél a dön­tési hatáskörök sokszor tisz­tázatlanok, a hatásköröket pontosan nem határolják el, ezért nem lehet mindig egy­értelműen megállapítani, hogy ki hibáztatható. Egy- egy környezetszenyezési ügyben vagy más jellegű mulasztás esetén kiderül, hogy többen is felelősségre vonhatók, mert szorosan összefügg a szolgálati beosz­tásuk. Ilyenkor a vezetők egymásra mutogathatnak, mivel egyénileg nem is ma­rasztalhatok el. Máskor — és ez igen gyakori — a hi­bás döntést mondjuk egy testület hozta meg, ám a kollektív döntésben sokszor még akkor is elmosódik az egyén felelőssége, ha ez egyértelműen kimutatható lenne. Tehát éppen elég kedve­zőtlen tapasztalat gyülem- lett fel ahhoz, hogy a gaz­dasági életiben a számonké­rés rendszerét hatékonyab­bá tegyük. A törvényes elő­írások megsértésekor a szer­vezetek és a személyek fele­lősségét — a szubjektiviz­must kizárva — minden esetben meg kell állapítani, s a felelősség mértékével arányban álló szankciót kell alkalmazni. Ám aligha hagy­ható figyelmen kívül, hogy a vezetőkkel szemben alkal­mazott szankció nem szük­ségképpen jelenti alkalmat­lanságukat, A hibás gazda­sági döntés nem süthet örök bélyeget a vezető homloká­ra, hiszen az ő munkájának ez a kockázata, a büntetés vagy szankció arra lesz jó, hogy legközelebb gondosabb, körültekintőbb legyen. Ugyanígy elkerülhetetlen­né vált hogy a gazdaságban mind szélesebb körben elő­forduló testületi döntések­nél is lehetővé váljon a dif­ferenciált és sajátos fele­lősségre vonás. A kormány ezért irányelvet adott ki a testületek és testületi tagok felelősségéről is, amely sze­rint a határozat megfelelő előkészítéséért a testület ve­zetője, illetve az előkészí­tést végző szervezet vezető­je a felelős. Az előterjesztő felelőssé tehető a döntésért, ha javaslatai valótlan tájé­koztatást tartalmaztak vagy meillpzíték az ellenvélemé­nyeket, vagy ha a tények csoportosításával téves kö­vetkeztetésre vezette a tes­tületet, végül: ha elhallgat­ta, hogy többféle megoldás lehetséges, s így a testület csak a javaslat elfogadása vagy elutasítása között vá­laszthat. A rendelkezés sze­rint ezentúl a testületi ta­gok is felelősek a hibás dön­tésért, tehát érdekük, hogy gondosan előkészített hatá­rozatok szülessenek. Termé­szetesen a téves döntésért nem lesz hibáztatható az a testületi tag, aki ellene sza­vazott, vagy az ülésről hi­ányzott. gazdasági élet rendjének biztosí­tását. a fejlődés jó irányát szolgáló kormányrendelkezé­sek végrehajtásához a gaz­dálkodóknak is sok érdeke fűződik, ám a legfőbb nyer­tes a társadalom, a lakos­ság, amely a jó döntések eredményeit élvezheti. Ezért megnyugtató lehet, hogy a Minisztertanács azt is aláhúzta: a felelősségi rendszer tökéletesítésének elsőrendű garanciája a ha­tékonyabb állami ellenőrzés, amelynek kezdeményeznie kell a felelősségre vonást minden olyan esetben, ami­kor a feltárt szabálytalan­ság erre alapot ad. Ebben azonban nem merül ki az ellenőrzők feladata, a fele­lősség megállapításával kap­csolatos eljárást is figye­lemmel kell kísérniük. A helyes irányelvekből ugyan­is csak így lesz valóság. K. F. Csányi dinnye Jászdózsán Repce lovore u] felvásárlási árak Országszerte jó ütemben halad a fontos növényolaj­ipari alapanyag, a repce be­takarítása. Az érés az idén a szokásosnál két héttel ha­marabb fejeződött be, s az összesen ötvenezer hektáros területről folyamatosan „hozzák le” a termést. Az aratás még be sem fe­jeződött, máris közzétették a jövő évi, módosított felvá­sárlási árakat, illetve minő­ségi feltételeket. A növény­olajipari és mosószergyár­tó vállalat üzemei 1984-ben mázsánként nyolcvan forint­tal emelik az átvételi árakat azért, hogy növeljék a ter­melők érdekeltségét. Az utóbbi időben ugyanis — így van ez az idén is — csökkent a termelői kedv, számos gazdaság felhagyott a repce termesztésével. Jövőre kevesebb ? A dinnye közismerten szá­razságtűrő növény, a napot is szereti. Idén akkor min­iden rendben volt, gondol­hatnánk, mindkettőből ka­pott eleget. Bényi András, a jászdózsai Tarnamenti Tsz elnöke azonban másként vé­lekedik. — ötvenhat hektárt ad­tunk ki részes művelőknek dinnyetermesztésre. A terve­zett 3 és fél millió forintos bevételünk harmadát az aszály elvitte. Ehhez hozzá­jött még egy peronoszpóra kór, mert másfél nappal ké­sőbb kaptuk meg a repülő­gépet. A dinnye értékesítésével egyébként nincs gond, a ré­szesek még így is megtalál­ják a számításukat. Öt csa­lád vállalta — külön-külön természetesen — a földet, de közülük csak egy dózsai. A többiek „csányi dinnyések”, így aztán a dózsai homokon is csányi dinnye terem. A részesek munkájukért a pénzbevétel 37,5 százalékát kapják, a téesz vetőmagot, műtrágyát, fóliát, kerítést ad, és gépet a permetezés­hez. szállításhoz. A termés egy része a Hungarofructon keresztül külföldre megy, a többit pesti, miskolci csar­nokban adják el. — Elégedettek vagyunk a bérlőinkkel, márciustól szep­temberig keményen megdol­goznak a közös haszonért — mondja az elnök. Függetle­nül azonban az idei évtől, a dinnye nem tartozik a gaz­daságos növények közé. Azon gondolkozunk, hogy jövőre kevesebb területet adunk aJ dinnyéseknek. L. P. Harmincnégy öntöző - berendezést éjjel-nappal üzemeltetnek a tiszaföldvári Lenin Termelő­szövetkezetben. Naponta 97 hektáron — kukorica- és cukorrépa­táblákban, másodvetésű barnamustár- és zöldbab­területeken — pótolják mesterséges csapadékkal a talajból hiányzó nedvességet

Next

/
Oldalképek
Tartalom