Szolnok Megyei Néplap, 1983. augusztus (34. évfolyam, 181-205. szám)

1983-08-06 / 185. szám

1983. AUGUSZTUS 6. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A törökszentmiklósi Gép­gyártó és Javító Ipari Szövetkezetben NSZK megrendelésre gyártanak koksz- és fatüzelésű kan­dallókat. A „Bessy ’82” fantázianévre , keresztelt termékből 160 már elké­szült és még további 300- ra van megrendelésük Ügy hiszem, a harmadik X felé közeled­vén, mindenkinek föl kell építenie egy „há­zat": életre szóló, kedvére való hivatás, család, emberi kapcsolatok. Pontos illesz­téssel — akkor nem lehet különösebb prob­léma; már csak a simításokra kell ügyelni. Tehetségek nyomában Velünk született vagy ki­tartó szorgalom révén meg­szerzett képességeink tehet­séggé avatnak. Ahhoz azon­ban, hogy ez ne csak a jö­vő ígérete maradjon, több­nyire a kettő együtt szüksé­geltetik:, no meg a körülmé­nyek szerencsés egybecsen- gése. Hányféle tehetség léte­zik? Nehéz lenne számba venni. írásunk szereplői va­lamilyen oknál fogva csak évekkel később tudták ki­bontakoztatni a bennük rej­lő értékeket, képességeket. Velük beszélgetvén azt kö­vettük nyomon, az eltelt esz­tendők során hogyan alakult életük, beváltották-e a te­hetségükhöz fűzött reménye­ket? Fokról fokra Egy telefon, egy kopogta­tás elég, nem kell leírnom tiszteletköröket. Slonda And­ráshoz, a 7-es számú Volán szakszervezeti bizottságának titkárához minden különö­sebb formaság nélkül bárki bemehet. Ügy nyújt kezet, hogy érzem: bizalmába fo­gad. — Jászberényben majdnem megbuktam, Üjszászon már kitűnően végeztem az általá­nost. Nagyszüleimnek és sok, jó újszászi embernek köszön­hetem, hogy sikerült talpra állnom. A szűkös körülmé­nyek miatt szakmatanulás­ra gondolhattam, mert az csak három évig tartott. Au­tószerelőnek jelentkeztem a szolnoki 605-ösbe. Másodéves koromban beiratkoztam a Verseghy gimnáziumba, s Űj- szászról ingázva párhuzamo­san jártam a két iskolát. Szakmunkásvizsgát téve el­helyezkedtem az 51-es Aköv- nél (a mai Volán elődjét ne­vezték így). Feszes munkás­évek következtek. Úgy érez­tem, több van bennem, foly­tattam hát a tanulást, ’68-ban gépésztechnikusi képesítést szereztem, három év múltán a műszaki csoport vezetését bízták rám, ugyanabban az esztendőben megnősültem, s beköltöztünk Szolnokra. Nem kellett tovább ingáznom; na­gyobb lehetőséget kaptam: a kinevezés mellett szakszer­vezeti bizalminak választot­tak meg; többet foglalkozhat­tam az emberekkel, akiknek sorsa, gondja-baja mindig érdekelt Szerintem nincs szebb annál, hogy tehetünk egymásért valamit, ha még valamilyen kis ügyben is, ha tényleg rászorul az illető. Lé­nyegében ez vezérel szb-tit- kárkért is, ebbe a .funkcióba hetvenötben juttatott a dol­gozók bizalma. Emellett tag­ja vagyok az ágazati szak- szervezeti központi vezető­ségnek. — Hetvenkilencben beiratkoztam a szegedi egye­temre, jogot tanulok. Ezt is igyekszem hasznosítani a munkámban. Sokat vállalok? Lehet. Én „csak” tenni aka­rok, amennyit bírok. Nyughatatlannak mondják Festékfoltos kezét szabód- va emeli kézfogásra. Társa­dalmi munkában éppen az építésvezetőség helyiségeit meszelik. Szívesen vállalta, mint mondja, egy kissé újra „testközelben” érzi válasz­tott szakmáját, a kőmívessé- get. Mert ifjabb Szilák An­tal 1971-ben a vakolókanalat választotta mestersége címe­réül. — Kőműves dinasztiából származom, az első „téglá­kat” édesapám rakta le ben­nem : önállóságra, tisztes munkára nevelt. Apróbb fel­adatokat kaptam -tőle, figyel­hettem, hogyan dolgozik, ő volt az első mesterem. Szinte egyértelmű, hogy jómagam is ezt a szakmát választót^ tam. Elméletet a 633-as szak­munkásképzőben tanultam, a gyakorlati tudnivalókat egy maszeknál lestem el, har­madévesen átkerültem a Szolnok megyei Állami Épí­tőipari Vállalathoz. Amikor fölszabadultam, megfordult a fejemben, hogy kisiparosként dolgozzam, de jobban von­zott a SZÁÉV közössége. — Már az iskolaévek alatt eldőlt, hogy továbbtanulok, legalábbis az érettségit meg­szerzőm. Egy esztendőt jár­tam a tiszaföldvári Hajnóczy gimnáziumba, de hetvenhét­ben meg nem álmodott lehe­tőség nyílott előttem: jelent­kezhettem a Szakmunkásod kát Előkészítő Tanfolyamra. Tizenkét hónapos intenzív tanulással átvettük társaim­mal a gimnáziumi tananya­got, érettségiztünk, s ezután felvételizhettünk valamelyik felsőfokú intézménybe. A Budapesti Műszaki Egyetem előkészítőjét követően sike­rült bejutnom a debreceni építőipari főiskolára. Közben megnősültem, megszületett első fiunk; családostul elköl­töztem a hajdú fővárosba. Tavaly avattak üzemmérnök­ké — csodálatos érzés volt! — Visszajöttünk Földvár­ra (idevalósiak vagyunk), be­lefogtunk saját házunk föl­építésébe, én pedig a SZÁÉV 1/1-es építésvezetőség építés­vezető-helyettese lettem. Volt aki örült ennek, volt aki nem. A kezdő lépésekben sok se­gítséget kaptam1, s könnyeb­ben tudtam elfogadtatni ma­gam, mivel más építésvezető­ségre kerültem, mint ahol a SZÉT előtt dolgoztam. Most a Centrum-sarok építése, a Verseghy gimnázium fölújí­tása tartozik legfőbb felada­taink közé. Itt dolgozunk a város szívében, nem mind­egy, mit látnak az emberek, de anélkül is .. . ami köve­telmény, azt végre kell haj­tani! Nyolcvan dolgozót irá­nyítok, amellett szervezek, számlázok, egyszóval válto­zatos a munkaköröm. S nincs annál jobb, mint látni, ho- gyon ölt testet a pauszpapír­ra álmodott épület. Maradan­dónak és szinte a sajátomnak érzem. Azután jöhet a kö­vetkező kivitelezés ... nyug­hatatlannak mondanak, de tényleg zavar, ha nincs mit tennem .. . elpuhulnék .. . (Ügy hiszem, a harmadik X felé közeledvén, mindejnki- nek föl kell építenie egy „há­zat”: életre szóló, kedvére való hivatás, családi, embe­ri kapcsolatok. Pontos illesz­téssel — akkor nem lehet kü­lönösebb probléma; már csak a „simításokra’’ kell ügyelni.) Magyart Józsefet otthoná­ban találom meg; két meg­beszélés között szakít időt ar­ra, hogy számot vessen az el­múlt esztendőkkel. Nem olyan egyszerű, hiszen sűrű zajlásban telnek napjai. La­kóhelyén, a Széchenyi lakó­telep Barta utca 16. szám alatti lakás pincehelyiségei­nek klubbá történő átalakítá­sára dolgozott ki egy pálya­művet, amellyel száznegy­venezer forintot nyert. Lakó­társaival összefogva készíti a klubot,, a konditermet, hogy a köszönésen kívül közvetle­nebb kapcsolatok alakulja­nak ki egymás között, tartal­masabban töltsék el szabad­idejüket. A közvetlenebb kapcsolatokért — Voltaképpen a munka­helyemen is ez a feladatom: a ma emberéhez méltó mun­kásélet formálása, a munka humanizálása az oktatás, a népművelés sajátos eszközei révén, mert hiszen nem csu­pán kenyérrel él az ember. Míg idáig eljutottam, hosszú s eléggé tekervényes utat jártam be. Először gimná­ziumba jelentkeztem, azután a 605-ös szakmunkásképzőbe iratkoztam át. Kitanultam a víz-gázszerelés csínját-bín- ját, közben aktívan bekap­csolódtam a mozgalmi élet­be: csoportbízalmivá válasz­tottak, KISZ-bizottsági tag­ként ténykedtem .). Engem is kellemes emlékek fűznek az intézethéz. Egykori okta­tóm ma a legjobb barátaim közé tartozik. — Miután jó eredménnyel kézhez kaptam a szakmun­kásoklevelet, továbbra is az Épszernél maradtam, ahol inaséveim alatt a gyakorla­ti ismereteimet gyarapítot- tam. Hetvenhat szeptembe­rétől én is, mint sokan má­sok, a budapesti Eötvös Lo- ránd Tudományegyetem elő­készítőjére járhattam, tehát SZÉT-1es lettem. Nem volt könnyű, munkásévek után, családosán ... Esztendő múl­tával azonban egri főiskolás­nak mondhattam magam! A mi csoportunk került első­ként a nagymúltú, színvona­las intézménybe. Életre szóló hatást tett rám a főiskola, a város, az cttani emberek. Magyar—népművelés szakon tanultam. Sikeres államvizs­ga után az Épszer személy­zeti osztályára helyeztek, ahol oktatási és közművelő­dési előadóként dolgozom. A szakmunkástanulókkal sem szakadt meg a kapcsolatom, kétszázukkal van dolgom. * * * Szakmunkástanulók voltak. Azok közé tartoznak, akik az eltelt esztendők sodrában minden igyekezetükkel a bennük rejlő képességek, ér­tékek kibontakoztatásán munkálkodtál^. Megbirkózva a nehézségekkel, beváltották a tehetségükhöz fűzött remé­nyeket. S bizonyították a ré­gi mondást: az igazi tehetség olyan, mint vízben az olaj, lett légyen bármiképp, előbb- utóbb a felszínre kerül. Sz. Tamás Tibor Nem üti meg a mércét... Teher a gazdaság vállán. A jövedelmezőség piócája — elszívja a prosperáló válla­latok pénzét. Efféle színeze­tű kijelentéseket gyakran hallani az úgynevezett ala­csony hatékonyságú gazdál­kodó szervezetekről. Persze, jobbára csak így; általában dívott alacsony hatékony­ságú cégekről beszélni, a hatékonyság mérőszerszáma ugyanis — több esztendei és többszöri kísérlet ellenére — hiányzott. így aztán leg­feljebb hozzávetőleg lehe­tett tudni, melyik cég nem üti meg a mércét. Követke­zésképpen az „alacsony ha­tékonyság” bélyegével sem kellett sokaknak szégyenkez­ni. Most, 1983-tól van már mérce. Nemcsak sejteni: tudni lehet, kik buknak el alatta, s kik ívelnek maga­san fölötte. Eszerint — tar­tósan — alacsony hatékony­ságú vállalatnak számít az a szervezet, amely két egymást követő esztendő­ben nem éri el az ágazati átlagos jövedelmezőség fe­lét. De mi is az a jövedel­mezőség ? Konyhanyelven a ihászon és a ráfordítás egy­máshoz viszonyított aránya. Közgazdászul — napjaink magyar viszonyait figyelem­be véve — kicsit bonyolul­tabb ennél. Egész precízen: a jövedelmezőségi mutatót úgy számolják ki, hogy a mérleg szerinti nyereséget elosztják a költségékkel, vagyis a nettó eszközérték­kel' és a bérköltséggel. Fentebb az olvasható: van mérce. Valóban, de ahogy azt a szakemberek is elismerik, nem tökéletes, Igaz, tulajdonképpen nem a mércével van a baj, hanem a megmérendőkkel, illetve azok környezeti viszonyai­val. Nevezetesen: az árak jó néhány területen tartal­maznak még központi pre­ferenciákat. másutt a költ­ségnövekedést ismeri el automatikusan az ár és így tovább. Ugyanakkor a jöve­delmezőséget a különböző egyedi jellegű támogatások és elvonások is befolyásol­ják. Egyebek közt az em­lítettek indokolják, hogy a jövedelmezőség kiszámítá­Elmarad a zsákolás Vetés—fizikai munka nélkül Űj, nagy teljesítményű ga­bonavetési technológiát dol­gozott ki a MÉM Műszaki Intézete a Rába gépgyárral és a KITE termelési rend­szerrel együttműködve. A gabonavetés átfogó rendsze­rét alakították ki, mégpedig úgy, hogy a termést meg­alapozó munkához már nin­csen szükség fizikai erőki­fejtésre; gépekre, kiszolgáló berendezésekre bízták a gé­pesítés láncából eddig ki­maradt műveleteket. Az intézet — részben kül­földi tapasztalatok alapján — a technológia teljes fo­lyamatát gépesítette, mégpe­dig olyan sikerrel, hogy a termelékenység a hagyomá­nyos módszerekhez képest háromszorosára nőtt. Megál­lapították azt is, hogy a ve­tés minősége kifogástalan, mivel a géprendszer a mag földbehelyezése után zárja, tömöríti a talajt, és igen nagy pontossággal teszi he­lyére a szaporítóanyagot. További előny — ami egyéb­ként a terméshozamokra is jótékony hatással van —, hogy a vetéssel egyidőben kerül sor az első műtrágyá­zásra és a talaj fertőtleníté­sére is. Az új rendszerben a von­tató három összekapcsolt Rába IH 6200-as vetőgépet húz, ez a „vonta” 12,8 mé­ter szélességben valósággal ontja a magokat a talajba. A vetőgépet mechanikus szerkezetekkel töltik fel, ez­úttal már elmaradhat a ne­héz zsákolási munka. A munkát egyetlen ember, a traktoros irányítja.; műsze­rekkel, automatikus beren­dezésekkel végzi munkáját. sánál a mérleg szerinti, ne pedig az elszámolás alap­jául szolgáló nyereséget ve­gyék figyelembe. De miért is kell szemmel tartani az alacsony haté­konyságú vállalatokat? Nem lenne elég a veszte­ségesek és az alaphiányosok listája? Nem lenne elegen­dő ezek bajainak orvoslásá­ra kidolgozni a hatásos gyógyírt? Ha távolabbi cél­jainkat és közelebbi lehe­tőségeinket számba vesszük, csak nem lehet a válasz. Az előbbiék közt a növek­vő jövedelmezőséget tükrö­ző termékszerkezet, az utóbbiak közt az ország és a vállalatok pénzügyi hely­zete szolgál indokul. Az utóbbinál maradva: amikor nincs elegendő pénz a fej­lesztésre, válogatni kell a korszerűsítési lehetőségek közt. Előfordulhat, hogy a gyengélkedő vállalatokba még annyit sem érdemes injektálni, amennyire rá­szolgáltak — jövedelmező­ségükkel, fejlesztési alap­jukkal. Vagyis: az országos érdekek úgy kívánják, hogy a több hasznot hozó tevé­kenységek szippantsák fel a fejlesztési forintokat. A május elején megjelent kormányrendelet nem ad további haladékot az ala­csony hatékonyságú vállala­toknak. Az első lépésben engedélyhez kötik a beru­házásokat és a létszám duzzasztását. Ezen kívül az irányító szervezetek elren­delhetik az úgynevezett ér­tékcsökkenési leírás zárolá­sát. Ez a pénzügyi attrakció műszaki szempontból azt jelenti, hogy a fejlesztési alapból még a szinttartásra sem nyílik lehetőség. A rendelet külön elbánás- módban részesíti a recesz- sziósújtotta vállalatokat. Velük szemben türelmesebb a jogszabály. Cselekvési, kilábalási programot kell készíteniük s ha 2—3 esz­tendő elteltével ez sem jár­na eredménnyel, még min­dig egyedi mérlegelés alap­ján döntenek további sor­sukról. Ha a veszteségfor­rásokat a különböző intéz­kedés-sorozatok dacára sem sikerül felszámolni, meg is Nagyszabású ifjúsági béke­találkozót rendezett tegnap Velencén, az ifjúsági üdülő- központban az Országos Bé­ketanács ifjúsági és diák- bizottsága, valamint a KISZ Fejér megyei és budapesti bizottsága. A találkozón részt vett Romes Csandra, a Béke Világtanács elnöke és Sebestyén Nándorné, a Bé­ke Világtanács alelnöke, az Országos Béketanács elnöke is. szüntethető a vállalat. Ez természetesen nem azt je­lenti, hogy felszántják, vagy dózerrel a föld színével te­szik egyenlővé a vállalat telephelyét. Hanem például: eladják a berendezéseket, más gazdálkodó szervezetek­hez küldik a dolgozókat. Igen. de mj legyen azok­kal, akik nem tudnak szak- máj ukban elhelyezkedni ? Erről intézkedik egy másik rendelet. A Minisztertanács elnökhelyettese még májusa bán úgy intézkedett, hogy a munkahely nélkül mara­dók elhelyezéséről, illetve új szakma betanításáról — átképzési támogatással, — gondoskodni kell. A június elsején életbe lépett rende­let arra szolgál, hogy a dol­gozók a betanítási időszak alatt ne keressenek keve­sebbet. mint korábban. Az átképzési támogatás addig jár a dolgozónak, amíg ré­gi szakmája helyett újat nem szerez — a képzési idő felső határa 30 hónap. Az alacsony hatékonyságú vállalatok felszámolásának leggyakrabban emlegetett gátja az volt. hogy a válla­lati vezetők idegenkedtek a dolgozók áthelyezéséből, át­csoportosításából fakadó konfliktusoktól. A pénzügyi- és a törvényadta lehetősé­gek ezentúl adottak. A gazdálkodó szervezetek egyelőre mégsem tolonganak az átképzési segélyért. Amit nem egyszerűen a szokásos munkaerő-tartalékolás ma­gyaráz, hanem az is, hogy a törvényesítés még nem oldja fel az említett társa­dalmi mozgásokat, konflik­tusokat. Ugyanis a mérce e tekintetben is adott, ám a pillanatnyi vállalati belső gazdálkodási és hangulati viszonyok minden elrugasz­kodásnál mozgóvá, bizony­talanná teszik. Ilyenformán olykor Fortuna istenasszony segedelmével is körülményes előre bemérni azt az opti­mális ugrásnagyságot, ami lehetővé teszi a minimális energia- plusz pénz- és presztízsveszteség és a fennmaradó léc kombiná­cióját. Molnár Patrícia A velencei ifjúsági béketa­lálkozó több ezernyi résztve­vője tiltakozott az újabb eu­rópai rakétatelepítések el­len és a hirosimai, a raga­szaki atombomba-robbantás 38. évfordulóján felemelte szavát az atomfegyverek be­tiltásáért, a fegyverkezési hajsza megállításáért. A fi­atalok üzenetet intéztek a ja­pán blékeharcosokhoz és szo­lidaritásukat fejezték ki a brüsszeli békemenet résztve­vőivel. öntözéssel pótolják a hiányzó csapadékot a Tokajhcgy- aljai Állami Gazdaság borkombinát szőlőtábláin. A tar- cali kerületben az ültetvények 60 százalékára képesek vizet juttatni, így nemcsak a termés mennyiségét tudják növelni, hanem annak minőségét is javítják * ifjúsági béketalálkozó Velencén

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom