Szolnok Megyei Néplap, 1983. augusztus (34. évfolyam, 181-205. szám)

1983-08-31 / 205. szám

1983. AUGUSZTUS 3Í. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 H tavalyihoz hasonló jő termés várható Rizstermesztési tanácskozás Karcagon A követelmények és a vezetők Tegnap délelőtt a nádud­vari Kukorica és Iparinö­vény Termelési Együttműkö­dés Karcagon rizstermeszté­si tanácskozást szervezett az ágazatban érdekelt partner­gazdaságok és a gabonaipari szakemberek részére. A rizs­termesztés idei tapasztalatait Búvár Géza, a KITE igazga­tóhelyettese foglalta össze. Elmondta, hogy az együtt­működés technológiáját, szakmai szolgáltatásait igénybevevő mezőgazdasági nagyüzemekben az ősszel 12 ezer 400 hektárról takarítják be a vízigabonát. A rizstér- mő területeknek több mint a fele Szolnok megyében, 35 százaléka Békésben van. Az idén valamelyest — 81-ről 77 százalékra — csökkent a ma domináló fajta, a Nukleory- za aránya, helyette (össz­hangban a tervekkel) több, igen korai fajtát vetettek el. A tavalyi csapadékszegény ősz és tél kedvezett a rizs­termelő gazdaságoknak, a Kétlem, hogy a helyem­ben bárkinek is, a Fegyver- nektől öt kilométernyire le­vő tanyára érkezve más ju­tott volna az eszébe, mint nekem: a két Latyi, azaz La- tabár Árpád és Kálmán pi- hefelhőben vívott párnacsa­tája, a régi filmslágerből, a Mágnás Miskából. A fóliával fedett fészer alatt szorgosko­dó asszonyoknak, lányoknak persze korántsem olyan ko­mikus a helyzet, mint a kí­vülálló szemlélődőnek. Ki orra, ki szája, szeme elé kö­tött tülldarabbali harisnya­szárral védekezik a tollal, pi­tiével vegyesen szállongó por ellen. — Dévaványáról sikerült ide szegődtetnünk az egy hí­ján negyven tagú csapatot — magyarázza Kuntzer Mihály, a Fegyvernek és Vidéke Áfész háztáji ügyeinek inté­zője. — Nem könnyű augusz­tus utoljára hozzáértő, szor­gos kezű libatépőket találni, szerte a környéken ilyenkor van a dandárja a ludak har­madik tépésének. A munkacsapat vezetőjét, Bihari Antalnét hiába kere­sem. Odavan Gyomán — kia­bálják túl a mellényük eltá­volítása ellen határozottan tiltakozó libákat az asszo­nyok. Egyikük, látva hogy így nehezen értjük meg egy­mást, kikászálódik a fészer alól. — Kiss Istvánná vagyok — mutatkozik be. — Bihariné a pénzlünkért ment Gyomára, a Győzelem Tsz-be. Ott tép­tünk meg tizenháromezer li­bát, mielőtt ide jöttünk Fegy- vernekre. Nem tudjuk mikor­ra várhaltó visísza, de kü­lönben sem érdemes vára­kozniuk. Erre a szezonra már foglaltak vagyunk, nem tudunk több munkát fölvál­lalni. Magyarázom, hogy sem lu- dam, sem más tépni valóm nincs, hanem a munkájuk érdekelne. — No, akkor — mutat Kissné a fészer felé :— leg­jobb, ha mindjárt betelep­szik oda a helyemre a kis- székre. A lába közé vagy a hóna alá szorít egy libát, és nekilát tépni a tollat a hasa földek túlnyomó többségét még ősszel felszántották. Az időjárás nemcsak a talajelő­készítést gyorsította, tavasz- szal, április végéig, a vetést is majdnem mindenhol befe­jezték. Az 1982. évi jó ter­mésből szinte minden nagy­üzemben elegendő minőségű, jó vetőmag jutott. A korai vetés miatt a táb­lák első elárasztása késett, mert a vízszolgáltatók nem készültek fel erre időben. Főleg a Karcag és Kisújszál­lás körzetében gazdálkodók panaszkodtak az öntözővíz minőségére, a csatornákon szemmel láthatóan szennye­zett vizet kaptak. Nehézségeket okozott a termesztők gyomirtáshoz szükséges vegyszerekkel való ellátása, ráadásul a gazdasá­gok a múlt év végén csak egyszeri védekezésre elegen­dő kemikáliát igényeltek, a pótlólagos mennyiség beszer­zése szinte lehetetlen volt. Ezzel magyarázható, hogy a alján, meg a szárnya tövén. Megtudja rögvest, milyen is a mi munkánk. Sőt, ha ezt csinálja vagy fél napig, es­küszöm, nem is lesz rá to­vább kíváncsi! — Tudja az a baj, hogy na­gyon egyoldalú dolog ez a libatépés. Mi akarjuk, a li­bák nem. Gondolhatja milyen nehéz megfékezni a rúgka- páló, verdeső öt-hat kilós szárnyasokat. Ilyenkor, a harmadik tépéskor már to­kosabbak is, nehezebb kitép­ni a tollúkat. Persze a má­sodik és a harmadik tépéskor libánként egy illetve két fo­rinttal többet is fizetnek a munkánkért. — Mennyi az a több? — Nincs kötött ár. Hol, mennyire alkuszik meg a brigádvezetőnk. Ide Fegyver­nek^ például libánként ki­lenc forintért szegődtünk az áfészhez, a harmadik tépés­re. Ami a Kissné említette egyoldalúságot illeti, megér­tem a libákat. Különösen amikor látom, hogy az egyik fiatalasszony a nyakuknál fogva penderíti vissza a megtépett szárnyasokat a már csupasz mellű társaik közé. — Nincs idő kíméleteseb­ben bánni velük, — hallom a tüllből készített arcvédő alól — darabszámra fizetnek bennünket. Csak úgy érde­mes ezt a sok porral járó, uj­jat, csuklót zsibbasztó mun­kát csinálni, ha legalább na­pi félezer forintot megkeres az ember. — Szezonmunka ugyanis a libatépés, április­tól októberig járjuk a Szol­nok és a Békés megyei lúd­tartó gazdaságokat, kisterme­lőket. A napi ötszáz forint halla­tán csak megkérdem Rigó Lászlónét: — Megtollasodnak a toll- tépők a valamivel több mint fél év alatt? — Szó sincs róla! — tilta­kozik. — Átlag ötvenezer fo­rintot keresünk egy-egy sze­zonban, de az ügyesebb, a gyorsabb kezű brigádtársak, meg akiknek szerencséjük van, és mindig kevésbé to­kos liba akad a kezük kö­táblák egyharmada nagyon, egyharmada pedig erősen gyomos volt. Az időjárás kedvezett az állati kártevők fejlődésének is, sajnos az üzemek ellenük csak a kár­tétel észlelésekor kezdtek védekezni, akkor is a tech­nológiában előírtnál kisebb adagokat alkalmaztak. A KITE szakembereinek becslése szerint a rizsföldek az idén is kedvező, a 12 ezernél több hektár átlagá­ban 3 tonna fölötti terméssel kecsegtetnek. Van rá re­mény, hogy a gazdaságokban legalább annyi vízigabonát takarítanak be, mint a tava­lyi rekordévben sikerült. A tanácskozás résztvevői késő délelőtt és délután kar­cagi és kisújszállási termelé­si tapasztalatokkal, az ecseg- falvi nagyüzemi fajtakísér­leti eredményekkel, vala­mint a Palotási Állami Gaz­daság úgynevezett kubányi rizstelepével ismerkedtek meg. zé, azok hetvenezret is zseb­re vágnak. Annál minden­esetre több ez, mint amit odahaza, vagy a környékben ingázva egész évben megke­resnénk. Én például bedol­gozó voltam a háziipari szö­vetkezetben, a havi kétezer forinttal fizető szőnyegszö­vést váltottam fel a lúdté- péssel. — Két megyét járnak hét hónapon át, kora reggeltől késő estig távol az otthonuk­tól. Mit szól ehhez a család? — Ahogy nekünk, úgy ne­kik se könnyű. Szerencsére a tépési szezon nagyobb ré­sze a vakáció idejére esik. így a nagyszülők vállalni tudják a felügyeletet a gye­rekekre. Vajon mit hoz a lúdtoll, egyáltalán a libatartás a fegyverneki áfésznek? — kérdezem Kuntzer Mihályt. — Minden évben mintegy tízezer hízott liba értékesíté­sére kötünk szerződést a Tö­rökszentmiklósi Baromfifel­dolgozó Vállalattal. Háztáji­ban, családi vállalkozásban áfész tagok nevelik fel a szárnyasokat, amint látja a saját tanyájukon. Nincs szükség különösebb beruhá­zásra, egy fészer kell, legelő és víz, a libáknak. A szövet­kezetünk vásárolja meg a napos baromfit, mi fizetjük a takarmányt, a bérleti díjat a Középtiszai Állami Gazda­ságnak a tanya körüli húsz hektárnyi legelőért, a vízdí­jat és állatorvosi felügyelet­ről is gondoskodunk. — A költségeket csak akkor térí­tik meg nekünk a kisterme­lők, amikor az áfészen ke­resztül értékesítik a tollat és a libát. Az idén a háromszo­ri tépéssel nyert tollért és a vágó jószágokért mintegy két és fél millió forintra számí­tunk. Ennek tíz-tizenegy szá­zaléka a mi hasznunk, és nagyjából ennyi marad tisz­tán a családi vállalkozóknak is. Ügy gondolom, á jelentő­sebb beruházás nélkül előál­lított tollal és hússal jól jár a népgazdaság, és tisztes ha­szonra tesz szert a szövetke­zet is, a kistermelők is. Temesközy Ferenc Magyar—török járműipari együttműködés Az Ikarus és a Mogürt Külkereskedelmi Vállalatve­zetői elvi megállapodást kö­töttek a török közúti jármű- gyártásban érdekelt egyik ipari csoport képviselőivel az együttműködés kialakítására. Eszerint előkészítik Ikarus autóbuszok törökországi gyártását, illetve összeszere­lését. A török szakemberek az elmúlt napokban látogatást tettek hazánkban és tanul­mányozták az autóbuszgyár­tást, felmérték a kooperá­ciós lehetőségeket. Tanul­mányújuk végén írták alá a megállapodást a magyar partnerekkel. A szerződés alapján szeptemberben és októberben részletes előta­nulmányt állítanak össze a Törökországban gyártandó autóbusz-típusokról, a ma­gyar gyártósorok és alkatré­szek szállításáról, valamint az Ikarus felajánlott szolgál­tatásairól. Ezután várható, hogy hosszabb távra gyártá­si kooperáció jön létre a magyar és a török jármű­gyártók és forgalmazók kö­zött. illetve, hogy a török fél licencet vásárol. Impregnált papírt szállít új üzem, új termék Impregnált papírt készítő üzem épül az Erdőkémia Erdőgazdasági Vegyi és Ipa­ri Vállalat zalaegerszegi gyá­rában. A csaknem 40 millió forintos költséggel kialakuló üzemben december elején akarják megkezdeni a pró­batermelést, jövőre pedig — a tervek szerint -r- már tel­jes kapacitással dolgoznak. A munkafolyamat során sa­ját gyártmányú műgyantá­val vonják be a bútorlapok díszítésére szolgáló impreg-, nőit papírt, amely közvet­lenül a farostlemezre présel­hető. Kezdetben csak né­hány színárnyalatban készí­tik az új terméket, később azonban növelik a választé­kot. Az MSZMP Központi Bizottságának jú­lius 6-án megtartott ülésén az egyik fontos téma volt az ipar helyzetéről és felada­tairól szóló jelentés megvi­tatása. A KB üléséről ki­adott közlemény hangsúlyoz­za, hogy az ipar kiemelkedő szerepet játszik a lakossá­gi ellátásban, a külkereske­delemben, a népgazdaság külső és belső egyensúlyá­nak fenntartásában. Tapasz­taltuk azt a nagyarányú fejlődést is, amely ezt az ágazatot jellemezte és jel­lemzi ma is. S nem isme­retlenek az ipar előtt álló nagy feladatok sem, ame­lyek teljesítését számos kül­ső és belső gond teszi még nehezebbé, megkövetelve, hogy az ipar fokozza telje­sítményét, • jobban használ­ja ki tartalékait, a szellemi és anyagi erőforrásokat, gyorsítsa a műszaki hala­dást, növelje a termékek versenyképességét és jö­vedelmezőségét. A Központi Bizottság ülé­séről szóló közlemény azon­ban az úgynevezett objektív termelési tényezők szerepe mellett hangsúlyozottan em­líti a szubjektív oldalt is, vagy ahogyan manapság mond juk, az emberi tényező szerepét, növekvő súlyát, mindenekelőtt a dolgozók szakképzettségének, művelt­ségének emelését, a meg­szerzett tudás hasznosítását, a hatékonyabb foglalkozta­tást. Kiemeli annak fon­tosságát, hogy erősíteni kell a dolgozók alkotó, érdemi közreműködését a gazdasá­gi feladatok kialakításában és megoldásában. S amikor a közlemény dolgozókat em­lít, akkor ezalatt valameny- nyi, az iparban foglalkozta­tott embert kell érteni: se­gédmunkástól a mérnökig, fizikai dolgozótól az alkal­mazottakig, beosztottaktól a legfelső szintű vezetőig. Az ipar előtt álló újszerű és nagy feladatok csakis kö­zös, egységes cselekvéssel va­lósíthatók meg. Mindemellett azonban kü­lön is említi a közlemény a vezetők felelősségét. A vál­lalatirányítás korszerűsítése, a vállalatok önállóságának, gazdálkodói felelősségének növelése, kezdeményező ké­pességének erősítése ugyanis minden eddiginél magasabb követelményeket támaszt a vezetőkkel szemben. Igény­li a vezetőképzés, kiválasz­tás és kinevezés gyakorla­tának tökéletesítését is. A Minisztertanács 1982 novemberében már e célok érdekében hozott határoza­tot a vállalati felügyelő bi­zottságok működésének fej­lesztéséről, az igazgatótaná­csok jogkörének növeléséről, illetve a vállalati magasabb vezető állású dolgozók ki- választási gyakorlatának korszerűsítéséről. A rugal­masságot szolgálja a válla­lati szervezeti rendszer fo­lyamatos felülvizsgálata és az azt követő intézkedések, amelyeknek eredményeként számos tröszt és nagyválla­lat szűnt meg, és több mint húsz százalékkal emelke­dett az önállóan gazdálkodó egységek száma, (ötven szá­zalékot meghaladó mérték­ben Heves, Bács-Kiskun, Komárom és Hajdú-Bihar megyékben) Az önállósult vállalatok eredményei összességében kedvező képet mutatnak. Megkezdődött a termékszer­kezet módosítása, a beszer­zés és értékesítés átirányítá­sa, ami általában a kereslet jobb kielégítésével is együtt jár, főleg ott, ahol verseny­helyzet is kialakult. Koráb­ban ráfizetéses egységek váltak nyereségessé, vagy mérsékelték addig fátum- ként kezelt veszteségeiket. Mindez bizonyítja, hogy a vezetők jelentős hányada képes volt rugalmasan al­kalmazkodni a megváltozott helyzethez. Hogy nem min­denhol, arra utalnak az utóbbi időben megszaporo­dott pályázati hirdetmények, amelyekben vállalatok osz­tályvezetői, főosztályvezetői, sőt igazgatói állásokat hir­detnek meg. A vezetőkivá­lasztásnak ez a tárgyilagos formája, a személyzeti munka nyilvánosságának, demokratizmusának ilyen irányú fejlődése már a jövő képét vetíti elénk. A konkrét követelmények és feladatok nyilvánosságra hozatala, az utánpótlási forrás ' szélesíté­se, a szubjektivizmus visz- szaszorítása és a meghatá­rozott időre szóló kinevezés gyakorlatának általánossá tétele garancia arra, hogy csak azok kerüljenek veze­tő beosztásba, akik arra valóban alkalmasak. Az ipar — de szélesebben értelmezve az egész magyar társadalom — létszükséglete, hogy ez a jövőben mindin­kább így legyen. Á. T. Űj, hazánkban még nem alkalmazott, energiatakarékos és nagy területteljesítményű talajművelő gépeket mutattak be a közelmúltban a jászapáti Velemi Endre Mgtsz- ben. Képünkön a szakemberek előtt sikert aratott váltvaforgató eke látható

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom