Szolnok Megyei Néplap, 1983. augusztus (34. évfolyam, 181-205. szám)
1983-08-20 / 197. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1983. AUGUSZTUS 20. Népkép viselet, véleménynyilvánítás Demokrácia a tanácsi testületekben A tanácsterem karzatán általában ketten szoktak lenni. A magnetofonkezelő technikus és a hírlapíró, aki „tudósít” a tanácsülésről. A technikus pontosan tudja, hogy mi a dolga. Precízen, gépiesen csinálja. Az újságíró? Unatkozik és vár. A „tudósítást”, hogy ne borítsa fel a lapzárta megszokott rendjét, az előre megkapott jelentések, előterjesztések, határozati javaslatok alapján már rég megírta. Tíz éve arra vár, hogy eltéphesse az előre megírt tudósítást, hogy izgatottan jegyzetelhessen, és késő este a nyomdába rohanhasson, mert az ülésteremben nem a papírforma, nem az előre elkészített felszólalási szerep- osztás szerint zajlott a tanácskozás, nem látott bóbiskoló .tanácstagokat, csak feszülten figyelő, a véleménynyilvánításra bármelyik pillanatban kész embereket, akiket érdekelt, s akiknek véleményük volt a szóban forgó témáról. A tanácsok választott testületének — legyen az községi vagy városi — a települést érintő, annak fejlődését meghatározó kérdésekben kell döntenie. A döntést azonban jobbára a javaslatokkal, élőterjesztésekkel egyetértő, egyöntetűen igenlő szavazás jelenti. Nemcsak a tanácsüléseken, hanem általában a parlamentben is. Az MSZMP KB Társadalomtudományi Intézetének egyik tudós kutatója mesélte a népképviseleti szervezetekkel kapcsolatos előadásán, hogy a 60-as évek derekán a parlamentben némi zavar támadt, mert az interpellációra adott miniszteri választ a képviselők közül sokan nem fogadták el. Senki sem volt erre felkészülve, s tisztázni kellett, hogy az ülés törvényes rendje szerint ilyenkor mi a teendő. Egy olyan szolnoki tanácsülésre emlékszem a közelmúltból, amelyen majdnem vita támadt. Azon az ülésen történt, amelyen a lakásgazdálkodásról és -elosztásról alkotott rendeletet a testület. A városi KISlZ- toizottság titkára nem értett egyet a kedvezményes lakáshoz jutás feltételeihez tartozó jövedelem összegével. Valószínű, hogy a jelenlévők közül ő tudta a legjobban, hogy mennyit keresnek a családalapító fiatal pályakezdők. „Jólne- veltségből” sem szavazta meg a javaslatot (ő volt az egyetlen). Nem tudom, nem tisztem megítélni, hogy kifogástalanok-e a választott testületek elé kerülő, döntésre előkészített javaslatok. Tételezzük fel, hogy igen, mert szakemberek készítik, általában körültekintően, és legjobb tudásuk szerint. De legyen az a javaslat bármennyire is hibátlan, elképzelhetetlen, hogy azzal mindig mindenki egyetértsen. Elképzelhetetlen mert a testület választott tagjai más-más osztályhoz, réteghez tartozó emberek, és nem egyformán fejlett választókerületeket képviselnek. A szocialista demokrácia fejlődéséről megjelent tanulmánykötet (kiadója az MSZMP KB Társadalomtudományi Intézete) egyik szerzője, Schmidt Péter írja: „A szocilista képviselet célja a társadalom érdekeinek kifejezése a népi ellenőrzés biztosítása az államapparátus feletti Míg az államapparátus, a politikától (tehát a szocializmus építésének programjától) meghatározva a társadalom államilag szükséges szakszerű vezetését biztosítja, addig a képviseletnek az a funkciója, hogy az apparátus által előkészített döntéseket a társadalom egyes osztályainak és rétegeinek érdekej alapján ítélje meg.” Kádár János írta le 25 évvel ezelőtt a demokráciával kapcsolatban: „Hogy egyes kérdésekben van vélemény- eltérés, ezt mindenki tudja, aki az életet ismeri. Van véleményeltérés kommunisták és nem kommunisták között, és lehet kommunisták között is. Gondolkodó emberek között van árnyalati, kisebb-nagyobb eltérés. És ez nem helytelen. A helytelen az ha ezt elhallgatjuk” Ma már a közvélemény i s reálisabban ítél, mint akár egy évtizeddel ezelőtt. Ahogy a többség nem szereti a fejbólintókat, ugyanúgy nem tapsol a demagógoknak sem. Megerősödött az a szemlélet, amely szerint nem azoktól kell tartani, akik bírálják a fogyatékosságokat, nem alkusznak meg, hanem azoktól, akiknek nincs véleményük, akik szeretik, ha mások gondolkodnak helyettük, vagy van véleményük — lehet hogy reális és megalapozott — de kényelemből, vagy „ki tudja, hogyan üt vissza” megfontolásból elhallgatják. A passzivitás formálissá, ál- demokratikussá teheti a választott testületek munkáját, azokét is, amelyek a jogi garanciák szerint a lehető legdemokratikusabbak lehetnének. A jog, a széles hatáskör önmagában nem jelent demokratizmust, csak a lehetőségét tudja biztosítani annak hogy a képviseleti szervek betölthessék a szocialista társadalomban kapott kiemelkedő jelentőségű funkciójukat. Igazságtalanság lenne azt állítani, hogy kizárólag a képviselőkön, a tanácstagokon múlik. Nemrégiben olvastam a Hazafias Népfront napilapjában egy Baranya megyei főiskolai tanár véleményét, akit évekkel ezelőtt városi tanácstagnak akartak jelölni, ő azonban udvariasan elhárította e megtiszteltetést. Miért? „Túl nagy a testület, érdemi vitákra, döntésekre alig-alig alkalmas. Ha pedig így van, akkor a tanácstag csak amolyan ornamentika díszítőelem az államigazgatás épületén. Ezért nem vállaltam.” Nemcsak a testület nagysága az érdemi jnunka és vita egyik akadályozója, hanem más is. „A döntésképesség előfeltétele a népképviselet tagjainak tájékoztatása, amely még nem ad olyan alapos és igényes információt, hogy a testület tagjai folyamatosan, rendszeresen, állást foglalhassanak. Az előterjesztések többsége nem eléggé világos a testület tagjainak.” — írja tanulmányában Schmidt Péter. A népképviseleti szervezetek formáját csiszolni, munkáját tartalmasabbá tenni! Ez az igény fogalmazódott meg a párt Központi Bizottságának júliusi ülésén. Eljött az idő, „a társadalmunkban végbement fejlődés alapján megérett a helyzeti- arra”, hogy lépjünk egyet ezen a téren is — először választási rendszerünk módosításával, tovább fejlesztésével. Kovács Katalin AMI A DÍJAK MÖGÖTT VAN Húszadikái! hazamegyek „Kisújra” — Mióta beteg vagyok, 'abádszalókiakkaj, kunmaria- rasiakkal találkozom leginkább. Most is voltam otthon, júliusban, amikor halasnapok voltak Tiszafüreden. Elmentünk Abádszalókra, láttuk a halfőző versenyt, de én inkább hurkát, kolbászt ebédeltem. Az óbudai panelház első emeleti kis lakásában egymás után gyújt cigarettára Nánási László országgyűlési képviselő. Mérges a betegsége miatt. — Veszekedett még az orvosokkal is, mondták az ápolónők, biztos nincs magánál, azért. Én tudtam, mondtam is nekik, mindig nagy természete volt, magánál van ő, nagyonis — magyarázza Katóka néni, s ő is haragszik. — Látja, nem elég az ő baja, még én is itt tehetetlenke- dek, már csak bottal járunk mind a ketten. Azért nem hagyjuk magunkat, mert aki elereszti magát, hamar megtér ... — Ott nem tartunk — mondja neki is, magának is Nánási László. — Bejárok még én hetenként legalább kétszer a Szövoszba, s az országgyűlésről se hiányoztam eddig, csak a mostani, nyári ülésszakról. Olykor a betegség az úr, be kell látni. Élete hetvenhetedik évében derűs, jókedvű — ahogyan mi itt ismertük — Nánási László. Emlékezete kitűnő — igazolja a tavaszon megjelent Emlékezetből című könyve is, kéretlenül sorolja élményeit. Az augusztus hu- szadiki ünnepekét is, amelyek közül minduntalan az 1957-es tér vissza. — Jöttek a kisújiak, karcagiak hozzám. Mondjam már, hogyan tehetnék népünnepéllyé, akár egész ország ünnepévé ezt a napot? Mondtam, hívjátok meg, kérjétek föl szónoknak Kádár Jánost! A gondolat májusban született, s augusztusig szépen megszerveztük! Én nyitottam meg, s örült a lelkem, ahogy a sokaságot láttam! Azért még élni is érdemes volt, ami akkor ott történt! Egyetértő nagy néptalálkozó volt az, nélküle talán nem tartanánk ott, ahol. Az első szabad választás. 1946 óta országgyűlési képviselő. tagja az Elnöki Tanácsnak. Az óbudai otthonból máig Szolnok megyéhez fűzi minden. Tevékenyen részt vett a földművesszövetkezeti mozgalomban, a termelőszövetkezeti szervezésben, s a képviselőcsoportban mindig tudta, mi a teendője, mit, hol tehet legtöbbet a megyéért. Különösen a Kunsághoz húz a szíve. Először a szülőházhoz, a bogarasszéli kis tanyához, aztán a kun- madarasiakhoz, az abádsza- lókiakihoz, a választókerületéhez. Mindenki ismeri, s ő is jól ismer embereket, gazdaságokat, üzemeket. Megmaradt a maga egyszerűségében, sokáig szeretne még dolgozni a társadalomért, egykori sorstársainak utódaiért a szövetkezeti mozgalomban, az országgyűlésben. Mostanában másra is készül. — Összeköltözünk rövidesen a fiamékkal. Három szép unokám van, s hiába mondja a betegségét a feleségem, csak az ő főztjét eszi a legszívesebben az egész család. Hát ezután még több részük lesz benne! Ugye minket csak használ az idő, nekünk is nyugodtabb lesz a gyerekeink közelségében, és ők se bánják az öreg fa árnyékát. Költözünk rövidesen. Pesten lakunk majd, együtt lesz a család! A költözést éppen augusztusra tervezték. — Azért hazamegyünk húszadikán! Az nem lehet, hogy augusztus húszadikán én, nem otthon, a kisúji rokonokkal, jóbarátokkal ünnepeljek ! Majd vigyázunk magunkra, s nem lesz semmi baj. Már nem is beszél tovább magáról. Kérdezi az ismerősöket, a Szolnok megyeieket mostanság érdeklő dolgokat. S. J. Mindnyájan ügyfeleik vagyunk Nem mindennapi eset, hogy takarékpénztári dolgozókat a megyei tanács gazdaságfejlesztési díjával tüntessenek ki, hiszen első pillanatra úgy tűnik, hogy tevékenységük egészen más irányú. Pedig ha közvetlenül nem is, de számtalan közvetett csatornán igen hatékonyan segítik a gazdaságfejlesztési célok elérését. Tevékenységük tanácsi vo- nalon mindenekelőtt az infKi ne kedvelné a térzenét? A fúvószenekar játéka pillanatok alatt magával ragadja a közönséget. Már a látvány is gyönyörködtet, amikor az egyenruhába öltözött zenészek a karmester mozdulatára egyszerre dolgoznak öröm a szemnek, s ha szépen fújják, a lélek is gyönyörködik. Persze, amíg eljut egy együttes odáig, hogy játékával másoknak örömet tud szerezni, sokat kell gyakorolni, próbálni. Nem egyszerű egy zenekarra való muzsikust sem toborozni, különösen kisebb településen, ahol ha játszott is valaki hangszeren hallás után, az inkább a citera volt, mint a szárnykürt. Tiszaföldváron 9 évvel ezelőtt vetődött fel a fúvószenekar megalakításának gondolata. Az ötlet mindenkinek tetszett, csak hangszer nem volt s ha lett volna se akadt aki megszólaltassa. A hangszereket közös erőből előteremtették. Már csak zenészeket kellett rastrukturális fejlesztésben jelentős. A lakosság körében pedig a háztáji gazdaságban, a kiskereskedői és kisipari tevékenységben, újabban pedig a gazdasági munkaközösségek berkeiben is kézzelfogható eredményekkel jár a segítségük. Csupán példaként: tavaly több mint 70 millió forint mezőgazdasági termelési hitelt folyósítottak megyénkben. találni. A toborzás az idősebbek között járt eredménnyel. A II. világháború előtt ugyanis működött egy fúvószenekar a községben, és a homoki részen lévő fiúnevelő volt növendékei is tanultak muzsikálni mások katonaidejükben próbálkoztak valamilyen fúvóshang- szerrei. Végül Jordán Antal énektanár állította össze az együttest, amelyben nemcsak földváriak voltak, jöttek Kengyelről, Martfűről, Cibakházáról. Kunszentmár- tonból is. Húsz lelkes amatőr muzsikus kezdett próbálni! Hamarosan a martfűi „rezesek” vezetője, Szűcs András is bekapcsolódott a munkába, majd tőle Sinder János színházi muzsikus vette át az irányítást. Az együttesben ekkor már harmincán játszottak. Az indulók, mozgalmi dalok polkák, keringek mellett igényesebb klasszikus darabokat is megszólaltattak egy-egy ünnepségen, előadáson. lA taniácBok kiegyensúlyozott pénzgazdálkodását észrevételeikkel, javaslataikkal és ellenőrző munkájukkal segítették. A tanácsi beruházásokat az elmúlt tervidőszakban 206 millió, 1981—82-ben pedig 91 millió forint hitellel támogatták. Az OTP megyei igazgatóságának szerepéről sokat elárulnak ezek a számok. A lakosság részéről talán mégis az OTP lakásépítést segítő tevékenysége érdemel elsősorban figyelmet. Az V. ötéves tervben OTP-hitellel 8892 családi ház, 1539 társas és 2331 saját beruházású társasházi lakás épült. Az utóbbi két évben pedig — szintén takarékpénztári segítséggel — 3435 családi ház, 583 társasház és 1015 saját beruházású társasházi lakás készült el. A takarékpénztár jelentős szerepet vállalt a magánlakás-építéshez szükséges telkek kialakításában is. Bezerédi István a karmester A fiatal zenekarvezetőtől a Cibakházán 1961 óta működő zenekar karmestere Bezerédi Sándor vette át a pálcát. Törekedett arra, hogy a két együttes minél hasznosabban együttműködjön. Bezerédi Sándor munkáját fia, István folytatja jelenleg, aki hivatásos zenész, a Killián György Repülő Főiskola zenekarában vadászkürtön játszik. Évente 15—20 alkalommal szerepelnek Tiszaföldváron küA gazdaságfejlesztési díj odaítélésénél a megyei tanács végrehajtó bizottsága nem hagyta figyelmen kívül a takarékpénztári dolgozók közéleti szerepét sem, hiszen közülük sokan tanácstagok, részt vesznek a tanácsok különböző bizottságaiban. A túrkevei Városi Tanács az idén a társadalmi munkáért járó aranyplakettet adományozta nekik. Korábban más városok és üzemek ehhez hasonlóan fejezték ki elismerésüket. Régóta folyamatosan végzett jó munkát díjazott tehát az alkotmány ünnepe alkalmából a megyei tanács végrehajtó bizottsága. Egy-egy funkciót sokféleképpen lehet gyakorolni. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a megyénkben lévő takarékpénztárak munkájára az aktivitás jellemző, együttes tevékenységüknek köszönhető az OTP megyei igazgatóságának ítélt gazdaságfejlesztési díj. lönböző társadalmi ünnepségeken, nemzeti ünnepeken. De nemcsak falujukban muzsikálnak. Szívesen fogadják a meghívásokat a környező falvakból, a megyeszékhelyen többször adtak már térzenét, hangulatos, zenés ébresztőt. Minden évben nagy igyekezettel készülnek a dunaföldvári fúvószenekar találkozóra, az ott fellépő együttesekkel régi baráti kapcsolatban vannak. Az együttes a nagyközségi tanácstól kap támogatást, amelyből az utazást, a kották beszerzését, a hangszerek javítását fedezik. Régi gondjuk, hogy a fiatalok nemigen szánják rá magukat a közösségi muzsikálásra, nehezen kapnak utánpótlást. A zenekar tagjai közül többen túl vannak a nyugdíjkorhatáron, de fiatalos lelkesedéssel dolgoznak. Két évvel ezelőtt a szakmai minősítőn „Bronz lant” cimet értek el, és ezt az idén szeretnék megvédeni vagy ezüstre cserélni. A t.iszaföldvári nagyközségi fúvószenekar munkája elismeréseként alkotmányunk ünnepe alkalmából megkapta a Szolnok megyei Tanács Közművelődési díját. n klarinétos, a fuvolás, a kürtös és a többiek
