Szolnok Megyei Néplap, 1983. augusztus (34. évfolyam, 181-205. szám)

1983-08-16 / 193. szám

1983. AUGUSZTUS 16. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Heanxetközi Tisza Túra *83 Kajakkal, kenuval végig a folyón A szolnoki csónak! elhúzó hoz sorolnak a túra résztvevői Négyen a túrázók közül: Czakó Marika, Guido Weber, Várnai Tibor és dr. Kis Zoltán Az előőrsök tábort vernek, helyet foglalnak csoportjuk sátrainak is. Közben kicsit bosszankodva, kicsit kárör- vendően kémlelik a Szolnok felé közelgő esőfelhőt. A szálláscsinálók között van Bozsogi János, a Miniszter- tanács Tájékoztatási Hivata­lának munkatársa, aki fele­ségével és kisfiával együtt a vízitúrák szerelmese. Itt, Szolnokon csatlakoznak a Honvéd Auróra SE csoport­jához. Sokan vannak olya­nok, mint ők, akik a Nem­zetközi Tisza Túra ’83 fél­ezer kilométeres távjának csak egy szakaszát evezik végig. Nemcsak a vállalkozó kedv, hanem a szabadság függvénye is ez. Lassan szállingóznak a tú­ra résztvevői. Dr. Kis Zoltán, a Magyar Természetbarát Szövetség vízi bizottságának tagja gyorsan főzéshez lát. Beszélgetésre azért szakít egy kis időt. — Ez a tizenhatodik Nem­zetközi Tisza Túra. A Ma­gyar Természetbarát Szövet­ség fogja össze, a szervezés azonban a folyó menti me­gyék szövetségeinek a dolga. A mostani túra kétszázötven résztvevővel július utolsó napján kezdődött. Ez a lét­szám azonban útközben vál­tozik. Van akit a rossz idő, vagy a nehéz útszakasz ked- vetlenít el. Gondolok itt pél­dául arra, hogy a kiskörei „tengerben” eltűnik a Tisza. Ha duzzasztanak, nagyon ne­héz az eVezés. Olyanok is vannak, akik unalmasnak tartják az alsó szakaszt, pe­dig aki egyszer átevezett raj­ta, az szívesen megismétli minden évben. Gazdag ma- dárvilágú, szép táj az. Egyéb­ként minden folyónk csodá­latos. Nem véletlen, hogy minden állomásunkon új evezősök 'csatlakoznak hoz­zánk. Akinek kedve van, jö­het. A Tisza túrának nem­zetközi természetjáró ber­kekben is jó híre van, ezért voltak már résztvevők Kana­dától Ausztráliáig sok or­szágból. Az öröm mellett gondot is jelent ez, mert a folyó mellett lévő kempin­gek a törzsközönséget sem tudják kellően kiszolgálni, nemhogy egy ilyen nagy lét­számú, ráadásként érkező tömeget. A Tisza túrán hetedik al­kalommal résztvevő Várnai Tibor budapesti nyugdíjas csomagjából összerakható csónak kerül elő. — Vidini homok van még a sátramon, — mutatja, — Nem volt időm rendbetenni, mert sokat betegeskedtem. Novemberben is, áprilisban is operáltak. Két napja még kezelésen voltam, ezért csak Szolnokon csatlakozom a tú­rához. Sokfelé túrázott már. Töb­bek között tízszer vett részt a hivatalos Duna túrán, meg­járta a macklenburgi és a mazuri tavakat. — Nem érdem ez, — mond­ja, — hanem a hosszú élet lehetősége. A folyók közül egyébként a Tiszát szeretem a legjobban. Mindig más, mindig változatos és ugyan­akkor emberléptékű, és nem olyan piszkos, mint a Duna. Nagyon a szívemhez nőtt. Guido Weber német újság­írót, a Wertheimer Zeitung szerkesztőjét tiszai élményei­ről faggatom: — Nekem azért tetszik a Tisza, mert nincs annyi em­ber itt, mint a Balatonon. Azt tapasztaltam, hogy mű­veltek, kedvesek a Tisza mellett lakó emberek, fejlett a mezőgazdaság. Hogy a vi­zen milyen az élet, azt a fe­leségemtől kérdezze. Én ugyanis csak a parton, gép­kocsival kísérem a túrázó­kat. A túra felső szakaszán a csehszlovákok mellett egy indonéz evezős is volt. Szol­nokra bulgárok, nyugatné­metek, NDK-beliek mellett osztrák evezős is érkezett. És természetesen a minden rendű-rangú és életkorú emberből álló magyar koló­nia. A Közép-Tiszán a szol­noki Czakó Marika a túrave­zető. Mire mindenkinek he­lyet biztosít a tiszaligeti üdü­lősoron, megnyugszik, jóked­ve visszatér. Az embert pró­báló túrát így summázza: — Kevés napunk volt eső nélkül. A viharban többen összekapaszkodtunk, úgy re­pített bennünket a szél. A kiskörei víztározón nehéz volt átjutni. Ott kikötni sem lehet. Amikor átértünk raj­ta, majdnem úgy volt, hogy kiszállok a kajakból és gya­log jövök. Szolnok megyében egyébként jól fogadták a cso­portot. Tiszafüreden diavetí­tés is volt a vidék madárvi­lágáról. Nagykörűben egy diszkón láttak vendégül ben­nünket. Strandolással, mókázással telik a pihenő végig a Tiszán. Az „aurórások” például az egyik faluban megvették az összes pelenkát. Gumival a fejükre erősítették. Először mindenki azt hitte, hogy ara­bok is vannak a résztvevők között. Mindenki készséges a má­sikkal szemben. Amikor egy régi típusú, nehezen össze­rakható csónak közös mun­ka után startra kész lett, Czakó Marika túra vezető fűzfából font „babérkoszo­rút” adott jutalmul. Mások is pályáznak erre. A túra vé­gén tulajdonképpen mind­annyian megérdemlik, mert kitartó munkával megismer­ték és remélhetőleg megsze­rették ennek a szépséges kis országnak egyik gyöngysze­mét, a Tisza völgyét. Simon Béla Fotó: Hargitai Lajos 42 ország kiéi Utói Budapesten Egy hónap múlva nyit az őszi BNV Egy hónap múlva, szep­tember 16-án nyitja kapuit az őszi Budapesti Nemzetkö­zi Vásár, a fogyasztási javak szakvására. Magyarország mellett 42 ország kiállítói mutatják be fogyasztási cikkeiket, össze­sen több mint 46 ezer négy­zetméteren. Az előzetes je­lentkezések alapján az idei tavaszi BNV-hez hasonlóan az őszi vásáron nagyobb ará­nyú lesz a szocialista orszá­gok részvétele: főként Bul­gária és az NDK növeli kiál­lítási területét, a Szovjetunió a tavalyival megegyező nagy­ságú területen sorakoztatja fel termékeit a BNV legna­gyobb külföldi kiállítójaként. Az új kiállítók között lesz Argentína, Banglades, Belgi­um, Dél-Jemen, Kína, Laosz, Marokkó, Mongólia és Szíria. Ez évben először — helyt adva a kiállítók, szakmai lá­togatók jogos igényének — a szakmai délelőttök számát az eddigi háromról négyre eme­lik. Ezek időpontja szeptem­ber 21, 22, 23 és 24., mely napokon 10-től 14 óráig a vásárt csak a szakközönség látogathatja az erre a célra kibocsájtott szakmai jegyek­kel, bérletekkel és állandó belépőkkel. Útra keltek a magyar szállodaépítök Tegnap Nyíregyházáról út­ra kelt a Szovjetunióba a szállodát építő magyar kivi­telezők első csoportja. Mint ismeretes a közelmúltban aláírt szerződés szerint az ukrajnai Csernovci városban a Szabolcs megyei Állami Építőipari Vállalat generál­kivitelezésében 600 szemé­lyes szállodát hoznak tető alá a magyar építők. A ter­vek szerint a debreceni KELETTERV szakemberei­nek elképzeléseit, terveit megvalósító szabolcsi építők három év múlva adják át rendeltetésének Csernovci- ban a nagyváros legújabb szállodáját. Az 550. évfordulón Ünnepi tanácsülés lászfényszarun Jászfényszaru tanácsa ki­bővített ünnepi tanácsülé­sen emlékezett meg vasár­nap a nagyközség alapításá­nak 550. évfordulójáról. A jelentős eseményen részt vettek Szabó látván, a vá­rosi-járási pártbizottság el­ső titkára, dr Kuti György, a megyei tanács vb-tdtkára, a társközségek és a járás képviselői. A Himnusz és a Szózat elhangzása után Kiss László tanácselnök köszön­tötte a jelenlévőket és meg­nyitotta az ünnepi tanács­ülést. Ezután Hurubán Zoltánná, a Hazafias Népfront nagy- ' községi Bizottságának elnö­ke ismertette a jubileumi ünnepségsorozat ~ rendezvé­nyeit, és kérte a lakosságot, hogy járuljon hozzá ezek eredményességéhez. Ünnepi beszédet Lantos Péter általános iskolai ta­nár mondott. Személyes hangú bevezetőjében szó­lott a községből elszárma­zott. de mindig visszatérő szülötteiről és azokról, akik messziről telepedtek oda. s mint ő, meghonosodtak ott. Beszélt az 550 év nagy tör­ténelmi eseményeiről, a betelepedéstől a munkások szervezkedéséig, az elada- tásról és a kiváltságos évek dolgos hétköznapjairól. Is­mertette a felszabadulás óta elért eredményeket, a mező- gazdaság szocialista átszer­vezésének és az ipartelepí­tésnek sorsformáló hatását. Elmondta a legfontosabb adatokat a nagyközség gaz­dasági, társadalmi, kulturá­lis életéről. Az ünnepi tanácsülést az úttörő fúvószenekar, a Fortuna irodalmi színpad és a Pávakör műsora zárta. A jubileumi ünnepség- sorozat november 17-én, a nagyközség felszabadulásá­nak 39. évfordulóján ér vé­get. L. P. I Keddi jegyzetünk ~1 Tiszta szoba Amikor Szabóék a fiuk tizenhatodik születésnap­jára megvették a csupa- csillogás motorkerékpárt, néhány öregasszony fej­tette ki csak a rosszallá­sát az esti, kispadi szom­szédoláskor. A falu tu­domásul vette. Szabóék tehetős emberek, mert rengeteget dolgoznak, tömérdek jószággal kín­lódnak. Amikor a Szabó gye­rek világgá indult a motorkerékpáron, és há­rom faluval odébb kis szerencsétlenség érte, már a nyelvesebbek ki­kezdték a családot. Teltek az évek. Szabó­ék, alighogy felépítették a maguk négyszobás gyönyörű házát, már fe­lezték az udvart, ala­pozták a másikat. Kell a fiuknak, mondták, hiába húszéves csak, nő­sülni fog. Mire a ház fölépült, az esküvő is le­zajlott. A fiatalok ren­dezkedtek a szép, három­szobás otthonban. Akkor tört ki a botrány, előbb a családban, utóbb a fa­luban is hullámokat ver­ve. A fiatal pár ugyanis kijelentette, semmi szük­sége arra a nyárikony­hára, amit Szabóék kis­házként a nagy mellé építettek. Nekik oda nem kell se régi priccs, se ócska televízió. Van ne­kik a nagyházban rendes szobájuk, több is. a násznagyok megvették a színes készüléket is, de­hogy élnek ők a házuk tövében. szoronganak egy semmi kis helyiség­ben, amikor kényelme­sen meglesznek fönt, a tiszta szobákban. Sza- bóné először csak egy szomszédasszonynak sír­ta el: pocsékolni akar­nak a fiatalok! Hiába mutatta meg. őnála mint fedi nylon fólia a szép perzsaszőnyeget, milyen jó huzatokat húzott a bútor kárpitjára. Ezek fent akarnak aludni, nem sajnálják a tiszta szobát, nem kímélik az új bútort, berendezést. A szomszédasszony ezen már felháborodott. és adta tovább kritikáját. Még az alvégen, a nád­fedél alatt élő dédnagy­mamához is eljutott a hír. Jött is a jó öreg. Mondta, magyarázta, meg kell becsülni amink van, s mi lesz belőle, ha elkoptatják, ha min­dennaposán használják. Az ifjú pár hallga­tott, csak akkor ellen­keztek, ha valamelyik após, anyós azzal jött: nála van egy régi. de még kényelmes heverő, vigyék a nyári konyhá­ba, háljanak azon. Nem fogadták el a régi kis- képemyős tévét se. amit olcsón, kéz alatt kínált valaki. Ragaszkodtak a kényelmükhöz. Kipróbál­ták a tágas konyhában a vadonatúj gáztűzhelyt, esténként bekapcsolták a színes tévét, és hetenként kétszer begyújtottak a kazánba is, fürödtek, pancsoltak a csupa csempe fürdőszobában. Pedighát nyár volt, olyankor a falusi ember a nap melegétől langyos vízzel is beéri, mégha az udvari víztartályból zuhanyozza is magát vé­gig. ahogy tudja. Szabó­ék egyre többször hü- ledeztek ezeken, s velük a szomszédság, a rokon­ság is. Mindennek egy éve. Ami egy éve furcsa volt, rég megszokott már, gondolhatná az ember. Ez nem az! A napok­ban, hogy a faluban jár­tam, megálltam egy-egy, háza előtti kispadon hű- sölő öregnél. Még min­dig ezt beszélik, rosszal­ják. Annak örülhettem, hogy fiatal, fiatalabb egy se törődik vele. Le­het, nekik is az a ter­mészetes már? Bár úgy lenne! Akár kapja, akár megszenvedi, megkeresi az ember az otthonát, akár jussolja, az a fon­tos, ne váljék rabjává, éljen vele, benne. Ügy mint ifjabb Szabóék a szép új házukban! (SJ) Új kedvezmények a buszon és a vonalon Utasra vár a MÁV és a Volán Nem vitás: az elmúlt esz­tendőben életbe lépett sze­mélyszállítási tarifaemelés érzékenyen érintette az uta­zóközönséget. És természe­tesen a két legnagyobb sze­mélyfuvarozó vállalatra, a MÁV-ra és a Volánra is visszahatott. A Volánnál Vajda Miklós személyforgalmi főosztály- vezetővel beszélgettünk. — Utazóközönségünk — mondotta — nehezen viseli az áremelkedésből adódó többletkiadásokat. Ezt az is mutatja, hogy a megemelt díjtételek hatására jelentő­sen , csökkent vállalataink forgalma. Leginkább a kész­pénzes forgalom mérséklő­dött mintegy 30 százalékkal. — A kevesebb utas az utazási kedv mérséklődésén kívül mást is mutat. Neve­zetesen azt, hogy csökkent az ingázók száma is. — Ez így van, és bár en­nek mint „volános” nem örülök, de készséggel elis­merem, hogy a forgalom- csökkenésben a vállalatok munkaerőgazdálkodási po­litikája is közrejátszik. Vagyis arról van szó hogy inkább olyan dolgozókat részesítenek a belépéskor előnyben, akik közel laknak munkahelyükhöz. Persze az sem hagyható figyelmen kí­vül, hogy .maguk a munka­vállalók is közelebbi állás- lehetőségek felé orientálód­nak, hiszen bérletük árának húsz százalékát a saját zse­bükből kell fizetniük. — A Volán 'több kedvez­ménnyel igyekszik vonzóvá tenni járatait. Hallhatnánk ezekből néhányat? — Lehetőségünk van ar­ra, hogy magunk alakítsuk ki üzletpolitikánkat, még­pedig úgy, hogy akár ked­vezmények árán is, de meg­töltsük járatainkat. Ezért több vállalatunk — minden megyében egy-egy Volán vállalat foglalkozik személy- szállítással — különböző kedvezményekkel igyekszik az utasokat megtartani, il­letve utasokat szerezni. Akad. ahol száz kilométer­nél hosszabb és előre meg­váltott retúrjegy esetén húsz százalék kedvezményt adnak, máshol családok ré­szére biztosítanak a teljes árnál tíz-húsz százalékkal olcsóbb jegyet. Eredmény­nek tartjuk azt is. hogy július 1-től augusztus 31-ig minden olyan tanuló, aki diákigazolvánnyal rendelke­zik, 50 százalékos kedvez­ményben részesül az ország egész területén. A MÁV-nál dr. Nagy Ist­ván, a belföldi személydíj­szabási csoport munkatársa felelt kérdéseinkre: — Számítottunk arra, hogy az áremelést követően a korábbinál jelentősebben fog csökkenni az utaslét­szám, de a csökkenés ará­nya minket is meglepett. Több mint tíz százalékkal kevesebben utaznak a vona­tokon. mint az elmúlt év hasonló időszakában. Csök­kent az utaskilométer is, ez 10—12 százalékkal keve­sebb, mint a korábbiakban. Árbevételeink 50 százalék­kal nőttek, márpedig ez a szám jelentősen elmarad a 92 százalékos átlagos me­netdíjemeléstől. Mindenek­előtt a gyorsvonatot, vala­mint az első osztályú ko­csikat igénybe vevők szá­ma mérséklődött feltűnően. — A vasút. akárcsak a Volán több kedvezménnyel is igyekszik megtartani uta­sait. Melyek ezek? — Közismert, hogy a ko­rábban általános — na­gyobb vásárokra, kulturális rendezvényekre szóló — 33 százalékos állami kedvez­mény megszűnt. Ennek el­lensúlyozására a saját be­vételünk terhére kidolgoz­tunk egy új kedvezmény- rendszert, amelynek legis­mertebb formája a. július 1-től bevezetett úgynevezett családi utazási kedvezmény. Ennek lényege az, hogy azok a családok, ahol leg­alább két 18 éven aluli, ön­álló keresettel nem rendel­kező gyerek utazik száz ki­lométernél hosszabb távol­ságra, gyorsvonaton, vagy részben gyorsvonaton, a szülők 20 százalék díjked­vezményben részesülnek. Most dolgozunk egy hét- közj utazási kedvezmény ki­alakításán is. Hangsúlyozni szeretném, hogy ezekkel a díjtétel-mérséklésekkel a vasút nem szociálpolitikai kedvezményt ad az utazó- közönségnek hanem józan kereskedelmi megfontolásból utazási tarifamérsékléseket hajt végre, amelyeknek cél­ja az utazási kedv felkel­tése. Forró Péter

Next

/
Oldalképek
Tartalom