Szolnok Megyei Néplap, 1983. július (34. évfolyam, 154-180. szám)
1983-07-09 / 161. szám
6 Nemzetközi körkép Pierre Mauroy személyében a Francia Köztársaság miniszterelnökét várjuk hazánkba. A közelgő esemény újszerűnek aligha mondható: egy kezünkön már meg se tudjuk számlálni a magyar— francia kormányfői megbeszéléseket. S alig egy éve került sor Kádár János és Francois Mitterrand csúcstalálkozójára. Amt akkor érvényes volt, változatlanul áll most is. Mindenekelőtt az, hogy hazánkat Franciaország figyelemre méltó partnerének tekinti. A látogatás ténye ezúttal is azt bizonyítja, hogy bár a magyar és a francia nézetek számos kérdésben nem egyeztethetők össze, mégis a Duna és a Szajna partján egyaránt a kapcsolatok fejlesztését pártolják. Ami a szorosan vett kétoldalú kapcsolatokat illeti, a tavalyi lényegretörő magyar—■ francia csúcs után már nem lehet, nem szabad, hogy bármelyik fél is a kérdések felszínén mozogjon, vagyis nem arra kell helyezni a hangsúlyt, amit már elértünk. Tehát a kérdés ma már aligha vetődik úgy fel, hogy menynyivel növekedett áruforgalmunk — bár megjegyzendő, hogy a franciák még mindig kevesebb magyar árut vesznek, mint fordítva — a lényegi kérdés úgy hangzik: vajon Francois Mitterrand és Kádár János egyik megbeszélése a tavalyi csúcstalálkozón Franciaország felzárkózik-e Magyarország olyan tőkés gazdasági partnerei mellé, mint amilyen Ausztria, vagy az NSZK. Ehhez a kívánatos fejleményhez arra lenne szükség, hogy a felek gyakor- latiasabbá, kézzelfoghatóbbá tegyék ipari és kereskedelmi együttműködésüket, olyan formákat és módszereket kutassanak fel, amelyek jobban megfelelnek a vállalatok igényeinek. Tavaly Mitterrand elnök azt is említette: a franciáknak A közös békevágyat, s egyben a francia—magyar kultúr- kapcsolatokat is szimbolizálja Pierre Székely nemrég Budapesten felavatott „Béke” című szobra fel kell fedezni a magyar kultúra eredetiségét, sokszínű gazdagságát. Nyugodtan leszögezhetjük, hogy muzsikában, képzőművészetben, filmben előrehaladt kincseink megismertetése. Irodalmunk még nem részesült igazi elismerésben, de érlelődik a változás, a francia állam már jobban ösztönzi a könyvkiadókat, lemezcégeket. A hozzánk érkező 54 éves Pierre Mauroy „stimi”, vagyis észak-francia. Nagyapja még favágó volt, apja már néptanító. Ö maga a tanulást választotta, de azért nem szakadt el a gyártól sem. Munkásvonattal járt a gimnáziumba. Ifjúságának ütemét — ő maga mondja így önéletírásában — ez a munkásvonat szabta meg: az ismerkedés a bányászokkal, kohászokkal, vasöntőkkel, gondjaikkal-bajaikkal. Mauroy még kamaszfővel fölesküdött a politikára, és belépett a Szocialista Pártba. Előbb a Szocialista Ifjúsági Szövetség főtitkára, majd a szocialisták főtitkárhelyettese lesz, s egyben örökös lille-i polgármester. Párizsban azt mondják, két fő tulajdonsága van: bírja Mitterrand teljes bizalmát, továbbá, hogy valamilyen csendes, nyugodt erőt sugároz. Ez a nyugodt erő a parlamenti csatákban viharossá is tud válni, amikor a jobboldali támadásokkal kell szem- beszállnia. Hozzánk az a Pierre Mauroy érkezik, akivel nem mindenben értünk egyet, abban azonban igen, hogy közös a béke és biztonság megteremtéséért vállalt felelősségünk. Hűvel József Haiánk és Franofaország A kapcsolatok fejlesztéséért Mongólia nemzeti ünnepén Korszakos változások Véres harcokkal köszöntött az 1921-es esztendő Mongóliára. Az országra törő kínai militaristák és a japán támogatást élvező fehérgárdisták csapatai ellen folyt a küzdelem. A szovjet Vörös Hadsereg segítségével a népfelkelés az év közepére diadalmaskodott: győzött az antifeudális népi forradalom. Szuhe Bátor csapatai 1921. július 11-én vonultak be Ugróba, az egykori fővárosba. (Nevét csak néhány év múlva keresztelték át Ulánbátorrá.) Ugra elfoglalásának napja azóta is az ország legnagyobb nemzeti ünnepe. Hatvankét esztendő napjainkban már csak egy szűk emberöltő, történelmi léptékkel mérve pedig röpke idő. Mongólia életében mégis korszakos változások zajlottak le ezalatt. 1924-ben kikiáltották a népköztársaságot, a harmincas évek végén — ismét szovjet segítséggel — lődött a ma még alapvetőnek számító mezőgazdaság, így mindenekelőtt az állattenyésztés. Az ország az egy főre jutó állatállomány terén világelső, míg az egy főre eső hústermelésben az ötödik helyet foglalja el. Bátran építenek a KGST keretében kidolgozott hosszú távú tervekre. (Mongólia 1962 óta tagja a szervezetnek.) Gyökeresen átalakult a mindennapi élet is. A fővárosban a hagyományos, kerek nemez- sátrak, a jurták mellett egyre több összkomfortos lakás épül. Nemsokára kezd termelni Ulánbátor második házgyára. Létrejött a' közoktatás és a közegészségügy alaphálózata. A város lak9s- sága lassan a félmillió felé közeleg — noha e szintet eredetileg csak az ezredfordulóra jósolták. Az 1,7 milliós össz-népesség egyébként rendkívül fiatal — 40 százaléka 15 éven aluli! A lakosság 40 százaléka 15 évnél fiatalabb Képünkön: mongol gyerekek egy úttöró-ünnepségen sikeresen visszaverték a japán intervenciósok támadását. A szocializmus tényleges építése voltaképpen csak a második világháború után kezdődhetett meg, A gyorsított ütemű, s a baráti országok internacionalista együtt- működésére is támaszkodó fejlődés eredményeként a hazánknál mintegy tizenhatszor nagyobb távol-keleti állam a középkori elmaradottságból áz új társadalmi rendszer alapjainak lerakásáig jutott. Felszámolták a jobbágyságot, megszüntették az írástudatlanságot, új iparágakat teremtettek — szó szerint a semmiből. Dinamikusan fejHazánk és Mongólia viszonya sokrétű, az irdatlan földrajzi távolság ellenére egyenletesen fejlődik. Politikai és egyéb kapcsolataink a barátsági és együttműködési szerződés szellemében alakulnak, s nem ritkák a magas- szintű találkozók sem. Kereskedelmi forgalmunk bővítése közös érdek. Magyar szakemberek részt vesznek többek közt a mongóliai ásványkincsek feltárásában, s a vízügyi kutatásokban. Országaink álláspontja a nemzetközi politika kérdéseit illetően is megegyezik. (szegő) Az ETA halállistája Ördögi körben Nyugtalanító hírek érkeztek Spanyolországból. A madridi rendőrség rajtaütött az ETA egyik rejtekhelyén, s ott egy halállistát talált — 25 politikus, katonatiszt és bankár nevével. A hatóságok nem hozták nyilvánosságra, hogy kik lettek volna a szélsőséges baszk terrorszerve2et következő célpontjai, a Tiem- po című jólértesült hetilap viszont közzétette magánnyomozásának riasztó eredményét. Tényekkel bizonyította, hogy az ETA hónapok óta gyűjti az adatokat I. János Károly király szokásairól, útvonalairól, biztonsági szervezetéről. A terroristákhoz közel álló Egin című baszkföldi napilap ugyanakkor ismertette az ETA közleményét, amelyben a terrorszer- vezet első alkalommal támadta a szocialista kormányt, s újabb akciókkal fenyegetőzött. A belügyminiszter nemrégiben felhívta a figyelmet: a szocialisták hatalomra kerülése óta emelkedett a terrorcselekmények száma. Pedig tavaly októberben még úgy tűnt, hogy Felipe Gonzálezék elsöprő választási győzelmével megcsillan egy reménysugár a baszk terrorizmus felszámolására. Sokan úgy vélekedtek, hogy a régi rezsimmel való teljes szakítást jelképező új kormányzat kiteljesíti végre Baszkföld autonómiáját, nagyobb bizalmat élvezhet a lakosság részéről, s rugalmasabbnak bizonyulhat, ha esetleg tárgyalásra kerülne sor. Abban reménykedtek ugyanis, hogy ezúttal az ETA is inkább hajlana az egyezkedésre, a baszk nemzeti érdekeket figyelembe vevő békés megoldás keresésére. A terrorizmus gyökere ugyanis a baszk nemzeti kisebbség keserű sorsában, jogaikért, fennmaradásukért ■folytatott harcukban kereshető. A ma már alig félmilliós nép nem rokona egyetlen más európai nemzetnek sem, sőt korábban jelent meg mostani lakóhelyén (Észak- Spanyolországban és Dél- Franciaországban), mint akár a spanyolok, akár a franciák. Az évszázados elnyomás táplálta nacionalizmusukat, amelynek legszélsőségesebb formája egy önálló baszk állam létrehozását követeli. E platformon jött létre 1959-’ ben az Euskadi Ta Askata- súna, vagyis a Baszkföld és Szabadság elnevezésű szervezet. Az ETA a Baszk Nemzeti Pártból vált ki. Látványos akcióival a hatvanas években nagy népszerűségre tett szert, hiszen kommandói tulajdonképpen a fasiszta rendszer, a francoista elnyomás ellen harcoltak. Csakhogy a terrorcselekedetek Franco generalisszimusz halála után is folytatódtak, pedig akkor már a demokratikus átmenetet veszélyeztették. A baloldali pártok számtalanszor leszögezték. hogy — bármi legyen deklarált célja — az ETA végső soron a szélsőjobboldal szövetségese. Az évek folyamán az ETA tömegbázisa ugyan számottevően csökkent, de még mindig százezrek támogatják Baszkföldön. A mostani hadüzenet világossá teszi, hogy az ETA maroknyi kemény magva nem enged megvalósíthatatlan követeléseiből, s a szocialistákkal sem haj lan-, dó tárgyalni. Pedig még a tavaly októberi választás előtt a Henri Batasuna, az ETA radikális katonai szárnyához (ETA—M) közel álló párt bejelentette, hogy amennyiben a szocialisták hajlandók a párbeszédre, tűzszünetet hirdetnek. Igaz, a megbeszélések feltételéül olyan maximalista programot jelöltek meg, amelyet a szocialisták semmiképpen sem fogadhattak el. Hamvába holt azután Carlos Caraicoexteának, a Baszk Nemzeti Párt vezetőjének békeindítványa is. Ö háromoldalú tárgyalást javasolt a kormány, a párt és áz ETA között. Biztató fejlemény volt ugyanakkor, hogy az ETA mérsékelt, politikai-katonai szárnya, az ETA—P—M bejelentette, hogy feloszlatja önmagát, s tagjai visszatérnek a békés polgári életbe, mivel véleményük szerint fegyverrel nem lehet megoldani Baszkföld problémáit. A béketapogatódzások: kudarca után a szocialista kormány energikus tervet dolgozott ki a baszkföldi terrorizmus felszámolására. Az úgynevezett Zen-terv átfogó biztonsági, gazdasági, informá- ciósi intézkedéseket tartalmaz, egy különleges baszk rendőri erő felállítását irányozza elő. (A baszkok egyik nemzeti sérelme volt ugyanis, hogy a nyelvüket nem beszélő, „megszálló” spanyol rendőrség ügyelt Baszkföld biztonságára.) A terv megvalósítására 14 milliárd pesetát irányoztak elő a költségvetésből. A kormány megkeményedett hangneme azonban a jelek szerint- újabb merényleteket válthat ki. Garaicoex! tea egyszer pesszimistán azt jósolta: a terrorakciókat mindig rendőri intézkedések, majd azokat megint terrorakciók követik. S a jelek szerint, a szocialistáknak sem lesz könnyű dolguk, hogy kitörjenek ebből az ördögi körből. Az ETA kámzsába öltözött terroristáinak egyik sajtóértekezlete Madridban 1983. JÚLIUS 9. Drága (!) elnök úr... Az Egyesült Államok — pontosabban adófizetői — királyi, sőt: császári módon gondoskodik a Fehér Ház volt lakóinak kényelmes életéről. Richard Nixon, Gerald Ford és Jimmy Carter — három, még életben levő volt amerikai elnök évente tisztes összeglet- 80 ezer dollárt kap múltbéli érdemed elismeréseként. Ez csak valamivel kevesebb, mint a fele annak, amit a hivatalban levő elnök, Ronald Reagan csekkszámlájára utalnak. Ez az összeg — mondhatná bárki — meg sem koty- tyan egy olyan ország kasz- szájának, amely évente 200 milliárd felett költ például katonai célokra. Lawton Chiles floridai szenátor, aki tör» ténetesen a demokrata pártihoz tartozik, és mandátuma az idén lejár, nem is a volt elnökök tisztes nyugdíja, hanem az úgynevezett csatolt költségek ellen háborog, és egy olyan tartalmú törvény- tervezetet készül előterjeszteni a törvényhozásban, amely alaposan megnyirbálná az egykori elnökök előjogait. Miről van sízó? Az amerikai törvények szerint gondoskodni kell a volt elnökök, feleségeik — sőt özvegyeik — biztonságáról: ez a tétel csak az idén 12 millió dollárt emésztett fél. Lady Bí rd Johnson — Johnson néhai elnök özrvegye — hajó- kázmi indult a görög szigetvilágban — 12 testőr kísérte. A számla: egymillió dollár. Jimmy Carter márciusiban feleségével 19 napos körutazást tett a Közel-Keleten. Megkérdezték tőle, miből fizeti a költségeket. A zsebemből — volt a válasz, de azt Carter nem, tette hozzá, hogy csak a saját költségeiket fizette... az őket kísérő 36 titkos ügynök számlád az államkasszát terhelték. Chiles szenátort más is bosszantja: igaz, az állam állja a volt elnökök irodáinak fenntartási költségeit, s gondoskodik az irodák „megfelelő bebútorozásáról”. De ugyan mi késztette arra Cáriért, hogy hivatali helyiségeibe állampénzen 66 széket — némelyik bőrrel bevont —. 44 asztalt és tálalót, 11 íróasztalt, kilenc heverőt s több karos gyertyatartót vásároltasson, és a falakat tiszta gyapjúból készült, keleti stílusú tapétával vonassa be? Van még egy — Chiles szenátor szerint bosszantóan költséges — „szokása” a volt elnököknek: könyvtára* kát építenek államköltségen, hogy ..művük” fennmaradjon. Nemcsak arról van szó, hogy az efféle „szentélyek” létesítése eleve azt igyekszik sugallni, hogy a volt elnök tényleg „művet” hozott létre a Fehér Házban eltöltött évek alatt — és ezzel szinte a történelem ítéletét akarja előre meghatározni. Hanem arról is, hogy noha különböző alapítványok, intézmények. a barátok hozzájárulnak az elnöki könyvtárak létesítéséhez, ez csak egyszeri költség. A könyvtárak fenntartása a továbbiakban az államkasszát terheli, mil- fiókkaL Az alapelgondolás az) volt, hogy amerikaiak és külföldiek tömegei zarándokolnak majd el az elnöki mű e templomaiba, és a belépti díjak fedezik a költségeket. Nos, nem zarándokolnak ... A floridai szenátor azt is felhozza, hogy a volt elnökök — televíziós szerepléseik, emlékiratok publikálása s egyéb nyilvános szerepléseik révén mind milliomosök lettek. Tavaly Jimmy Carter mégis 292 ezer dolláros költségszámlát nyújtott be — a nyugdíjon felül természetesen. Richard Nixonnál ez az összeg 236 ezer dollár volt, Gerald Ford pedig 249 ezer dolláros számlát produkált. Drága, elnök úr! —mondja Chiles szenátor. Összeállította: Constantia Lajos Elekes £va
