Szolnok Megyei Néplap, 1983. július (34. évfolyam, 154-180. szám)

1983-07-03 / 156. szám

1983. JÚLIUS 3. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Július 9-én Beszünteti munkáját a tiszaföldvári szülőotthon Vitatott rendelkezés tanulságokkal iiiijiiiiiÜ Nem állítom, hogy a Üiiiiiijiii kedélyek már telje- Üiiiiiiiiii sen megnyugodtak Tiszaföldváron; Cibakházán, Martfűn. A váratlan hír, hogy bezár a tiszaföldvári szülőotthon, vihart kavart a környező településeken. És ez érthető! Tizennyolc évvel ezelőtt nyílt meg ez a kis intézmény, akkor meglehe­tősen kezdetleges körülmé­nyek között működött. Ám 1969-ben a környező üzemek, szövetkezetek, a lakosság te­temes anyagi áldozatvállalá­sával és munkájával korsze­rűsítették. A bővítés, az át­alakítás akkor 1,1 millió fo­rintba került. Ma valóban kellemes környezetet és a le­hetőségekhez képest jó ellá­tást nyújtott a szülő nőknek. Hogy a 15 ágy kihasznált volt — általában 18 ággyal dolgoztak — bizonyítja: an­nak ellenére, hogy országo­san alaposan lecsökkent a született gyermekek száma, ez ebben a kis otthonban nem érződött: 1980-ban 268, 1981-ben 257, 1982-ben 234 kisgyerek látta itt meg a napvilágot és az idén is már eddig 117 kisgyermek szüle­tett ebben a szülőotthonban. Ide jöttek a martfűi, a tisza­földvári, a héki, a tiszakürti, a cibakházi, az inokai, a nagyrévi kismamák, amikor érezték: eljött a várva várt idő! Tény: az Országos Szülé­szeti és Nőgyógyászati Inté­zet évek óta szorgalmazza, hogy meg kell szüntetni eze­ket a vidéki kis szülőottho­nokat, mert a nagy intézetek sokkal korszerűbb ellátást tudnak nyújtani, biztonságo­sabb körülmények között hozhatják világra gyerme­keiket az anyák (sürgős eset­ben megoldott a vérellátás, koraszülés esetén a gyermek azonnal elhelyezhető inkubá­torban stb.), azokkal a drá­ga műszerekkel, amelyek ma már nélkülözhetetlenek a szülészeteken, a nagy intéze­tek rendelkeznek, mert csak .azok tudják megfelelően ki­használni azokat. Általában a szülészeti ellátásban óriá­si különbség van ma már a nagy intézetek és a kis szü­lőotthonok között, a nagy in­tézetek javára. Még egy pél­da erre: a szülészet ma már team-munka, nemcsak szü­lészorvosra, szülésznőre van szükség, hanem adott eset­ben aneszteziológusra (alta­tóorvosra), neonatológusra (koraszülöttekkel foglalkozó orvosra) is. És míg ez a le­hetőség egy kórházban adott, addig a szülőotthonban egyetlen orvos dolgozik. Le­gyen bármennyire képzett is, egy teamet nem tud pó­tolni. Egyébként az egészség- ügyi kormányzatnak is az az álláspontja, hogy ahol meg­van a megfelelő kórházi hát­tér, ott a szülőotthonokat be kell zárni. A megyei tanács Hetényi Géza kórháza új épületében 168 ágyas, kitünően felszerelt szülészeti-nőgyógyászati osz­tály kezdte meg működését. Kihasználatlanul hagyni óriási vétek — vélekednek a megyei kórház vezetői. Mind­ehhez hozájárult, hogy 'köz­ben Tiszaföldváron a szülő­otthon hat szülésznője közül három terhes lett, jelenleg szülési szabadságukat töltik, és helyettesítésüket nyugdí­jasok igénybevételével csak ideig-óráig lehetett megolda­ni. Időközben életveszélyessé vált a tiszaföldvári tüdőgon­dozó épülete, nincs hol mű­ködtetni a röntgent, tehát el­helyezéséről sürgősen intéz­kedni kellett. A szülőotthon a megyei kór­házhoz integrált intézmény (vagyis a megyei kórház egyik kihelyezett osztálya). A kórház vezetése februárban úgy döntött, meg kell kezde­ni a szülőotthon felszámolá­sát. Az otthon vezetője dol­gozza ki a szükséges terve­ket és kezdje meg a szerve­zőmunkát. Annál is inkább, mivel tizennégy ember elhe­lyezéséről kellett gondoskod­ni, de ami ennél is fonto­sabb: megnyugtatóan megol­dani, hogy a szülészeti ellá­tásban az átállás zökkenő- mentes legyen. IIHjljIÜlI Több tárgyalás, meg- jjjjjjjjjü; beszélés követte ez- iiiiiiililÜ után egymást az egészségügyi szakemberek között. És bár a megyei ta­nács még nem szentesítette, a döntés a kórház berkein belül megszületett: július 9-én a szülőotthon bezár. A szülőotthon vezetőjének gon­doskodnia kell arról, hogy az asszonyokat időben betele­pítse a megyei kórházba. Lé­nyegében — legalábbis el­vekben megtörtént a megál­lapodás — minden dolgozó­nak megvan az új munkahe­lye. Július 11-től a szülőott­hon dolgozói éves szabadsá­gukat töltik, augusztus 1-től pedig valamennyien az új helyükön látnak munkához. Az épületben pedig némi át­alakítás után szeptember 1- től a tüdőgondozó, egy nő- gyógyászati szakrendelő lesz — a nőgyógyászati, az onko­lógiai szakrendelés és a ter­hestanácsadás összességében napi 3 órában Tiszaföldváron és Martfűn megmarad — és ott kap helyet a most létre­hozott új orvosi körzet ren­delője is. Ezt az állást szep­tember 1-től a szülőotthon eddigi vezetője tölti be azzal, hogy mellékállásban foglal­kozik a nőgyógyászattal, a terhesgondozással, az onko­lógiával, de — és ehhez is megteremtik majd a feltéte­ledet — lehetősége lesz arra, hogy sürgős esetekben szülé­szeti elsősegélyt nyújtson. A rendelkezés tulajdon­képpen ésszerű! Néhány kér­désről azonban még beszélni kell! A szülőotthon bezárásával Szolnoktól délre mintegy 65 —70 kilométeres távolságon belül megszűnik a szülészeti ellátás, ez körülbelül 60—70 ezer lakost érint. Éppen ezért időben kellett volna gondoskodni arról, hogy az egészségügy számára is meg­felelő legyen a terület infra­strukturális ellátása. Azaz: lehessen éjjel-nappal telefo­nálni mentőért — ha kell — a legeldugottabb településről is; a mentők pedig könnyen megközelíthessék az őszi sárban, a téli hóban ezeket a falvakat és lehetőleg ne kell­jen a szülő nőket hordágyon, kézben kilométereken át ci­pelni. Eddig ugyanis mindig akadt egy szomszéd, aki szí­vességből elvitte a gyerme­két váró nőt az 5—10 kilo­méterre lévő szülőotthonba, a helyben lakók pedig gya­log besétáltak, vagy a fér­jük betolta őket kerékpáron. Minderre ezután nem lesz le­hetőség! Tehát a mentőket veszik majd igénybe. De mindezen túl olyan propa­gandát kell ezentúl kifejteni, hogy a nők ne az utolsó pil­lanatban hívják a mentőket, amikor már úgy érzik, hogy a gyerek már perceken belül megszületik, hanem idejében jöjjenek be a megyei kórház szülészeti osztályára. Hiszen a kis papírt, amely a mentő igénybevételére jogosítja őket, előre megkapják. A szülőotthon bezárása né­hány tanulság levonására is lehetőséget ad. Mindenek­előtt : érthetetlen, hogy a me­gyei kórház vezetősége miért nem kereste meg már sokkal hamaraob azoknak a közsé­geknek a vezetőit, akik érin­tettek a szülőotthon bezárásá­ban, hogy megismerje véle­ményüket. Miért nem tájé­kozódhatott a lakosság már jó előre erről a fontos, és el­sősorban őket közvetlenül érintő döntésről? Sok szóbe­szédnek, vitának elejét lehe­tett volna venni. Érdemes megjegyezni: június 29-én még a megyei tanács vb egészségügyi osztályának ve­zetője sem tudott arról, hogy július 9-től a tiszaföldvári szülőotthon beszünteti mű­ködését. Nem szólva arról, hogy csak a megyei tanács il­letékes abban, hogy meg­szüntessen egy egészségügyi intézményt. Ha ezt az utat a kórház betartja, akkor idejében meg lehetett volna teremteni az új ellátási rend­szerhez szükséges feltétele­ket. Például a szülészeti el­sősegélyhely kialakítását. Egyelőre ugyanis — bár en­nek a segélyhelynek szep­tember 1-én legkésőbb már működnie kellene — az eh­hez szükséges építkezések még nem kezdődtek el. A megyei tanács min- íiÜiíiiíili den bizonnyal az jjjjjjjjjjj: ésszerű rendelkezést figyelembe véve hozza meg határozatát. Azért ott mo­toszkál az emberben a kér­dés: mi történik akkor, ha mégsem hagyja helyben a kórház döntését, és egyelőre szükségesnek tartja, hogy a tiszaföldvári szülőotthon to­vább működjön? Varga Viktória Illúziók és, Jóbolondok” Halasnapok Tiszafüreden Tízezreket várnak Tisza­füredre a július 15-én kez­dődő „halasnapok” rendez­vénysorozatra. Idén máso­dik alkalommal rendezik meg a színesnek ígérkező vízi ünnepet a Tisza-parti nagyközségben. Először öt éve volt hasonló, s a kö­vetkező is öt év múlva lesz. Éppen ezért a szervezők igyekeztek érdekes, színvo­nalas. gazdag programot összeállítani, s hogy ez mennyire sikerült a Tisza­füredre látogatók mondják majd meg a halasnapok be­fejezésekor. Az már bizo­nyos: füred vendégeinek lesz lehetőségük megismerni a községet, hiszen a három nap programjai tucat hely­színen zajlanak. Lesz kiál­lítás a vásárcsarnokban, a gimnáziumban, a könyvtár­ban. a művelődési központ­ban és a „Halastéren”, sőt a helyi áfész is kiállítja üz­leteiben a különféle haléte­leket. Koránkelő településnek is nevezhetjük ekkor Tiszafü­redet, hiszen mindhárom napon hat órakor csendül föl az ébresztő térzene. Előbb az egri honvédségi fúvósok jóvoltából, majd a technika segítségével, mag­nóról. Bár a programoknak tizenkét helyszínt biztosítot­tak, a halasnapok központ­ja mégis a „Halastér” lesz. Itt rendezik a kempingbe­mutatót, a „halasbált”, a diszkókat- s a közeléből in­dul tiszai útjára a Kisköre nevű sétahajó. A strand is szinte megállás nélkül csa­logatja majd a vendégeket: non-stop diabemutatóval, úszó versennyel, halashideg- tál-készítő versennyel. A kajaik-kenupályán vízi ver­senyeket izgulhatnak végig a sportkedvelők, s bizonyá­ra nagy élményt nyújt a szombat esti lampionos csó­nakfelvonulás. és a „vízi tű­zijáték” is. A szakmai találkozóra ér­kező haltenyésztő állami gazdaságok képviselői a Hortobágyi Állami Gazda­ság hortobágy-halastói szék­házában tanácskoznak majd. A tiszafüredi halasnapok karneváljellegét erősíti, s bizonyára szemet gyönyör­ködtető látványt nyújt majd a péntek esti ünnepi felvo­nulás. Ekkor a járás üze­mei teherautókra szerelt kompozíciói mellett végig táncolják a füredi főutcát a négy vendég és a helyi né­pi tánccsoport tagjai. — szí — Nem mondható ugyan tipikusnak az alább leírt esetek egyike sem, ám mindkettő utal egy olyan je­lenségre. amelyet érdemes közelebbről is szemügyre venni. A dinamikusan fejlődő nagyközség ipari szövetkeze­te rögtön az egyetem elvég­zése után alkalmazta a fia­tal mérnököt. Az újdonsült szakembert, az ^egyetemen amolyan igazi „nyüzsgő” embernek ismerték, dolgo­zott — karikatúrákat rajzolt — az egyetemi újságnak, alapszervezeti KlSZ-titkár volt, sportolt is, ráadásul a tanulmányait sem hanyagol­ta el. A szövetkezetben — és a faluban — nem is csa­lódtak a fiatalemberben: munkáját jól végezte, s nem húzódozott a közösségi, társa­dalmi megbízatások elől sem. Ám ez utóbbiak hama­rosan furcsa helyzetet te­remtettek: a községi nép­frontbizottság ülésein a KISZ-bizottságban és a sportegyesület vezetőségében (hogy csak a fontosabbakat soroljuk fel különböző „posztjai” közül( soha, sem­milyen kérdésben sem rej­tette véka alá véleményét, ami természetesen azzal járt, hogy szerzett magának egy­két csöndes ellenséget is. Jó két esztendő telt el, amikor — teljesen alaptalanul — híre ment a faluban, hogy azért „hajt így”, mert nem szereti a munkahelyét és hi­vatásos sportvezető akar lenni. Természetesen ez a „rebesgetés” nem maradt titokban munkahelyi vezetői előtt sem, óriási szerencsé­jére ott először őt kérdez­ték meg. A fiatalember megdöbbent — és persze til­takozott a feltételezés mi­att. A „sokk” végeredmé­nye: azóta semmilyen köz­életi szerepet nem vállal, visszautasította, hogy lakó­helyi körzeti tanácstagnak jelölje — egyszóval a mun­káján kívül más nem ér­dekli. Ildikó „sztorija” merőben más, mint mérnök kortár­sáé — mégis sokban hason­lít hozzá. A frissen végzett biológia—rajz szakos tanár­nő — alapvetően humán ér­deklődésűként, többéves amatőr színjátszó múlttal a háta mögött — természete­sen a világot akarta meg­váltani a város jó hírű is­kolájában. Színjátszó cso­portot és rajzszakkkört szer­vezett, vezetett esténként családot látogatott, a hétvé­geket is gyakran együtt töl­tötte a tanítványaival. És közben elvállalt mindent, amire a kar társai kérték. Neki három esztendőre volt szükség ahhoz, hogy rájöj­jön: a lelkesedését, lendü­letét. munkabírását, ügybuz- galmát — kihasználják. Amolyan „jóbolondnak” te­kintették szőkébb környeze­tében, igaz, korántsem min­denki. A végeredmény: Il­dikó végleg felhagyott .ko­rábbi szenvedélyes tevé­kenységével — amelyet akár így. akár úgy nézünk: köz­életi munka is volt — ma „lehiggadva”, leszámolva a régi illúziókkal szabad ide­jében olvas, színházba, mo­ziba jár, legföljebb azok a képek emlékeztetik „lelke­sedése korára”, amelyek szo­báját díszítik, s amelyeket rajzszakkörének tagjaitól kapott pedagógusnapra. Akár a mérnök, akár Il­dikó esetét tekintjük: az őket éltető közösség — akár­hogyan is történt — rosszul ,.működött”. N környezet, a szűkebb közösség egyik esetben sem mérte jól fel e fiatalokhoz fűződő érdekeit. Különös, hogy a személyes feszültsé­gek konfrontáció nélkül jöt­tek létre, ennél fogva egész­séges levezetésükre sem volt mód. Kár. nagy kár, hiszen végső soron tehetséges, szép reményekre jogosító fiatalok fordítottak hátat a közélet­nek. Fiatalok, akiknek első lépéseik a „nagybetűs” élet­ben amúgy is botladozók, akiknek gáncs és intrika he­lyett sokkal inkább segítség­re, megértésre lett volna szükségük. — Vágner — HURRÁ, NYARALUNK! SZOT-be utalóval és vállalati üdülőben A nyugdíjasokra Is gondolnak a Mezőgépnél Igazság szerint január 1- től december 31-ig tart az üdülési szezon, de a legtöb­ben mégis a nyári hónapok­ban szeretnék élvezni a sza badságukat víz mellett, a hegyekben, esetleg külföldön. (Ez érthető is, hiszen a leg­több családban a gyerek is­kolás. Így a közös pihenésre a nyár a legalkalmasabb.) Már télen megkezdődik a „harc” egy-egy nyári üdü­lőjegyért. Ilyenkor az üdü­lési felelősökre is sok mun­ka hárul mert a jegyeket meg kell szerezni és szét is kell osztani. A szolnoki Mezőgép Válla­lat üdülési felelősei már tavaly decemberben tudó mást szereztek arról, hogy a dolgozók az idén SZOT-be- utalóval hová mehetnek üdülni. Ezekből az üdülője­gyekből összesen 297-et ka­pott a vállalat. Van közöt­tük külföldre — Csehszlová­kia, Ausztria, Olaszország — szóló, 58 gyerek és 9 sza natóriumi beutaló. A jegyek többségével házaspárok, gye­rekes családok és egyedülál­lók Siófokon a Csepel üdü­lőben Balatonföldváron, Szántódon, Csopakon és Ve­lencében nyaralhatnak. Gon­doltak a nyugdíjasokra is. Ök elő- és utószezonban Gyulán, Hévizén és Hajdú szoboszlón pihenhetnek. (A SZOT-beutalók szétosztásá­nál általában az arányokra panaszkodnak a dolgozók. Ugyanis sokkal kevesebb jegy szól nyárra, mint a ta­vaszi, őszi. téli hónapokra) A vállalat dolgozói nem­csak szakszervezeti beutaló­val nyaralhatnak hiszen Ba- latonfenyvesen, Szántódon, Zsóriban, a Tiszaligetben és Tiszaörsön saját üdülők áll­nak a pihenni vágyók ren­delkezésére. Május 31-én kezdődik a szezon, és au­gusztus 29-ig tart. A három hónap alatt az idén mint­egy 1500 dolgozó töltheti el kellemes környezetben sza­bad idejét. A legnagyobb üdülő a szántódi, ahol egy turnusban százhúszan pihenhetnek. A beutaltak faházakban lak­nak. az étkezésüket helyben oldják meg, mert főznek az üdülőben. A Tiszaörsön bé­relt üdülőben a dolgozók gyermekei — egy turnusban 18-an — tölthetnek el 10—10 napot. (Több éves gyakorlat már, hogy a vállalat mind a tíz gyára kap egy-egy tur­nust. így megelőzik a. jegyek elosztása körüli felesleges vitákat.) A zsóri üdülőben egyszerre nyolcán, a bala- tonfenyvesiben tizennégyen, a tiszaligetiben pedig kilen­cen fémek el. Az étkezést úgy oldják meg, hogy élel- miszerbónokat osztanak ki: a felnőttek 75. a gyerekek 55 forintot kapnak egy nap­ra a reggelire, az ebédre és a vacsorára. Ezeket a bonokat azokban az éttermekben le­het beváltani, amelyekkel seerződést kötöttek! Emel­lett lehetőség van a főzésre is mert mindenütt jól felsze­relt konyha áll rendelke­zésre. Van lehetőség csereüdül­tetés keretében arra is, hogy az NDK-ban és Csehszlová­kiában töltsenek el két he­tet a vállalat dolgozói. Négy csoportban mintegy százan utaznak Brandenburgba, Bautzenbe és Dolny Rubin­ba. Az ide érkező külföldi csoportokat Szántódon és Balatonfenyvesen üdültetik, szintén kéthetes turnusok­ban. A vállalat az üdülői fenn­tartására. karbantartására a jóléti alapból költ.. Ez az összeg az idén 1 millió 500 ezer forint. Nem rég fejezték be Szán­tódon az új vízvezeték­rendszer építését. A járdákat lebetonozták, a faházakat kifestették, rendbe telték. Tervezik, hogy Zsóriban ki­alakítanak egy új lakószo­bát, Szántódon pedig két. nagycsaládosok elhelyezésére alkalmas faházat építenek. A tiszaligeti üdülőben szep­temberben kezdenek hozzá a gáz bevezetéséhez. Ezzel egy időben a berendezéseket is felújítják. — SZE —

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom