Szolnok Megyei Néplap, 1983. július (34. évfolyam, 154-180. szám)
1983-07-29 / 178. szám
1983. JÚLIUS 29. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A tiszaörsi Petőfi Termelőszövetkezetben az idén 22 millió forintot költenek belvízrendezési, úthálózat-kiépítési és kémiai talajjavító munkálatokra. Felvételünk a nagyi váni határban készült, ahol a meliorációs munkák eredményeként 60—70 hektár legelőt nyernek vissza a termelésnek Verseny a tökéletesség igényével — Gyorsan siklott a vakolókanál Nem volt igazi vesztes Ötvenkét kőműves... ... összetanakodék, szólhatna emígyen a népba.lla- da erről a területi ifjúsági jversenyről, amelyet jiúlius 26—28. között rendeztek meg Szolnokon. A „Ki minek mestere?” vetélkedőnek első ízben adott otthont megyénk, a területi elődöntő házigazdája a Szolnok megyei Állami Építőipari Vállalat volt. A háromnapos szakmai versenyre az ország minden tájáról érkeztek; nyolc vállalat és öt ipari szövetkezet négy-négy tagú csapata mérte össze tudását. A szoros küzdelemből a szegedi Délép kőművesei kerültek ki győztesen. Sebők Imre arcán még ott bújkál a mosoly. — Nagyon örülünk az első helyezésnek. Pedig meglepetéssel kezdődött a vetélkedő, tudniillik a többiekhez hasonlóan mi is először találkoztunk az Uniform típusú téglával. Harminc centis falra számítottunk, ehelyett tizennyolcast kellett fölhúzni. Ez jelentette számunkra a verseny nehezebbik részét. Csapatunk a Petőfi Szocialista Brigád tagjaiból tevődik össze, itt az idősebbek közé számítottunk. hiszen átlag életkorunk 32 év. Az anyagellátás kifogástalan volt, mi a házi versenyen nem tudtuk ilyen jól megszervezni. A „kifogástalan” szóra a többi csapatkapitány is egyetértőleg bólint. És arra is, hogy némi szerencsesem jött rosszul a nemes vetélkedésben, Fortuna asszony szeszélye különösen érződött a sorsolásban, ennek révén kapta meg ugyanis ki-iki a maga feladatát, munkaterületét. — Az országos döntőn is szeretnénk hasonlóképpen szerepelni •— mondja Kiss János, a második helyet elért csapat vezetője. — A hajdúböszörményi Építő- és Vasipari Szövetkezet kétszáz dolgozóját képviseltük ezen a vetélkedőn. Bennünket az lepett meg, hogy tucatnyi nagyvállalat versenyzőivel kellett megmérkőznünk; persze nem a munkahely nagysága dönti el a szaktudást. Munkaiidő után gyakoroltunk, elsősorban elméleti kérdésekkel „edzettünk”. A mi csapatunk a legfiatalabbak közé tartozik, hiszen majd mindannyian húsz év alattiak vagyunk. Gyorsabban siklott a vakolókanál, egy-két szó elég volt áhhoz, hogy tudjuk, mit hova kell tenni, hiszen valamikor egy brigádban dolgoztunk. — Mi most is együtt versenyeztünk, — kapcsolódik a beszélgetéshez Rózsa István — valamennyien a Hunyadi Szocialista Brigád tagjaiként neveztünk be, képviselvén a kecskeméti Dutép kollektíváját. Mindössze egy hét állt rendelkezésünkre, hogy felkészüljünk, de mi vetélkedőkben edzett csapatnak számítunk. Három szaktársam pedig a Szakma Kiváló Tanulója vetélkedőjét nyerte meg tanulókorában. Tartottunk az elmélettől, mivel az eltelt esztendők során inkább a gyakorlati tudnivalókban szereztünk jártasságot. Talán most jobban izgultunk, mint a szakmunkásvizsga idején —nagy volt a tét! Munkatársaink és önmagunk előtt kellett bizonyítanunk. Sikerült — harmadikok lettünk. Szorosan mögöttünk a Szolnok megyei Állami Építőipari Vállalat csapata következett. — Az úgynevezett hazai pálya — fűzi tovább a beszélgetés fonalát Dóczi József, a SZÁÉV versenyzője — nem jelentett előnyt, mert mi tulajdonképpen mezőtúrról érkeztünk, és a feladatokkal éppúgy megkellett birkóznunk, mint a pécsieknek vagy a miskolciaknak. Három brigádból állítottuk össze a megyénk színeiben induló csapatot, Ezen a vetélkedőn igazán meg lehetett mutatni, ki, mit tud, hiszen gépek nélkül kellett megfelelő mennyiségben és minőségben produkálni. A hangsúlyt főként a minőségre helyezte a szakzsüri: figyelték, hogyan szervezzük meg a munkát, miként dolgozzuk el a falfelületet, az éleket, miközben takarékosan kellett bánnunk az anyaggal, s a munkavédelmi szempontokat sem hagyhattuk figyelmen kívül. A három nap alatt mindenki a teljesség igényével, teljes erőbedobással igyekezett megmutatni, mire képes. A tizenhárom csapat közül a legjobb hat továbbjutottt a szeptemberi országos döntőbe, de igazában véve ezen a versenyen nem volt vesztes. Időnként talán úgy érezzük, hogy lekváros lepényből is épülnek várak; ezek a próbatételek és a mindennapokban megmutatkozó szorgalom, a jobbra törekvés mégis csak azt bizonyítja, hogy a többség szívósmunkával építi a várat. Ez a verseny is tanúsíthatja; az-iga- zi mérce a mennyiségi és minőségi követelményeken alapuló munka. Sz. Tamás Tibor Mezőgazdasági termelés és tárolás Egyensúlyzavarban A bőség zavara sem kedvező. Kellemesebb állapot ugyan a hiánynál, de a nehezen eladható készletek tárolása is csak a gondokat szaporítja. Az elmúlt esztendőben jónéhány mezőgazda- sági nagyüzem küszködött a bőség zavarával. Több alma, szőlő termett, mint amennyit tárolni' tudtak a gazdaságok. Megteltek a szükségtárolók, Jól tükrözi ezt a helyzetet a gabonatermelés. Kenyerünk alapanyagából, a búzából 0,9 tonna termett hektáronként a második világháború befejezésekor. 1959- ben, a szövetkezeti mezőgazdaság kiteljesedésekor már 1,7 tonna, tavaly pedig 4,4 tonna. Mértéktartó számítások szerint is évente 15 millió tonna gabonatermésre (kukoricával együtt) lehet számítani a következő évben. Persze ezt nem kell egyszerre tárolni, hiszen a búza aratásától a kukorica betakarításáig megcsappan a készlet, de így is egyidőben kell elhelyezni 11 millió tonna gabonát. S ennél nagyobb tárolótérre van szükség, hiszen a magtárak nem tölthetők csurdultig. A Mező- gazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium számításai szerint legalább 12 millió tonna terményt befogadó magtárra lenne szükség, a tárolókapacitás viszont alig haladja meg a 10 millió tonnát, így másfél-kétmillió tonna gabonának nincs jelenleg helye. A tárolótér bővítése elengedhetetlenül fontos feladata volt a mezőgazdaságnak. A minisztérium pályázatot hirdetett a tárolók építésére, s ehhez 30 százalékos támogaHasonló bajokról panaszkodnak a szőlőtermelők és a borászok is. Elavultak a feldolgozó- és tárolóberendezések, hiányoznak a bor stabilitását megőrző hőkezelő technológiák. A bővítéshez hiányzik a hazai ipari lját- tér, s a szükséges eszközök amelyekben csak a minőség romlásával; lehetett tartani az árut. Tavaly az átlagosnál nagyobb termés miatt nem lehetett kellően elhelyezni a mezőgazdasági terményeket, de a tárolóterek befogadóképessége más esztendőkben is szűkös. A mezőgazdasági termelés gyorsabban növekszik, mint a tárolók kapacitása. tást is adott a gazdaságoknak. Termelőszövetkezetek, állami gazdaságok, különféle társulások jelentkeztek a pályázatra, s az idei esztendő végéig mintegy 260 ezer tonna tárolótér elkészült a mezőgazdasági üzemekben. A gabonaipar is megkezdte az építkezést, 105 ezer tonnával bővíti magtárkapacitását. Az idei építkezések már valamelyest enyhítik a raktározási gondokat, ám a végső megoldástól még messze vannak a gazdaságok, Közelebb juthatnak majd hozzá, hiszen magyar szakemberek a közelmúltban írtak alá kölésönmegállapodást a világbank képviselőivel, s a hitelből támogatják az intenzív gabonatermelési programot, melynek része a tárolóterek építése is. Egy-két éven belül mintegy 800 ezer tonna gabonát befogadó magtár épülhet még. így megközelíthetnénk a kívánatos egységet, ám a jelenlegi tárolók egy része is csak ideiglenesen épült, állaguk megromlott, pótlásukról hamarosan gondoskodni kell. Az is kedvezőtlen, hogy a meglévő tárolók műszaki színvonala .'alacsony^' csak kevés helyen alkalmazzák a műszeres ellenőrzést, korszerűtlen az anyagmozgatás is. egy része a szocialista országokból sem szerezhető be. Az ágazatnak az egyik legnagyobb gondja mégis a készletekkel való gazdálkodás. A bortermelés nagyságrendjéből szakmailag következne, hogy 2,4 millió hektoliter legyen az óborkészlet. Több esztendő átlagában viszont csak 1,6 millió hektolitert tartalékoltak az üzemek szeptember végén. A készletgazdálkodáshoz ugyanis pénz kell, s ha nincs elegendő saját erő, hitellel lehet fedezni a különbséget, aminek magasak a kamatai. Kedvező változás, hogy a boripari vállalatok a hitel kamatait tartalékalapjukból fedezhetik, vagy költségeik terhére számolhatják el. Az intézkedés valamelyest mérsékelte a készletgazdálkodás ellentmondásait, bár véglegesen nem szüntette meg. A tárolótér is hiányzik az ésszerű készletekhez. Az országban 7,5 millió hektoliter bort lehet tárolni, s ez 2,5 millió hektoliterrel kevesebb a szükségesnél. Nagyobb terméskor — mint például a tavalyi — szükségtárolókba kerül a bor, amivel aztán nem a vendégeket kínálják a gazdaságokban. Gyorsítani kellene a tárolók építését, de a feldolgozás alacsony jövedelmezősége miatt erre nem képesek saját erejükből az üzemek. Megoldás az önszabályozás Almából is több termett, mint amennyit értékesíteni, feldolgozni és tárolni tud az ország. Az elmúlt két évben minden korábbit meghaladó mennyiségű almát szüreteltek, a termés elérte az 1,2 millió tonnát. A gazdaságoknak nincs elegendő pénze még az átmeneti tárolók építésére sem, ezért a termelés önszabályozása — visszafogása — lehet eredményes. Erre ösztönöz a közgazdasági szabályozás is, hiszen már tavaly felére csökkent az almatelepítés támogatása. Az állam támogatja viszont a tárolók építését, a gazdaságok felhasználhatják erre tartalékalapjukat a beruházási költség 30 százalékáig. A termelés és a tárolás számos mezőgazdasági terméknél ' fciincs összhangban. A megoldás viszont sokkal összetettebb annál, hogy csak tárolótereket építsenek az üzemek. F. 3. Magtár kölcsönből Bor szükségtárolóban Másfél év a sivatagban Cikkünk nyomán szülőotthonról Lapunk július 3-i számában cikket közöltünk a tisza- földvári szülőotthonról, ebben megírtuk, mi készteti az illetékeseket arra, hogy a szülőotthon működésének be- szüntetétésére tegyenek javaslatot. Kifogásöltuk az eljárás módját, ahogyan az érintett tanácsi testület és a lakosság tájékoztatása nélkül erről dönteni akartak. A cikkel kapcsolatosan levelet küldött dr. Ignácz István, a megyei tanács vb egészségügyi és szociálpolitikai osajljályának vezetője, aki megírta, hogy osztálya nevében megköszöni a megjelent cikket, mert az az abban megfogalmazott alapos szakmai érvekkel! segítségükre szolgáit a lakosság véleményének formálásában és elősegítette a testületi döntések előkészítését. — A cikk nyomán a megyei tanács illetékes elnökhelyettese jelentést kért a Hetényi Géza Kórház-rendelőintézet főigazgató főorvosától, hogy miként járt el az előkészületek során. Miért nem várta meg az egészségügyi miniszter előzetes hozzájárulását és a hatáskörileg illetékes tanács testületi döntését a szülőotthon bezárásáról. Jelentést kért a szülőotthon vezetőjétől is. A megyei kórház főigazgatójának tájékoztatása szerint a szülőotthon működése július 9-től augusztus 8-ig — az előző évek gyakorlatának megfelelően — a nyári szabadságolás miatt ideiglenesen szünetel. A megyei tanács vb egészségügyi osztálya — mint az olvasható a levélben — Ti- szaföldváron tanácsi testületi ülésen ismerteti a nagyközség egészségügyi helyzetét, a további feladatokat — és a szülőotthon működésével kapcsolatos tervezett megoldást, és egyetértését kéri működésének megszüntetéséhez. Martfű illetékes tanácsi testületét is tájékoztatni fogja a készülő intézkedésről. Kéri az egészségügyi miniszter hozzájárulását,-az Orvos- Egészségügyi Dolgozók Szak- szervezete Szolnok megyei Bizottságának előzetes véleményét és csak ezek birtokában tesz majd előterjesztést a megyei tanács testületének a szülőotthon bezárására. Ha a döntés megszületik, az intézmény más egészségügyi funkciót tölt majd be (szakrendelő, tüdőgondozó), javítva ezáltal a nagyközség lakóinak ellátását. Tervszerűen halad Hulladékhasznosítási program 1980-ban kormányprogram született, amely előírta a hulladékhasznosítás feladatait. A program megvalósítása összehangolt munkát, nagy erőfeszítést igényelt, és igényel Vnost is. Teljesítése tervszerűen halad; a népgazdaságban egyedül a múlt évben a hulladékok vállalaton belüli újrafelhasználásából és értékesítéséből származó anyagköltség-megtakarítás 11 milliárd forintot tett ki. Ez jelentős eredmény, hiszen az anyagfelhasználás több mint egy százalékát jelenti. A színesfémekből 18,6 százalékkal, kőolajipari termékekből 7,7, textilhulladékokból 5,5, papírhulladékokból pedig 4 százalékkal többet gyűjtöttek be az elmúlt esztendőben, mint 1980-ban. A népfront hulladékgyűjtési akciója eddig 6,7 millió forint értéket eredményezett, a téeszekben szervezett MÉH- akcióval pedig 24 ezer tonna vas- és színesfémhulladékot mentettek meg. Az ösztönzőbb ár s a pénzügyi és szervezési intézkedések nyomán a begyűjtés mellett megélénkült a közvetlen értékesítési csatornák forgalma is. — Amikor a cégünk, a Kőolajkutató Vállalat du-i nántúli testvérvállalata kölcsönkért engem egy iraki fúráshoz, azonnal igent mondtam. A félreértések elkerülése végett: nem csupán a szépnek ígéi'Hgző jövedelem vonzott, hanem miután tudtam, hogy az olajmezőn több, nálunk fejlettebb ország szakemberei is dolgoznak, vonzott a szakmai fejlődés lehetősége is. Tehát 1979-ben elutaztam az iraki sivatagba, pontosabban a rumailai kőolajmezőre, ahol egy harminctagú fúró brigádot vezettem, és persze a fúrást irányítottam. Bár a diplomám szerint bányagé- pész-mérnök vagyok, a vállalatomnál az első naptól kezdve fúrómérnökként dolgozom. De hadd folytassam az iraki munka nehézségével, mert hogy abból is kijutott. Leküzdendő nehézség volt a borzasztóan bonyolult, az angoloktól örökölt iraki adminisztráció. Hihetetlenül kacifántosán lehetett elintézni például a dolgozók ki- és beutazási engedélyét, a biztosításokat, a vámügyeket. Szerintem maguk az arabok se látják át teljesen a bürokrácia szövevényeit. A konkrét munkával nem voltak problémáim, bár ahhoz, hogy Irak sivatagjában elérjük a kőolajat, nagyobb erőfeszítésre van szükség, mint idehaza. Nehezen fúrható rétegekkel találkozik a Egy fúrómómök emlékezik fúrófej, gyakoriak az úgynevezett megszorulások, amikor a csőbe oda nem való anyag kerül, az alsó rétegekben nagyon kemény kőzetek zárják el az olajhoz vezető utat Az igazi nagy élmény tulajdonképpen az, hogy ott tartózkodásom első hónapjaiban egy már bevált, de Irakban újdonságnak számító technológiát vezettünk be, amely lehetővé tette a megszorulások kiküszöbölését. Talán a műszaki részletezés helyett elég, ha elmondom, hogy a másfajta technológia alkalmazásával felgyorsult a munka, így természetesen anyagilag is jobban jártak a dolgozók is, a hazai vállalat is. , A szerződésben egyébként, amelyet a dunántúli testvércéggel kötöttem, többek között szerepelt, hogy kötetlen a munkaidőm, és hogy nincs szabad napom. Sajnálni persze nem kell ezért, hiszen amikor elvállaltam az iraki megbízatást, tudtam, mire számíthatok. Ami viszont sem a velem, sem a szakmunkásokkal kötött szerződésben nem szerepelt, de szóban annál szigorúbban felhívták rá a figyelmünket, az volt, hogy tiszteletben kellett tartanunk az arabok vallását, nem volt szabad semmiféle politikai tevékenységet kifejteni az irakiak között. Mindezeket nem a „vendég” kötelessége gyanánt, hanem a saját érdekünkben be is tartottuk. Az igazat megvallva, az arabok nem szeretik az idegeneket, ők nem azt érzik, hogy rajtuk, nekik is segítünk, hanem ho«v az ásványi kincsükből mi is hasznot élvezünk. Mint már említettem, a sivatagban végzett másfél éves munka az én szempontomból nemcsak jó jövedelmet jelentett, hanem a szakmai tudásom kiszélesítését is. Ugyanis mellettünk dolgoztak szovjetek, kanadaiak, egyszóval a miénknél fejlettebb technikával rendelkező „olajosok”, akik egyáltalában nem titkolóztak, sőt bármiféle segítséget szívesen megadtak. Hogy ez az immáron több mint két évvel ezelőtti élmény miért lehet érdekes most? A nehézségek dacára készülök egy újabb külföldi munkára, de erről még nincs határozott megállapodás. A lényeg, hogy szakmailag fontosnak tartom az idegen országban végzett fúrásokat, a tapasztalatok nagy része a hazai olajmezőkön is hasznosítható. Elmondta Horváth Dénes, a Kőolajkutató Vállalat vállalkozási osztályának vezetője. Közreadta: — bj —