Szolnok Megyei Néplap, 1983. július (34. évfolyam, 154-180. szám)
1983-07-26 / 175. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1983. JÚLIUS 26. Tekintély Nagyapám gyakran elmesélte a történetet. Fél évszázadnál is régebben, amikor még a siheder legények közé tartozott, gyakran töltötte kevés szabad idejét a falu kocsmájában. Társaihoz hasonlóan felvette ünneplő ruháját, és vasárnap délutánonként elballagott a falu központjába. Ahogyan ürültek a borosüvegek a durva faragású kocsmaasztalon, úgy nőtt a legények bátorsága az asztal körül. A tetőfokára hágó jókedv rendszerint a nyers erő fitogtatásával folytatódott. Gabonával teli zsákokat emelgettek, ölre mentek a kocsmaudvar keréknyomokkal szeldelt földjén. Rangot, társaik körében tiszteletet akartak, szerezni a virtuskodással. Aki érdekesen mesél A falusi kocsmákban, vendéglőkben ma is összejönnek beszélgetni a fiatalok. Beszédtémájuk, magatartásuk azonban megváltozott. Szóba jönnek az eladó sorba került lányok is, de gyakrabban tárgyalják meg hétköznapi munkájukat. Ezek a disputák a motorok világába, a korszerű technika csodákat és izgalmakat rejtő területére kalauzolják őket. Élénken vitatkoznak a tudomány legújabb eredményeiről, a szakmájukról. Az a fiatal válik az asztaltársaság központi alakjává, aki érdekesen mesél, járatos a világ dolgaiban. A nyers fizikai erő heiyett a szellemnek van rangja, tekintélye napjainkban. A faluhoz való kötődésnek érzékelhető pontjai vannak. Kialakultak a nagyüzemi méretek, s ha nem is bőven, de jut pénz a korszerű gépek megvásárlására a gazdaságokban. A gépek kezelése, használata nemcsak elfoglalja, hanem formálja is az embereket. A traktorosok, a munkagépkezelők megszokták,, hogy milliós értékű eszközökkel bánnak, hogy évente tanfolyamra járnak. Megtanulták és tapasztalták, hogy a nagy teljesítményű, drága gépeket nem szabad csak fé- lig-meddig hasznosítani. MiSzükséges a tanulás A nagyüzemi gazdálkodás viszont igényeli, feltételezi a jól felkészült szakembereket. Értelmessé és szükségessé válik a tanulás, a mezőgazdaságban is tág lehetőség nyílik a tehetség kibontakoztatására. Ezt a lehetőséget persze behatárolhatja a helyi vezetés. Hallottam keseregni gépészmérnököt, akinek módszeresen nyesegették ambícióit. Találkoztam egyetemet végzett mezőgazdásszal, akit éveken át megbíztak ugyan kisebb-nagyobb feladatokkal, de nem kapott lehetőséget az önálló munkára. Ismerek viszont fiatal termelőszövetkezeti főmérnököt, akinek már gyermekkorában egyengette útját a gazdaság vezetősége. A termelőszövetkezet óvodájában tette az első, bátortalan lépéseket, majd két évtized múltán diplomával a zsebében szülőfalújában kezdett dolgozni, ahol vezetőtársai nevelték, segítették, ^felkészítették a (mind nagyobb felelősséggel járó feladatok ellátására. Keserű és örömteli tapasztalatok egyaránt léteznek, közülük mégis jellemzőbb a kezdeményező, bátorító, a fiatalok munkájára számító vezetés. Egyfajta kényszer is ez, hiszen örvendetesen megfiatalodtak a termelőszövetközben idomultak a technikához, megváltozott a gondolkodásuk, s képessé váltak arra, hogy lépést tartsanak a fejlődéssel. A munka formálódásával azonos tőről fakad a falusi fiatalok életkörülményeinek változása is. Valamikor az eke szarvát tartó férfiakat lehetett látni a határban, napjainkban a traktor légkondicionált fülkéjében ülő szakember jelképezi a szabadban végzett mezőgazda- sági munkát. Az egykor napnyugtáig tartó verejtékezés helyett most többségében nyolc órát tart a műszak. A munka végeredménye pedig azonos: sima barázda jelzi az erőfeszítést. S a hajdani és a mostani munkakörülmények között legalább akkora a különbség, mint a faeke és a traktor között. Az átalakulás megváltoztatta a falusi fiatalok érdekeit. Az egykori parasztgazdaságok szűk keretei jórészt kirekesztették a technikát, a korszerű termelési eljárásokat a mezőgazdaságból. Feleslegessé vált a tanulás, a szakmai ismeretek szerzése, gyarapítása. A tehetséges parasztfiatalok nem járhattak szüleik nyomdokán, ha kamatoztatni akarták képességeiket. Egyre szaporodik azon fiatalok száma, akik ilyen úton akarnak és tudnak tekintélyt szerezni maguknak. A népszerűség kivívásához azonban több erő, kitartás kell, mint korábban bármely időben. A jobbító szándék és teljesítmény azonban igazi rangot ad idősnek és fiatalnak, falusi és városi embernek egyaránt. t. J. Hol vagytok, ti régi játszótársak? Hetvenéves öregdiákok a padokban MÓV-kezdeményezÉsek Rakodás a hét végén A hétvégi szállítások ösztönzésére a MÁV júliustól kísérletképpen vállalta, kártérítést fizet, amennyiben a fuvaroztató egy héttel előre bejelentett és visszaigazolt igényét nem tudja teljesíteni. A MÁV új kezdeményezése egyike azoknak a szervezési intézkedéseknek és kedvezményeknek, melyek célja, hogy a vasúti teherkocsik hétvégi kihasználtsága javuljon. Így a vasút évente 3—4 millió tonnával több árut továbbíthatna. Az első félév tapasztalatai azonban azt mutatják, hogy a kedvezmények még mindig nem a kívánt mértékben ösztönzik a fuvaroztatókat a hétvégi szállítmányok ki- és berakodására. Hétfő reggelre általában 2 ezer kocsival több vár kirakodásra, mint a hét más munkanapjain. Most 1,3 százalékkal kevesebb árut rakodnak be, mint azokon a hétvégéken, amikor szombaton is rendes munkarend szerint dolgoztak, a kirakodások aránya pedig 0,3 százalékkal csökkent. A megrendelőknek több mint a fele — általában azok a vállalatok, ahol folyamatos munkarendben dolgoznak — azonban felkészülten várja áruját. Ehhez a szállítók is az eddiginél több segítséget adnak. Az idei nyáron már több mint 200 MÁV—Volán közös komplex rakodóbrigád dolgozik a hétvégeken. Az őszi szállítási csúcs közeledtével a MÁV-nál belső szervezési intézkedéseket tesznek annak érdekében, hogy időben értesítsék a fuvaroz- tatót a szállítmány megérkezéséről, aminek késedelmes közlését nem egyszer jogosan kifogásolták a megrendelők. Ugyanakkor a szállíttatóknak is van még tennivalójuk, a többi között némileg pótolhatnák a nagyobb tranzitraktárak hiányát, ha saját tárolóik munkarendjét mindenütt a folyamatos árufogadásihoz, illetve -indításhoz igazítanák. Ilyet még nem látott a község! A kunmadarasi, egykori elemi fiúiskola 56 éve végzett tanulói július 16-án találkozót szerveztek abba az osztályba, amelyben egy emberöltője az írás és az olvasás tudományát hol képletesen, hol szó szerint a fejükbe verték. Az indokolás szerint még egyszer szerették volna látni az iskolacimborák egymást, és nem mertek tovább várni az összejövetellel, hiszen a hajdani 73 osztálytárs közül 24-en örökre megtértek pihenni abba a földbe, amelyből vétettek. És ki tudja, ha újabb két esztendő múlva szervezik a találkozót, mennyien jönnek el közülük! Erre nehéz válaszolni, de arra már tudunk felelni, hogy 29-én vették a fáradtságot, a görbe botot, és- fél tízre ugyanazokon a helyeken ültek, amelyeken hajdanában. Igaz, kissé szorongva, nehezen férve a modern, szűk padokban. de a szemükben leplezetlen kíváncsiság, fény ragyogott: igaz- e, hogy te vagy? Jaj, meg se ismernek, mondd már a neved! No, hiszen, hová lett a peckes, sebes járásod? Tíz körül kezdődött az ünnepség. Megérkeztek azok is, akik megkoszorúzták a régi iskolamesterek, a rektor úr sírját, mivel a tanítóik közül sajnos ma már egy sem él. Az osztály mintha Móricz Zsigmond egyik parasztregényéből lépett volna elő: szikár, napégette, cserzett arcok, bütykös, csontos, kemény kezek, a föld- művesség bizonyítékai. És elkezdődött a mesélés. A múlt ködéből elmosódott történetek,' régi kedves arcok, huncut csínyek villantak elő. A beszélők egymásutánját nem az alfabetikus rend diktálta, hanem az, ahogyan érkeztek. Volt, akinek a három-négy mondat is nehezére esett, mások bővebben részletezték ezt a sok-sok évtizedet. Sáska Ferenc a téeszböl került nyűgdíjba, négy gyereke, hét unokája született. Domokos Ferenc cseléd, majd alapító téesztag volt négy gyermek, kilenc unoka, tizenkét dédunoka alkotja a családját. A baj csak az, hogy az egészsége hűtlenkedik. Talán a szemüveges Farkas Istvánnal bánt a legkegyetleneb- bül a sors. Szabómester lett, megbecsült ember, aki példásan élt a feleségével. Sajnos, öt éve eltemette, akár a fiát, és olyan egyedül maradt, akár az ujjam. Juhai Imre, Zsoldi Imre, Rácz Ferenc, Polyik Imre, Tóth János, Mohácsi József, Űjfalu- si Ferenc, Gercsi Sándor, Sáska Balázs, MakkaP Sándor, Sz. Nagy Sándor rövid beszámolói után nagy derültség követte Eszenyi Imre visszaemlékezését: négy iskolát végeztem, bevallom, rossz gyerek voltam. Egyszer órán odasúgtam a szomszédomnak, hogy meggórálom a tanítót, ha vége lesz a napnak. Úgy tudtuk, az öreg Kocsis, a tanító mán nagyot hall, de ezt értette, és hat olyat húzott az orgonapálcával a hátsómra, hogy a tenyerembe vittem haza. Megyesi Antal, az egyik főszervező következik. ö négy polgárit is járt Karcagon, De mivel a vonaton a kupéban fociztak, kitiltották a barátaival együtt a személykocsikból. Így egy félévet a marhavagonokban kellett vonatoznia Karcagig és vissza. Andrási Károly ma Pesten lakik: régi párttag, dolgozott Csepelen, Kunmadarason, Debrecenben, majd újra a fővárosban. Három gyermeke, öt unokája jelenti ma már a legnagyobb örömet. Sípos Sándor most is csudaelegáns, jószerével bebarangolta a földtekét. Volt katona hadifogoly, a fogságban sztahanovista kubikos, majd suszter', 'itthoni - gépállomási dolgozó. 1956 október végén nősült, nászútra Angliába indult az ifjú asszonnyal. Lehetett, nem állt az útjába senki. Egy bőrönddel hagyták itt az óhazát, és nyolc év múlva három gyerekkel érkeztek vissza. Végül is a téeszböl került nyugdíjba. Cs. Kiss Sanyi bácsi a másik főszervező. Volt cseléd, gazdasági munkás, majd a negyvenes években párttag lett. Később a kunhegyesi járási oktatási és művelődési osztály vezetője. 1964-ben Szolnokra költözött, és ma a Tiszamen- ti Vegyiművek nyugdíjasa. Az első felesége meghalt, a másodikkal él: két felnőtt fia messze került tőle. Alapító munkásőr, és most is rendszeresen részt vállal a szolgálatból. Igaz, úgy néz ki, hogy a hetven őszből akár húszat is letagadhatna. A háború, a második nagy világégés jószerével mindenki emlékezetében felidéző- dött. Nem véletlen, hiszen akadtak, akiket 1935—45 között nyolcszor, tízszer is behívták Horthyék, és csodával határos módon élték túl az ütközetek poklait. Mindezek ellenére a régi játszótársak ez alatt a pár óra alatt esztendőket fiatalodtak. Kisimultak a fáradt arcok, a ráncos homlokok és a hajdan történt diákcsínyek felidézése után huncut kes- kenyre szűkültek a szemek. Hiába, ha az ember az első iskolája padjába ül vissza, egy kicsit ismét diákká válik, akár ötven, akár hetven esztendő nyomja a vállát. Elmúlt /miár Inegyed tizenkettő is, amikor Szálkái Sándor, az intézmény mostani 'igazgatója nagy egyetértés közepette kijelentette: ilyen érdekes öregdiák találkozó még nem volt ezek között a falak között. Éppen ezért javasolta, találkozzanak Ismét tíz év múlva a hajdani kun legények, az egykori kunma- darasi fiúiskolások. Talán még az orvosok is megbocsátják, hogy az eres, reszkető kezek erre koccintottak legelőször az étteremben az ebéd előtt. D. Szabó Miklós Ki mit tud (ott)? Nekik szurkolt Szolnok megye; Fejér Erika és Bállá Zoltán» a Jászsági Népi Együttes táncosai. A maximális pontszám jutalma a plakett mellé egy kubai utazás Vasárnap maratoni döntővel befejeződött az 1983-ra meghirdetett Ki mit tud? vetélkedősorozat. Az elődöntőkből, középdöntőkből továbbjutott versenyzők magas színvonalon mérték össze ügyességüket, tehetségüket. Akik vállalták, hogy nyolctól éjfél utánig a televízióban megnézzék, ki jut el Kubába és ki kap „csak” hangfalakat, hifi-tornyokat és egyéb csodákat, nem bánták meg. Fotóriporterünk abban az irigylésre méltó helyzetben volt, hogy ott ülhetett a döntő nézőterén és természetesen nála volt a fényképezőgép is. Felvételeiből bemutatunk néhányat. Zenés szerelmi vallomás Szélkiáltó módra Az idei Ki mit tud újdonsága volt a diszkótánc. Képünkön a kategória egyik nyertese, a Biomechanikus együttes. iFotó: Dede Géza kezetek. A kényszernél azonban fontosabb, hogy képzett jót és többet akaró fiatalok dolgoznak a gazdaságokban, akikre mindig számíthatnak a vezetők. Egy szövetkezet fiatal gépészmérnöke mesélte a történetet. A közös gazdaság nagy teljesítményű lucerna- szárítót épített. Egy ideig jól hasznosították, de aztár csökkent a lucernaliszt árt a világpiacon, s veszteségessé vált a termelése. A 20 mi Ilii forintot érő szárító nem maradhatott kihasználatlanul Terményszárítóra viszonl szüksége volt a gazdaságnak de átalakítás nélkül arra alkalmatlan volt a berendezés Fiatal szakemberekből — mérnökökből, technikusokból szakmunkásokból — álló csoport vállalta, hogy a kukorica betakarításának kezdetéig átalakítják a szárítót. Többen képtelen ötletnek tartották a vállalkozást, nem hittek a sikerben. Mások bíztak a fiatalok alkotó erejében személyes részvétellel buzdították a vállalkozókat a kivitelezésben. A fiatal szakemberek éjszakákon át rajzoltak, hegesztettek, akkoriban szünet nélkül zajos volt a szárító környéke. Mire a kukoricában indultak a kombájnok, elkészültek az átalakítással. Ész és kitartás Végérvényesen bizonyították a kétkedők előtt, hogy a fiatalos lendület, a törekvés, az alkotás vágya képes legyőzni az akadályokat. Igazolták, hogy az izmok feszülésének pallérozott értelemmel kelj párosulni ahhoz, hogy remény legyen a sikerre. Az ész és a kitartás együtt hozhat méltó tiszteletet birtokosának.
