Szolnok Megyei Néplap, 1983. július (34. évfolyam, 154-180. szám)

1983-07-16 / 167. szám

« _________________________Nemzetközi körkép 1983. JÚLIUS 16. 2 5 év a barátságért Huszonöt éve alakult meg a Szovjet—Magyar Baráti Társaság, amely a népeink közötti barátság ápolását, a szovjet emberek hazánkról szerzett ismereteinek elmé­lyítését, Magyarország jobb megismertetését, eredmé­nyeink propagálását tekinti legfőbb feladatának. A tár­sadalmi szervezet negyedszázados tevékenységének ered­ményeiről, az SZMBT terveiről nyilatkozott Vaszilij Sztriganov, az Oroszországi Föderáció kulturális minisz­terének helyettese, a társaság vezetőségének első elnök- helyettese Fazekas Lászlónak, az MTI tudósítójának. Nloaragua Évforduló — készültségben „ A Nicaragua elleni külső támadások fő irányai Az ellenforradalmárok ellen harcba induló sandinista harcosok — Egyszerű, s ugyanakkor igen bonyolult feladatot vál­laltak azok, akik huszonöt évvel ezelőtt a társaságot megalapítva elhatározták, hogy az országaink, népeink közötti barátság erősítése ér­dekében fognak tevékeny­kedni. Egyszerűt, mert egy olyan cél elérése érdekében fogtak munkába, amelyet pártjaink, államaink tűzték maguk elé, s aki ennek meg­valósításáért dolgozik, az munkájához megkap minden hivatalos támogatást. Egy­szersmind bonyolult is ez a sajátos tevékenység, hisz or­szágaink összetett, az élet minden területére kiterjedő kapcsolatrendszerén belül az SZMBT-mek meg kellett ta­lálnia azt a területet ahol a maga eszközeivel a legin­kább elősegítheti a szovjet —magyar barátság gazdagí­tását. A barátság pedig, mint minden nagy. bonyo­lult ési sokszínű jelenség, ál­landó gondoskodást igényel, megkívánja, hogy nei csak szinten tartsák, hanem sza­kadatlan utánpótlást kapjon, különösen a — rendkívül fontos — emberi 'kapcsolatok területén. Abban fogalmaz­nám meg tehát a társaság fő célját, hogy az átlagem­berhez köziéi hozza Magyar- országot, gyarapítsa a róla szerzett ismereteket, s ily- módon erősítse a magyar nép iránti baráti érzést — mondotta Vaszilij Sztriga­nov. — A Szovjetunióban ma nem találni olyan embert, aki ne érezne tiszteletet a testvéri, szocialista Magyar- ország, a magyar nép eredményei iránt. Az SZMBT tagjai, s elsősorban afctivis­Ronald Reagan munkatár­sai a Fehér Házból elcsent ^tananyag” segítségével ké­szítették fel a majdani el­nököt a Carterrel folyta­tott televíziós vitára az 1980-as választási kampány idején. Ez a hír hetekig lappangott a hivatali bot­rányokhoz régóta hozzáedző­dött amerikai sajtóban. De aztán egy michigani képvi­selő (beavatkozása nyomán 48 óra alatt országos szen­zációvá kerekedett. Az elnök június 29-i saj­tóértekezletén még fölénye­sen válaszolgatott az inci­densre vonatkozó kérdések­re, de egy hét múltán az ügy az FBI-vizsgálatig jutott. I főszereplők A főszereplők: William Casey, a CIA igazgatója, aki állítólag maga adta át a Cár tér-papírokat a tv-vitá- ért felelős James Bakernek; David Stocfcman, a kor­mány költségvetési igazgató­ja, aki 1980nban még dicse­kedett is azzal, hogy a Fe­hér Házból „elcsent” Carter- féle okmányokat használta Reagannak a vitára való felkészítéséhez; David Ger- gen és James Baker, az el­nök két közvetlen munka­társa, akik szintén tudtak az ellentáborból származó iratokról. Reagan választási kampá­nyának csalafintaságából nagy ügy azért lett, mért az incidens a Fehér Ház szá­mára a legrosszabbkor az új választási kampány ele­jén pattant ki. A demokra­ta párt a dolgok mai állása szerint nem építhet gazda­sági kérdésekre, hiszen a megélénkülés még épaen csak megkezdődött. Nem építhet Mondale volt alel­tái csupán annyiban külön­böznek tőlük, hogy valami­lyen módon személyesen, s így talán erősebben is kö­tődnék Magyarországhoz. A társaság tagjai között nagy számiban vannak egykori ka tonák, akik reszt vettek Ma­gyarország felszabadításá­ban. — Sajnos egyre kisebb számban vannak azok, akik végig küzdöttéjk a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradal­mat követő polgárháborút, s a magyar internacionalisták­kal vállvetve vívott harcok­ban alakult ki bennük a magyarok iránti baráti érzés. Növekszik viszont azok­nak a tábora, akik a magyar nyelv megismerése, munká­juk során Magyarországon szerzett tapasztalataik ré­vén jutattak el a társaság­hoz. Ezekben a legkülönbö­zőbb korú és foglalkozású emberekben az a közös vágy él. hogy minél több honfi­társukban keltsenek az övé­kéhez hasonló mély baráti érzést Magyarország iránt. —- A társaság vezetőségé­ben számos olyan ismert közéleti személyiség, művész, tudós dolgozik, akit napi munkája is összeköt Ma­gyarországgal. Elég talán Ju- rij Barabásra, a Szovjetunió kulturális miniszterének el­ső helyettesére, vagy éppen Seorgij Beregovojra, az űr- hajóskiképző központ pa­rancsnokára utalni, aki igen sokat tett á közös szovjet— magyar űrrepülés sikeréért, s aki először éppen a Ma­gyarország felszabadításáért vívott harcokban kapta meg a Szovjetunió Hőse kitün­tetést. nők, Cranston és Hart sze­nátorok egyébiránt nemes versengésére sem a „ki akar kevésbé atomháborút” té­mában : Reagan végül is köthet megállapodást a Szovjetunióval — a Szov­jetunión eddig sem múlott. A demokrata párt tehát lá­zasan kutat az „ütőképes” kampánytémák után. Olyas­mi után, ami a döntő pilla­natban ugyanolyan követ­kezményekkel járna Reaga- nék számára, mint Nixon esetében a watergate, Ford esetében az infláció illetve Carter esetében az. iráni túsz válság. Pompás lehetőség adódik a törlesztésre a „Carter- fiük” számára. Ki róhatja meg Jody Powellt. Carter volt sajtófőnökét, Róbert Strausst. kampányának volt vezetőjét, s a többieket ha azt igyekeznek majd bebi­zonyítani, hogy az ellenfél piszkos trükkjei miatt vesz­tettek 1980-ban? Érdekeltek a túlélők Érdekeltek Nixon Fehér Házának emberei, a water­gate túlélői is. hiszen tíz év elteltével egyszercsak ki­derül, hogy minden kam­pányban kémkednek egy­másra a felek. Érdekelt Donald Albosta michigani demokrata 'képviselő. aki­nek albizottsága a kongresz- szusi vizsgálatot végzi. Megelégedhetett volna az igazságügyminisztériumi vizsgálattal. De a michigani nagybir­tokos, aki 1978-ban jutott be a képviselőházba, most először láthatja saját arcké­pét a tv-híradókban és * a nagy amerikai újságok cím­lapjain. Ki tud ellenállni ekkora kísértésnek? leg mintegy 'kétezer kollek­tív tagja van — intézmé­nyek, vállalatok, nagyüze­mek koUekitívái. Tíz szövet­ségi, s négy autonóm köz­társaságban, tizenkét terü­leten, huszonöt városban működik külön tagozata. Ezek rendszeresen szervez­nek Magyarország életét be­mutató 'kiállításokat, meg­emlékeznek a magyar törté­nelem nagy dátumairól, a magyar kultúra kiemelkedő alakjainak jubileumairól is. Különösen széles körű vissz­hangja volt a Bartók- és Kodály-centanárium ünnep­ségeinek és legutóbb Kálmán Imre születésének 100. év­fordulója alkalmából ország­szerte tartott megemlékezés­nek is. Az SZMBT szervezé­sében tartott rendezvények is sok új hívet szereztek a magyar kultúrának. A sze­mélyes tapasztalatszerzést se­gítik elő a Szovjetunióba lá­togató magyar turistákkal, vagy szovjet egyetemeken tanuló magyar diákokkal tartott találkozók — Ami a társaság legkö­zelebbi terveit illeti, első he­lyen említeném a magyar párt- és állami küldöttség hivatalos baráti látogatásá­ra való felkészülést. Prog­ramjának megszervezéséből az SZMBT is méltóképpen igyekszik kivenni részét. Ter­veinkben szerepel az MlKP megalakulása 65. évforduló­jának megünneplése, meg­emlékezés a magyar alkot­mány elfogadásának 35. év­fordulójáról. — Mint az MSZBT-vel aláírt együttműködési mun- kaitervünk is előirányozza, fokozott figyelmet kívánunk szentelni az ifjúság körében végzett munkának. Ősszel szovjet és magyar fiatalok részvételével fórumot ren­dezünk, amelynek résztvevői az ifjúság szerepét vitatják meg korunk forradalmi fo­lyamatában. Kiállításokat, emlékesteket tartunk Juhász Gyula. Czöbel Béla. Jacobi Viktor centenáriuma és Lotz Károly születésének 150. év­fordulója alkalmából is — mondotta Vaszilij Sztriga­nov. Mások is lubickolnak a botrány pezsgőfürdőjében: Zbigniew Brzezinski. aki­nek nemzetbiztonsági taná­csától a papírok Reagan virginiai főhadiszállására vándoroltak; Richard Allen, aki ezer dollár hálapénz miatt volt kénytelen távoz­ni a Fehér Házból, s most alkalmat lát arra. hogy visszafizessen volt kollégái­nak; John Glenn, a demok­rata párti jelöltség egyik fő várományosa, aki ebből az alkalmából közhírré té­tette: ő is kapott leveleket a vetélytárs Gary Hart tábo­rából, de „habozás nélkül” visszaküldte őket. Lesznek meglepetések Washingtonban, amelynek fehér lakossága — némi túl­zással, persze — nagyjából a hatalmon levőkre és a ha­talomra várókra osztható, szinte minden „hivatásos” érdekelt egy jó kis botrány­ban. És ha már egyszer ki­robbant, a Fehér Ház is igyekszik . megtalálni számí­tását. Ha nem másban, hát abban, hogy kiderüljön: nem a Reagan-tábor lo­pott, hanem egy demokrata főkolompos árusította ki — meggyőződésből — elnöke titkait. A Carter-papírok ügyének dagasztásához bőven van élesztő. Meglepetések is lesznek. A végkifejlett még nem látszik ugyan, de új watergate egyenlőre nincs a láthatáron. A watergate-ügy az amerikai kormányzati rendszer gyengeségeit lep­lezte le. s egy újabb lelep­lezésben a felsorolt szerep­lők közül mái; jóval keve­sebben érdekeltek. Bokor Pál Összeállította: Constantin Lajos Egy spanyol újságíró, aki nemrégiben a helyszínen tá­jékozódhatott a nűcaraguai— hondurasá határkonfliktu­sokról, a nicairaguai népi milícia önkéntesei között egy öreg paraszttal talál­kozott. A hatvanas éveiben járó harcos gyerekként Sandino tábornok csapatá­ban küzdött az Egyesült Ál­lamok tengerészgyalogosai ellen hazája függetlenségé­ért. Már nagypapaként pe­dig a Sandinóról elnevezett Nemzeti Felszabadítás! Front soraiban harcolt, amikor négy évvel ezelőtt, 1979. július 19-én megdön­tötték a diktátor, Somoza rémuralmát. S most. amikor ellenforradalmi veszély le­selkedik országára, magá­tól értetődő természetesség­gel jelentkezett önkéntes­nek. A tűzhányók országában változatlanul rendkívüli ál­lapot van érvényben, így hát idén Nicaragua készült­ségben állló népe legfeljebb lélegzetvételnyi időt szán­hat az ünneplésre. Az anti- imperialista népi demokra­tikus forradalom győzelme óta eltelt négy esztendőből a két és fél milliós közép­amerikai ország alig felét fordíthatta békés építésre. Ezalatt megkezdték a há­borús károk begyógyítását, a diktátor javainak kisajá­tításával, az agránreform beindításával a nemzetközi monopóliumoknak kiszol­gáltatott gazdaság átalakí­tását. Kampányt kezdtek az írástudatlanság felszámolá­sára. megteremtették az egészségügyi ellátás alap­jait. Tavaly azonban már érezhetően felerősödött a belső ellenzék bíráló hang­ja, s fokozódott a külső el­lenforradalmi fenyegetés. Megkezdődött a titkos há­ború: az Egyesült Államok kormányzatának támogatá­sával. a CIA pénzén So­moza egykori nemzeti gár­dájának többezer katonáját toborozták klképzőtéborok­ba a szomszédos Honduras határvidékén. Idén tavaszr- szal a provokációkat felvál­totta a hadüzenet nélküli nyílt hadviselés: kisebb csa­patokban mintegy kétezer ellenforradalmár hatolt be Nicaraguába. S nemcsak északról, délről is támadás érte a fiatal sandinista rendszert, az árulóvá lett egykori sandinista parancs­nok, Edén Pás tora vezetésé­vel a „conifcrák” Costa Rica felől második frontot nyi­tottak. A sandinista kormányzat négy évvel ezelőtt üres ál­lamkasszát, tetemes külföl­di adósságot, lerombolt or­szágot örökölt a diktatúrá­tól. A termelés fellendítésé­hez, a kínzó gazdasági gon­dok megoldásához minden fillérre — számottevő kül­földi segítségre is — szük­ség lenne. A háborús fenye­getés azonban arra kénysze­ríti a vezetést, hogy mind nagyobb összegeket fordít­son a 20 ezres sandinista népi hadsereg felszerelésére, a milicia kiképzésére. S éppen ez az, amit az e 1 Lenforradalmárok és tá­mogatóik akarnak: állandó­an gyengíteni Nicaragua gazdasági bázisát. elvonni erőit a termelésből. A tá­madó „contrák” nagyobb csatákat a túlerővel szem­ben képtelenek megvívni. Erejük önmagában nem ele­gendő a sandinista kor­mányzat megdöntésére, de arra igen, hogy akadályoz­zák a parasztokat a vetés­ben, hogy elrabolják, tönk­retegyék a tienmést. A Reagen-kormányzat a kommunizmus elLeni ke­reszteshadjárat Kuba utáni második számú latin-ameri­kai célpontjává tette Nica­raguát, pedig a managuai vezetés nem hirdetett meg szocialista itársadalomátala- kítási programot, hanem a politikai pluralizmus, a ve­gyes gazdálkodás és az el nem kötelezettség hármas alapelvéből kiindulva sajá­tos kísérletbe kezdett. A sandinisták útját rokon­szerrwel figyelő nyugat-eu­rópai polgári demokráciák számtalanszor leszögezték már, hogy ha a próbálkozás mégsem sikerül, annak oka leginkább Reagan elutasí­tó, indokolatlanul agresz- szív politikája lesz. Mana­gua a támadások kereszt­tüzében is folytatja eredeti programját. Most öntik Vég­ső formába a politikai pár­tok működését. szabályozó törvényt, amely csak a so- mozista restaurációt hirdető erőket zárná ki a közélet­ből. Készül az új választási törvény az 1985-re ígért voksolásra. Az eLlenforradaljnárok si­kerét eleve kétségessé teszi, hogy éppen a gyűlölt dikta­túrát megtestesítő, kegyet­lenkedéséről hirhedt Somo­za pribékek adják tömeg­bázisát. Hiszen legyen bár­mekkora is az elégedetlen­ség, a régi rezsim visszaté­rését senki sem kívánja Ni­caraguában. Szerte a házfa­lakon ezért olvasható a hí­res jelszó: „No pasaran! — Nem törnek át!” Elekes Éva Az egyik Honduras területén működő kiképzőtábor katonái az amerikai előadást hallgatják — Az SZMBT-nek jelen­Carter-papírok: egy jó kis botrány

Next

/
Oldalképek
Tartalom