Szolnok Megyei Néplap, 1983. június (34. évfolyam, 128-153. szám)

1983-06-11 / 137. szám

6 2500 delegátus Prágába tart űz összes jelentős békemozgalmat meghívták — A prágai béke-világta­lálkozó olyan párbeszéd lesz, amelyben különböző politi" kai nézeteket valló, külön­böző társadalmi réteget és korosztályt képviselő embe­rek vesznek részt, de akik abban egyetértenek, hogy bé­két akarnak a földön — mondja beszélgetőpartnerem, a Csehszlovák Béketanács elnöke, Bedrich Svestka pro­fesszor, a béke világtalálko­zó nemzetközi előkészítő bi­zottságának tagja. — A vi­lágtalálkozó június 21*én kezdődik és 26-ig tart. Prog­ramjának első részében, ti­zenegy eszmecserén az atom­háború veszélyéről és elhárí­tásának lehetőségeiről, a fegyverkezési versenyről, a békére való nevelésről lesz szó. Minden eszmecserét egy- egy világméretű bizottság készít elő, tagjai tudósok, írók. művészek. A program­nak ez a része június 21— 22-én lesz. A harmadik na­pon a világtalálkozó résztve­vői körutazást tesznek Cseh­szlovákiában. A negyedik napon a találkozón részt ve­vő írók, tudósok, egyházi személyiségek, fiatalok, nők találkoznak egymással és megbeszélik, hogy a maguk területén miképp járulhat­nak hozzá a béke védelmé­hez. Turistaként is sokan jönnek Prágába, s itt lesz­nek a sajtó képviselői a vi­lág minden tájáról. A fiata­loknak külön ifjúsági falut rendezünk be, és lesz női központ is. — Hány résztvevőt vár­nak? — A nemzetközi előké­szítő bizottság munkájában 71 békemozgalom képviselői vesznek részt. Hozzávetőle­gesen 2500 delegátusra szá­mítunk. Kétszázan vendég­ként érkeznek, és mintegy háromszáz újságíró tudósít majd az eseményekről. Eh­hez még hozzá kell számíta­nunk a hazai és külföldi tu­ristákat, sőt, magukat a prágaiakat, — Egyes nyugati lapok azt állítják, hogy a prágai béke-világtalálkozó ..vörös” Meddig tart a forró tavasz? Viharos hónapok után ké­szülnek nyári szabadságra a franciák. A két év alatt há­romszor • leértékelt frank Giscard elnöksége alatt öt leértékelést hajtottak végre) árfolyama egyébként világ- problémára utal. Mitterrand elnök javaslata a rögzített valutaárfolyamok helyreál­lítása, közügyet szolgál: a nemzetközi pénzügyi válság­ból kivezető utat mutatja. Elvben támogatják is a partnerei, de addig, amíg Reagan az Egyesült Államok immár 200 milliárdos évi költségvetési hiányát ma­gasba szökő dollár-árfolyam­mal és még mindig magas kamatlábbal hárítja át rá­juk — nem léphetnek előre. Az inflációt. a munka- nélküliség növekedését egy­szerre fékező francia kor­mány szigorúan takarékos­kodik abban is, hogy nem követi az Egyesült Államo­kat a fegyverkezési ver­senyben. ötéves honvédelmi program-törvénye a nemzeti össztermék négy százalékán, a korábbinál valamivel ala­csonyabban tartja a katonai kiadást, bár kiemelt helyet ad a nukleáris fegyverzet fejlesztésének. Ez feldühítet­te a szárazföldi hadsereg né­hány tábornokát, noha az öt évre tervezett 35 ezer főnyi létszámcsökkentés nem a hi­vatásosok elbocsátását, ha­nem a bevonulok számának mérséklését jelenti, s együtt jár a fegyverzet hatékonysá­gának növelésével. A tábornokoknál látványo­sabban tiltakoztak a diákok egy másik törvénytervezet ellen, amely az oktatás re­formjára vonatkozik. A nemzetgyűlés elé terjesztett javaslat — fenntartva, hogy minden érettségizett beirat - kozhat az egyetemre — ros­ta-vizsgát ír elő a második év végére, korlátozandó á munkanélküli diplomások se­regének növekedését. És éppen azért, hogy a szük­ségletnek megfelelőbb legyen a képzés, a társadalmi és a gazdasági területek képvise­lőinek helyet kíván adni az egyetemek vezetésében. A ta­nárok egy része az egyete­mi autonómia állítólagos megsértése miatt tiltakozik, a diákok pedig — akárcsak a tábornokok — olyasmi el­len, ami nem érinti őket. A jobboldal mindkét ese­tet kihasználja a kormány elleni hangú latkel tésre, ép­pen úgy, rpint a kiskereske­dők. kis- és középbirtoko­sok tüntetését vagy a pa­rasztok mezőgazdasági im­port elleni akcióit. A szélső- jobboldali szervezetek erő­szakos fellépéssel avatkoz­nak be a tüntetésekbe. Változatok egy diáktüntetésre Nemzetközi körkép ___ 1983. JÚNIUS 11. I ndonézia Nehéz esztendők küszöbén A világtalálkozó emblémája és hogy a nemzetközi előké­szítő bizottság nem minden békemozgalomnak engédi meg, hogy részt vegyen raj­ta... — Számoltunk azzal, hogy bizonyos nyugati körök el­lenségesen fogadják a béke­világtalálkozót, de mi min­den jelentősebb békemozga­lom képviselőit meghívjuk, tekintet nélkül arra, hogy rrfilyen irányzathoz tartoz­nak. A Prágába érkezők el­dönthetik, hogy milyen mi­nőségben lesznek jelen — résztvevőként, vendégként vagy egyszerűen turistaként. A. P. A baloldal hivatkozhat ar­ra, hogy Mitterrand elnök- választás előtti programja 110 pontjának kétharmadát a hétéves elnöki időszak egy harmadánál rövidebb idő alatt teljesítette. Kezdetben lebecsülték ugyan a gazda­sági világválság hatását, s ezért utóbb kellett szigorú gazdasági intézkedéseket be­vezetni. A hibáért azonban megkapták a figyelmezte­tést a márciusi községtaná­csi választás első fordulójá­ban: a munkások és más baloldali választók nem mentek el szavazni. A jobb­oldal azonban korán örült, mert a második fordulóban őt figyelmeztették a szava­zók: többségük kitart a baloldali kormány mellett, bár elvárja tőle, hogy a ne­héz gazdasági helyzetben ne rakjon elkerülhetetlennél több terhet a dolgozó osztá­lyok vállárat A kongresszus­ra készülő szocialisták meg­nyilatkozásai azt mutatják, hogy számba veszik ezt. A kommunisták Is készülnek arra, hogy levonják a tanul­ságot a választáson elszen­vedett visszaesésükből. Az első két év vívmányait a francia közvélemény több­sége egyértelműen helyesli, s ez reményt ad arra, amit az egyik szocialista vezető úgy fogalmazott meg, hogy a re­formok fennmaradnak, a a frankleértékelés és a forró tavaszt hozó bajok pedig idővel feledésbe merülnek. Vajda. Gábor Indonézia, 150 millió lako­sával a világ ötödik legné­pesebb országa. S bár az el­múlt évek soha. nem látott fellendülést hoztak, a jövő kilátásai nem túlságosan biz­tatóak. A nemrégiben ne­gyedszer megválasztott Szu barto elnöknek súlyos gazda­sági gondokkal kell szembe néznie. A fejlődés évtizede Tíz évvel ezelőtt szinte ki­látástalannak tűnt az ország helyzete. A lakosság éhezett, az infláció elérte a 650 száza­lékot. A fellendülés évtizede szinte csodának tűnhet; a nemzeti jövedelem évi 7,5 százalékkal nőtt, s ami: a leg­fontosabb, a rizs hozamának emelkedése megszüntette az éhezést. A társadalom mind szélesebb rétegei érezték az életszín­vonal ugrásszerű emelkedé­sét. Persze, ez a jólét csak viszonylagos, s nem hasonlít­ható az európai emberek színvonalához. Az egy főre jutó nemzeti össztermék je­lenleg 520 dollár, ami a ko­Szuhartot negyedszer vá­lasztották meg az ország elnökének rábbi helyzethez képest je­lentős előrelépés. Az inflá­ciót sikerült 10 százalék alá szorítani. A legkisebb fal­vakba is eljuttatták a villa­mos áramot, az iskoláskorú gyerekek szinte mindegyike megtanult írni-olvasni. A fellendülést, mint több más hasonló helyzetben lé­vő ország, Indonézia is olaj­kincsének köszönheti. Ex­portbevételeinek 70 százaié1 kát a fekete arany eladásá­ból nyeri. S ez máris meg­magyarázza azokat a vihar­felhőket, amelyek az OPEC- tag Indonézia jövőjét fenye­getik. Olajgondok Az olajárak, valamint a kereslet csökkenése az 1983 —84 évi költségvetés bevé­teleit 1,5 milliárd dollárral kurtítja meg. A napi olaj­kitermelés a tervezett 1,4 millió > hordóval szemben már csak 1,3 millió hordó, s a további esetleges ár­csökkenés valósággal ka­tasztrofálissá válhat az or­szág számára Mindehhez járul még, hogy a korábbi­nál kedvezőtlenebb időjá­rás miatt terméskieséssel is számolni kell, ami élel­miszerimportot tesz szüksé­gessé, tovább apasztván In­donézia valutatartalékait. Ugyanakkor a sikeres csa­ládtervezési program elle­nére az ezredfordulóig az ország lakóinak száma el­éri a 200 millió főt. A gondok mindenekelőtt a tömegeket sújtják. A gaz­dasági nehézségek miatt mind kevesebb a beruházás, így a városba települt fa­lusiak sokaságának nem jut munkahely. A tanulmányai­kat befejező fiatalok is egy­re nehezebben találnak ma­guknak állást. A lakosság kétharmada 35 éven aluli, s a csökkenő munkalehetősé­gek éppen a fiatalok töme­geit sújtják. Szuharto elnök újravá­lasztása után újjáalakította kormányát. A változás ugyan a célok és eszközök tekintetében alig észrevehe­tő, de a személyi összetétel bizonyos fiatalítási törek­véseket fejez ki. Változatla nul fennmarad azonban a katonák és az általában Nyu­gat-barát technokraták szö­vetsége. A fegyveres erők tovább őrzik döntő befolyá­sukat az állam életében; 15 fontos minisztérium élén áll tábornok. Indonéziában ugyan többpártrendszer van, vám a két törvényes el­lenzéki csoportosulás, az In­donéz Muzulmán Párt (PPP) és az Indonéz De­mokratikus Párt (PDI) moz­gástere körülhatárolt. A Szuharto vezette kormány­párt, a GOLKAR álláspont­ja a döntő úgyszólván min­den kérdésben. A politikai élet hirdetett vezérfonala változatlanul a stabilitási fenntartásai és az 1945. évi függetlenségi alkotmány, amelyet a békés egymás mellett élés elvei jellemeznek. Az öt alapelv: az istenhit (nem egy meg­határozott vallásé) humani­tás, nacionalizmus, demok- eácia és szociális igazság. Rugalmas külpolitika Washington tisztában van azzal, hogy Indonézia kulcs- fontosságú szerepet tölt be a délkelert-ázsiái /térségben. A hadsereg korszerű fegy­vereit jórészt az Egyesült Államok és Franciaország szállítja a nemzetközi pénz­ügyi világ pedig minden tá­mogatást megad Szuharto rendszerének. A tábornok azonban ügyes külpolitikát folytat: az amerikai óhajok ellenére párbeszédet folytat Vietnammal, az ASEAN-or- szágok közül a legkonstruk tívabb álláspontot foglalja el az indokínai rendezés kérdlésében 'és' határozottan ellenáll annak az amerikai ihletésű tervnek, hogy az ASEAN-t alakítsák át kato­nai tömbbé. (Ez azért is fontos, mert az ASEAN leg­erősebb fegyveres ereje az indonéz hadsereg). A fokozódó gazdasági ne­hézségek ellenére úgy tűnik, hogy Szuharto negyedik el­nöksége biztosítja a folya­matosságot Indonézia életé­ben. A következő öt év si­kere attól függ, hogy a dzsa- kartai vezetés miképpen tudja egyeztetni a külpoli­tikai nyitottságot az indo­néz demokratikus erők fe­lé való nyitással. Gáti István A 6,5 milliósra duzzadt fóvá ros, Dzsakarta látképe Törökország Nem tér vissza a múlt / Ismét politizálnak a tö­rökországi kávéházakban. Három úi párt neve jár szájról-szájra. A Törökor­szágot jelenleg irányító Nemzetbiztonsági Tanács ugyanis október végére par­lamenti választást hirdetett, ami megfelel a „papírfor­mának” hiszen amikor 1980 ^szeptemberében a török fegyveres erők kezébe tette a dolgokat, a tábornokok ígéretet tettek, hogy orszá­gukat három év alatt visz- szavezetik a polgári kor­mányzáshoz. Azóta azonban sok minden történt. A had­sereg vezetői átalakították hazájuk belpolitikai arcu­latát. Megpróbálták törvé­nyekkel és rendeletekkel biztosítani, hogy az ország később ne kerüljön a kato­nai hatalomátvétel előtti helyzetbe. A hetvenes évek végén Törökország a polgárháború és a gazdasági összeomlás küszöbére került. A terro­rista akciók naponta több tjucat halálos áldozatot kö­veteltek. Az infláció egy év alatt 130 százalékkal érték- telenítette el a pénzt. Demi- rel miniszterelnök koalíciós kormánya már képtelen volt az ország politikai életét összetartani. Az Igazság Párt politikusa arra hivatko­zott, a felelősség nem őt, hanem elődjét, a Köztársa­sági Néppárt vezetője, Ecevitet terheli. S mialatt a törvényhozásban folyt ez egymásramutogatás, az ut­cán a terroristák automata fegyverei ropogtak. Ilyen körülmények között érkezett el Törökország _ a „tábornokok éjszakájához”. A fegyveres erő kemény kézzel látott hozzá a rend­csináláshoz. Lecsapott a szélsőséges elemekre, majd az előző kormányok hang­adóit vette elő. Lakat alá került Demirel és Ecevit is. A pártok és a szakszerve­zetek működését felfüggesz­tették, minden politikai te­vékenységet betiltottak. Ez­zel egyidőben azonban már készültek a polgári kor­mányzáshoz való vissza­téréshez. A katonai vezetés létre­hívta az alkotmányozó gyű­lést. Megfogalmazták az új alkotmány paragrafusait, tavaly a népszavazáson pe­dig jóváhagyatták a lakos­sággal. Ugyanezen a refe­rendumon — további hét évre — megerősítették el­nöki posztján Kennan Év­ien tábornokot, az országot i i anyító Nemzetbiztonsági Tanács fejét. Most április óta pedig ismét működhet­nek — bizonyos megszojri- tásokkal — a politikai pár­tok. Az új törvény igyekszik megakadályozni a kicsi, de „hangos” pártok létrejöttét. A múltban ugyanis ezek a törpe tömörülések a parla­mentben gyakran a mérleg nyelvét jelentették. Megbénít­va a törvényhozást. A jövő­ben a pártok csak a szava­zatok minimum tíz százalé­kával kaphatnak képviselő­mandátumot. És csak azok a pártok indulhatnak az ok­tóberi választáson, amelyek az ország 67 tartománya közül legalább 34-ben alap­szervezetekkel rendelkez­nek. Eközben Demirel és Ece­vit igyekszik magát vissza­csempészni a politikai élet­be. ez azonban aligha sike­rülhet. A hadsereg, amely az elmúlt két és fél év során mindent egy lapra tett fel, elég biztosítékkal rendelke­zik már ahhoz, hogy az ilyen akciókat csírájában elfojtsa. A modern Törökor­szág történetében a hadse­reg eddig három alkalom­mal avatkozott be a politi­kai életbe, de most fogad- kozik: a katonai hatalomát­vétel előtti zűrzavaros álla­pot Törökországba soha töb­bé nem tér vissza. 8. f P­összeállította: Ccnstantin Lajets

Next

/
Oldalképek
Tartalom