Szolnok Megyei Néplap, 1983. június (34. évfolyam, 128-153. szám)

1983-06-11 / 137. szám

1983. JÚNIUS 11. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Kőbánya egyik érdekes épülete az 1844-ben épült csősztorony. Tetejéről szép kilátás nyí­lik a munkáskerületre, tövében hangulatos kis borozó várja az ide látogatókat. Az Orszá­gos Műemléki Felügyelőség hamarosan felújítja a műemléket Geológustól a taxisofőrig A természet önkéntes védői Elsődleges cól a megelőzés Van Szolnokon egy kilenc tagú önkéntes rendőri csoport, amely a környezet- és természetvédelem érdekében alakult. A vízirendőrséghez tartozik. Hogy miért éppen oda, annak magyarázata kézenfekvő: legféltettebb munkaterületük, a Kö­zéptiszai Tájvédelmi Körzet a folyó, árterületét felölelve Kis­körétől Tiszaugig húzódik. A csoport tagjai között a geológustól a taxisofőrig sok­féle foglalkozású ember meg­található. A természet szere- tete fűzi őket egybe. Bálint Ferenc, a tájvédelmi körzet területkezelője a csoportve­zető. Hivatali munkája ellá­tásához is jól jön ez a fizet­Szolnok megye intenzíven művelt területén — a Horto- bágy-széli puszta mellett — a folyók árterülete az az utolsó rész, ahol a védett rit­ka növények viszonylagos zavartalanságban élhetnek. Azért viszonylagos ez a nyu­galom, mert rengeteg ember jár le a Tiszára, és még a folyópart legeldugottabb ré­szét is látogatják, — akarva- akaratlanul háborgatva ezál­tal a védett madarakat is. A tájvédelmi körzeten belül ezért kellett olyan szigorúan védett részeket kijelölni, — ilyen a pélyi rezervátum, az óballai és a vezsenyi gémte­lep — amelyeket a költés időszakában még a terület­kezelők sem látogatnak. * Az emberi kíváncsiság azonban határtalan, sok eset­ben nem szab neki gátat sem­milyen tiltó rendelkezés. A szigorúan védett területek határának rendszeres ellen­őrzése, a kíváncsiskodók tá­voltartása ezért fontos. És ez osak ai3 önkjéntes rendőrök segítségével lehetséges, Szük­ségességére több példa utal. Az óballai madárrezervá­Az ember nem is hinné, hogy az énekesmadarak kö­zött milyen pusztítást végez­nek a madarászok. Minden­féle fondorlatos eszközt lat- bavetnek a zsákmány érde­ség nélküli „másodállás”, hi­szen a jó nyolcvan kilométer hosszú tájvédelmi körzet ügyes-bajos dolgainak ellátá­sára csak Lőrincz István és ő hivatott. Érthető, hogy már a rendellenességek jelzése is nagy segítség számukra, hát még a rendszeres ellenőrzés­ben való részvétel! tumban például egyszer azért nem sikerült a Tisza-mentén ritka barna kánya fészkelé- se, mert a horgászok ott jár­tak le a folyóhoz, és állan­dóan felriasztották a fészkelő madarat. A tojások emiatt kihültekj, Korábban nagy gond volt a kékvércsék tojá­sainak dézsmálása. Ma már sajnos kevésbé az, mivel ez a madárfaj megritkult ezen a tájon. Nemcsak a védett mada­rakra, de a védett halakra is ügyel az önkéntes rendőri csapat. Vannak viszont olyan védett állatok is a folyó part­ján, amelyek „nem kérnek” rendőri védelmet, gondos­kodnak saját maguk őrzésé­ről. Ilyen a vidra és a nyest. Még a természetet jól isme­rő területkezelők is örülnek, »ha véletlenül megpillantják őket. Persze, nem mindegyik állat ilyen óvatos. A békák például néha úgy viselked­nek, mintha tudnák, hogy nem szabad őket bántani. így aztán némelyik pecás horgá­ra csalétekként kerülnek a harcsák számára. kében, amit aztán értékesí­tenek. Az önkéntes rendőrök fellépése előtt a szolnoki csirkepiacon is árulták a be­fogott madarakat, melyek egyedenkénti eszmei értéke minimum ötszáz forint. Ré­gebben sokan ebből éltek. A cél ezen a területen is mindenekelőtt a megelőzés, mert ha egy énekesmadarat hosszabb időn át kalitkában tartanak, már hiába engedik szabadon, elpusztul. Fontos a megelőzés mindenekelőtt azért is, mert a befogásnál (főleg a léppel történőnél) rengeteg madár szenved bel­ső vérzést, csonttörést és pusztul el. A madarászok (akik között még madártani egyesületi tag is volt) főleg a madárvonu­lások időszakát és a téli éle­lemhiányt használják ki. Az önkéntes rendőri csoport ezért októbertől áprilisig rendszeresen ellenőrzi va­dászterületüket, és ha a jó szó nem használ, következik a feljelentés. Ez azonban már csak a végső eszköz, amihez csak nagyobb kárté­tel vagy figyelmeztetés után is megtörtént esetben nyúl­nak. A nevelő, a felvilágosí­tó munkát tartják a legcélra­vezetőbbnek. A Tisza partján lévő települések iskoláiban ezért tartanak rendszeresen természetvédelmi előadáso­kat. Szemétszállítás személygépkocsival Az önkéntes rendőri cso­port környezetvédelmi mun­kájában a legtöbb gondot az illegális szemetelők okozzák. Ügy tűnik, nem sajnálják a benzint, mert a legtöbb eset­ben gépkocsival viszik ki a határba a zsákba csomagolt szemetet. Felkutatásuk meg­lehetősen nehéz, hiszen nem mindegyikük követ el olyan hibát, mint egyik társuk, aki a fia címkével ellátott füzetét is a szemét közé tette, és így könnyű volt megtalálni. Az önkéntes rendőrök mégsem adják fel ellenük a harcot, hiszen az emberhez méltó környezet a természet védelme mellett a tisztaságot és a rendet is feltételezi. Simon Béla Szigorúan védett területeken Fondorlatos eszközökkel Vizsgálják az ifjúság biológiai fejlődését Félidőhöz érkezett az if­júság biológiai fejlődésének vizsgálata: a napokban be­fejezték ezeket a méréseket az ország félében. A nyári hónapokban szünetet tarta­nak s majd szeptember­től vizsgálják tovább a 3— 18 éves gyermekeket, illet­ve fiatalokat — mondotta dr. Eiben Ottó egyetemi do­cens. az Eötvös Loráind Tu­dományegyetem embertani tanszékének vezetője. Ta­valy januárban kezdték meg e tudományos program megvalósítását a Magyar Tudományos Akadémia ifjú­ságipolitikai kutatásai so­rán. ló az üdítőital- ellátás Ezekben a napokban tel­jes kapacitással dolgoznak az üdítőital-gyártó üzemek; a (legtöbb helyen három műszakben töltik a palac­kokat. A meleg időben is igyekeznek folyamatossá tenni a kereskedelem ellá­tását. A szomjoltó italokból mintegy hetven féle szere­peli a választékban. a ■ Üzemorvosok a téeszekben tatjuk területeink komplex meliorációját, bár ehhez ál­lami támogatást is kapunk. A fejlesztésre felhasználha­tó pénzt okosan kelL beosz­tanunk, hogy ezeket a fon­tos beruházásokat megva­lósíthassuk. És mi a fontos beruházások között tartottuk számon az orvosi rendelő építését is. Amikor dr. Móricz Erzsé­bettel — ő egyébként bel­gyógyász és röntgen szak­orvos, 16 évig kórházban dolgozott — a barátságos rendelőben beszélgetünk, már első tapasztalatait so­rolja: — Most még csak har­minc — harmincöt betegem van naponta. A traktorosok közölt sok a gyomorfeké- lyes, általában sok az elha­nyagolt magas vérnyomás­ban, tüdőtágulásban, hronc- hitiszben szenvedők száma, és vannak itt is, mint saj­nos másutt is, aüköholfo- gy ászt ás miatt tönlkremen- tek. — Mi az ön feladata? — Üzemkörzeti orvos va­gyok, összesen kétezer há­romszáz ember tartozik hoz­zám. köztük az ezerkétszáz dolgozó ,téesz-’tag és a nyug­díjasok. Nemcsak a gyógyí­tás a feladatom, hanem a szűrés, a gondozás a mun­kahelyek rendszeres vizsgá­lata. Megnéztem például a szakosított sertéstelepet, mert ott elég sok betegem van. Láttam a porártalmat, észleltem a szennyezett le­vegőt. amiben a krónikus hörghurutban szenvedők dolgoznak. Mit tehet az ér­dekükben tenni ? Hogyan lehetne javítani a munka- körülményeiken? Utána fo­gok jármi. — Ezek szerint van bő­ven terve. — öt hete, hogy meg­kezdtük a rendelést. Minden nap délelőtt és hetenként kétszer délután itt a köz­pontban, a többi napokon délután kint a munkahelye­ken- Az a tervem, hogy elő­ször a cukorbetegek, aztán a magas vérnyomásban szen­vedők és a bronchitiszesek gondozását kezdem meg, ké­sőbb pedig sor kerül a dol­gozók egészségügyi szűrésé­re. Dr. Ignácz István megyei főorvos 1980jban készült statisztikát mutat: — A me­gyében akkor 18 mezőgaz­dasági üzemkörzeti rende­lő volt, az idén már 25 van. Ezek termelőszövetkezetek­ben és állami gazdaságok­ban dolgoznak. Rendelet ír­ja elő, hogy csak ott szer­vezhető mezőgazdasági üzem­ben orvosi állás, ahol a dol­gozó; létszám ötszáz fölött van. rendelőknek a létrehozását, de nem minden áron. A törökszentmiklósi Béke Tsz-ben szintén üzemkörze­ti rendelés van, a város má­sik gazdaságában, a Tisza­fái Tsz-ben viszont; I— Tanácsadó orvos van, immár 6 esztendeje — ma­gyarázza Csemány Béla el­nök. — Három feladatkört tölt be dr. Boros Rózsa, aki­nek a tevékenységével na: gyón elégedettek vagyunk. Rendszeresen vizsgálja azo­kon a munkahelyeken az emberek egészségi állapotát, ahol fokozottabb az igény- bevétel, például a növény- védősöket, az állattenyész­tésben dolgozókat, a gépjár­művezetőkét. Ellenőrzi a munkahelyi körülményeket, felhívja a figyelmet, ha va­lahol problémát talál. És rendel is, a területi központ­ban erre alkalmas helyisé­geket alakítottunk ki. Ez számunkra nagyon lényeges, mert egy receptért, egy üze­mi vérnyomásmérésért nem esik kj egész napra egy em­ber. Az üzemi asszisztens viszont a mi főfoglalkozású alkalmazottunk. Az ő fel­adata az orvos melletti munka után a mentőládák feltöltése, az étkezők, a munkahelyek tisztaságának ellenőrzése, segít a munka- védelmi felügyelőnek. Na­gyon sokirányú a tennivaló­ja. — Üzemkörzeti rendelő létrehozására még nem gon­doltak? — De igen, csak egyelőre nincs rá lehetőség. Legalább is mi ezt a választ kaptuk. A tanácsadó orvos foglal­koztatásával mindenesetre az égető gondokat megol­dottuk. Segít a Vöröskereszt A megyei Teszöv 1981-ben felmérte a termelőszövetke­zetekben az üzemegészség­ügy helyzetét, aztán az el­nökségi ülésen elfogadott ajánlásokat megküldte a téeszeknek. A napirend elő­készítőjel Nagy Lászlóné volt, a Teszöv nő- és szo­ciálpolitikai előadója. Ö mondja; — A termelőszövetkezetek 1981-ben készítettek először 5 esztendőre szóló szociális tervet. így például az üzem­orvosi ellátás bővítésére 4,3 millió forintot irányoztak elő. De ezt az összeget min­den bizonnyal '»túllépik, hi­szen csak az első két évben — tavaly és tavalyelőtt — 1,8 millió forintot használ- -tak fel ilyen célra. — És ahol nincs ilyen el­látás? A könnyű függönyt kecse­sen lebegteti a szél a nyi­tott ablakon. Az orvosi ren­delő új, szép, de főként jó a felszerelése. Egy kétszár- nyas fehér vászonfüggöny mögött parányi laboratóri­um. „A rutinvizsgálatokat itt meg tudjuk csinálni. És van 12 elvezetéses EKG ké­szülékünk, vannak egyszer használható fecskendők, tűk. és tesztlapok is a szű­rővizsgálatokhoz” — magya­rázza az orvosnő, dr. Mó­ricz Erzsébet. 1980-ban a megyei ta­nács végrehajtó bizottsága az üzemegészségügyi szol­gálat feladataival kapcsolat­iban többek között kimond­ta: „Az ellátás színvonalá­nak emelése érdekében cél­szerű a szétaprózott, ala­csony óraszámú rendelések összevonása, a lehetőségek­kel összhangban a főfoglal­kozású üzemorvosok számá­rnak növelése. A kisebb és a mezőgazdasági üzemek egészségügyi ellátása érde­kében üzemkörzetek kiala­kítását kell kezdeményez­ni.” Több a munka­helyi ártalom Érdemes szétnézni az új épületiben: a rendelő mel­lett öltözőfüllkék, szépen berendezett váró, kulturá­lis mellékhelyiségek. — Hétszázezer forintba került az épület, dolgozóink két kommunista műszak bárét, összesen 100 ezer fo­rintot, adtak az építkezésre. A kórháztól kaptuk a tel­jes felszerelést. Május el­sején avattuk az új orvosi rendelőnket, — mondja Balogh József, a karcagi Magyar Bolgár Barátság Tsz üzemi pártbizottságá­nak titkára­— És az emberek elége­dettek? — Igen. régi kívánság tel­jesült. Az emberek főként annak örülnek, hogy az or­vosnőnk rendszeresen ki­jár a területekre rendelni, közben ellátja a különböző üzemegészségügyi tennivaló­kat is. K. Tóth Ferenccel, a ter­melőszövetkezet általános elnökhelyettesével arról be­szélgetünk, hogy egy kor­szerű mezőgazdasági nagy­üzemben milyen különleges veszélyforrások vannak. Ve­gyük sorra: a növényter­mesztők a szabadban dol­goznak, nyáron a túlzott meleg, télen a fagy teszi próbára szervezetüket. Még mindig sok a nehéz fizikai munka, ez pedig az emberi szervezet korai elhasználó­dásával jár. A hagyomá­nyos mellett új munkahelyi ártalmak is keletkeznek: a növényvédőszerek tárolásá­ból és felhasználásából adó­dó mérgezések. Nagy ve­szélyforrás a gépesítés, meg­nőtt a balesetveszély, külö­nösen az erő- és munkagé­pek üzemeltetésekor. Nőtt a zajártalom, főleg a tisztí­tó- és a szárítógépek mel­lett dolgozók körében. Az állattenyésztésiben fennáll a biológiai ártalom veszé­lye, az állatról emberre terjedő fertőzés, annak elle­nére, hogy ma már több­nyire a korszerű állattartó telepeken van fürdő, öltö­ző. és mindenütt kötelező a munka- és védőruha hasz­nálata. Az utóbbi években egyre több melléküzemág jött létre, ezekben különö­sen a por- és a zajártalom nagy. iMa már egy korszerű me­zőgazdasági üzemben, mint amilyen a miénk is, hiszen 19 ezer hektáron gazdálko­dunk, ugyanannyi vagy még több a veszélyes munkate­rület, miint az ipari üze­mekben. Ezért az első adan­dó alkalmat kihasználva, létrehoztuk az orvosi rende­lőt. o Korábban elég sok gond­juk volt a beruházások miatt. Pénzszűkében voltak■ — Ezt most is elmond­hatjuk, mert az 5 ezres ser- tés-szaktelepünket most bő­vítjük évi 19 ezresre, foly­— Úgy tudom a megyében lévő 55 tsz-ből 32-ben fog­lalkoztatnak ötszáznál több embert. De üzemorvos nincs mindegyikben. — Ez igaz, bár a fejlődés kétségtelenül nagy. 1980-ban 11 tsz-ben, az idén már 18 termelőszövetkezetben van üzemkörzeti orvos. Emellett több helyen töredék órák­ban rendelnek, dolgoznak a kollegák, mint például Jász- kiséren. Tiszaföldváron pe­dig szeptembertől kezdi a munkát napi 3 órai rende­léssel az üzemorvos. De sze­rintem a jövő, az üzemkör­zeteké. Kezdeményezni kell — És ez hogyan valósul­hat meg? — A termelőszövetkeze­tek kezdeményezésére. Ne­kik kell a rendelő kialakí­tásáról gondoskodniuk. Az orvos biztosítása a mi fel­adatunk. — ön szerint, hány év kell ahhoz, hogy a megye min­den nagy téeszében legyen üzetnkörzeti rendelés? — Még 5 év kell hozzá. Hangsúlyozom: mi szüksé­gesnek tartjuk ezeknek a — Ott a termelőszövetke­zetek tagjai is a községi körzeti orvosokhoz járnak- Viszont minden téesz, vö­röskeresztes alapszervezete közreműködésével, megszer­vezte az elsősegélynyújtó szolgálatot. Jelenleg a több mint 500 segélyhelyen és a 60 egészségügyi állomáson ezernél; több laktííva dolgo­zik. Csak megjegyzem: a megyében az egész* égügyi szolgálati végrehajtja a la­kosság célzott egészségügyi szűrését, A Teszöv ezt 300 ezer forinttal és egy mikro- busszal segítette éppen azért, mert mi is érdekeltek vagyunk abban, hogy tud­juk milyen a szövetkezeti tagok egészségi állapota. Ha a szűrés befejeződik, münden, bizonnyal [találunk majd alkalmat és lehetősé­get arra, hogy az orvosok­kal megbeszéljük a tapasz­talatokat, és a gondok meg­oldására közösen keressük a lehetőséget. Tény: a termelőszövetke­zetek nagy többségében a vezetőség felismerte, hogy tagjaik egészségügyi ellátá­sáról is gondoskodniuk kell. És erre sok pénzt költenek. Tisztában vannak azzal, hogy csak az egészséges em­ber tud teljes értékű mun­kát végezni. Márpedig mun­káskézre szükség van. Varga Viktória

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom