Szolnok Megyei Néplap, 1983. június (34. évfolyam, 128-153. szám)
1983-06-05 / 132. szám
1983. JÚNIUS 5. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Építészet és környezetvédelem Építészet és környezetvédelem a mottója az idei — június 5-d — környezetvédelmi világnapnak. Az ENSZ környezetvédelmi programja bizonyára nem korunk nagy építészére, Le Corbu- sder-ira kívánt emlékeztetni, de éppen a program mottója sugallja ezt. Le Corbusier tisztelte a földet, a fát, a füvet, a környezetet. ö mindenekelőtt azért tervezte a magasba az épületeket, hogy minél kevesebbet raboljon el az erdőből, s amit a mezőből, kényszerűségből mégis elvett. azt tetőkertként visszaképzelte. S álljanak lábakon a házak, hogy alattuk is zöld legyen, s függőkertekről is álmodott. Mi tagadás, félszázad múltán is idézni lehet, idézni kell őt! A világnapi jelszóból következtetve — világszerte. És Magyarországon is. Mert különcnek tekintik ma még nálunk is azt, aki az öreg hárshoz, dióhoz, a kékárnyékú fenyőhöz rajzoltatja házának terveit. Felelősséggel gondolkodók idézik, hogy valaha nagy tiszteletben tartottuk a folyót, amely halat, s az erdőt, amely vadat adott. S áhítattal ejtettük ki, hogy: anyaföld. Egyes szakemberek szerint viszont az utóbbi 40 évben meryényi területet építettünk be. Ami még talán nem lenne baj, gyarapodásunknak, fejlődésünknek is jele ez, s korszerű ipar. intenzív mezőgazdaság, a lakások nyújtotta öröm bőséggel kárpótolhat érte, ám, meggondolatlanságból, köny- nyelműségből, pazarlásból jórészt száműztük a területről a természetet is. Csete György, az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal főépítésze sorolja az emberiséget fenyegető veszedelmeket. Fegyverkezés, túlnépesedés, éhezés, környezetszennyezés. És ez utóbbi az, ami talán csak tíz, tizenöt év óta téma. Jelentősége még nem jutott el igazán milliók tudatáig. Ahová az ivóvizet lajtoskocsikkal hordják, ott talán már valami felrémlik. S ahol nem is emberkezek — árokásógépek — nyomán, hanem por, füst. gázok hatására pusztulnak a fák, ott is; talán. Az embernél kevesebbet bírnak ki a fák. Felelősen gondolkodók felidézik, hogy hajdanán csak annyit vettünk el a környezetünkből, amennyire létfenntartásunkhoz szükség volt. Az arányok azután kezdtek eltolódni. s ma gyakran mértéket sem ismerünk. Megfeledkezünk — építtetők és építők — arról, hogy nem csupán az utóbbi évtizedek, hanem száz, százötven év környezetpusztítása és környezetszennyezése halmozódott fel napjainkra annyira, hogy ma már —azt megtetézve — a kevés is sok lehet. Az ember sajátja, hogy gondolkodik, mielőtt terve- zőaszitalhoz ül, s mielőtt csákányt vesz a kezébe. Számba veszi: most a múlt mulasztásai is minket sújtanak, s hogy lépést tartsunk felismert igényeinkkel, meg kellene előznünk mindazt a kárt ami ezután következne. Ez az egyetlen járható út, ha utódainkra is gondolunk. Meg kell előznünk minden további önszegényesítést. Környezetvédelmi törvényünk van, amire a világ előtt is büszkék lehetünk. Törvény védi hazánkban a környezetet, a mezőt, a talajt a levegőt, a napfényt, a tájat. De kellően védjük-e mindezt mi magunk? Egy belső törvény igényével. Ellentmodásos a kép. Miközben egyes lakótelepeken a park, a gyep számára „nem jut hely”, s ha igen, azt gyorsan tönkretesszük, a budapesti panorámáért minden esetben szinte egy ország lakossága mozdul meg. Miközben egy-egy kisvárosunk főút járói kiirtjuk — útszélesítés címén — a gömbakácokat, öt nyárfáért a Balaton partján verik az asztalt a tanácstagok. Nagy a tervezők, a beruházók, az építészek felelőssége. Másféle gondjainkon enyhítő nagy-nagy építkezések dicsérik munkájukat, de nem mindig egyértelműen Közülük sokan az egyetemen is csak legfeljebb egy-egy „megszállott” professzor intésére gondolták végig: a telken fa is van, meg kő is van. S nem feltétlenül a lejtőt, a dombot kell a házhoz ..igazítani”, hanem talán fordítva is lehet. D. G. „Mert vidámak, vagyunké— Dr. Kaposvári Júlia: „ Azok pihennek itt, akik szamára korábban nem nyíltak táborkapuk” Drapos Béláné: „Nehéz volna fölsorolni a közreműködőket” korlátokat kellett készíteni. A pedagógusok, ápolók, gondozók, segédszemélyzet — mindenki társadalmi munkában látja el a dolgát. A konyhán dolgozók karcagi háziasszonyok, vörösikeresz- tes aktívák. Mindennap öt egészségügyi szakközépiskolás kislány tölti itt a gyakorlatát. Sokat köszönhetünk a karcagi városi kórház dolgozóinak, a város vörös- kereszteseinek, a kisegítő iskoláknak. Mindazt, amiről dr. Kaposvári Júlia és Drapos Bélá- né szólt, tömören kifejezik a „alakulótér” zászlói: az árbocokon egymás mellett lengedezik a nemzetiszínű lobogó, a vöröskeresztes és az úttörőzászló. A gyerekek? Élvezik a levegőt, az önállóságot, a finom ebédet, a napfényt. Beszédtéma a tervezett mátrai kirándulás. Az egyik fiaház előtt vidám lánycsapat: Sáros Éva, Fehér Kata. Bo- zsdk Ilona. Gönczi Jutka, Bakos Anikó, Szabadkai Erzsébet és Gulyás Edit. Ök a „nagylányok” a táborban: már tavaly is táboroztak itt Sorolják tavalyi élményeiket: a fürdéseket, a tornát, a kirándulásokat. A kérdésre — miért jó itt? — egyikőjük némi töprengés után így válaszol: — Mert vidámak vagyunk. — Vágner — Fotó: Dede Táborozás vöröskeresztes zászló alatt A hét közepén megkezdődött a karcag—berekfürdői úttörőtáborban hatvan Szolnok megyei mozgássérült gyermek és középiskolás táborozása. A tábort, amely június 14-ig tart, a Magyar Vöröskereszt megyei vezetősége szervezte, együttműködve a Magyar Úttörők Szövetsége megyei és karcagi városi elnökségével, valamint a megyei tanács művelődés- ügyi osztályával. A rokkant gyerekek szervezett táboroztatása nem tekint nagy múltra vissza Magyarországon. A Magyar Vöröskereszt ajánlása nyomán 1979-ben, a nemzetközi gyermekévben rendezték az első ilyen jellegű táborokat. Több. mint örvendetes tény, hogy Szolnok megyében az elsők között ismerték fel az ajánlás jelentőségét. Dr. Kaposvári Júlia, a Magyar Vöröskereszt főtitkár- helyettese így fogalmazott berekfürdői tapasztalatai nyomán: — Az 1979-es ajánlást követve ma már minden megyében rendeznek a vöröskeresztesek ilyen táborokat. Mindennek jelentőségét alig hiszem, hogy különösebben hangsúlyozni kellene: ezekben a táborokban olyan gyerekek üdülnek, pihennek, akik számára korábban nem nyíltak táborikapuk. S mindez nem valami féle karitatív, jótékonysági alapokon nyugszik, hanem a társadalmi igények pontos felmérésén. Ebben az évben összesen 1600 gyerek üdülhet — az ország legszebb, legkellemesebb helyein, s mindegyik tábor sok-sok társadalmi munka, önzetlenség révén jöhetett létre. Ahogy a berekfürdői tábor is... Drapos Béláné, a Vörös- kereszt megyei titkárhelyettese hozzáteszi: — Nehéz volna felsorolni, ki mivel, hogyan járult hozzá, hogy a Szolnok megyei gyerekek itt üdülhessenek. Ez a tábor sok-sok apróság révén vált alkalmassá mozgássérült gyerekek fogadására : például feljárókat, A „nagylányok” egy kis pletykára gyűltek össze A NEB megvizsgálta Telekellátás a megyében Nagy jelentőségű vizsgálat végére tett pontot a közelmúltban a megyei Népi Ellenőrzési Bizottság. Megnézték, hogy a megye — lakásépítés szempontjából kiemelt — 22 településén hogyan alakult az építési telekellátás, milyen intézkedéseket tettek a helyi tanácsok, hogy a VI. ötéves terv lakás- építési előirányzata megvalósuljon? Különösebben nem kell hangsúlyozni, hogy az ország jelen gazdasági helyzetében milyen fontos, hogy az emberek lehetőleg a saját anyagi erejükre támaszkodva igyekezzenek lakásgondjaikat megoldani. Egy ház, egy társasházi lakás építése manapság egy vagyonba kerül. Éppen ezért nem másodlagos szempont, hogy az építkezni szándékozók a pénzükért megfelelő közművesített telket kapjanak. Ezt több párthatározat, állami intézkedés szorgalmazza. Talán elég csak az MSZMP Központi Bizottság 1983. április 12— 13-i ülésén hozott határozatát. említeni, amely többek között hangsúlyozza; „Az általános lakásépítési program keretén belül az önerőből történő lakásépítést a telekgazdálkodás javításával és a jobb anyagellátással segíteni kell”. A NEB is azért tűzte programjára e vizsgálatot, hogy megállapítsa: a VI. ötéves lakásépítési tervben szereplő, magánerőből épülő családi házak, telepszerű lakások felépítéséhez szükséges közművesített telkek rendelkezésre állnak-e a megyében, azok kialakítását milyen szervezési, műszaki és pénzügyi gondok akadályozzák, és milyen intézkedések szükségesek e problémák megoldásához? Időközben az ÉVM — szintén a telekellátás és telekgazdálkodás feltételeinek feltárására, az esetleges gátló tényezők megismerésére — a megyei tanácsot átfogó vizsgálatra kérte fel. így a NEB és a megyei tanács vb építési, közlekedési és vízügyi osztálya közösen végezte a vizsgálatokat, amelyek helyszíni ellenőrzéseket, beszámoltatásokat és lakossági fórumok szervezését — amelyben sokat segítettek a Hazafias Népfront bizottságok. helyi tanácsok — jelentették. Nő az építési szándék Elöljáróban néhány általános megállapítás. Az V. ötéves tervben a megyét a magánerős lakásépítés szempontjából a kiegyensúlyozott fejlődés jellemezte. Ez az egyenletes ütem azonban az 1981-es, 1982-es években egyes településeken megváltozott, az építési kedv mérséklődött. Ebben közrejátszott, hogy többször emelkedtek az építőanyagárak, nem is volt mindig megfelelő az ellátás, és a hitelfeltételek sem változtak. Gátolta a hagyományos családiház-épí- tést az is, hogy nem volt elegendő és kellő választékú építési telek. A telepszerű 'többszintes szövetkezeti lakásépítéseknél pedig a lassú területelőkészítés és a kivitelező hiánya okozott gondot. Az ez év január 1-vel bevezetett új pénzügyi és hitelfeltételek kedvezőbb körülményeket teremtettek a magánerős lakásépítésekhe.z, ennek következtében várható. hogy megnő az építési kedv. Erre annál is inkább szükség van. mivel az állami lakásépítési lehetőségek mérséklődése miatti kieséseket a megyében is magánerős lakásépítésekkel kell pótolni. Ennek pedig alapvető feltétele a megfelelő telekellátás. A VI. ötéves tervben a megyében mintegy 8500—9000 családi ház építését tervezik a tanácsok, ehhez várhatóan 3500—3600 új állami építési telket kell kialakítani. Pontosabban 1195 telek kialakítása már megtörtént. Ahol van, és ahol nincs Egyes kiemelt településeken — például Törökszent- miklóson, Kisújszálláson, Túrkevén, Tiszafüreden, Pusztamonostoron — tervszerűen és folyamatosan gondoskodik a tanács megfelelő mennyiségű építési telekről, érzékenyen reagál az igényváltozásokra, és gyorsan, pontosan intézkedik. A kiemelt települések másik csoportjánál az állami telek- kínálat minimális, kevés új állami tulajdonú telket alakítottak ki. Egyes községekben azonban ennek ellenére sem tapasztalható házhely-' hiány — például Tiszaföldvá- ron. Jászladányban, Rákóczi- falván, Jászfényszaruban —, mert a nagy kiterjedésű és .megosztható, jmagántulai- donban lévő kertes területek mind mennyiségben, mind minőségben — az esetek többségében — kielégítik az építtetők igényét. Másutt viszont — többek között Szolnokon, Kunszentmártonban, Kunhegyesen, Cserkeszőlőn, Szajolban —, a telekkialaKÍ- tások elmaradása vagy elhúzódása gondokat okozott. Jászberényben, Karcagon Jászapátin Kunszentmártonban, Szolnokon rendkívüli mértékben csökkent az állami telekkínálat, és nagyon kevés a magántulajdonban lévő megosztható házhely is. Újszászon. Mezőtúron, Jász- árokszálláson és Jászkisérjn — mivel rossz helyen vannak a kialakított telkek —, évek óta eladhatatlanok. Viszont Szolnokon és a négy város- környéki községben rendkívüli mértékben megnőtt a Ikereslet az állami telkek iránt. És mivel ezeket az igényeket a tanácsok nem tudják kielégíteni, Szolnokon ugrásszerűen megemelkedtek a magántulajdonban lévő telkek árai. A területelőkészítési költségekhez igazodó tartós használatba vételi díj is magas, emiatt Tö- rökszentmiklóson nagyon nehezen tudták, tudják értékesíteni a tanácsi telkeket. A telekellátásban egyre inkább érezhető feszültségek feloldására Jászberényben, Karcagon, Mezőtúron, Kunszentmártonban meggyorsították a területelőkészítést, és már tavaly — rendezési tervek készítésével, előköz- művesítéssel, területek megvásárlásával — sok új állami telket alakítottak ki. Az elmúlt két évben a megyében a helyi tanácsok 20 millió forintot költöttek telekkialakításra, az OTP-nél az ennek érdekében lekötött pénz összege elérj a 35 millió forintot. A megyei tanács, hogy segítse a jobb állami kínálatot. 15 millió forintot adott a tanácsoknak a területei »készítésekhez. , Sokféle a gond Figyelemre méltó, hogy 1981-ben és ’82-ben, a tartós használatba adott telkek 19.8 százaléka a kialakult forgalmi árnál, 43,8 százaléka a bekerülési költségnél magasabb, 73 százaléka pedig a magánforgalmi árnál alacsonyabb volt. Elfogytak a belterületek, a telekigények csak újabb mezőgazdaságii földterületek igénybe vételével elégíthetők ki. Megfigyelhető egyfajta idegenkedés az állami telkek tartós használatba vételétől. Az idősebb korosztály ragaszkodik a hagyományos tulajdonhoz. De éppen a lakossági fórumokon mondták el a résztvevők: mivel (nem rendelkeznek önállóan az ilyen telek felett; mivel a tartós használatba vétgli díjat egy összegben, előre kell kifizetni, aztán a díj fokozatosan csökken, majd a kártalanítási igény teljesen megszűnik; mivel a felépítmény elidegenítése esetén nagyon bonyolult az eljárás és indokolatlan is, nem szívesen élnek az építtetők a tartós használatba vétel lehetőségével. De tapasztalat, hogy az emberek nem is ismerik eléggé a vonatkozó jogszabályokat. A gondok közé tartozik, hogy a tanácsok egy része nem szívesen veszi igénybe az OTP közreműködését a területelőkészítéshez, mivíl az növeli a telekkialakítás költségeit. Megoldást — tanácsi erő hiányában — ennek ellenére az. OTP területelőkészítő tevékenységének fokozása és anyagi eszközeinek' j-fövekvő' igénybevétele ad a megyében is. Jelentős probléma, hogy sok település nem rendelkezik szennyvízcsatorna-hálózattal. Ezért nem tudják megkezdeni a többszintes, korszerű csoportos lakásépítést. A gondok között kell megemlíteni, hogy több településen a tanácsok nem fordítanak kellő figyelmet az olyan központi, belső területek hasznosítására, amelyeken a rendezési terv alapján és magánkezdeményezéssel jelentős számú lakás lehetne megépíteni. És a hatósági munka nem segíti megfelelően a telekgazdálkodást. Keresni az új megoldásokat Ez évben és a következő két esztendőben a tanácsok 2650 telek kialakítását tervezik Szolnok megyében ehhez 160 millió forintra lenne szükség. A tanácsoknak viszont mindössze 20 millió forintjuk van erre a célra. A VI. ötéves terv második felében az OTP közreműködésével várhatóan 1700 építési telek kialakítása történik meg. 90—95 millió forint költséggel. Vagyis még mindig jelentős összeg — körülbelül 45—50 millió forint — hiányzik a házhelykialakításokhoz. A NEB javasolja, hogy minden lehetséges anyagi eszközt vegyenek igénybe a tanácsok (központi, megyei, helyi, forrást, OTP-közreműködést) a cél érdekében. Keressenek új gazdaságosan létrehozható területeket, kutassanak új megoldási lehetőségek után. A tervezett telkeket ugyanis a szükségletek kielégítése érdekében mindenképpen ki kell alakítani. Ennek érdekében több intézkedés megtételére kérte a megyei Népi Ellenőrzési Bizottság a megyei tanács vb építési, közlekedési és vízügyi osztályának pénzügyi, továbbá igazgatási osztályának vezetőjét, és az OTP, megyei igazgatóját, a Kelet-magyarországi TÜZÉP Vállalat igazgatóját, A Titász, valamint az Víz- és Csatornamű Vállalat igazgatóját is. V. V.
