Szolnok Megyei Néplap, 1983. június (34. évfolyam, 128-153. szám)

1983-06-30 / 153. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1983. JÚNIUS 30. Az ezredforduló után is Aram — lignitből A legfiatalabb korú barna­kőszén, a lignit a kis fűtőér­tékű tüzelőanyagok közé tar­tozik. Ám kitermelésével és erőművekben való elégeté­sével mégis érdemes foglal­kozni, ha nincs túl mélyen a föld alatt és megfelelően nagy mennyiségben áll ren­delkezésre. Fontos az is, hogy a hőerőmű közvetlenül a külszíni fejtés közelében le­gyen, mert a gyenge minősé­gű szén a szállítás költségét már nem bírná el. Mindezt tudták a hazai szakemberek is, amikor 1965-ben hozzá­láttak a visontai külszíni bá­nyaüzem megnyitásához, és a 800 megawattos Sagarin Hőerőmű megépítéséhez. A kazánokat már eleve úgy vá­lasztották meg, hogy alkal­masak legyenek a nem túl nagy fűtőértékű, 47—48 szá­zalék víztartalmú, 21—22 százalék hamutartalmú lig­nit eltüzelésére. Viszont eb­ből mintegy 185 millió ton­na létezéséről tudtak a bá­nyamező megnyitásakor. Fi­gyelembe véve az évi hét­millió tonna körüli szükség­letet, kiszámították, hogy kb. 26 évig (1969-től 1995-ig) lesz elegendő a szénkincs. Kál- kápolna térségében az utóbbi évek során folytatott szénku­tatás eredményeként a már fogyatkozó szénvagyon to­vábbi 700 millió tonnával bővült Ez azt jelenti, hogy a -széntermelés és az erőművi munka folyamatossá tehető az ezredfordulót követő évti­zedekre is. Óriási feladatot jelent na­pi 20—30 ezer tonna lignit kitermelése, az erőműbe va­ló elszállítása — ezt nagy teljesítményű szállítószala­gokkal oldják meg —, az ot­tani fogadása, eltüzelése, és a visszamaradt évi 2 millió tonna mennyiségű pernye és salak eltüntetése, vagyis a bányagödörbe való visszajut­tatása. Képünkön a Thorez—I. külfejtést láthatjuk a kicsi­nek tűnő, de valójában gi­gantikus méretű kotrógépek­kel, s a háttérben a jól vizs­gázott hőerőművel. Csiszolás neutronsugárral Az optikai lencsék csiszo­lása rendkívül fáradságos kézi megmunkálást igényel. A gyújtótávolság tökéletes pontossággal még így sem állítható be. Egy francia atomkutató új eljárást dolgozott ki az op- pikai lencsék előállítására. Kézi csiszolás helyett. neut­ronsugárral alakítják a len­cséket a megfelelő tulajdon- ságúakra. A neutronsugár ugyanis megváltoztatja az üveg fénytörő tulajdonsága­it. Megfelelően adagolt be­sugárzással portosan be tudják állítani a Mvánt fó­kusztávolságot. A neutron- sugárral besugárzott ré­szek kissé sötétebbé vál­nak, de ultraibolya fénnyel megvilágítva ismét vissza­nyerik eredeti színüket. A lencsének azokat a részeit, amelyeket változatlanul kí­vánnak hagyni, kadmiummal letakarják. Rózsaolaj a gyógyászatban Bulgáriában az utóbbi idő­ben igen jó eredményeket ér­tek' el a gyógyászatban a ró­zsaolajjal és rózsavízzel. Ró­zsaolajjal gyógyítottak epe­betegségeket, rózsavízzel pe­dig a foghúsgyulladást, va­lamint a fogak és a foghús ólommérgezését gyógyítot­ták sikeresen. Bőrekcémák kezelésében kitűnő eredmé­nyeket értek el olyan ke­nőcsökké*. amelyek előállí­tásához rózsavizet, rózsa­viaszt és a rózsaolaj-készí- tés egyéb melléktermékeit használták föl. Egy arckrém, amely a bolgár rózsa szár­mazékait tartalmazza, kitű­nően bevált a szőrtüszőgy jl- ladás és az allergiás arckiü­tések gyógyításában. Az egyiptomiak kedvenc ótele volt Több a húsa, mint a Gyors csatornaópftós Kaliforniában 1000 kilo­méter hosszú öntözőcsator­na épül. Egy új eljárás al­kalmazásával a munkálatok sebességét megkétszerezték. Eddig a csatorna fenekét szakaszonként betonozták ki, hogy a szükséges tágulási hé­zagok meglegyenek. Az új eljárásban korszerű beren­dezést alkalmaztak, amely- lyel a csatornafenék folya­matosan betonozható. A tá­gulási hézagokat utólag fű­részelik a betonba. Ezzel a módszerrel az eddigi napi 600 méteres teljesítmény he­lyett 1200 méteres teljesít­ményt értek el. A betonozó berendezést gyémántfűré­szekkel felszerelt hézagvágó gép követi. Kör alakú fű­részlapja 30 cm átmérőjű és 9,5 mm vastag. A gép más­fél perc alatt kivágja a 12 m hosszú és 2 cm mély ke­reszthézagot, és tovább megy a következő vágáshelyhez A frissen vágott tágulási hézagokat azután homokfú­vóval tisztítják és sűrű mű­anyagmasszával kiöntik. Ezt az eljárást betonutak építésénél alkalmazták elő­ször. Szú ellen „fogóié” Az enyhe időjárás előmoz­dítja a szúbogarak fejlődé­sét, A bogarak által különö­sen veszélyeztetett. Alsó- Ausztria és Stájerország kö­zötti határterületen 25 000 kivágott „fogófát” raktak ki. A szúbogarak a fogófák — nagyobbára lucfenyők — kérgébe rakják petéiket. Amikor a petékből lárvák lesznek, a fákat kéregtelení- tik, s a lárvákat elpusztít­ják. Ezzel az intézkedéssel a júniusi és júliusi második kirajzás is csökkenthető. Feljegyzések szerint az egyiptomiak kedvelt étele, asszonyaik szépítőszere volt a nyúl hús. A test karcsúsá­gát, az arcbőr bársonyos üde- ségét a nyúlból készült éte­leknek tulajdonították. Ter­mészetesnek tűnik hát, hogy ma sokan az étkezési „divat” megújhodásának tekintik a nyúlhús iránti érdeklődést. Valójában másról van szó. A tudomány bebizonyította, hogy a nyúlhús könnyen emészthető, biológiailag érté­kes, diabetikus hatású, ked­vező fehérjearányú, közepfes vitamintartalmú étel. A ka­lóriákban szegény és a fehér­jékben gazdag étkezési nyersanyagok után kutató konyha fedezte fel újra a nyulat. A nyúlfajok közül is a házinyulat, amely tenyészt- hetőségével, szaporaságával a vadnyúlnál tekintélyesebb húsbázist képviselhet. Emel­lett a vadnyúl húsa rostos, vörös színű, a házinyúlé fi­nom rostú és csaknem egé­szen fehér. A háztartásban a csirkehússal tartják egyen­értékűnek, mert nagyjából az elkészítési idejük is meg­egyezik. Hazánkban a házinyúl tö­megtenyésztésének alig két évtizedes múltja van. Azelőtt a porták megtűrt állata volt a nyúl, ma értékes haszonál­lat, amely szép keresetet biz­tosít a vele foglalkozóknak, és tekintélyes devizabevételt az országnak. Ehhez persze több fontos feladatot kellett megoldani: a nagyüzemi ál­latfajta kinemesítését, a leg­jobb etetési módszer, a leg­megfelelőbb takarmányössze­tétel megállapítását, a ked­vező környezeti körülmények megteremtését. A korszerűen tenyésztett házinyulak ma már pogácsák, rudacskák formájában kapják a táplá­lékot, a keveréktakarmányt, amelyet lucernából, árpából, kukoricából, földi dióból és sok más nyúlcsemegéből, vi­taminokból, nyomelemekből, antibiotikumokból állítanak össze a szakemberek. A megoldandó feladatok egyike volt a képen látható korszerű, félautomatikus ete­csontja tő- és itatóberendezéssel ellá­tott nyúlketrec megtervezé­se, amelyben könnyen tisz­tán tarthatók az értékes hú­sú állatok. A legfinomabb beavatkozások Mikrosebészetí műtétek A sebészek a legfinomabb beavatkozásokat a szem- és fülgyógyászatban, valamint a plasztikai műveletek során végzik. E szakterületeken ma már magától értetődő a mik­roszkóp alatti műtét. Ám a mikrosebészet kifej­lesztéséhez nem volt elég csupán a mikroszkóp alatti munka elsajátítása, megfele­lő eszközökre is szükség volt, amelyeket az egyre fejlődő orvosi technika bocsátott az operatőrök rendelkezésére. A szemsebészek ma már min­den nehézség nélkül meg tudnának erősíteni tűvel és fonállal egy hajszálat is, a iegvékonyabb varrófonalak­ból ugyanis csak hét szál egymás mellé rakva éri el a hajszál vastagságát! E rend­kívül vékony varrófonállal akár a hajszálereket is össze lehet erősíteni. (Habár a ki­sebb ereket újabban ragasz­tással egyesítik, végeiket te- leszkópszerűen egymásba tolván, a nagyobb biztonság kedvéért azonban felszívódó varratokkal is biztosítják a műtét sikerét.) Mikrosebésze- ti műtétnek számít például a hályogos szembe való mű- lanyaglencse-beültetés. A mikrosebészetí eszközökkel módszerekkel való kímélő beavatkozás után a hályog­műtéten átesett betegek ko­rábbi 3—4 heti kórházi tar­tózkodása 8—9 napra csök­kenthető. Ugyancsak az egy­re fejlődő mikrosehészetnek köszönhető, hogy a szemsé­rüléseknek már csupán 3—4 százaléka jár ennek a szerv­nek a teljes elvesztésével (a régebbi 25—30 százalék he­lyett). A speciális műtéti mik­roszkópokhoz, amelyek segít­ségével a bonyolult sebészeti beavatkozásokat végzik, fényképezőgépet, film- vagy tévékamerát is lehet csatla­koztatni, hogy azok is figye­lemmel kísérhessék az ope­rációt, akik nem állnak a se­bész mögött. Képünkön egy ilyen nyugatnémet gyártmá­nyú mikroszkópot láthatunk. Benzin csurig Üzemanyagtartály meglepetésekkel Egy-egy tankolás több száz forintba kerül, így a benzin­tank és tartalma iránt mind nagyobb az érdeklődés. Saj­nos vonatkozik ez a benzin­tolvajokra is, akije egy gumi­csővel könnyedén leszívják a lezáratlanul hagyott tartá­lyok tartalmát. Ahol tehát gyárilag nincs megoldva, mindenképpen kifizetődő a zárható tanksapka beszerzé­se, vagy a betöltőnyílás előt­ti kis ajtókán egy zár elhe­lyezése. Kellemetlen meglepetés ér­heti azt, aki csurig töltött tankkal a tűző napon hagyja a kocsiját: a szellőzőfuraton át kifolyik a drága — és rá­adásul tűzveszélyes — üzem­anyag. Ugyanis a töltőállo­más föld alatti tartályaiban 6—8 Celsius fokon tárolt benzin a gépkocsi tankjában a meleg hatására kitágul — az 50 literes tank tartalma például 30 foknál 51,2 literre növekszik. Jó megjegyezni: ahhoz, hogy a tartályban 1 liter kiterjedésnek megfelelő helyet szabadítsunk fel, leg­alább 10 kilométert kell megtenni. Tovább bonyolítja a helyzetet, hogy még ennyi üzemanyag elfogyasztása sem elég a túlfolyás megaka­dályozására, ha később úgy parkolunk az autónkkal, hogy az üzemanyagtöltő nyí­lás felé lejt a kocsi. Nem ajánlatos tehát színültig töl­teni. A benzintankot egyébként mindig ott igyekeznek elhe­lyezni a gépkocsikon, ahol ütközésekkel szemben a leg­biztonságosabb helyen van­nak. Ez sok problémát okoz a konstruktőröknek, hiszen az üzemanyagtartálynak nagy méretűnek is kell len­nie, mivel ettől függ az egy tankolással megtehető út hossza. A modem gépkocsi­szerkesztés elveinek megfe­lelően a benzintank legbiz­tonságosabb helye hátul, köz­vetlenül az ülés mögött és alatt van. Farmotoros ko­csiknál ez a feltétel termé­szetesen csak nagy nehézsé­gek árán teljesíthető (mint például a Skodáknál, ahol hátul van ugyan a benzintar­tály, de előre kellett vinni a hűtőt). Itt említendő meg, hogy biztonsági szempontból bizony jobb lenne a Trabant gépkocsik benzintartályát is a motorházból valahova hát­rább helyezni. Egyre több autógyártó cég készíti a benzintankot mű­anyagból, miután bebizonyo­sodott, hogy a nagy moleku­lasúlyú, nagy sűrűségű poli­etilénből készített benzintar­tály szilárdsága, merevsége, szívóssága eléri a fémlemez­ből valóét. Külön előnynek számít, hogy a műanyag tar­tály érzéketlen a korróziós veszélyre, télen a sózott utakról felcsapódó hóié sem árt neki. B. J.

Next

/
Oldalképek
Tartalom