Szolnok Megyei Néplap, 1983. június (34. évfolyam, 128-153. szám)
1983-06-21 / 145. szám
1983. JÚNIUS 21. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Tisza cipők a Szovjetunióba A közelmúltban Moszkvában tartott cipőipari kiállításon sikerrel szerepelt legnagyobb hazai cipőipari üzemünk, a martfűi Tisza Cipőgyár, a Szovjetunió régi szállító partnere. Jövőre ajánlott 200 modelljéből 33- at választottak ki a különböző szocialista köztársaságok kereskedői. A gyár most egymillió 300 ezer lábbeli 1984. évi exportjára kötött megállapodást a Tannimpex Külkereskedelmi Vállalat útján. A Szovjetunióban különösen a nők viselik szívesen a Tisza márkával ellátott lábbeliket, így az export nagyobb hányadát a valódi, illetve műbőrből és textilfelsőrészből készült női divatszandálok teszik ki. Az idén szállítottak először a gyár új termékéből a PVC gyermekcsizmákból, mintegy harmincezret A siker nem maradt el s a jövő évre már százezer pár melegbélésű gyermekcsizmára érkezett megrendelés. A Tisza Cipőgyár nemcsak a jó minőséggel, hanem a szállítási határidők pontos betartásával is elismerést vált ki a Szovjetunióban. A jászladányi Vegyesipari Szövetkezet faipari üzemében évente 28 millió forint értékben gyártanak az Agria Bútorgyár részére kisbútorokat A megyei külkereskedelmi megbízott Önmagában nem csodaszer, de... Június elsején — az országban a nyolcadikként — kezdte meg munkáját a Külkereskedelmi Minisztérium Szolnok megyei megbízottja. Feladatairól. a megyéből származó export növelése érdekében kihasználható lehetőségekről kérdezte meg szerkesztőségünk Ko- leszár Istvánt, a KKM megbízottját. — Véleménye szerint miért volt szükség az új intézmény, a megyei megbízottak hálózatának megszervezésére? — A hálózat kiépítése szerves része az állami külkereskedelmi szervezet korszerűsítésének. A cél elérése érdekében történtek már lépések, ilyen volt például a korábbinál kevésbé specializált vállalatok megalakítása, vagy a termelők külkereskedelmi jogának szélesítése. A tervek szerint a megbízottak révén közvetlenebb kapcsolat alakulhat ki a külföldi piaci igények ismerői és a kis üzemek között is- Így az országban jobban feltérképezhetők azok a termelési kapacitások, amelyek hasznosíthatók a külföldi valutáért értékesíthető termékek gyártására. — Nagyon is elképzelhető, hogy például egy-egy kis szövetkezet azért nem kerül ki a világpiacra, mert az illetékes külkereskedelmi vállalat nem tudta, hogy ott mit iképesek elkészíteni, a szövetkezetiek pedig gyakorlat híján nem tudták eldönteni, kihez forduljanak az export ügyében. De volt, és van egy másik gond is: kis forgalomnövekedést hozó üzlettel a kereskedők nem szívesen bíbelődnek... — Kétségtelenül így van, és ezt a nehézséget a megbízottak tevékenysége egyedül nem is szüntetheti meg. De, mint mondottam, az új intézmény megteremtése csak része a külkereskedelem szervezeti korszerűsítésének. Kétségtelenül változtatni kell az érdekeltségi viszonyokon is. Azt sem szabad azonban elfelejteni, hogy a megyei megbízottak egy csomó „terhet” levesznek a kereskedők válláról. „Házhoz szállítják” az exportképesnek ítélt terméket, területüket jól ismerve képesek megmondani, a határokon túlról érkező vevő hol remélheti a kívánt gyártmány elkészítését. Az sem lényegtelen, hogy a tevékenységi kör szigorú kötöttségeinek enyhülésével a külkereskedelmi cégek mind jobban egymás versenytársaivá válnak, mind inkább szükségük lesz a jól informált területi megbízottakkal együttműködni— A megbízott hogyan szerzi információit? — Igen jól meg kell ismerni a megye üzemeit, kitűnő kapcsolatokat kell kiépíteni a szakosodott külkereskedelmi vállalatokkal. Az általános információkhoz pedig a Külkereskedelmi Minisztériumban kéthetenként megtartott értekezleteken juthatunk hozzá. A megbízottak a KKM vállalatfelügyeleti főosztályának dolgozói. i— Önök segítségével tehát enyhíthető a termelői és a kereskedői oldalon egyaránt meglevő információhiány? — Kétségtelenül, sokkal többre azonban egyelőre nem vállalkozhatunk, külkereskedelmi jogunk nincs. A két fél közelebb kerülésének igazi módja az lenne, ha a megyében nagyobb érdekeltséggel rendelkező kereskedelmi vállalatok képviseleti irodát nyitnának. A továbblépés egyik lehetséges útját én ebben látom. — Rövid ténykedése alatt milyen tapasztalatokat szerzett 'a megyében, mik a közeljövő feladatai? — Elsősorban a megye iparát, mezőgazdaságát kell alaposan megismernem, hogy egy-egy ötlet megvalósításának, a termékek piacra kerülésének menedzselésére vállalkozhassak. Az ismerkedésre pedig hónapok sem elegendők. Egy-két dolog azonban már eddig is történt. Egyik külkereskedelmi vállalatunk például — mert határokon túli vevője lenne — százezer pár cipő elkészítésére keres gyártót, tárgyalás kezdődött kis volumenű. a közvetítő kereskedelmet kikapcsoló gyümölcs- export megszervezésére is. Megkezdtem egy. a jövő hónap végén megtartandó táj- értekezlet előkészítését- Ezen a külkereskedelmi vállalatok képviselői és a Szolnok megyei termelők találkoznának, ismernék meg egymás igényeit, lehetőségeit. A legfontosabb feladatom persze az, hogy elfogadtassam a személyemet, még inkább a sikeres együttműködés esetén munkámmal nyerhető előnyöket. — Egy utolsó praktikus kérdés. A Külkereskedelmi Minisztérium megbízottját hol érheti el, aki segítségére számít? — A megyei tanács ipari osztályán találtak helyet számomra, személyesen vagy telefonon itt kereshetnek meg a jövendő partnerek képviselői. VSZJ Tegnap kezdődött Közgazdász vándorgyűlés Tegnap Dunaújvárosban megkezdődött a 12. közgazdász vándorgyűlés. A kétnapos konferencia plenáris ülését dr. Csikós Nagy Béla államtitkár, a Magyar Közgazdasági Társaság elnöke nyitotta meg. A Dunai Vasmű kultúrtermében zajló tanácskozás vitaindítóját „A magyar gazdaság szervezete és intézményi rendszere” címmel Hetényi István pénzügyminiszter és dr. Markója Imre igazságügyi miniszter tartotta. A plenáris ülés után a szakemberek hat szekcióban a magyar gazdaság kormányzati és intézményi módszerét, a termelő vállalatok érdekeltségének továbbfejlesztését. a kisvállalkozások szerepét, a külgazdasági kapcsolatok hatását, a vállalati fejlesztés, készletezés, valamint a kereskedelmi szervezet megújításának lehetőségeit vitatják meg. * * * A kétnapos országos közgazdász vándorgyűlésen — tegnap vette át a Széchenyi Emlékérem kitüntetést Tolna Károly, a Magyar Közgazdasági Társaság megyei szervezetének elnökhelyettese, a társaság keretéiben végzett eredményes munkája elismeréseként. A mezőgazdasági építőtáborokban ÖSZTÖNZÉS ÉS JUTALMAZÁS . Tegnap nyitottak az ifjúsági építőtáborok; a mező- gazdaságban 81 helyen dolgoznak a fiatalok, az idén 47 ezer diák részvételével számolnak a mezőgazdasági nagyüzemek. A szerződéseket a megyei KlSZ-bizott- ságok és az üzemeltető gazdaságok április végéig megkötötték. A táboroztatás egységes elvek szerint történik, kétoldalú szerződések alapján. A turnusok időtartama általában két hét, de az igények és a lehetőségek szerint lehet szervezni egyhetes, illetve háromhetes építőtábort is. A MÉM-től kapott tájékoztatás szerint a jutalmazási rendszer alapelvej 1983- ban is változatlanok. Az építőtáborok jutalmazási alapját a fiatalok munkateljesítményei alapján elszámolható munkabér és a táborozó fiatalokat terhelő költségek (naponként és fejenként ötven forint) kü- lönbözete adja. Változott viszont a munka feltételrendszere és a jutalmazási alap felosztása. Az idén az a terv, hogy a szerződéskötések alapján, valamint jobb munkaszervezés révén a napi bruttó átlagkereset országos átlagban érje el a száz forintot. Az építőtábo- rozók jutalmazását — a fizikai dolgozók alapbérének megállapítására vonatkozó rendelkezések alapján — a munka mennyiségének és minőségének figyelembevételével állapítják meg. A jutalmazási alap felhasználásáról a táborvezetőség, a tábortanács bevonásával közösen dönt. Az idei évtől — a KISZ KB határozata alapján — lehetővé tették a jutalmazási alap egy részének mozgalmi, politikai és diákcélokra történő felhasználását. A brigádversenyben legjobb eredményt elért fiatalok — a munkaverseny értékelése alapján — elnyerik a Kiváló Brigád címet, és tárgyjutalomban részesülnek. I Keddi jegyzetünk I Szolnokiak Szolnokért A megyeszékhely lakosai, vállalatai, intézményei, szocialista kollektívái az elmúlt évben több mint 75 millió forint értékű társadalmi munkával járultak hozzá Szolnok szépítéséhez, csinosításához. Intézmények fenntartása, karbantartása, járda- és útépítés, új létesítmények készítése, parkrendezés, játszótér-, sportudvarépítés, íme a tavalyi listából egy kis ízelítő. Jó, jó mondhatja az olvasó, de sok-e ez az összeg, vagy kevés. Ha az ország tizenöt—húsz legnépesebb városának hasonló mutatóit vizsgáljuk; nincsen szégyellni - való: az eredmény, a lakosonként átlag a legjobb hat közé minősít. Ha viszont néhány jászsági kis- és nagyközség, esetleg Tiszaszentimre tavalyi eredményeihez hasonlítom ezt a számot, kitűnik korántsem jelent túlszárnyalhatatlan csúcsot a 75 millió. Ami az idei terveket illeti, a Hazafias Népfront városi bizottsága és a városi tanács illetékesei összeállítottak egy sokszorosított listát, amelyben intézményenként, parkonként, játszóterenként, autóbuszvárónként felsorolják a feladatokat, amelyekhez a lokálpatrióta szolnoki kollektívák, lakosok segítségét, támogatását kérik. Hosz- szú és tartalmas ez a lajstrom, kerítésépítés, betonozás, játékkészítés épDÚgy szerepel benne, mint parképítés, intézményfenntartás és -bővítés, továbbá szakipari, illetve segédmunkák garmadával. A városban 74 tanácstagi körzet van, ami egyúttal 17 népfrontkörzetet is jelent. Azaz egy HNF-körzethez — a nagyságtól függően — két-öt tanácstagi körzet tartozik. Mindez azért érdekes, mert minden körzeti népfronttitkár, taModell-példa — egy egészen más régióból. Hogy, hogyan nem — de mindenképp a tehetsége révén — egyik napról a másikra a művészetvilág tagja lett a hajdani esztergályos. S mert kezdőként a keresetéből nem igen futotta arra, hogy kollégáit egyszer-egyszer vendégül lássa, utazgasson, elegánsan öltözzön — fóliázni kezdett, jószágot tartott. Hogy tartani tudja azt a „színvonalat”, amit érzése szerint elvár tőle környezete. Mondhatnánk úgy is, mindent megtett a látszatért. Az osztályfőnök miután végigkérdezte osztályát: ki mit csinál a vakáció alatt — csóválta, csak csóválta a fejét. A gyerekek egymásra citáltak, olyannyira, hogy annak aki szünidei „csúcsként” mindössze egy kéthetes balatoni szakszervezeti üdülést tudott megnevezni már-már szégyenkeznie kellett. Hogyisne, mikor volt aki csak lezserül annyit mondott, hogy „valahová a tengerpartra megyünk”. A hatodik B. osztály elnézően mosolygott, amikor Irén közölte, hogy ő a nyár egyik felét az egyik nagymamájánál tölti, a másik felét pedig a másiknál. A nagyszülei falun élnek, elég idősek nácstag tudja, hogy a kerületében hol kellene sürgős kétkezi vagy gépi segítség. Persze feladatot lehet kérni, illetve vállalni egy-egy intézménynek a vezetőjénél is, esetleg a városi tanács műszaki osztályán, de mégis az a legszerencsésebb, ha a munkára vállalkozók egyenesen a ti- szaligeti Közterületfenntartó Intézményt keresik fel. Itt ugyanis függetlenített, társadalmi munkafelelős gyűjti össze, egyezteti a jelentkezéseket. Ha az idei legégetőbb feladatokat, nézzük; jó lenne, ha az intézmények, vállalatok, iskolák kivétel nélkül rendbe tennék közvetlen környezetüket, az előttük húzódó utcafrontot, teret. A lakosok kétkezi ereje, szakmai ügyessége pedig a parkok, a lakótelepek környékének, a játszóterek karbantartására, csinosítására szükségeltetik a legjobban. A városban például 693 ezer négyzet- méter belterületi parkot tartanak nyilván, és ennek a rendszeres gondozása nehezen képzelhető el a lakókollektívák, lépcsőházak emberei segítő szándéka nélkül, legyen az kaszálás, füvesítés, faültetés vagy a játszótér szépítése. Nem beszélve arról, hogy a tiszta, virágos megyeszékhelyért azok tehetnek a legtöbbet, akik itt, ezen a településen élnek. És mivel ennek a 79 ezer embernek a döntő többsége szereti a szép környezetet, a rendezett tereket, utcákat, elképzelhető, hogy az idén teljesített társadalmi munka értéke ismét hetessel, sőt, talán ennél nagyobb számmal kezdődik. Feltéve, ha a várospolitikai elképzelésekhez sikerül megnyerni a szolnokiak többségét. D. SZ. M. is már, nagy a kert, segíteni kell a jószágok gondozásában, a gyümölcsszedésben. S ezen a nyáron a két nagyobb testvére megy táborozni, kirándulni. Az osztályfőnök csóválta a fejét, mert Irén mondandója úgy hatott az osztályban, mint ama híres rossz tanuló felelete Karinthy humoreszkjében. Pedig itt egy jó tanuló felelt; az élet nevű tantárgyból — jelesre. A többiek? Lehet, hogy itt-ott rátettek egy „lapáttal” ; a Magas-Tátra helyett „csak” a Bakony- ba mennek, Portorozs helyett pedig Abádszalók- ra; s az is valószínű, hogy sokan szüleik komoly erőfeszítésének köszönhetik a státuszszimbólummal felérő üdülést. Mindenesetre az osztályt elborította valami átlátszatlan máz, amelyet néhány mondattal, akármilyen pontos szóval nemigen tudna levakarni a mégoly zseniális osztályfőnök sem. Így hát a tanár úrnak eszébe jutott esztergályos művésszé lett osztálytársa, s csak annyit mondott: „Jó vakációt gyerekek, vigyázzatok magatokra; aztán majd szeptemberben elmesélitek, hogy volt, mint volt a nyáron.” Vágner János Vakáció—de hogyan?!
