Szolnok Megyei Néplap, 1983. június (34. évfolyam, 128-153. szám)
1983-06-18 / 143. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1983. JÚNIUS 18. I Arcképvázlat I II halk szavú ügyvéd Kevés túlzással azt mondhatom, hogy fellázadtak Szolnokon az egy éve átadott Bajcsy-Zsilinszky úti lakások tulajdonosai a lakásszövetkezeti közgyűlésen. Elkeseredett indulatos felszólalások, közbekiabálások a hideg lakások, a rosszul záró ajtók, ablakok, a göcsörtös falak miatt. Tehetetlennek, becsapottnak érezték magukat. Közömbösséggel, mulasztással vádolták a szövetkezet választott vezetőit. A kivitelező beperelését követelték. A lakók egy csoportja pedig közölte: kilép a szövetkezetből. Az elnök feidúl- tan elrohant. Az elszabadult indulatok csak azután kezdtek valamelyest csillapodni, amikor a szövetkezet jogásza, dr. Korpás László szót kért. Megfontoltan, pontosan fogalmazott, logikusan és világosan érvelt. Mégsem hittem abban. hogy ez a lassú komótos beszédű, halk szavú ember megtudja győzni igazáról, jószándékáról, hozzáértéséről, az általa javasolt megoldás helyességéről a teljes joggal háborgó jelenlévőket. Tévedtem. Akkor nem mondta, később tudtam meg, hogy milyen paradox helyzetben volt, amikor őt vonták kérdőre a lakástulajdonosok az ésszerűtlen, egymásnak ellentmondó, a gyakorlati alkalmazásuk során igazságtalan helyzeteket teremtő szabályok miatt, öt, aki a laikus szenvedő alanyoknál is jobban tudja, hogy mennyire fontos volna megváltoztatni jónéhányat a lakásszövetkezetre vonatkozó paragrafusok közül. Nemcsak kesereg miatta, hanem a változtatást is próbálja sürgetni. Feleségével, aki a szövetkezet főkönyvelője, egy országos pályázatra készített, tanulmánynak is beillő munkában részletesen megindokolta kifogásait és javaslatait. A pályázaton első helyezést ért el. Egy szakmai lapban, a Magyar Jogban lakásszövetkezeti gazdálkodás szabályairól publikáltak meglehetősen kritikai hangvételű cikket. Gyakorló jogász, aki nem hagyja annyiban és nem veszi tudomásul szó nélkül a jogi anomáliákat — ritka kivétel. Különösen az állandóan rohanó, időzavarral küszködő ügyvédek között, akiknél bár lassacskán kitapintható a szakosodási tendencia kezdete, a többség még minden jogágat érintő ügyben megbízást vállal. Még akkor is, ha mindenkinek van olyan kedvenc jogterülete amellyel többet foglalkozik, amelyben jobban elmélyül, tudományos igényű szakcikkek megírására már nemigen futja sem az idejükből sem az energiájukból. Korpás ügyvéd hogy került a rnka kivételek közé? — Hobbim a töprengés. Szeretek búvárkodni a jogirodalomban, megismerni a jogszabályok hátterét, a jogalkotók szándékát, amely olykor-olykor, sajnos, nem tükröződik elég pontosan paragrafusokban vagy a gyakorlatban. Legutóbb a lakásszövetkezettel kapcsolatos néhány jogszabály bosszantott fel. Régebben más. Nehezen tudom őt elképzelni bosszúsnak, dühösnek, idegesnek, de úgy vélem, irigylésre méltó tulajdonság, ha valakit szakmájának problémái úgy bosszantanak fel, hogy helyet kér és helyet kap gondolatainak, véleményének a szakirodalomban. Kutatott, elmélyült más témákban is, amelyeknek semmi közük sem volt a bosszúsághoz. Egy tanulmány a Szolnok megyei Forradalmi Törvényszékről, amely a Tanácsköztársaság idején működő proletár bíróságokról szól. (A tanulmányból megismert tények adták az ötletet, hogy a szolnoki megyei bíróság épületében emléktáblát állítsanak a szolnoki Forradalmi Törvényszék tiszteletére). Egy másik dolgozat a Szolnok megyei ügyvédek résztválla- lásáról L918—19-ben, s egy harmadik, amelyet egyik kolléganőiével írt a munkás- mozgalom kiemelkedő alakjáról. dr. Szana Antal ügyvédről. — Mindig érdekelt az igazságszolgáltatásunk múltja is, különösen azok a korszakok, amelyeket nem kell szégyellni. Szana Antal nemcsak arra volt méltó, hogy utcát nevezzenek el róla Szolnokon, hanem arra is, hogy életét, munkásságát papíron is megőrizzük az utókornak. Ki vállalkozna egy ilyen feladatra, ha nem hivatásának valamelyik örököse. — Tizenöt éve ügyvéd, kilenc éve a szolnoki II. számú Ügyvédi Munkaközösség vezetője, hét éve, hogy rábízták három megye ügyvédjelöltjeinek felkészítését a szakvizsgára, a legutóbbi választások óta a Szolnok megyei Ügyvédi Kamara egyik elnökhelyettese, tagja az Országos Ügyvédi Tanács oktatási bizottságának, elvégezte a marxista—leninista esti egyetemet, filozófiát, vallástörténetet, a világnézet és az etika összefüggéseiről tanult a szakosítón. 1980 óta tanácstag és elnöke az Ügyrendi és Igazgatási Bizottságnak, nem folytatom, még felsorolni is sok. És győzni, közben ügyvédkedni, merthogy valamiből meg is kell élni? — Hát így egyszuszra felsorolva lehet, hogy ijesztő a lista, p>edig pusztán arról van szó. hogy szakmai ismereteimet, tapasztalataimat, ha igényt tartanak rá, igyekszem sok helyütt hasznosítani. Egyik sem megy a másik rovására. Sőt, nagyon is szervesen összekapcsolódnak, kiegészítik egymást, hiszen minden tisztem és társadalmi megbízatásom összhangban van a jogi képzettségemmel, a kenyérkereső munkámmal, amit azért én inkább hivatásnak mondanék. Kovács Katalin Uszoda épületelemekből A tervek szerint augusztus 20-ra új uszodával és egy fedett kis tanmedencével bővül a túrkevei strandfürdő. Az uszoda szabvány méretű, 33,3 méter hosszú, így sportolásra, versenyek lebonyolítására is alkalmas. A 2 méter 40 centiméter mély medencébe alulról 64 nyíláson keresztül állandóan áramlik a víz. A túlfolyókon kicsorgó vizet szűrés, tisztítás és fertőtlenítés után tiszta vízzel felfrissítve újra a medencébe engedik. A létesítmény érdekessége. hogy a magas talajvízszint miatt a földfelszínre épül univáz épületelemekből. Az uszodát úgy alakították ki. hogy télen sátortetővel lefedhető legyen. A SZEMÉLYZETIS Az idősebbek fülében még ma is kellemetlenül csengő szó. Akik megélték az ötvenes éveket, nehezen felejtik el a szóhoz tapadó rossz ízeket. A személyzetis egykoron az emberek előtt afféle mindentudó élet-halál ura volt. Hogy már régen nem az, mindannyian tudjuk. Mégse lehet tagadni, hogy a személyzetis és a személyzeti munka körül ma is szép számmal akadnak misztikumok; akadnak, akik úgy vélik, a személyzetis dolga annak a páncélszekrénynek a kulcsát őrizni, amelyben ki tudja, miféle akták tornyosulnak az emberek legbensőbb titkairól. Holott egészen más a dolga. Például a Kötivizignél... Kelemen Béla, a Középti- szavidéki Vízügyi Igazgatóság személyzeti és oktatási osztályának főmunkatársa készségesen vállalja, hogy munkájáról a nyilvánosság előtt beszéljen, pedig nem könnyű időszakokat él az igazgatóság. — Nincsenek titkok — mondja a személyzetis. — Igazgatóságunknál 1981-ben átszervezés kezdődött, amely még ma is tart, és a teljes nyilvánosság előtt zajlik. Az átszervezés, miután együttjár bizonyos beosztások megszüntetésével, közvetlenül érinti az emberek nagy részét. Ha ehhez azt is hozzávesszük, hogy egyes területeken óhatatlan létszámcsökkentésre is sor került és kerül még, vitathatatlanul kényesnek látszik a téma. Az elmúlt két évben tizenegy százalékos létszámcsökkentést hajtottunk végre, az idén további két százalékot kívánunk csökkenteni. — Nem éppen népszerű feladatj bizonyárba sok dolgozóban elégedetlenséget pált ki. — Kétségtelen, hogy voltak és lesznek kisebb viták, ám tapasztalataink szerint a jól előkészített átszervezést megértéssel fogadják. Egyébként se az volt a célunk, hogy elküldjünk dolgozókat, aki akart, maradt. A létszámcsökkentés azt jelenti, hogy például megszüntettünk egy szakaszmérnökséget, a jászkisérit. Az ott dolgozóknak felajánlottuk, hogy az igazgatóságunk más területén kapnak munkát, az új munkahelyre elszállítjuk őket. Akiknek ez nem felelt meg, például amiatt, hogy nem kívántak a lakóhelyüktől távolabb dolgozni, igyekeztünk a helyi üzemekben, szövetkezetekben munkát szerezni. Magyarán: senkit nem tettünk ki az utcára. De a szervezeti korszerűsítést végre kell hajtani akkor is, ha itt- ott nem aratunk vele osztatlan sikert. — A jó előkészítés mit jelent pontosan? — Az átszervezés előtt, idejében, csoportok alakultak, amelyek minden területen felmérték, hol, milyen változtatásokra lesz szükség. A csoportok tagjai között különböző szintű vezetők, később főelőadók, előadók kaptak helyet. A felmérések elkészülte után kezdtük meg kidolgozni a szervezzed korszerűsítés konkrét feladatait. — Vagyis azt, hogy például melyik osztályvezetőt kell „lefokozni”? — Nem. Elsősorban azt, Tóth János árgus szemekkel figyeli, pontosan jegy- zem-e a beosztását: személyzetis és népművelő a jász- alsószentgyörgyi Petőfi Termelőszövetkezetben . — Nincs akkora létszámunk, hogy csak személyzetis legyen valaki — magyarázza a „kettős” munkakört. — Mindössze 1200 a tagok száma, az állományi létszám pedig csak 830 — teszi hozzá. — Ez esetben kizárólag a személyzetis Tóth Jánossal szeretnék beszélni. Mi az ars poeticája? — Erre könnyű felelni: minden embert igyekszem alaposan megismerni, a problémáival. örömeivel együtt. Nem szeretek az íróasztal mögé bújni, annál inkább közvetlen kapcsolatot kiépíteni a szövetkezet dolgozóival.- Egyszerűen megy, mert Jászalsószentgyörgyön érettségiztem, azóta is itt dolgozom, és jó előiskolának tarhogy a huszonnyolc szervezeti egységből, tehát osztályból, szakaszmérnökségből, üzemből melyiket kell megszüntetni, mint önálló egységet. — De hát ez mégiscsak azzal járt együtt, hogy aki ezelőtt osztályvezető volt, most nem az ... — Ügy van. Ám mégse tekintettük „lefokozásnak?, és az érintettek se érezték annak. Hiszen csak a beosztása változott az egykori osztály- vezetőnek, a feladatköre és a fizetése változatlan maradt. Nem tagadom, akadt; aki rangfosztásnak vélte, viszont az emberi hiúságot, az egyén sértettségét nem vehetjük átszervezési alapnak, összevontunk osztályokat és nyilvánvaló, hogy egy osztály élén nem állhat két osztályvezető. Dönteni kellett, a döntésben sokan vettek részt, tehát körültekintő volt. Pillanatnyilag tizenöt osztályunk van, a számukat' az idén is csökkenteni akarjuk, de hangsúlyozom, hogy rendkívül körültekintően. — Milyen szerepet kapott az átszervezésben a személyzeti osztály? Gondolom, mindenkivel nem tudtak elbeszélgetni, hiszen több mint kétezren dolgoznak a Kötivizignél. — Az osztály feladata volt arra ügyelni, hogy a vezetők, a munkahelyi vezetőkről van szó, miként hajtják végre a rájuk bízott területen az átszervezést. Ahol kellett, segítettünk, javaslatokat tettünk. — Egy ilyen változás, amikor vezetői beosztások szűnnek meg, magától adja a kérdést: van-e szükség a káder- utánpótlás nevelésére? — Rossz kérdés. Persze, hogy van. És igazgatóságunk gondoskodik is róla, hiszen a fiatalítás nálunk is elkérül- hetetlen és folyamatos. A vezetői utánpótlást igyekszünk „házon belül” megoldani. Jelenleg 33-an tanulnak egyetemen vagy főiskolán, nyilvánvalóan közülük többen is vezetők lesznek majd. A most nálunk dolgozó huszonnégy pályakezdő diplomásról rendszeresen készülnek minősítések, mert a káderutánpótlásban figyelembe vesszük őket. Fokozatosan tanulják meg a vezetői feladatokat, kipróbáljuk mindegyiküket a másmás posztokon, és csak az arra rátermetteket nevezzük ki valamilyen szintű vezetővé. A rátermettség nem kizárólag a szakmai tudást jelenti, persze elsősorban azt, de a jó vezető szervezni is tud, politikailag is képzett, és önálló döntésre alkalmas. tóm, hogy voltam művelődé- siház-igazgató. A főiskolán népművelő szakot végeztem, három éve kerültem a téesz- hez. A személyzeti munka titkaiba beavattak a vezetők és segített a szakirodalom. Különösen mostanában elég sok tanulmány jelenik meg, amely a személyzetiseknek készül, illetve ők is haszonnal forgathatják. Nem akarok szerénytelen lenni, de magam is végeztem egy felmérést, amely ha netán nyilvánosságra kerül, segíthet a személyzeti munkában más területeken is. — Miféle felmérésről van szó? — Amiből szándékaim szerint kiderül a tagság gondolkodásmódja a munkához való viszonyáról, kiderül politikai állásfoglalása, kulturális igénye, embertársaihoz fűződő kapcsolata, aktivitása és véleménye latról a környezetről, amelyben él. Tesztlapot állítottam össze, és kiosztottam a dolgozók húsz százalékának a segédmunr kástól a legfelsőbb vezetőkig. A kérdésekre névtelenül válaszoltak, és már most nyilvánvaló, hogy a lapok részletes feldolgozása után nagy segítséget adnak az őszinte válaszok a szövetkezet vezetőinek. — Milyen kérdések szerepeltek a ^tesztlápon? — Talán az izgalmasabbak közül néhányról. Választ vártunk arra a kérdésre, hogy „a munkaideje hány százalékát tölti munkával?” Ha többen is hatvan-nyolcvan százalékot írtak be, hiba lehet a munkaszervezéssel. Egy másik kérdés azt firtatta, hogy „véleménye szerint miért végeznek az emberek társadalmi, politikai, közéleti tevékenységet?” A kérdésre adott válaszok elgondolkodtatóak. A nyolc lehetséges válasz közül! a megkérdezettek huszonegy százaléka húzta alá, hogy „valami előnyhöz akar jutni (jobb beosztás, kényelmesebb munka stb.)” Vagyis a többségben még mindig félreértések élnek a többlet- feladat-vállalásról. — Minden bizonnyal hasznosítható következtetéseket vonhatnak le a kérdőívek feldolgozása után, de feltehetőleg vannak közvetlen, mondhatni hétköznapi feladatai ií a személyzetisnek. — Természetesen. Például a káderutánpótlás előkészítése, amely szövetkezetünknél elsősorban a szakmai képzéssel azonos, öt évre szóló beiskolázási tervünk van. Ennek része, hogy szerződést kötöttünk harminc fiatallal, akik nappali tagozatos szak- középiskolába és szakmunkásképzőbe járnak, tíz különböző szakmát tanulnak. Előkészítő tanfolyamokat szervezünk a szakmunkás- vizsga megszerzésére felnőtt dolgozóink körében. Az utóbbi három évben százan szereztek szakmunkás-bizonyítványt; van, aki a harmadikat. Gazdasági szempontok is vezetnek bennünket, amikor a traktorosoknak mezőgazda- sági gépszerelő szakmunkásbizonyítvány megszerzését segítjük elő. A szövetkezet jól jár, mert a traktoros télen a műhelyekben dolgozhat, de jól jár az egyén is, mert .ha egyszer egészségügyi okokból lekerül a traktorról, van szakma a kezében. Az ictéin indítunk cipőfelsőrészkészítő és szarvasmarha-tenyésztő szakmákban vizsgára felkészítő tanfolyamot. — A személyzeti munka egyik kényes része a minősítés, hiszen általában több évre szól, senkinek se mindegy, mi áll benne. — A termelőszövetkezetben hatvanöt dolgozóról készül minősítés: a főágazatvezetők, az ágazatvezetők, a telepvezetők, a műszakvezetők és a belső ellenőrök a minősítettek. A gyakorlat az, hogy a magasabb beosztású minősíti az alacsonyabb beosztásút, persze nem egyedül, hanem a pártalapszervezet titkárával és a munkahelyi vezetővel közösen. Vannak, akik testület előtt minősülnek, például a pártvébén vagy a gazdasági testületi ülésen, így aztán még nem akadt arra példa, hogy a minősített ne fogadta volna el a róla megfogalmazott véleményt, hiszen több ember nem tévedhet egyszerre. És a minősítés mindig segítő szándékú, a hibák se azért szerepelnek benne, hogy jól a fejére olvassuk őket valakinek. JJincs szükség általánosításra, hiszen csupán két, egymástól eltérő népgazdasági ág személyzetise szólalt meg. A következtetés azonban nem merész: szó sincs arról, hogy a személyzetis munkája kimerülne ama bizonyos páncélszekrény kulcsának őrzésében. Ugyanakkor mégis kulcs a személyzetis munkája: az emberi sorsok, a munkahelyi dolgozók jobb sorsának nyitogatásához. Bendó János ...és a szentgyörgyi Petőfi Tsz-ben
