Szolnok Megyei Néplap, 1983. június (34. évfolyam, 128-153. szám)

1983-06-17 / 142. szám

1983. JÚNIUS 17. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Jámzapát/n Ismét fogynak a putrik 1,8 milliós költséggel—Ingyen telek az igénylőknek—Rábeszélés is kell A házak valóban szépek, s bennük a 48 négyzetméter alapterületű lakások az úgy­nevezett csökkentett igény­szintnek felelnek meg. Egy házban két egyszobás, kony- hás, kamrás, fürdőhelyiség­gel ellátott lakrész van, tá­gas udvarral, tüzelőtároló­val. A szobák parkettásak, az udvarokon mindenütt víz­csap, a lakásokat egymástól kerítés választja el, és min­denütt ott vezet a járda szürke betonszalagja. A két­szer két lakás műszaki át­adása tegnap megtörtént, néhány nap múlva négy ci­gánycsalád otthona lesz. Kik kapják? Ezt ott jártunkkor még nem tudta senki. A társadalmi bizottság — amelynek tagja a tanácstag, a Hazafias Népfront, a KISZ, a Vöröskereszt képviselője — ma délelőtt ül össze és dönti el, hogy a sok igény­lő közül ki szorul rá legin­kább. A feltétel: olyan csa­ládok kaphatják ezeket az állami lakásokat, ahol a csa­ládfő — objektív okok miatt — nem tud dolgozni, és ahol sok a gyerek. Jászapátin manapság mint­egy ezerkétszáz cigányember él, — ez a lakosság több mint 10 százaléka. Közülük a munkaképes korú férfiak 85 százaléka dolgozik, míg a nőknek csupán 30 százaléka rendelkezik állandó munka- viszonnyal. Az elmúlt 16 év­ben 100 lakást vásárolt, il­letve épített a tanács az úgy­nevezett C-akció keretében. De a Dankó-telepen 11 put­riban még mindig nyolcvan- ketten élnek, és a régebben vásárolt lakások közül 26 időközben életveszélyessé vált. Ezt a négy közművesített állami lakást a nagyközségi tanács a megye által adott pénzből — mintegy 1,8 mil­lió forintból — építette a költségvetési üzemmel. Ez­által 3 putrit lehet felszá­molni, és egy életveszélyes­sé vált lakásból ide költöz­tethetik a családokat. Emellett a C-akció kere­tében további hat lakás épül a most elkészültek szomszéd­ságában. A telkeket a tanács ingyen adta tartós használat­ra az építtetőknek, akik va­lamennyien munkaviszony­ban állnak, és vállalati tá­mogatással, saját kötelező előtakarékossággal vágtak neki az új otthon teremtés­nek. Mivel ők még tavaly kezdték a lakásépítést ígv nem kaphatták meg azt a kedvezményt, amely az új rendelkezések szerint a C- akcióban résztvevőket janu­ár 1-től megilleti. Azaz 1983. január 1-től előtakarékos- Ságként az építkezési költ­ség 10 százalékával kell rendelkezniük a C-akcióbun résztvevőknek, és megkap­ják a szociálpolitikai kedvez­ményt is. amely a gyerme­kek számától függően elér­heti az építkezési költség 45 százalékát. Ez a 6 lakás június 30-ra lesz kész. De ezen a telepü­lésrészen — az Ilona-telenen — még további 10 ház építé­séhez tud adni ingyen tartós használatra telket — egyen­ként 390 négyzetméterest — a tanács. Remélik, hogy lesz­nek, akik belevágnak az új otthon teremtésébe, mivel most már igazán kedvezőek az építési feltételek. A nagyközségi tanács an­nak idején úgy tervezte, hogy a Dankó-telepen lé­vő putrikat 1985-re síkéiül felszámolniuk. Ma már lát­ják: ez csak akkor valósul­hatna meg, ha további állami lakásokat építhetnének. de erre egyenlőre nincs lehető­ség. V. V Fotó: N. ZS. Az Ilona-telepi új cigány­lakások. A kép (első sarká­ban azok a putrik láthatók, amelyek ma is ott állnak a Dankó-telepen Kukoricatárolás hűtéssel Hűtve tárolnak már kilenc hónapja nagy mennyiségű szemes kukoricát a bakony szombathelyi termelőszövet­kezetben. A Tatai Hűtőtech­nika Ipari Szövetkezet a Bá­bolnai Iparszerű Kukorica- termelő Közös Vállalat meg­rendelésére készített ilyen célra alkalmas ipari hűtőket, amelyeket most nagyüzemi körülmények között vizsgáz­tatnak a gazdaságban. Az eddigi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a hazai mezőgazdaságban még új­donságnak számító rendkívül gazdaságos, és a hűtve tá­rolt termény mikrobiológiai- lag kifogástalan minőségű. A kilenc hónapja hűtve tárolt, kitűnő állapotban le­vő termény hőmérséklete mindössze 7,5 fokos. A tá­rolóba beépített tatai hűtő­gépek hideg levegőt fújnak a kukoricára, egy géppel na­Jegyzőkönyv aláírásával zárult tegnap Budapesten Selmeci Lajosné belkereske­delmi miniszterhelyettes és Dymitru Petrescu, a román belkereskedelmi miniszter első helyettesének tárgyalá­sa. A kétoldalú belkereske­delmi munkacsoport magyar és román társelnökei átte­kintették az 1983. évi belke­pi tizenegy vagon szemet le­het a kívánt hőmérsékletre lehűteni. Ha a tárolóba ke­rülő kukorica nedvességtar­talma magasabb, például 21 százalékos, akkor öt fokra hűtik le, ha viszont tizenhét százalékos, akkor a tíz fokra történő hűtés is elegendő ahhoz, hogy a termés minő­ségi károsodás nélkül tartó­san megmaradjon. Az új módszer nagy elő- nve, hogy a tárolásra kerülő kukoricát nem kell az egyéb­ként szokásos víztartalomra megszárítani. Már a nagyobb nedvességtartalmú kukori­cát is lehet raktározni. A kedvező tapasztalatok alapján más gazdaságok is készülnek az új tárolási technológia bevezetésére. A tatai ipari szövetkezet továb­bi négy hűtőberendezés gyár­tását kezdte meg. reskedelmi választékcsere alakulását, s megállapították, hogy az idei tervet mind.vét fél időarányosan teljesítette Elhatározták, hogy jövőre tovább bővítik az áruházi cseréket és az azonos ren­deltetésű cikkek választék­cseréjét. Befejeződött a harcászati gyakorlat Sikeresen befejeződött a Magyar Néphadsereg kije­lölt törzseinek és csapatainak — tartalékos hadkötelesek bevonásával — megtartott harcászati gyakorlata. A behívott tartalékos hadköte­lesek leszereltek. Magyar—szovjet viziigyi tárgyalások Valentyin Korzun, a Szov­jetunió Hidrometeorológiai és Környezetellenőrzési Ál­lami Bizottságának elnökhe­lyettese június 13—15. kö­zött tárgyalásokat folytatott Budapesten Varga Miklós­sal, az Országos Vízügyi Hi­vatal elnökhelyettesével. A tárgyalások során egyez­tették a két szerv között meg­kötendő vízügyi műszaki-tu­dományos együttműködési egyezmény tervezetét és az együttműködés l990-|ig ter­jedő programját. Eszerint közös munkákat terveznek a hidrológiai jelenségek előre­jelzési módszereinek kidol­gozásában és matematikai modellezésben, továbbá az előrejelző és tájékoztatási szolgálat automatizálásában. Tovább bővül az áruházi csere r r __________MEHKAPTAR V AGY________________ D ARÁZSFÉSZEK? Elhullott méhekke! teli tepsik Tiszaigar, jú­nius 6-a, délelőtt 11 óra 15 perc. Özvegy Mattya- sovszky Jánosné és Bencze Gábor- né bérelt portáju­kon bontani kezd­ték a kaptárakat. Mivel három hé­tig vándoroltak egyik méhlegelő- •ről a másikra, s mindenütt „terí­tett asztalt” talál­tak — bőséges gyűjtésre számít­hattak. Ehelyett: a rostaszövetes ráma alatt 2—3 ujjnyi vastagon méhhullák! El­pusztult méhek a kaptárak alján! A gazdák lába a földbe gyökere­zett. Nekünk is; mi­kor később ott jár­tunk még négy, kupacosán megtelt tepsit hordtak ki az udvarra. Kimúlt rovarok sö­tétlő haimai, a méhésztanyát átjáró furcsa bűz ... A kaptárak kapuinál az életben maradottak (elsősor­ban a dajkabogarak) húzták, vonszolták, cibálták kifelé elpusztult társaikat. Az egyik méh hátán fetreng, lá­baival kapálózik, görcseitől- kínjaitól igyekszik szabadul­ni ■ — Pedig olyan de olyan gyönyörűek voltak — ingat­ja fejét az özvegyasszony — majd szétvetették a kap­tárukat. öröm volt kijön­ni... Ebből élünk ... Ez a mondat üt meg első­ként Láposj Sándor tiszasző- lősi, ugyancsak több évtize­de méhészkedő gazda portá­ján is. Az eddig elpusztult állatok műanyag zsákban. — S 'ki tudja, mennyi vissza sem tért. Ma 9-e van, látja, még mindig pusztulnak, mondja idegesen. — Egy fiókos konténerem és 36 nagyboconádi kaptá­rain van örvény határában- 153 méhcsalád. Egyre csak pusztulnak ... jóformán az életművem válik semmi­vé... Pedig már készülőd­tem a napraforgóra, repcé­re. Optimális feltételek ese­tén kaptáranként minimum 40—50 kilogramm mézet pergethettem volna. Így? Mentem a menthetőt. Ter­mészetesen bejelentettük -társaimmal a tanács, a téesz, a biztosító illetékeseinek az esetet. És persze szóltunk az állatorvosnak. A baj bekövetkezett, ké­zenfekvő a kérdés: mi volt a kiváltó ok? Dr. Balogh Sándor tiszaörsi körzeti or­vos: — Még aznap, fél egy kö­rül hívtak a méhészek- Mit mondjak, döbbenetes lát­vány tárult elém. Azok a rovarhegyek... A lépsejt alján barnásfekete virágpor — kétségtelen, hogy mákról származott. Jelentettük az illetékeseknek utasításukra mintát vettünk, fotók és szakvéleményezés kíséreté­ben elküldtük a Debreceni Állategészségügyi Intézetbe. Ott mondják ki a végső szót. A tiszafüredi körzeti főál­latorvos, dr. Bártfai István szakvéleménye egybevág ti­szaörsi kollegájával: a mé­hek pusztulását erős ideg­méreg okozta. És néhány megelőző intézkedés hiánya. Kinek nem lett volna sza­bad ezt elmulasztani? A szálak a tiszafüredi Hámán Kató Termelőszövetkezethez vezetnek. K. Szabó Miklós, a növényvédelmi ágazat irá­nyítója : — A mákbarkó veszélyes ellenfelünk, hagyományosan Wofatoxszal védekezünk el­lene. Abádszalókról kértünk repülőgépet péntekre- De a pilóta — műszaki javítások miatt — csak hétfőn tudott jönni. Közben a rekkenő meleg kipattantotta a má­kot, virágba borult a tábla. Erre nem számítottunk. Ar­ra sem, hogy a környéken másutt nincs virág, s a hét­végén akácozásból hazatele­pülő gazdák méhei mind erre a táblára tájolnak. K. Szabó Miklós, mint mondja, értesítette az illeté­keseket. s azokat a méhésze­ket is, akik bejelentkeztek nála. (Utóbbi azt jelenti, hogy ha a méhész valamely tsz területére telepít, köteles ezt bejelenteni.) — Az a baj, hogy ezt jó- néhányan „elfelejtették”. Mi tagadás, sokuk fegyelme­zetlen. Hétfőn 6-kor kezd­tük a szórást, fél nyolcra végeztünk. Vegyszereznünk kellett, mert az a háztáji tábla száz ember jövedel­mét érinti. És a méhészek? Több mint két tucat tiszafüredi és kör­nyékbeli gazdát sújtott ki­sebb-nagy óbb mértékben a kár. akik közül néhány egyáltalán nem kapott érte­sítést. A biztosító és a me­gyei szaktátkár viszont ka­pott levelet, telex- és tele­fonhívást, de csak másfél hét után „érnek rá” szem­lézni. (?) Az eset legfőbb bűnöse kétségkívül a máktakarmá- nyos, más néven a mákbar­kó. Alattomos fúria, szívós parazita. Tudvalevő, hogy az ilyen és hozzá hasonlók okozzák a legtöbb bajt. Min­dig s mindenütt. Ellenük te­hát védekeznünk kell! A „hogyan” is nyilvánvaló: úgy irtandók. hogy a hasz­nosak megmaradjanak. Nem mindig sikerül. Ennek okán bolydultak föl a méhkaptá- rak. Ez évben először Tisza- burán (3-án tudósítottunk róla), aztán Tiszagyendán s Kunhegyesen (állítólag nem lehet kideríteni a tettes ki­létét, s bizonyára beje­lentés nélkül permetezett), most pedig Tiszafüred és környékén. A bajt értetlen­ség, nemtörődömség okozta, a méreg nemcsak a méhek testét roncsolja, hanem az emberek idegeit is. Vélt és valódi igazságok indáznak, nem könnyű hát eligazodni. Ami tény: cirka 1200—1500 méhcsalád esett áldozatául a felelőtlenség­nek. Szorgalmuk révén még 2—4 vagon méz gyűlhetett volna a kaptárakba, mely a Hungaronektór közvetítésé­vel csaknem 70—140 ezer dollár bevétel. Nem tagadom, elfogult vagyok az ügyben, mert sze­retem a méheket: egysze­rűek, dolgosak. Tavaly 18 ezer tonna mézet adtak — a csaknem negyvenezer mé­hész közreműködésével — a népgazdaságnak, ami forint­ban kifejezve hatszázmillió forint, Eladásával nyolc- tíz százalékkal részesülünk a világpiac forgalmából. Viasz, méz, pempő, propolisz, méhszurok — közel húszmil­lió dollár exportbevétel a népgazdaságnak. Több mil­liárd forint terméskiesést okozna, ha a méhek nem poroznák be kultúrnövé­nyeinket. S méhészeinknek Egy marék fájdalom. Kaptáranként még 40—50 kilogramm mézet gyűjthettek volna A növényvédelmi és agro­kémiai szakfelügyelőt, And- rássy Lőrincet késő este ta­láljuk otthon. — Ha nem lettem volna tanulmányi szabadságon, pontosabban államvizsgát tenni Keszthelyen, bizonyára nem következik be ez a tra­gikus eset. Mert a füredi áfész évente 13—15 vagon mézet vásárol föl a környék­beli méhészektől, ami nagy érték. Ezt érte most veszte­ség. Miért? Virágos kultúrát reggel permeteztek, mégpe­dig igen erős szerrel. Mind­ez hiba volt. A körhírelés sem történt meg, és enge­délyt is kellett volna kérni, vagy tőlem, vagy a szolnoki növényvédelmi állomástól. A dózis mennyiségéről szólva: mindegy, hogy 2,7 vagy 3 li­tert használtak föl, egy li­tertől is elpusztultak vol­na... nemcsak a házi, ha­nem a vadméhek. s más hasznos rovarok, sőt na­gyobb állatok is. Továbbá: alkalmazhattak volna gyen­gébb hatású mérget, mivel alapelv: csak méhkímélő el­járással szabad eleget tenni a növényvédelem követelmé­nyeinek. És bizony a méhé­szek sem „szentek”, be kel­lett volna jelentkezniük. Summázva: fokozottabb együttműködésre van szük­ség. hiszen a növénytermesz­tőknek és a méhészeknek együtt kell élniük, nélkülöz­hetetlenek egymás számára! „Egyre csak pusztulnak .. szól az a nemzetközi elis­merés, melynek jegyében augusztus 25—31. között Bu­dapesten rendezik meg a méhészeti világkongresszust, illetve kiállítást. A leírtak ismeretében ki- nek-kinek beosztása, lelkiis­merete szerint, el kell dön­teni: mire van szükség? Méhkaptárra vagy darázs­fészekre? Azaz: kölcsönös felelősségen, az előírások vagy ha úgy tetszik játék- szabályok betartásán alapu­ló együttműködésre, amely­ből közös haszon származik, vagy pedig mindezek ellen­kezőjére? A válasz nem le­het kétséges. Sz. Tamás Tibor Fotó: T. Katona László Fölbolydullak a méhkaptá- rak. mert lakóiknak egysze­rű és célszerű kis életrend­jét tragikus események bo­rították föl. Most riadtan rajzanak, csapongnak, ver­gődnek a méhek. Oda a nyu­galmuk, idegesek. Miként a méhészek. De ne vágjunk a dolgok elébe!

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom