Szolnok Megyei Néplap, 1983. június (34. évfolyam, 128-153. szám)

1983-06-17 / 142. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1983. JÚNIUS 17. Gromiko beszéde a szovjet külpolitikáról A Szovjetunió mindent megtesz az erőegyensúly megőrzéséért A Szovjetunió Legfelső Tanácsának ülésén az SZKP KB Po­litikai Bizottságának tagjai szavaznak: az elnökség elnöké­vé Jurij Andropovot választják. Képünkön: (az első sorban) Dmitrij Usztyinov, Nyikolaj Tyihonov és Jurij Andropov; (a középső sorban) Viktor Grisin, Dinmukhamed Kunajev, Vlagyimir Scserbickij; (a felső sorban) Borisz Ponomarjov és Gejdar Alijev. (Telefotó — KS) gi integrációban és a nem­zetközi szocialista munka- megosztásban. A Szovjetunió a Varsói Szerződés tagállamaihoz ha­sonlóan fejleszti testvéri együttműködését Mongóliá­val, Kubával, Vietnammal, Laosszal és Kambodzsával. Erősödnek kapcsolatai Ju­goszláviával. A Szovjetunió szolidáris azzal a harccal, amelyet a Koreai Népi De­mokratikus Köztársaság vív az ország békés, demokrati­kus egyesítéséért. Az SZKP és a szovjet állam őszintén óhajtja a kapcsolatok fej­lesztését és megszilárdítását valamennyi szocialista or­szággal — mutatott rá Gro­miko. A Szovjetunió továbbra is azt kívánja, hogy á kölcsö­nösség elve alapján normali­zálódjanak kapcsolatai a Kínai Népköztársasággal, és megkeressék a kétoldalú kapcsolatok fokozatos kiszé­lesítésének lehetőségeit. A szovjet külügyminiszter felhívta a figyelmet arra, hogy az osztályellenség to­vábbra is erőfeszítéseket tesz azért, hogy meggyengít­se, s ha sikerül, szétzilálja a szocialista közösséget. A szo­cialista országok ellen poli­tikai és gazdasági intézkedé­seket kezdeményeznek, ideo­lógiai felforgatáshoz folya­modnak, és olyan módszere­ket alkalmaznak, amelyek megengedhetetlenek az ál­lamközi kapcsolatokban. Ez különösen élesen mutatkozik meg a Lengyel Népköztársa­sággal kapcsolatos nyugati .politikában! Lengyelország mint vezetői aláhúzták, s mint szövetségesei, a Varsói Szerződés tagállamai is kije­lentették — a szocialista kö­zösség elválaszthatatlan ré­sze, és az is marad. A szocialista országoknak a békét és a nemzetközi biztonságot szolgáló politi­kájával az agresszív impe­rialista erők irányvonala áll szemben, amely a nem­zetközi helyzet veszélyes ki­éleződésének forrása — ál­lapította meg Gromiko. — Mindez annak a következ­ménye. hogy az Egyesült Ál­lamók külpolitikáját most a világuralmi ábrándokat ker­gető körök képviselői irá­nyítják. Ennek tulajdonít­ható az amerikai politiká­ban bekövetkezett irányvál­toztatás, amelynek célja a katonai erőfölény megszer­zése. Gromiko emlékeztetett rá, hogy a második világhábo­rú óta eltelt időszakban a Varsói Szerződés és a NATO között erőegyensúly alakult ki, biztosítva a nemzetközi stabilitást. A Szovjetunió a jövőben is mindent megtesz azért, hogy megőrizze ezt az egyensúlyt. Gromiko kitért a nukleá­ris háború veszélyének csök­kentését szolgáló szovjet ja­vaslatokra, külön kiemelve azt a kötelezettségvállalást, hogy a Szovjetunió nem al­kalmaz elsőként atomfegy­vert. A Szovjetunió joggal vár el hasonló lépést más nukleáris hatalmaktól is. A NATO-országok azonban megpróbálják csökkenteni e kötelezettségvállalás j el ént ő- ségét, arra hivatkozva, hogy a Szovjetunió állítólag fenn­tartja magának a jogot a hagyományos fegyverzetek bevetésével végrehajtandó támadásra. Ezt az érvet mi sem cáfolja jobban, mint a Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének prágai ülésén elfogadott fel­hívás. hogy a Varsói Szer­ződés és a NATO szerződés­ben mondjon le az erőszak egymás ellen való alkalma­zásáról, és vállalja a békés kapcsolatok fenntartását. A szovjet külügyminiszter beszédében szólt a hadásza­ti fegyverzet korlátozásának és csökkentésének, valamint az európai közepes hatótá­volságú nukleáris fegyverek korlátozásának problémájá­ról. Megállapította, hogy az e kérdésekről Gemfben folyó szovjet—amerikai tárgyalá­sokon az Egyesült Államok obstrukciós politikát foly­tat egyoldalú leszerelést kö­vetel a Szovjetuniótól. Washington továbbra is azt kívánja, hogy a hadá­szati fegyverzetnek csak egyes. általa kiválasztott összetevőit csökkentsék, más összetevőket viszont ne érintsen a megállapodás. Ily módon arra törekszik, hogy megbontsa a szovjet hadászati potenciál kialakult szerkezetét, önmaga pedig szabad kezet kapjon a hadá­szati fegyverzetének fejlesz­téséhez. Az amerikai maga­flz atomfegyverek elterjedésének megakadályozásáról Szovjet—amerikai konzultáció (Folytatás az 1. oldalról) hagyták az előterjesztést, és határozatot hoztak arról, hogy Jurij Andropovot az Elnökség elnökévé választ­ják. Jurij Andropov köszönetét mondott a Legfelsőbb Ta­nács küldötteinek e tisztség­re történt megválasztásáért. Kijelentette, hogy az iránta megnyilvánult bizalmat úgy tekinti, minit a lenini kom­munista párt és eszméi irán­ti bizalom megnyilvánulását. Hadd biztosítsam Önöket arról, hogy a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksé­ge elnökének tisztét betöltve minden erőmet, tudásomat és tapasztala tomat arra hasz­nálom fel, hogy becsülettel igazoljam az önök bizalmát — mondotta az SZKP KB főtitkára, a Legfelsőbb Ta­nács Elnökségének elnöke. A Legfelsőbb Tanács teg­nap megvitatta és egyhangú­lag jóváhagyta Andrej Gro- mikónak, az SZKP KB Po­litikai Bizottsága tagjának, a miniszterelnök első helyette­sének, külügyminiszternek a nemzetközi helyzetről és a Szovjetunió külpolitikájáról szóló előterjesztését. Az er­ről hozott határozat felhí­vással fordul az Egyesült Ál­lamokhoz, Nagy-Britanniá- hoz, Franciaországhoz és a Kínai Népköztársasághoz, hogy mind mennyiségi, mind minőségi szempontból fa­gyasszák be valamennyi nuk­leáris fegyverüket. A Szovjetunió — hangzik a határozatban — úgy véli, hogy ha az érintett országok eleget tennének a felhívás­nak, ez jelentős mértékben előmozdítaná a nukleáris fegyverrel rendelkező álla­mok közötti bizalom erősö­dését. A Szovjetunió remé­li, hogy azok, akikhez a fel­hívás szól, építő szándékkal és felelősségérzettől áthatva fogják megvizsgálni a javas­latot. A nemzetközi helyzetről, a szovjet állam külpolitikájá­ról tartott beszámolót tegnap a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának ülésszakán And­rej Gromiko, az SZKP KB Politikai Bizottságának tag­ja, a Szovjetunió Miniszter- tanácsa elnökének első he­lyettese, külügyminiszter. Az SZKP Központi Bizott­ságának és a Szovjetunió kormányának a nemzetközi helyzetről, a legidőszerűbb külpolitikai problémákról al­kotott értékelését ismertetve Gromiko megállapította, hogy a Szovjetunió legfőbb célja a háborús veszély megszün­tetése, a béke megszilárdítá­sa. A nemzetközi események napjainkban két ellentétes irányzat hatására alakulnak — mondotta. — Az egyik a béke megőrzésére és megszi­lárdítására, a másik alapjai­nak aláásására törekszik. A Szovjetunió, a többi szocia­lista ország, az államok túl­nyomó többsége, köztük nem szocialista társadalmi rend­szerű országok is, egyértel­műen kiállnak a béke mel­lett. Emlékeztetett arra, hogy a szovjet külpolitikai kezde­ményezések számos nagy horderejű nemzetközi szer­ződésnek és egyezménynek vetették meg az alánját. Ezek a hatvanas és hetvenes évek­ben kötött szerződések mind a mai napig megfelelnek rendeltetésüknek. Kiemelte a stratégiai fegyverzetek terü­letén kötőt, szovjet—ameri­kai megállapodások különle­ges jelentőségét. Andrej Gromiko a továb­biakban hangsúlyozta, hogy az SZKP és a szovjet állam nolitikájában mindig meg­különböztetett, elsődleges helyet kapott és kap a jövő­ben is a szocialista orszá­gokhoz fűződő testvéri ba­rátság és együttműködés. A Szovjetunió a szocialista in­ternacionalizmus elvei alap­ján szakadatlanul erősíti szoros sokoldalú kapcsolatait a szocialista országokkal, ak­tívan részt vesz a gazdasá­Június 14—16-án Moszk­vában megtartották az atomfegyverek elterjedésé­nek megakadályozásával kapcsolatos szovjet—ameri­kai konzultációk újabb for­dulóját. A megbeszéléseken szovjet részről Andranvik Petrosz- janc, a Szovjetunió Állami Atomenergia Bizottságának elnöke, Vlagyimir Petrovsz- kij nagykövet, a szovjet kül­ügyminisztérium kollégiu­mának tagja, amerikai rész­ről pedig Richard Kennedy különleges megbízatású nagykövet és Richard Wil- liamson nagykövet vett részt. Richard Kennedyt és Ar­thur Hartmannt, az Egyesült Államok moszkvai nagykö­vetét a konzultációk ideje alatt fogadta Georgij Kor- nyijenko, a Szovjetunió kül­ügyminiszterének első he­lyettese. A moszkvai tárgyalásokon megállapodtak abban, hogy folytatják az eszmecserét az atomfegyverek elterjedésé­nek megakadályozásáról. tartás rugalmassága tehát csak látszólagos, és nem te­szi lehetővé kölcsönösen el­fogadható megállapodás megkötését. Az Egyesült Ál­lamoknak azonban éppen ez a törekvése. Számítását ar­ra alapozza, hogy a közvéle­ményt félrevezetve semlege­sítse a washingtoni háborús készülődés ellenfeleinek egy­re növekvő táborát — mu­tatott rá Gromiko. Andrej Gromiko az ame­rikai fegyverkezési tervek, a nyugat-európai rakétatele­pítés bizonyítékainak nevez­te a legjelentősebb tőkés ál­lamok^ vezetőinek williams- burgi taláükozáján elfoga­dott nyilatkozatot és a NA­TO külügyminiszteri taná­csának állásfoglalását. En­nek kapcsán leszögezte, hogy a Szovjetunió önmaga és szövetségeséi biztonságának védelmében — miként ezt a szovjet kormány május 28-i nyilatkozata is bejelentette — rákényszerül védelmi ké­pességeinek erősítésére. Vá­laszlépései azonban kényszer szülte intézkedések lesznek, amelyek egyetlen célja, hogy megakadályozzák az erő­egyensúly megbontását. A szovjet külügyminiszter megállapította azt is hogy még nincs késő, meg lehet állítani a nemzetközi hely­zet veszélyes irányba fejlő­dését. Az első. ésszerű lé­pésként meg lehetne álla­podni a nukleáris fegyverek további felhalmozásának megállításában, mennyiségi és minőségi befagyasztásá­ban. Az új nukleáris fegy­verfajták létrehozásának le­hetőségét megszüntetné, az atomfegyverek elterjedését még hatékonyabban gátolná az ilyen fegyverekkel foly­tatott kísérletek teljes és ál­talános betiltása. A Szovjet­unió véleménye szerint fel kell újítani az erre vonat­kozó megállapodás kidolgo­zásáról kezdett tárgyaláso­kat, amelyeken rajta kívül az Egyesült Államok és Nagy-Britannia vesz részt. A Stevjetunió véleménye szerint intézkedéseket kell tenni annak érdekében, hogy megakadályozzák a fegyver­kezési hajsza új irányba, újabb rakétaelhárító fegy­verek létrehozása irányába történő fejlődését. Ezért azt javasolta az amerikai kor­mányzatnak, hogy szovjet és amerikai tudósok, szakértők közösen vitassák .meg az ilyen rakétaelhárító rendsze­rek létrehozásának esetleges következményeit. A javas­latra mindeddig nem érke zett válasz. Rendkívül fontos feladat­nak nevezte Andrej Ciomi- ko egy oilyan nemzetközi szerződés megkötését is, amely megtiltaná, hogy bár­mely fegyverfajtát eljuttas­sanak a világűrbe. A Szov­jetunió azonban kész ennél is továbblépni, és olyan megállapodást kötni, amely általában megtiltja az erő­szak alkalmazását a világ­űrben. Erről akár rögtön hajlandó tárgyalásokat kez­deni. Az előadó ezután szólt a Szovjetuniónak más társa­dalmi berendezkedésű orszá­gokhoz, ezen országok cso­portjaihoz fűződő kapcsola­tairól. Beszéde végén Andrej Gromiko megállapította: a Szlovjetunió már csaknem négy évtizede békében él, s ez a párt és az ország nem­zetközi tevékenységének, le­nini külpolitikájának hatal­mas eredménye. Az SZXP és a szovjet állam továbbra is minden tőle telhetőt meg­tesz a béke megóvásáért, s aki ezért a magasztos ügyért küzd, az mindig maga mel­lett tudhatja a Szovjetuniót, a szovjet népet. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának tegnap kezdő­dött ülésszaka befejezte el­ső munkanapját. Az ülésszak első napján Gejdar Alijev, az SZKP KB Politikai Bizottságának tag­ja, a Szovjetunió Miniszter- tanácsa elnökének első he­lyettese előterjesztette a dol­gozó kollektívákról, s azok­nak az üzemek1, vállalatok, szervezetei^ irányításában betöltött szerepe növeléséről alkotott törvénytervezetet. Ma a Legfelsőbb Tanács ennek a törvénytervezetnek a vitájával folytatja munká­ját. Kádár János és Losonczi Pál üdvözlő távirata Jurij Dndropovhoz Jurij Vlagyimirovics Andropov elvtársnak, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága főtitkárának, a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége elnökének Tisztelt Andropov elvtárs! A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizott­sága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és a ma­gunk nevében elvtársi üdvözletünket és őszinte jókíván­ságainkat küldjük Önnek a Szovjet Szocialista Köztársasá­gok Szövetsége Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége elnökévé történt megválasztása alkalmából. A Szovjetunió Kommunista Pártja vezetésével a szov­jet nép korszakalkotó vívmányokat ért el az új társada­lom építésében, hazája felvirágoztatásában. Töretlenül halad a lenini úton. Következetesen hajtja végre az SZKP XXVI. kongresszusának nagy jelentőségű határo­zatait. A Szovjetunió minden erejével az emberiség béké­jének megőrzését, a szocializmus, a társadalmi haladás, a nemzeti függetlenség ügyének előbbre vitelét szolgálja. A Szovjetunió e nemes céljai megvalósításában ön­nek, tisztelt Andropov elvtárs, kiemelkedő szerepe van. Világszerte őszinte megbecsüléssel tekintenek sokoldalú tevékenységére, amelyet az SZKP Központi Bizottsága fő­titkáraként a szocializmus, a béke és a haladás érdeké­ben kifejt. A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsé­ge Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége elnökének magas tiszt­jére történt megválasztása a szovjet kommunisták, a szovjet nép Ön iránti bizalmának méltó kifejezése. Szi­lárd meggyőződésünk, hogy a szovjet állam e felelősség- teljes posztján végzett tevékenysége is jelentős hozzájá­rulás lesz a kommunista jövőt formáló terveik valóra váltásához, a szocializmus és a béke erői egységének és együttműködésének elmélyüléséhez az egész világon. A Magyar Szocialista Munkáspárt, a Magyar Népköz- társaság, a dolgozó magyar nép a proletár internaciona­lizmus eszméiéhez híven őrzi, gondosan ápolja országaink megbonthatatlan testvéri barátságát és a jövőben is min­dent megtesz sokoldalú gyümölcsöző együttműködésünk továbbfejlesztése érdekében. Kívánunk önnek jó erőt, egészséget, további kima­gasló sikereket a szovjet nép, a béke és biztonság javára, a Magyar Népköztársaság és a Szovjetunió testvéri barát­sága érdekében kifejtett tevékenységéhez. Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke Amerikai képviselőház Elutasították a kormány megajánlás! javaslatát Az amerikai képviselőház szerdán 216:202 arányú sza­vazással elutasította a Rea­gan-kormányzat megajánlá- si javaslatát a vegyi fegyve­rek gyártásának felújítására. A kongresszus 14 évvel ezelőtt megtiltotta a hadügy­minisztériumnak, hogy ilyen fegyvereket állítson elő. A Reagan-kormányzat, termé­szetesen a Szovjetuniót rá­galmazva vegyi hadviselési eszközök alkalmazásával, megpróbálta hatálytalanítani ezt a tilalmat. Weinberger hadügyminiszter mintegy 150 millió dollárt kért az amerikai vegyi hadviselési apparátus és a fegyverek korszerűsítésére. Ebből szer­dán a képviselőház 114,6 milliót kategorikusan meg­vont a kormánytól, s ezzel gyakorlatilag elutasította a vegyi fegyverek gyártásának felújítását. Ugyancsak szerdán a kép­viselőház elutasított egy kí­sérletet a B—1 bombázók költségvetésének megvonásá­ra. A javaslat, amelyet 255:164 arányban utasítottak el, elhalasztotta volna az atombombázók építésére szánt 6,2 milliárd megadá­sát. Lengyelországba érkezett a pápa II. János Pál pápa tegnap délután öt óra után néhány perccel Varsóba érkezett. A pápa kettős minőségben érkezett hazájába: mint a Vatikán államfője és mint a katolikus világegyház veze­tője. A lengyel és vatikáni zászlóikkal feldíszített var­sói repülőtéren államfőnek kijáró katonai tiszteletadás­sal köszöntötték. Jelen volt az állami vezetés számos tagja, élükön Henryk Jab- lonskival, az államtanács el­nökével. Az egyház részéről a püspöki kar tagjai fogad­ták. élükön Józef Glemp bíborossal. Lengyelország prímásával. Ott voltak a lá­togatás alkalmából Varsóba érkezett külföldi egyházi ve­zetők köztük Lékai László bíboros, esztergomi érsek, Magyarország prímása. A pápa fogadására megjelentél; parlamenti képviselők, a ka­tolikus szervezetek vezetői, valamint a Varsóban műkö­dő diplomáciai képviseletek vezetői. Üdvözlő beszédében Hen­ryk Jablonski kijelentette, hogy a mostani látogatás a lengyelországi helyzet nor­malizálásának újabb bizo­nyítéka, és minden bizony • nyal hozzájárul a belső bé­ke szilárdításálhoz. Kifejez­te azt a kívánságot, hogy a látogatás messzemenően szolgálja a békét, a megér­tést és az együttműködést a lengyelek és a világ min­den népe között. A pápa köszönetét mon­dott Jablonskinak az álla­mi, és Glempmek az egyházi vezetés részéről kapott meg­hívásért. Mint mondotta, ma, az ország számára nem könnyű időszakban minden lengyelhez jött el, békét kí­vánva a lengyel hazának. Az egy órán át tartó re­pülőtéri ünnepség után a pápa és kísérete a fellobo­gózott varsói utcákon, több tízezer ember sorfala között a belvárosban levő Szent János székesegyházba ment, hogy misét celebráljon a két évvel ezelőtt elhunyt Wy- szynski bíboros emlékére.

Next

/
Oldalképek
Tartalom