Szolnok Megyei Néplap, 1983. június (34. évfolyam, 128-153. szám)
1983-06-02 / 129. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1983. JÚNIUS 2. Körkép Szerves kémia tegnap, „A kémiáé a jelen és a jövő!” „A vegyészet meghódítja a világot!” Ilyen és hasonló jelszavak bűvöletében égett ország-világ a hatvanas évek elején. (E sorolt íróját is e láz űzte annak idején a legdivatosabbnak számító vegyipari technikumba.) Ma mintha csökkenne ez a közlelkesedés, a mikroelektronika, a mikrobiológia, a lézer, az űrkutatás, a génsebészet és a többi azóta „felfutott’’ ágazat mellett mintha elszürkülne a kémia iránti érdeklődés . .. Nézzük hát meg: mi is valójában a kémia, azon belül is az izgalmasabb ágazat, a szerves kémia jelene és jövője? A felelet keresésében segít dr. Kajtár Márton docens, az Eötvös Loránd Tudományegyetem szerves kémiai tanszékének ismert szakembere. — Az alapvető kérdés — mondja —■, hogy van-e még egyáltalán tisztán értelmezett kémia vagy elfogy, átnő a biológiába, fizikába? Kémiai szemléletnek, gondolkodásnak azt tartjuk, ha molekulában gondolkodunk, ha egy anyag látható jegyeit vizsgáljuk, és a molekulaszerkezet jut az eszünkbe. Az én véleményem szerint inkább arról beszélhetünk, hogy a kémia fogalma kiterjedt a fizika és a biológia felé. A fizikus az atomot és szerkezetét vizsgálja, a biológus a sejt, a molekula működését és annak eredményét. De ami „közben van”, azaz a molekula szerkezetét, és annak változásait kutatni — ez továbbra is a kémia feladata. — Megvilágítaná ezt gyakorlati példával is? — Vegyük a gyógyszerkutatást: az eddigi módszer az, hogy létrehoznak vegyület- sorozatokat, akár ezerfélét is, és próbálgatják, mi mire jó? Egy csak akad közötte, ami gyógyszerként is hasznos. A jövő útja viszont az, hogy kiderítsük: a gyógyszer molekulájának melyik része a szervezet mely pontján és hogyan hat? Ennek, ismeretében szinte „célozva” lehet a gyógyszert tökéletesíteni, újat előállítani. Ha a biokémia eljut addig, hogy az egyes betegségek molekuláris elváltozásait is meg tudja állapítani, akkor a gyógyszerszintézist is ehhez lehet majd igazítani, és valóban célzottan megtervezni a gyógyszert úgy, hogy a szervezetben a molekuláris elváltozásokat korrigálni lehessen! — Milyen területen vár még előrelépést mondjuk 1990-ig a kémia alkalmazását illetően? Fontos gazdasági érdek fűződne hozzá, hogy minél nagyobb számban szülessenek kisebb tömegű, megfelelően korrózióálló és csekélyebb fogyasztású személy- és haszonjárművek. E kívánalmak megvalósításának fontos esZközei a könnyűfémek és a műanyagok. Az alumínium fokozottabb alkalmazása a gépjárműveken kétségkívül csökkenti a jármű tömegét, s ezáltal kisebb lesz a tüzelőanyag-fogyasztás is. ugyanakkor megmarad a jármű korábbi hasznos terhelhetősége (sőt bizonyos esetekben nő). Ám nem szabad figyelmen kívül hagyni — vélik egyes szakemberek — hogy az alumínium előállításához jóval több energia szükséges, mint a többi szerkezeti anyagokéhoz, ami valamelyest rontja az energiamérleget. Energiamegta- karitás azonban mindenképpen kimutatható. Nyugatnémet adatok szerint 1950-ben átlag 3 kg műanyagot építettek be egy személygépkocsiba. 1960-ban már 10 kg-ot, 1970-ben 40- et. és 1980-ban már a 100 kg-ot is elérte ez a meny- nyiség. És ezek a számok figyelmen kívül hagyják a szintetikus kaucsukíéléket és a műszálakat, amelyekből — Például azt, hogy az egyszerű kórházakban is elterjed a biokémikus team jelenléte, és az olyan kémiai laboratórium, ahol egy-egy kis szövetmintából esetleg többféle betegség meglétét vagy nem létét, sőt, előrehaladottsági fokát is meg lehet majd állapítani. — Mi a helyzet a „klasszikus” kémiával, az analízissel és a szintézissel, azaz az anyagok összetételének megállapításával és az új anyagok létrehozásával? — Az analízisben inkább a fizikai módszerek kerültek előtérbe, a röntgen-diffrakció, a spektroszkópia. Régen egy olyan vegyületnek, mint például a morfin, a megismerésétől a teljes kémiai szerkezetfelderítéséig eltelt majdnem egy évszázad. Ma ugyanez a számítógépes feldolgozás segítségével két napba kerülne. Az analizáló vegyész akár csak húsz éve is még sok kézi munkát végzett, kevert, adagolt, mért, számolt fejben vagy papíron. Ma ez már szinte mind gépi, rutinfeladat, az emberé csak a gondolkodás maradt. Mondhatni, a szerkezetfelderítés ma már jószerivel megoldott kérdés, az „nyer”, akinek van pénze a legújabb műszerekre. A nemzetközi kémikuskongresszusokon is nagyobb az érdeklődés a szintetikus témák iránt. — Miért? — Mert a vegyészek a jövő útját éppen ebben, a természetben sosem volt anyagok előállításában látják. — A számítógép mennyiben forradalmasította a kémiát? — Egy érdekes: alkalmazási lehetőség: komputerben nyilvántartani egy adott anyag előállításának eddigi összes módozatát. Ez mintegy adatbankként szolgál, és amikor egy új anyagot kell szintetizálni, ennek segítségével a lehető legrövidebb, legcélszerűbb utat lehet megtalálni, kikövetkeztetni — ami nem biztos, hogy éppen így vetődne fel a kísérletező vegyész memóriájában. És kb 50 kg található ma egy személyautóban (40 kg kau- csuk és 10 kg műszál). A teherautóknál jóval nagyobbak az egyes modellek közti különbségek, ezért egységes ma, holnap tíz vagy éppen húsz esztendőn belül szerintem ennek a módszernek kell tömegesen elterjednie, jelentősen rövidítve ezáltal a szintézisek időigényességét is ... — A szerkezetvizsgálatot már gépesítették. Nem lehetne a szintézist is? Legalábbis olyan fokon, hogy az eddig már megoldott lépcsőket egy újabb kísérletnél egyszerűen egy gép, egy sokoldalú, számítógéppel kombinált robot ismételné meg, és a kutató ember csak a munka valóban új stádiumába kapcsolódna be, nem kockáztatva ily módon, hogy pont erre a dönfő stádiumra fárad ki a vegyész agyilág-ide- gileg? — Ilyen gép ma még nincs, bár bizonyos jelek már utalnak rá, hogy van ilyen tendencia. Például a hosszú peptidláncok szintézisénél, ahol sokszor egymás után kell ugyanolyan jellegű reakcióval „ráépíteni” egy újabo tagot a szerves molekula- láncra, van már olyan gépi berendezés, amely ezt a ru- ttjiínjellegű feladatot az ember helyett elvégzi. — Általában: mit hozhat, a jövő? Várható-e olyan forr»- dalom a kémiában, mint amilyen a számítástechnikában vagy a mikrobiológiában az elmúlt 10—20 évben zajlott, és most is zajlik? — A jövő a molekulák tér- szerkezetének felderítéséé — az egyre érzékenyebb készülékek, például a mágneses rezonancia spektroszkópia alkalmazásának a segítségével- Már ma is eljutottunk odáig, hogy a legmodernebb berendezésekkel egy ismeretlen anyag kémiai szerkezetét néhány napon belül térben is modellezni lehet. Ennek ismeretében egy-egy adott atomcsoportot adott irányban ma már sokszor sikerült egy bonyolult vegyületre kívánság szerint ráépíteni — bár itt még r.kad jócskán kudarc is. De előbb-utóbb el kell jutnia a vegyésznek odáig, hogy ezeket a folyamatokat is biztosan taiUa kézben. Ez, ha nem is forradalmi, rob- banásjellegű újdonság, de a megbízhatóság, a tömegméretűvé válás 'onatkozásában jelenthet majd komoly minőségi előrelépést. Szatmári Jenő István adatokkal itt nem szolgálhat a statisztika, annyi azonban bizonyos, hogy ezeknél több műanyagot használnak fel, mint a személygépkocsik építésénél. Jó példa erre a képünkön látható nyerges- vontató, amelynek vezetőfülkéje túlnyomórészt sajtolt Régészeti emlékek Fémművesség Kolumbusz elült A dél-amerikai kontinens fémművességének régészeti emlékeit mindössze néhány évtizede kezdték rendszerezni. Ekek közül a legrégebbiek a chavin kultúra (i. e. 800 körül) idején készültek a mai Peru területén. Az Andok fennsíkjain virágzó kultúrák hatása azonban csaknem egy egész kontinensre kiterjedt. így a Kolumbusz előtti időkben a mai Argentína északnyugati része is ezeknek a kultúráknak a befolyása alatt állott. Eken a vidéken a fémművesség első emlékeit az argentin régészek tafi kultúra néven említik. A szénizotópos kormeghatározások azt bizonyítják, hogy a tafi kultúra már időszámításunk kezdete körül létezett Argentína északnyugata területén. Emlékeit csak néhány néztárgy- fcöredék képezi, de az már bizonyíték arra. hogy az itt lakók értettek a réz megmunkálásához. Argentínában a második jelentős (Kolumbusz előtti) fémműves kultúra — a La Agnada — kezdete i. u. 700 körül lehetett. Ez a kultúra, akárcsak elődje, a Titicaca- tó környékéről indult ki, de helyi kultúrával keveredett. A fémtárgyak díszítésénél gyakran tűnnek fel a mitikus alakok, macska- és sárkányfejek, tetovált emberi fejek stb. Ebből a korszakból az argentin régészeknek több bronz- és réztárgyat sikerült meghatározni, elsősorban melldíszeket, amelyeket gazdagabb személyek viselhettek, Találtak sárkányfej díszítésű baltákat is, amelyeket szertartások során használtak. A La Agnada civilizációnak a keleti irányból, a trópusi övezetekből beszivárgó népek vetettek véget. Az inka uralom kései évszázadaira tehető az egykori argentin fémművesség fénykora. A La Agnada korszak utáni időkben egyre nagyobb szerepet kapnak a bronz tárgyak: harangok, nagy alakú kerek pajzsok. Ebben az időben művészi gonddal munkálják és díszítik a rnano- plasokat (íjfeszítő), amelyek használatáról a korabeli krónikák is megemlékeznek. Ennek a korszaknak finoman stilizáló ötvösművészei már fejlett esztétikai érzékről tesznek tanúságot. műanyagból készült, s a gyártás szerszámköltsége kb. egyötöde, mint a hagyományos. teljesen acélból készülő vezetőfülkénél. A műanyagfülke legfőbb előnye, hogy korrózióállósága révén élettartama nagyobb. Gazdaságosabban — alagutzsaluzással iá; v Az alagútzsalus építés a monolit vasbeton épületszerkezetek kivitelezésének egyik korszerű formája. A magyar PEVA-rendszent hazánkon kívül még közel 30 országban védi szabadalom a világon. A PEVA-rendszerrel lakóházak, középületek, közmű- alagutak. pillérvázas épület- szerkezetek stb. építhetők. A zsaluelemék tartóvázának anyaga hidegen hajlított U és L profilacél, hegesztett kajpcsolatokkal. A zsalufelü* letek 3 mm vastag acéllemezből készülnek, a támasztó. mozgató rudazatok, az állványzatok, a sík elenmme- revítések acélcsőből. A betonnal nem érintkező felületeket Rezistan műanyag festés védi a korrózió ellen. A nem mázolható felületek horganyzottak vagy barnítottak. A normál kivitelű térelemek 2,55—2,70 mm belmagasságú lakó- és szállodaépületekhez alkalmazhatók, az extra kivitelűek 3, 3,10, 3,30 m méretig iskolák, kórházak stb. építéséhez. A hosszúsági méret egységesen 1,8 m; a falak és födémek vastagsága — a magyarországi gyakorlatban — 15— 32 illetve 15—22 cm. A vég- falzsalú stzélessége egyezik a térelemek hosszával (1,8 rri). magassága az emelet magasságával. A végfalzsa- lú és térelem közé beengedhető légrészzsalú megoldhatja a hőszigetelést is. A végfalzsaluzat, amely megfelelően merevített acél, a csatlakoztató elemek segítségével bármely pozícióban rögzíthető. A födém végzsaluzat — amely egybeépített biztonsági korláttal készüli — hasonló módon alkalmazható 2,1, 0,6, 0,3 m méretben. A zsaluk összecsavarozhatók. A PEVA-módszer szerint a csonkafalzsaluziatot a térelemre szerelik 1,8 m-es tagonként. A nyílászsaluk a szükséges méretnek megfelelő kivitelben gyorsan, nagy pontossággal; szerelhetők. Ha keresztirányú merevítőfalak építése is szükséges^ fenékzsaluzatot is alkalmaznak, amelynek segítségével egymásra merőleges alagutak' (középfolyosós épületek) is kialakíthatók. Az előregyártott épületelemek nagy pontossággal illeszthetők össze, s már zsaluzáskor elhelyezhetők az épületgépészeti elemek is. A PEVA-zsaluzat alakváltozása 50 százalékos túlterhelésnél maximálisan 0,4—0,5 mm. Az így készült' épületek rezgésre (földrengésre) kevésbé érzékenyek, építésük télen is folytatható, mivel a beton hőiégfúvásos, gőzöléses hőérlelése megoldható. Képünkön: a PEVA nyílászsaluk rögzítését láthatjuk. A Föld holdjai A legújabb távcsöves és fotografikus vizsgálatok arra utalnak, hogy a Földnek legalább tíz kicsiny, természetes eredetű hottdacskája van — John Bagby kaliforniai tudós jutott erre az eredményre. Elméletileg nem kizárt, hogy a Föld kicsiny égitesteket ejtsen foglyul, ámbár az ilyen holdacskák tényleges létezését korábban sokan kétségbe vonták. Bagby azonban számos bizonyítékot sorolt fel annak igazolására, hogy a Földnek jelenleg is több kis holdja van. Ezek igen hasonló pályán keringenek bolygójuk körül. (Nem tévesztendők ezek össze az egyik lengyel csillagász által néhány évvel ezelőtt felfedezett ,porholdakkal”, amelyek a „nagy” Hold pályája mentén, attól kereken 384 ezer km távolságban keringenek a Föld körül.) Az eddigi kutatások szerint feltételezhető, hogy a Föld kicsiny holdjai általában 30 m átmérőjűek vagy valamelyest nagyobbak. Ezek közül néhányat sikerült távcsővel is felfedezni, mégpedig az égboltnak épp azon a helyén, amelyen a számítások szerint tartózkodniuk kellett. Az eddigi számítások szerint arra a rendkívül érdekes eredményre vezetitek, hogy a kicsiny holdak pályája egy pontban metszi egymást. Ebből az következik, hogy egy kislbolygószerű égitest épp a Föld közelében robbant fel, s e holdacskák ennek a „repeszdarabjaii”. Egy ilyen robbanás valóban volt 1955. december 18-án. Ezek a holdacskák — ha mesterséges égitest halad el közelükben — erősen módosítják annak pályáját. A IIIC jelzésű, természetes eredetű holdról csakugyan bebizonyosodott, hogy módosította az egyik Explorer nevű mesterséges hold pólyáját: apogeumát 26 060 km-ről 25 940 km magasságra, peri- geumát 258 km-ről 300 kimre változtatta. Számos további hasonló jelenség magyarázható e holdacskák hatásával.
