Szolnok Megyei Néplap, 1983. június (34. évfolyam, 128-153. szám)
1983-06-02 / 129. szám
1983. JÚNIUS 2. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Kubikosélet négy képben A munka tiszteletét apámtól örököltem Endrődön születtem 1923. III. 3-án. De érdekes módon nem a hármas, hanem a négyes szám az, amelyik végigkíséri az életemet. Négyéves voltam, amikor édesapámat — aki szintén kubikos volt — elvitte egy tüdőgyulladás. Pénzünk doktorra, patikára nem adódott, úgy hogy két hétig szenvedett szegény. Pendelyes lurkóként vele kapcsolatban arra emlékszem, hogy egyszer édesanyám krumplilevest főzött. Négyen voltunk fiútestvérek, meg egy lány, örökké éhesek, elevenek, akár az ördög. Én voltam a legfiatalabb. Hogyan hogyan nem, de valami csodaként aznap egy kis kolbász is került a levesbe. Nem lehetett több három centinél ami jutott egynek- egynek, de így is ünnepnapnak számított az az ebéd. A bátyáim kiküldtek, már nem emlékszem miért, és közben leszedték a kolbászbőrt, a tölteléket megették, a bőrt meg egy dugóra húzva visz- szatették a levesbe. Nekem rögtön feltűnt, jé, ez a kolbász hogy úszik a víz tetején! Szúrnám a villára, de csak ugrál. Akkor jöttem rá a tréfára. Éktelen sírásra fakadtam, édesapám korholta őket: nem szégyenlitek magatokat, nagy buták, hogy ezt csináltátok a kicsivel. Erre 6 ideadta a porciója felét, kettétörte a csipetnyi kolbászt, kóstold ‘meg te is fiam, mert nincs több belőle, nem is tudom, mikor lesz. Ennyi emléket őrzök az apámtól: azt, hogy melegszívű, igaz ember volt. Én a temetés után két héttel már lovat vezettem a gáton, és a bátyáimmal hiába ku- bikoltunk tizenkét évig télen nyáron, a spórolt pénz két kis magyar holdra futotta. Pedig a kocsmát is mesj- sze ívben elkerültük, hiszen a regula így szólt: napfelkeltétől naplementéig. Ez hajnali fél négytől este fél nyolcig tartó munkát jelentett. Ünnepnapnak csak a vasárnap számított, olyankor megtisztálkodtunk, kiültem a sárkunyhó elé, ha jó volt az idő, és olvastam a filléres ponyvaregényeket. A körösladányi határ 1933-ban. na homok. Nem a napi hatszáz, nyolcszáz, ezer mázsa megmozgatása volt a legnehezebb, hanem az időjárás Ha nyaranta a pusztán, a napon 35 fokot mértek, odalenn, egy mély árokban 50 fokig is megszorult a levegő. Télen meg sokszor tüzet kellett rakni, ha ásni szerettük volna a fagyott mezőt. Ötvenegyben nősültem, és végül is a Kötivizig-nél kötöttem ki. Ott is a lapát nyele jutott nekem, no ezt nem afféle megorrolásból említem, mert azért akkor már sokkal emberibb, könnyebb lett a munka. Jöttek ezek a dübörgő. behemód gépek, és utánuk már csak egyengetni kellett a talajt, az időjárás azért a régi maradt. Minden kis apróságnak tudok örülni: a reggelnek, a májusi esőnek, a naplementének, ha szépen bekapálom a kertet, annak hogy csino- sodik, szépül a falu, már betonjárdákon kopog az ember sarka, ha hazafelé ballag. Várom a nyár derekát, akkor jönnek a gyerekek, az unokák. 1 ’ííyenkor ileülünk ide, a kapu mellé, a fa alá. és a hűvösben mesélek nekik a kordéról, az öreglebbencs levesről, a rézsűről, a lószőrpokrócról, a 80 filléres napszámról. És ők tágra nyitott szemmel hallgatják a nagyapjukat. mert nekik már a régi- nyomorúság olyan, mint a mese. De bennem még itt él, és higgye el, amit itt elsoroltam, ahhoz egy jottányit se tettem hozzá. Inkább válogattam belőle, mert tudom, hogy az ideje. meg a papír is véges. Elmondta: Takács Gyula, tiszaszentimrei kubikos. Az ötvenes esztendők elején Tiszacsegén építettük a gátat A család, meg a munkatársak Nem érzi jól magát a magamfajta így kicsípve, dehát a kitüntetéshez azért muszáj volt az ünneplőt felvenni. Középen a kabáton a Munka Érdemrend arany fokozata, jobbra meg balra tőle a kiváló dolgozó jelvények kaptam. Nagyon, nagyon szép juss, büszke vagyok arra, hogy jól elboldogultam a segítségükkel. Van egy kis házam kerttel, az asszony jószággal is bíbelődik, most már én is többet bírok neki segíteni. Nem lettünk gazdagok, de hiányt se szenvedünk, és amit itt lát, azért mindenért nagyon megdolgoztam ezzel az eres, inas kezemmel. Van két családom: a fiam ebben a faluban lakik, a lányom Pestre ment férjhez. Itt is, ott is két-két unokám született, úgy hogy a valamivel több mint négyezer forint havi nyugdíjam nem ér rá meg- penészedni a sifonban. Már á második ciklusban választanak meg tanácstagnak, és nem tudom, van-e rajtam kívül a megyében olyan kubikos, akj a Munka Érdemrend arany fokozatát vehette át nyugdíjazásakor Pesten. a hivatalos értékelés szerint a munkámért, az emberi magatartásomért. Bár az az igazság, nem tettem én semmi mást ebben a hatvan, sűrű esztendőben, csak dolgoztam, meg dolgoztam. Nehéz volt az életem., de jó volt úgy ahogy alakult. A felszabadulás után szűk tíz esztendeig még folyt ez a cigányélet. Én a városokat, a falvakat a föld színéről, milyenségéről tartom számon. Az endrődi föld szikesszurkos, a szentgotthárdi ho- mokos-kavicsor, a Várad környéki kötött, kemény, a hajmáskéri csupa kő. a tiszaszentimrei kellemes, barMajdnem elfelejtettem, a Kossuth Lajos Szocialista Brigádban évek óta én voltam a brigádvezető. Csupa szentimrei között. Rendes gyerekek, nagyon összeszoktunk a húszegynéhány esztendő alatt. Kétszeres bronz, négyszeres ezüst-, négyszeres aranykoszorús a kollektíva, és egyszer a vállalat kiváló brigádja címet is nekünk adták. Igaz, nem csak a lapátnyélnél számíthatnak ránk; segítjük az iskolát, az óvodát, a falut, mikor mi kell. Rajtunk nem fog ki se a járdaépítés, se az árokásás, se a talajegyengetés. Itt, ezen a képen ünneplőben feszítünk, mert csongrádi, országos kubikos vetélkedőn ez a tíz ember második lett. Mi volt a feladat? Egyetlen óra alatt földkunyhót kellett építeni, kiásni egy árkot, és valamilyen kubikosételt főzni. Azt már említettem az elején, hogy apámtól mindössze egy taligát, a munka tiszteletét, meg igazságosságot Leírta: A brigádunk a csongrádi kubikos napokon D. Szabó Miklós Búslakodás vágy aktivitás?-----------------— az egyéni búH a pusztán bánatokról--------------------- akarnék írni, a kkor feltétlenül pszichológiai fejtegetésbe bocsátkoznék. Magyarországon azonban nemcsak az egyénnek hibája az, hogy az első kedvezőtlen fuvallat hatására panaszkodni kezd, hogy belevájja magát a panaszba, hogy Arany János szavával élve, azt mondja magának: ..Lássuk, uramisten, mire megyünk ketten.” Hajlamunk van arra, amit nagyon sokszor és helyesen búsmagyarkodásnak hívtak. Amire én gondolok, az el' sősorban az, hogy a nehézségeket, melyekkel nemcsak az egyéni életben, hanem a társadalmi életben is találkozunk, sokszor felhasználjuk arra: a panaszból panasz legyen, az elkeseredésből még mélyebb elkeseredés, és arra. hogy az elkeseredés indokává válhasson a tett hiányának. A búsmagyarkodás tudniillik erre is hajlamosít. Emögött mindig az rejlett, hogy sokan érezték ugyan a társadalmi ellentmondásokat, hajlandók voltak elkeseredni miatta, isőt búsulni, is, csak éppen a megváltoztatás érdekében az ujjúkat sem akarták mozdítani. Az ilyen mély elkeseredések színészi leg nagyon jól, hatnak, de társadalmilag legalább annyira károsak. Rengeteg ilyen panaszra emlékszem. Akadt a panaszok között olyan is, mely felemlítette, hogy Magyar- országon, „ebben a nyersanyagszegény országban” mihez lehet kezdeni. A másik panasz irigyelte például a jugoszlávokat, vagy az olaszokat, sőt Ausztriát is. mert ezek az államok tengerpartjaik és hegyeik vonzása következtében olyan idegenforgalmi bevételekre tesznek szert, ameMartfü Ankét a munkahelyi művelődésről Az „Alkotó emberért” pályázatot meghirdető szervek és a Magyar Népművelők Egyesülete Szolnok megyei szervezete tegnap Martfűn, a Tisza Cipőgyár művelődési házában rendezték meg a munkahelyi művelődés időszerű kérdéseivel foglalkozó megyei ankétot. A tanácskozáson 113 üzem, vállalat küldöttei, az üzemi népművelés irányítói foglalkoztak a munkásművelődés időszerű kérdéseivel. Sándor József, az SZMT Ságvári Endre Művelődési Köizpont igazgatója nevelési területenként elemezte az elmúlt év ex'edményeit és hiányosságait, megfogalmazta a feladatokat a további munkára. Megyénkben országosan is követendő jó módszerei vannak a munkahelyi művelődésnek, többféle módszerrel segítik a munkások kulturá- lódását, ízlésvilágának, általános műveltségének a fejlesztését. A leendő szakmunkások körében népszerű a szakmunkástanulók színháza, az anyanyelvi műveltséget elősegítő szakkörök, az ifjúmunkás hangversenyek. A szocialista brigádok közösen látogatják a képzőművészet egy-egy alkotóműhelyét. Az ankét termékeny vitája után értékelték és átadták a díjakat a vállalati művelődési bizottságok megyei pályázatára beérkezett legjobb művek szerzőinek. A pályázaton egyének és kollektívák egyaránt részt vehettek. Az első díjat a Törökszentmiklósi Állami Gazdaság dolgozója, Skrám Mária nyerte el. A második díjjal a kunhe- gyesi áfész dolgozójának. Szabó Katalinnak a nívós munkáját jutalmazták, míg a harmadik díj birtokosa a Tisza Bútoripari Vállalat szolnoki gyárának művelődési bizottsága lett. lyet mi, szegény magyarok Balatonunkkal megközelíteni sem tudunk. Hallottam már azt is, hogy sajnos Magyar- ország nem változtatható igazi kertországgá, hiszen nem teremnek meg nálunk a déligyümölcsök, nincsen citrom meg füge, s a narancsligetek is legfeljebb csak a dogmatikus időszak elképzelésében voltak a Balaton északi partján. Panaszkodni tehát lehet, s előfordulhatna az, hogy Magyarország is annyi feketefölddel rendelkezne, mint amivel nem rendelkezik, olyan klímája volna, mint amilyen nincs, és olyan ásványi kincseket rejtegetnének a magyar hegyvidékek, mint amiket nem rejtegetnek. Igen ám, csakhogy mindez vágyálom, és alig hiszem, hogy az ilyen vágyálmoktól elvakított emberek kétségbeesése, busongása reális lenne. Mert Magyarországon azért mégis csak vannak ásványi kincsek, a magyar mezőgazdaságnak mégiscsak van alapja: a magyar klíma és a magyar földek minősége, és ha megfelelő módon felkészülünk. még idegenforgalmat is tudunk teremteni. Az irreális busongás szem- feenáll az aktivitással. Egy német drámaíró. Franz We- dekind egyik gondolatát idézem: ..Balszerencse mindenkit érhet. De csupán a nagyon intelligens ember képes valamit is hasznosítani belőle”. Nos, Wedekind mondása szerintem önmagában is igaz, de különösképpen igaz a mi mai helyzetünkre. Mert valóban érték a magyar gazdaságot kedvezőtlen világpiaci és világpolitikai hatások is, de nem az a feladat, hogy busongással vagy éppen búsmagyarkodással fogadjuk. Napjainkban éppen arról van szó, hogy az állandóan Még messze a vakációt jelző utolsó csengőszó az iskolákban, a Magyar Úttörők Országos Szövetségénél már javában tart a nyári úttörőtáborok, túrák előkészítése. Az országos, a megyei, a területi. valamint az úttörő- csapatok önálló szervezésű táboraiban az idén mintegy 300 ezer gyermek vehet részt. Legtöbben a tanácsi kezelésű úttörő váltótáborokban tölthetik majd vakációjuk egy részét. E táborok működtetéséről, technikai és közegészségügyi feltételeinek megteremtéséről az üzemeltető tanácsok gondoskodnak, s az úttörő elnökségek vállalják magukra a tartalmi program kimunkálását és szervezését. Összesen mintegy 200 ezer gyermek pihen majd ezekben a táborokban. A programok szervezésekor figyelembe veszik a speciális érdeklődést, s több helyütt szakjellegű programokkal tarkítják a tábori életet. így az ilyen jellegű, mintegy 190 tábor programja eltérő, de mindegyikben közös hogy viszonylag alacsony térítési összegért — naponta és személyenként 15.50 forintért — vehetik igénybe a gyerekek. Az úttörőcsapatok önálló szervezésű táborai elsősorban sátortáborok. Formájukban a klasszikus sátortábori hagyományokat elevenítik fel jelentősen számítanak a gyermekek önálló, önkiszolgáló. tevékenységére, s a programok kialakításakor figyelembe veszik, hogy a fiatalok a gyakorlatban is számot adhassanak a mozgalmi munka során elsajátított elméleti felkészültségről. Ebben a tábortípusban 50 ezren táboroznak, elsősorban az erdőgazdaságok kezelésében levő területeken. Az idén 32 útvonalon mintegy 820 csoportban több változó világban, az állandóan változó helyzetben valamit hasznosítani próbáljunk a kedvezőtlenből. Igaz. nem emelkedik a nemzeti jövedelem és az életszínvonal; igaz, hogy bizonyos termékeink előállítását vagy meg kellett szüntetnünk, vagy mennyiségileg korlátoznunk kellett. Viszont igyekszünk okosan eljárni. Az úgynevezett strukturális változás mint fogalom és mint gyakorlat, éppen ezt jelenti. Üj struktúrát próbálunk teremteni a magyar- iparban és részben a mezőgazdaságban isi. Az új struktúra megteremtése semmiképpen nem zökkenőmentes, tehát sokak szerint újabb „busongani valókhoz” vezet. Ennek ellenére azt hiszem, hogy a struktúra átalakítása és modernizálása, az, hogy azt termeljük, amire a jelen körülmények között is szükséglet mutatkozik, és azt megpróbáljuk magas minőségi fokon termelni — annyit jelent, hogy tanulni igyekszünk a különböző objektív balszerencsékből. közmondás Mert a régi szerint „más-----------------— kárán tanul az okos”. De aki a saját kárán nem tanul, aki a saját balszerencséjén nem okul, az semmiképpen nem nevezhető okosnak. Ezért azt hiszem, hogy a busongás, a búsmagyarkodás, a mélabú, a társadalmi neurózis valóban negatív jelenségek, viszont tanulni saját balszerencsénkből csak akkor lehet, ha aktivitást tanúsítunk a gondolkpdásban. a gyakorlatban, az iparban és a kereskedelemben is. A busongás rögzíti a régi, rossz állapotot, az aktivitás változtat rajta. Az előbbi konzervatív, az utóbbi haladó. H. I. mint 26 ezer gyermek vehet részt a számára legtöbb élményt nyújtó és az ismeret- szerzésre leginkább alkalmas úttörő vándortáborokban. A tíz-tizennégy napos útvonalakon 60—120 kilométer megtétele közben ismerkedhetnek meg hazánk legszebb természeti, építészeti, kulturális értékeivel és kapnak lehetőséget egy-egy tájegység sajátos jellemzőinek megismerésére. Ebben az évben először hirdették meg Győr és Baja között, a mintegy 360 kilométer hosszú vízi- vándortábort. A jelentkezők 14 nap alatt teszik meg a távot, s közben lehetőségük kínálkozik a festői szépségű Duna-kanyar, Budapest, illetve a gemenci erdők megismerésére. A Magyar Úttörők Országos Szövetsége a MÉM Erdészeti és Faipari Hivatalának jelentős anyagi támogatásával és a területi erdészetek hathatós segítségével az idén már 12 központi sátortábort is felver, amelyekben mintegy 7500 gyermek nyaralhat majd. Az úttörőnyár eseményeként a megyei úttörő elnökségek • a tanév vége után szervezik meg a természetjáró úttörők találkozóit. E rendezvényeken az általános iskolában működő természetjáró szakkörök vesznek részt és adnak számot egész évi tevékenységük eredményeiről. Az úttörők nyári táborozásához az Állami Ifjúsági Bizottság az idén is jelentős támogatást ad. A vándbrtá- borozáson részt vevők költségeihez személyenként 300 forinttal, a központi sátortáborokban nyaralókéhoz személyenként 100 forinttal járulnak hozzá. Ezenkívül az önálló csapattáborok egy részének is támogatást adnak. Háromszázezer gyereknek Úttörőtáborok országszerte
