Szolnok Megyei Néplap, 1983. május (34. évfolyam, 102-127. szám)

1983-05-01 / 102. szám

Irodalom* művészet

(Száz to maí/tjítr nontHáibál

Örkény István egyperces novelláiból: A

törzsvendég

— Ne haragudjon a kedves vendég, hogy ma nem tudom fölolvasni a/, étlapot, de tessék körülnéz- ni, most van a csúcsforgalom, ilyenkor azt siem tudom, hol áll a fejem. Viszont, ha már véletlenül egy asztalhoz ültek, talán a fiatalurat megkérjük, hogy amíg kihozom neki a bécsi szeletet, olvassa föl a nénikének az étlapot, kivéve a leveseket, mert azokra nem kíváncsi.

— Tessék, kérem. Halak. Van rántott ponvt. Ponyt roston, bur- gonyasalátávai.

— Az igazat megvallva, nem vagyok halpárti, bár ennek a helynek az a híre, hogy nem tógazdasági pontyot vesznek, hanem folyamit. Különben is, mindenki dicséri az itteni konyhát, én csak azt nem bírom bennük, hogy kézzel írják az. étlapot.

— Akkor ne is folytassam a halakat?

— Félre értett. Nekem nem a halak ellen van kifogásom, hanem a kézzel írott étlap ellen, mert azt nehezemre esik elolvasni, pláne itt, ahol ráadásul valami roszfajta indigót használnak, amitől még el is van kemidve az írá*.

— Van kétféle halászlé. Szálka nélküli és nem szálka nélküli. Megrendeljem valamelyikei ?

— Mi jut eszébe? És miért kiabál? Mert a kiabálást azt nagyon nem szeretem.

— Azt hittem, a hallása sincs rendben a néninek. Akkor mondom a húsféléket. Borsos tokány. Krokett, idei zöldborsófőzelékkel.

— Nincs a fülemmel semmi baj. még látni is elég jó; latok, csuk a kézzel Írott étlappal nem boldogulok. Viszont az, .én nyugdijam, bol nem telik elegáns ruhákra, márpedig a jobbfajta vendéglőkből. ahol géppel írják az étlapul, kinézik az ilyen kopott ruhás v endégeket.

— Murhasz.elet vadmártással. Mondjam talán az árakat is? Tizenkettő húsz

— Nem érdekelnek az. árak, pedig a nyugdíjam leiét kénytelen voltam öt. hónapra elzálogosítani, amikor egyszer úgy nekirántottam a térdemnek az asztalfiókot, hogy három porcogó gyulladásba jött. Az. a nő különben, akitől ti/ előleget kaptam, most perel.

— Meg egy csomó húsétel van hátra, de így sose jutunk a \écif *. .

— Nézze csak meg. van-e s/.uz- * rméjük. mert az Íretek óta nem ■ /.erepel az. étlapon, de nemcsak

hanem az egész, kerületben.

— Hát most van. Szüzérmék tört 'burgonyával Megrendelhetem ?

— Dehogy rendelheti! Egyébként nem szeretném, ha félre magyarázná. amit az előbb n jobbfajta vendéglőkről mondtam. Én azokba egv csöppet se kívánkozom, "inért ezekben a szerény kifőzésekben sokkal nagyobb fantáziával főznek. Itt például még gombás bélszín is szokott lenni.

— Most is van. A/.t hozassak?

— Jaj, dehogy. Szerencsére kifogtam egy jó ügyvédi munkaközösséget. ahol megmagyarázták, hogy se nyugdijat, se kegydijat pörrel lefoglalni nem lehet.

— Hát most olvassak, vagy ne olvassak? Savanyú tüdő gombóccal. Vesevelő. .Paraj tükörtojással.

— Én csak azt szeretném tudni, hogy a paraj tükörtojással miért szerepel mindenütt a húsételek között. De látom, már türelmetlen. Még a tésztáikat olvassa fel, a sajtok nem érdekelnek,.

— Almás lepény. Máglya rakás. Timii rétes is volt, de elfogyott.

— Köszönöm a fáradozását. Manapság szidni szokás a fiatalokat, hogy közönyösek és érzéketlenek, de én ebből csak annyit vettem észre, hogy majdnem mindnyájan türelmetlenek. Maga is, fiatalember, nagyon élvezetesen olvasott, de azért érezni lehetett, hogy maga is siet, siet .. . Még egyszer köszönöm. A viszont látásra.

— El tetszik menni . .. ? Nézze csak, kisasszony, elment a nénike, pedig az egész étlapot fölolvastam nők l

— A sajtokat is'.'

— A sajtokat nem.

— Szoktam is s/.ölni, hogy nemcsak a leveseket, hanem a sajtokat se kell neki fölolvasni, de ö mindig csúcsforgalomban jön ide. amikor azt se tudom, hol áll a lejem . . . Tessék a bécsi szelet.

Mikor van a háborúnak vége?

— Az íróval beszélek?

— Igen.

— Most olvasom az újságban, hogy ma este Voronyez, címen egy színdarabját játsszák a televízióban. És olvastam a nyilatkozatát is. Maga ugyanaz, a személy?

— Igen. usszonvum.

— Azt nyilatkozta, hogy a színdarabját egy hadifogolytáborban irta Igaz ez, vagy csak az érdekesség kedvéért mondta?

— Igaz

— Bocsásson meg, hogy ismeretlenül felhívtam. Én csak egy nevet. szeretnék most kimondani, mert tudni szeretném, hogy emlék, szik-e rá. Mondhatom?

— Tessék mondani.

— Bognár Péter.

— Bognár Péter?

— Én az anyja vagyok,.

— Nagyon sajnálom, asszonyom, nem emlékszem a fia nevére. Hol találkozhattam vele?

— 1942 májusában vitték ki a frontra a fiamat. Maga ott volt Voron.vezsné! ?

— Igen.

— Egy bajtársa, aki megrokkant, jött onnan haza, és hozott tőle egy cédulát. Az volt ráírva: „Kostyen- kóban vagyunk".

— ö látta utoljára?

— Nem ö. Még egyszer jött tőle üzenet a tambovi hadifogolytáborból.

— Én is voltam ott asszonyom.

— Maga is? Tambovban? És nem emlékszik rá? Bognár Péterre?

— Több ezren voltunk otl magyarok. Mit üzent onnan a kedves fi a ?

— lí)4:i-ban hazajött egy fiú a tambovi táborból, és egy hosszú listát hozott azokról a foglyokról, akik ott vannak és élnek.

— Ez nem lehetséges, asszonyom

— Mit akar mondani? Mi nem lehetséges?

— Bocsásson meg, nem akarok magának fájdalmat okozni. Talán csaá az évszámban tévedett, linóban senki se jöhetett haza Tam- bovból.

— Magam beszéltem vele. Csupa csont és bőr volt. Mutatta a listán a fiam nevét.

— Akkor ez biztosan így történt, de nem 1940-ban.

— Miért nem 1940-ban?

— Mert Tambov keleten van, messze szovjet hátországban, ahonnan a háború kellős közepén senki sem juthatott haza. Még a rákövetkező évben sem, és 194')- ben is alig.

— Hát akkor hagyjuk az évszámokat. Maga meddig volt Tambovban ?

— Majdnem három évig.

— És nem emlékszik Bognár Péterre ?

— Nagyon sokan voltunk. és folyton cserélődtünk, és ráadásul nagyon rossz a névmemóriám. De az. hogy nem emlékszem, még nem jelent semmit. Ha a fia eljutott a tambovi táborba, akkor már egészen biztosan nem veszhetett el.

— Hogy a fiam elveszett? Honnan veszi, hogy elveszett a fiam?

— Én ezt egy szóval se mondtam, asszonyom. Épp ellenkezőleg. Mi Voronyezsnél hatvanezer halottat vesztettünk, akik közül tízr ezrek tűntek el nyomtalanul. Még utána is hetekig bolyongtunk teljes összevisszaságban a frontvonal mögött. De aki már eljutott egy táborba, például Tambovba. az rendezett körülmények közé került. összeírták az adatait, naponta névsorolvasást tartottak, élelmezést adtak, és kórházba vitték, aki megbetegedett ... Ha tehát ott volt a fia, onnan már nem veszhetett el.

— De maga nem emlékszik rá?

— Sajnos nem. De hát ennek már nagyon sok éve.

— A fiam Sallai Imrének volt a jó barátja. Erre sem emlékszik? Két évig, míg a frontra nem vitték. ö is tagja volt. a pártnak. Igv sem hallott róla?

— így sem, asszonyom.

— Pedig ezek elég feltűnő dolgok, akármilyen sokan voltakon.

— Az iga-/..

— Ha lett volna egy ilyen fo- golytársa, el tudta volna felejteni?

— Nem akarom magát szomo- rítani. asszonyom.

— De én tudni akarom. Sallai Imre barátját el tudta volna felejteni huszonhét év alatt?

— Öt nem felejtenem volna el, asszonyom.

— Beszéljen őszintén. Maga szerint nem volt Tambovban a fiam?

— Én ezt nem állítottam, asz- szonyom.

— Az előbb a’zl mondta, hogy az a fiú nem Tambovból jött haza.

— Csak azt mondtam, hogy 194J-ban nem jöhetett.

— Huszonhét éve várom haza. Az egyetlen fiam volt, azóta elvesztettem a férjemet is. Mégis arra kérem, hogy ne kíméljen, én az igazat akarom tudni, a tiszta igazat. Ha az a fiú nem Tambovból jött, akkor honnan üzenhetett a fiam?

— Erre nehéz válaszolni, asz- szonyom.

— Várjon csak. Valami eszembe jutott. Nincs véletlenül két Tambov a Szovjetunióban?

— Kel egyforma nevű város?

— Miért ne? Az egyik, ahol maga volt. és a másik, ahonnan a fiam üzent. Vagy ez lehetetlen?

— Nem lehetetlen.

— No ugye. Hiszen a listát is láttam, a saját szememmel latiam, és csupa csont és bőr volt az a fiú... Ö abból a másik Tambovból jöhetett csak, mert erre más magyarázat nincs.

— Erre valóban nincs más magyarázat.

— És maga ezért nem találkozott vele.

— Ezért nem találkoztam vele. asszonyom.

Nagy László;

Májusfák

'Hajnalbal állnak már vitézül, szökik az égről a felhő,

haragos fejükön vigyázva szalagot ingat a szellő.

Ünnepi ruhádat vedd elő, danolhatsz, fütyülhetsz

[békén,

rögökön kapavas ne csengjen, gyáron se füstöl a

[kémény.

Mióla a mezők nyugodtak

s nem ragyog fű között [töltény.

azóta viruló ünnep ez,

minekünk eleven törvény.

Pernyévé égett a papiros, amire fHalmai írtak

májusfát magasat állítunk, szegfűink szabadon

[nyílnak.

Májusfálc suhogják magasan az ember szabadult

[kedvét,

tövükben a táncot ne járják sarkaittyús csíz májú

[medvék.

Bíró András:

Hogy tudva tudjad

Köszöntelek forró nyárral.

Nap melegével, meggyfa árnyékával, mély kút vizéből jó nagy pohárral, köszöntelek forró nyárral.

Köszöntelek meleg tenyérrel, gyümölcsök ízével, ribiszke rubinijával, zöld reménységgel, köszöntelek meleg tenyérrel.

Köszöntelek szölövirággal. gerezddé érő édes tevével, boroshordóink illanó, lebegő mámorával, köszöntelek szölövirággal.

Köszöntelek ráérős estével, reggelek harmatával, tűző napok delével, furallatos délutánnal, időtlen időben köszöntelek ráérős estével.

Dékány Kálmán:

A

dinasztia

(Tisztelgés egy kikopó utcai szakmának)

— Ne oda . . . Úgy, arrébb tedd az asztalt, kisfiam.

A kikiáltó öreg volt már. Szédült, ha le kellett hajolnia Csontjaiban. ízületeiben, de még a hangjában is érezte a fáradtságot. Bizony ideje volt. hogy Vikit magával hozza a placcra. Lásson, halljon a kölyök, tanulja meg a mesterséget.

— Hölgyek, urak. ide tessék! Itt kapható á varázserejű kínai cement.

Egyfolytában szerette volna végigmondani a szöveget, úgy az igazi. A „hézagmentes", pergő beszéd ragadja meg a közfigyelmet, csábítja kőié a lótó-futó járókelőket. A fulladás, a rátörő köhögési inger kizökkentette lendületéből.

— Hölgyek, urak — folvtattí narákoló késlekedéssel —, párjt egv forint. Csak egy forint párja a kínai cementnek. Most vegyék Most vigyék Lehet kombináln edény forrasztóval.

Kotok nyúltak felé, csötien? ; pénz a kartondobozban.

Ráérős kíváncsiskodók is szél számmal akadtak mindig, akii szórakozásképpen gyűltek az

Örkény István (1913—I!)79). A felszabadulás utáni magyar szocialista irodalom un. ..derékhadának" kiemelkedő kép

viselője.

Vegyészmérnöknek indult. KI so írásait a Szép Szó közötte. önálló cthes^élesköleie 1941-ben jelent meg először Tengertané einten. Mim nem- .etléklársaira. rá is kitörőiké teilen Itatást tett"k ti háboríts erek súlyhs megpróbáltatásai. Katona mi. a második v ilágító bomba n. * Viitonyizs nel szovjet fogságba esett. Tapasztalatait földi müvében tri- portköntjM'k,. átbeszél es eh Vnrnnyezs cinül drámájaI is leldolgozta. Hazatérése atánuz Ifjúsági Szirthaz. majd a Xé/t hadsereg Színház dramaturgja hitt. Hamarosan az újjászülető irodalom vezető kép viselői közé került, munkatársa lett a Magyarok, az Uj Hold és a Csillag eimii folyóiratoknak. Hóviharban című kötetéért 11)55 ben József At- tila-díjjal tüntették ki. A következő kötetében (Ezüstpisztráng. 195li) írói indulásának ironikus hangját újította fel

Hosszabb hallgatás után a hatvanas években jelentek

ti eg újabb müvei. Ekkorra alakította ki jellegzetes, egyéni elbeszélő formáját, az lín. ..egyperceseket" is: n rövid

találó történetek — változatos eszközökkel — mindig valami groteszk példázatot valósítanak meg, amellyel az olvasót is aktivizálják. Ítélkezésre késztetik. ..Matematikai egyenletek: az egyik oldalon a közlés minimuma az író részéről. a másikon a képzelet maximuma az. olvasó részéből". Örkény István legnépszerűbb — színpadra is ál dolgozott — kisregénye:: a

■ Iceskajalék. A Tntek is ezek- ben az években jelennek meg. A Imtrenes években további darabjai kerülnek színre. Ezekben is. mint A Totókban, a' szerző a közelmúlt történelmi eseményeit ábrázolja abszurd eszközökkel. Drámaírói munkássága az új magyar drá mairodalom nagy értékei közé tartozik. A hetvenes években jelennek meg válogatott müvei Időrendben (1971—1973), illetve Az utolsó vonat (19 77) címmel. Halála titán megindul összegyűjtött müveinek sorozati kiadása is.

Németb Miklós rajza