Szolnok Megyei Néplap, 1983. május (34. évfolyam, 102-127. szám)
1983-05-07 / 107. szám
Nemzetközi körkép 1983. MÁJUS 7. 0 fojtogató elektronika Májusi találkozó Fenti képünkön Vlagyivosztok Davidov háborús veterán a fiatalok között, a májusi ünnepi táncban, míg lent az édesanya még mindig fiát, 'Tornász Kulnyevct várja SZOVJET GAZDASÁG, 1983. Kezdeményezések és viták Egyikük sem gondolt a dicsőségre Nem a kitüntetésekkel törődtek. A katonák minden gondolata hazájuk megmentése volt. A történészek ezt a háborút nevezik a legpusztítóbbnak. A Szovjetunió veszteségeinek számait csillagászati adatok fejezik ki. Az anyagi kárt 2 milliárd 600 millió rubelre becsülik. Több száz város omlott romba, 70 ezer falu és közel 32 ezer iparvállalat semmisült meg. De milyen mércével lehetne kifejezni a gyermekek árvaságát, egész családok pusztulását, az apák. a fiúk, a férjek elvesztését, a szovjet emberek kínjait és szenvedését? A fasiszta Németország váratlan hitszegő támadásának politikai céljai voltak; a Szovjetunió lakosságának elpusztítása vagy rabigába hajtása, a szovjet fegyveres erők megsemmisítése, másfél—két hónap alatt, s a Volgáig, majd az Uraiig terjedő terület elfoglalása. A szovjet haza védelmére mindenki fegyvert fogott. A kommunista párt vezetésével megszervezték a honvédő harcot. Ezt az igazságos, felszabadító háborút akkor kezdték Nagy Honvédő Háborúnak nevezni. A régmúlt időket száraz, enciklopédikus adatok őrzik: „A moszkvai csata a német csapatoknak a második világháborúban elszenvedett első jelentős vesztesége, a második világháborúban bekövetkezett- fordulat kezdete, mely stabilizálta az arcvonalat”. Életben maradt résztvevői, a haza védői minden év május 9-én összegyűlnek Moszkvában a Vörös téren, a főváros parkjaiban és terein. A legkülönfélébb helyekről érkeznek a fővárosba. Felhang- zanak a háborús idők dalai. Nyugat-Európában tragikomikus társasjátékot játszanak hetek óta a kormányhivatalok, igazságügyi szervek, környezetvédők, a sajtó és a Hoff- mann-La Roche svájci székhelyű, soknemzetiségű gyógyszeripari és vegyipari nagyvállalat; „hol vannak a hordók? ... Nálunk nincsenek ... Nálunk még úgy se, de talán náluk ..Senki se látta őket. Senki se tud róluk biztosat. Aki nyilatkozik, mind azt állítja, hogy szabályszerűen járt el. Mégis holnap meghallhat, aki véletlenül netán rájuk bukkan, mert a 41 közönséges fémtartályban 300 grammnyi dioxin található egyéb vegyipari mérgező hulladékkal keverve. (Ez a TCDD jelű anyag vegyipari melléktermék, és tízezerszer mérgezőbb, mint a cián.) A se vésői üzemi bál eset szennyező anyaga ez a 300 gramm. 1976. július 10-én Észak-daszországban a Hoffmann-La Roohe lemesa nevű gyárában egy reaktor- kazán biztonsági sízielepe felmondta a szolgálatot, és dioxin tartalmú mérges gázfelhő lepte el a környéket. Ma, hét évvea később, még mindig nem tért vissza az felidézik az ezredtársak emlékét, örömkönnyekkel fogadják egymást. Vlagyiszlav Davidov 1941 áprilisától 1942 végéig Moszkva egyik védője volt. A tavaly májusi napon a fotótudósítók egy ünnepi táncban örökítették meg. Pável Lincevics ezredtársait .várja. A Kis Föld védői között volt. így nevezték azt 'a hídfőt, amelyet a szovjet katonák 1943 februárjától szeptemberéig a Fekete-tengerj Novoélet rendes kerékvágásába azon az 1500 hektárnyi területen, amelyet szennyezettnek nyilvánítottak. Az állatok elhullottak, az emberek gyógyíthatatlan bőrbetegségeket kaptak, csecsemők tor- zan jöttek a világra. A gyárépület azóta üres, omladozik. A felrobbant reaktort űrhajósokéhoz hasonló védőöltözetben szakemberek tisztogatják még mindig. Innen származik a 41 hordó. Tayaly szeptemberben gördültek ki egy kis teherautón a telepről. A Mannesmann- Italia cég vállalta, szerződést kötve a Hoffmarin-La Roche-sal, eltüntetésüket. A hordók még aznap átgurultak a francia határon, és az észak-franciaországi Saint-Quintin városkáig követhetők nyomon. Ott egy Spedilec nevű kétes cég vette őket kezelésbe. A Spe- dilec egyetlen ember: Ber- nard Paringaud, aki azzal foglalkozik, hogy diszkréten eltüntet ipari szennyező anyagokat. Paringaud három hete vizsgálati fogságban' van, rosszijszktól délnyugatra védtek. S itt egy néni, aki sehol nem küzdött. Legalábbis fegyverrel nem. De felnevelt egy fiút, aki ismeretlen katonaként esett el Leningrad 900 napos blokádja idején. Mária Kulnyeva 1945 óta várja fiát, keresi azokat az embereket, akik ismerték. Bánata nem enyhül. A háború utolsó sortüzei után született idegen fiúk köszöntik és hajtanak fejet anyai szíve előtt. * a vizsgálóbíró igyekszik kiszedni belőle, hová lettek a hordók. Ö azonban hallgat, börtönt is kockáztatva, de anyagi érdekeit valószínűleg kellően szem előtt tartva. Rajta kívül tudja a titkot a Hoffmann-La Roche néhány illetékese... Franciaországban, Belgiumban, az NSZK- ban és Nagy-Britanniában pedig a sajtó és a hatóságok nagy lármával keresik a hordókat. Naponta máshol vélik föllélni őket, de mind hamis nyomnak bizonyult eddig. A környezetvédők ugyanakkor egymás után leplezik le a zugban létesített ipari szennyezőanyagtároló helyeket, ahol a vegyi gyárak — jobb híján és olcsón — elrejtik megsem- misíthetetlen mérgeiket. A 41 sevesoi hordónak egyelőre nincs nyoma, de találtak több száz másikat dioxinnal, más mérgező anyagokkal tele Charante- ban, Munchenhagenben, a Vallon vidékeken — az érvényes rendelkezések semmibe vételével kialakított ártalmas és veszélyes szemétAz ember szolgájából az ember urává és páráncsoló- jává vált az elebbromika Svédországban. Ez a csapás ugyan más, iparilag fejlett nemzeteket is sújt, csak éppen a svédek különösen érzékenyek arra, hogy a bölcsőtől a sírig az elektronikus szem vigyáz rájuk. Az Expressen című liberális stockholmi lap arról ír. hogy a bankokban lehetetlen csekket beváltani, vizek melllett csónakot bérelni és természetesen az áruházakban vásárolni anélkül, hogy egy éber kamera ne kövesse minden mozdulatunkat. Jön- köping városban már egy lelkipásztor is ipari kamerát kért, hogy a szertartások idején szemmel tarthassa „báránykáit”. Egy stockholmi uszoda igazgatója ugyancsak igényt tart egy felvevőgépre, mert — mint mondta — csak így győződhet meg aiTól, hogy a nudista fürdővendégek „illedelmesen” viselkednek-e. Sundbyberg városban állítólag a nyilvános illemhelyien kívánnak fölszerelni ilyen berendezést. A kamerás ellenőrzés legfőbb áldozatai azonban a gépkocsivezetők. Több, lámpával ellátott kereszteződésnél manapság már önműködően bekapcsolódik egy fényképezőgép, ha valaki pirosban hajt át. és rögzíti az illető rendszámát. A svédeket azonban leginkább az a három, közönséges gépkocsinak tűnő Volvo nyugtalanítja, amelyek segítségével a rendőrök naponta 1500 autónak, illetve vezetőjének adatait ellenőrizhetik. (A hagyományos módszerekkel csak hetvenet tudnának.) A Vol- vók számítógépes rendszerrel vannak összekötve, így a rendőrök a rendszám leolvasása után pillanatok alatt szinte mindent megtudhatnak a gépkocsivezetőről: büntették-e valamilyen közlekedési vagy más vétségért, fizieti-e rendesen az adóját, van-e fegyverviselési engedélye és még sok minden mást. E szabadnak mondott ország lakosairól'— írja az Expressen — születésüktől halálukig mintegy kétszáz komputer kap és raktároz el adatokat. A legkíváncsibb egy Rex névre .hallgató számítógép, amely az állampolgárok adóügyeivel foglalkozik. A technika ilyetén elburjánzásának nyilvánvalóan rengeteg előnye is van. Csakhogy a svédek — különösen a fiatalabb nemzedék — szívesen lemondana róluk, feltéve, hogy ezzel némileg lazíthatna a mindennapi életét fojtogató szorításon. lerakodókat. Akik mellettük élnek, nem is tudnak róluk. A botrány európai méretű. Drámai módon vet fényt a multinacionális cégek lelkiismeretlenségére, amely miatt mindennapossá vált a környezet mérgezése. De fényt vet arra is, hogy a hatóságok lényegében tehetetlenek ezzel szemben. Mitterrand francia elnök méltatlankodva jelentette ki a televízióban a botrány nyomán: „tűrhetetlen, hogy egyesek — értsd: a vegyipari monopóliumok — tízezreket veszélyeztessenek, és ne lehessen számon kérni tőlük”. A helyzet mégis az, hogy nem lehet. A francia kormány tehetetlen a Hoffmann-La Roche-sal szemben. Ugyanígy a bonni kormány, vagy az olasz hatóságok. Az igazságügyi szervek szintén. (A vizsgálóbírónak nem -sok .eszköze lesz Paringaud-val Sízemben, aki „üzleti titokként” kezelheti a 41 hordó ügyét.) A közöspiaci központban szigorú irányelveket fogalmaztak meg újra az ipari szennyezőanyagok kezelésére és tárolására. A fogyaszAz idén a Szovjetunióban nehéz problémát kell megoldani. Az új technika bevezetésének a segítségével- ugyanis az ipari dolgozók létszá- mát egy-két százalékkal csökkenteni kell. Mi több: az egész ötéves terv során, vagyis 1981 és 1985 között megközelítőleg 17 millió dolgozót kell a technika és a technológia korszerűsítésével új termelési helyekre átiráés a mikroprocesszorok sok munkást kiszorítanak a termelésből, az alacsony termelékenységű, kevéssé vonzó munkákat gyorsabban váltja feí az új technika. Ez esetben a gazdaság intenzívebben fejlődhet, a nemzeti javak felhalmozódása nő majd és az emberek jóléte emelkedik. A kölcsönös függőségek ebben a láncolatában a gazdasági hatékonyság fő mércéje az, hogy a munka termelékenységének a növekedésével emelkedik a termékek előállítása. A munka termelékenysége januárban- februárban 4,6 százalékkal nőtt. Ez a növekedés nagy és nem véletlenszerű, hiszen jellemző az előző két esztendő színvonalára. Ám az ütemnek ez a stabilitása sem ad alapot a megnyugvásra. Űjra fellángoltak a viták a technikai korszerűsítés problémáiról, a termelés irányításában tapasztalható eígételenségekről, a tervezés tökéletesítéséről, arról, hogyan lehetne fokozni a vállalatok kezdeményezéseit, miképpen oldható meg jobban a munka ösztönzése. A viták élesek, hivatkoznak a tapasztalatokra, elemzik a fejlődés pluszait és mínuszait, konkrét javaslatok hangzanak el, amelyeket aztán nyítani. Enélkül nem sikerülhet enyhíteni a második világháború által előidézett kedvezőtlen demográfiai helyzet hatását. A nyolcvanas években a munkaerőnek csak minimális mértékű természetes utánpótlásával számolhatunk, sőt, a demográfusok prognózisai szerint a nyugdíjba menő munkások száma még felül is múlhatja a fiatal utánpótlás számát. vagy elutasítanak, vagy hozzákezdenek kísérleti felülvizsgálatukhoz. ellenőrzésükhöz. Ezekbe a vitákba disszonáns, sőt ellenséges hangok is vegyülnek. * Feléledtek a nyugati szovjetológusok, különösen az Egyesült Államok ún. szovjetunológiai szolgálatai. Megfigyelhető, hogy minél rosszabbul mennek a dolgok az amerikai gazdaságban, minél kevesebb az esélyük, hogy kijussanak a hosszan elhúzódó válságból, annál több tanácsot adnak nekünk ennek az országnak szovjetológiai ötlegyárai. • Például azt tanácsolják, mondjunk le a tervezésről, amely — állítólag — minden apróságra kiterjed és amelynek diktátuma káros. Holott a szovjet ipar által most előállított 10—12 millió típusú, márkájú termékéből összesen csak hatvanezerre terjed ki a központi tervezés. A tervkészítés egyébként a vállalatoknál kezdődik a különféle ellenőrzési adatok alapján és összállamj szinten fejeződik be. S a gazdaság tervszerű irányítása mindenkor az iparvállalatok önállóságának és gazdasági kezdeményzésének a fejlődésével párosul. Egyelőre még nem értük el az ideális variánst, a legtöbb megoldást, de a vállalatok eredményeinek az értékelésekor használt mutatók felülvizsgálata és pontosabb meghatározása jó eredményeket ad. Most újra pontosabban meghatározzák a gazdasági tevékenység ösztönzésének a rendszerét; különösen azt, ami az új technika meghonosításával kapcsolatos, továbbá ami a munka-. a fűtő- és a nyersanyagmegtakarítással függ össze. A szovjet gazdaság modellje nagyteljesítményű, sokágú szervezet. A húsz legbonyolultabb ipari termékből, — amelyek nélkül napjainkban egyetlen ipari állam gazdaságának sikeres fejlesztése sem képzelhető él — a Szovjetunió tizenötnek a termelésében az első helyet Hova tűntek a dioxinos hordók?... tők nyugat-európai érdekvédelmi szervezete (BEUC) bojkottot hirdetett a Hoffmann-La Roche gyógyszerei, termékei ellen. A „zöldek” tüntetnek a cég üzletházai előtt. De a hordók mindettől nem kerültek meg. Az Európai Közösségek Bizottsága adatai szerint évente 20 millió tonna mérgezőnek és veszélyesnek minősített szennyezőanyag keletkezik a közösség országainak területén. Kétmillió tonnát ebből az üzemek más országba szállítanak, mert csaik néhány helyen van olyan különleges telep, ahol ezeket elégetik, vagy más módon kezelve teszik ártalmatlanná. A sevesoi' hordók rávilágítottak: tonnaszám akadhatnak olyan szállítmányok, amelyek sohasem érik el ezeket a korlátozott kapacitású helyeket, hanem jól megfizetett zugügynökök révén valahol „eltűnnek”. „Gyökeresen új jogszabályokra, közfelfogásra volna szükség, amíg nem késő” mondják a környezetvédők, akik a jelek szerint pillanatnyilag egyedül emelik fel szavukat a kormányok sze- methunyó nemtörődömsége és a vegyipari cégek cinikus üzleti logikája ellen. * (m) foglalja el a világon. Nálunk senki sem kételkedik abban, hogy mindezt lehetetlen volna elérni néhány évtized alatt tudományos alapokon álló tervezés nélkül. S most a fejlődés úi korszaka következett el, a tudományos-technikai forradalomé, ami magával hozta a robotok munkáját. Ám az emberekkel való kapcsolatokban továbbra is szükség lesz az alkalmazkodókészségre. A Szovjetunió elégedetlen azzal, hogy az új technika bevezetése ellenére még lassan oldódik meg a munka termelékenysége növekedésének a problémája. Ronald Reagan, meghirdetve „keresztes hadjáratát" a Szovjetunió és más szocialista országok ellen, sietett kijelenteni, hogy a szocializmus és kapitalizmus közötti gazdasági-társadalmi versenyben már nagyon közeli a győzelem, s így ennek eredményeként valóra válna az álmuk; „a kommunizmust a történelem szemétdombjára lökni”. A két rendszer versenye valóban mind kiélezettebb lesz. De a szemétdombbal kapcsolatban Reagan leplezetlenül elragadtatta magát, hiszen az Egyesült Államok lehetőségei már egyáltalán nem azok, amilyenek régebben voltak. Az összehasonlítás, beleértve ennek az esztendőnek az első hónapjait is. szintén nem az Egyesült Államok fölényét mutatja. Egy tekintélyes amerikai történész és közéleti személyiség George Kennan. kijelentette, hogy nyugtalanítja a Szovjetunió életéről terjesztett végnélküli ferdítés áradata. Véleménye szerint ezek a koholmányok, ferdítések „primitívek”, szubjektivek és annyira elszakadnak a 'valóság bármilyen józan, higgadt tanulmányozásának az eredményétől, hogy nemcsak elfogadhatatlanok, hanem veszélyesek is”. Fedor Breusz. az APN szemleírója Összeállította: Majnár József Iz új technika, az automatizálás
