Szolnok Megyei Néplap, 1983. május (34. évfolyam, 102-127. szám)

1983-05-01 / 102. szám

1983. MÁJUS 1 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A dolgozók érdekében Virlzlay Gyula ünnepI beszéde „Valamikor lányikor óm­ban, így április utolján jár­tam fönt egyszer a temp­lomunk tornyában. Elmon­dani sem lehet, milyen gyö­nyörű a falu onnan föntről nézve, cseresznye- meg meggyvirágzás idején. Mint amikor a menyasszony ma­gára ölti a sok habfehér selymet, tüllt, fátylat. Szóval, az valami csodálatos!” * * * Élvezet hallgatni, milyen szenvedélyesen beszél tava­szi virágruhát öltött falu­járól Tóta Ernőné, a kőtel­ki székhelyű Szőke Tisza Áfész nagykörűi kirendelt­ség vezetője. Persze nem kell azért megmászni iki tudja hány létrafokot, ámul- hat-bámulhat az idegen a csupavirág kertek, udvarok és utcák láttán akkor is, ha csak végigsétál a falun. Ahogyan történelmi borvi­déken számít Tokaj, Mór vagy Badacsony, jószerivel akár történelmi cseresznyés­nek nevezhetnénk Nagykö­rűben is a homoki, az öreg­szőlői és a kenderföldi ha­tárrészeket. Egy erről írt dolgozattal védte meg an­nak idején a diplomáját Szilvás Ernő nyugdíjas ker­tészmérnök. — Az 1800-as évek végéig tudtam visszavezetni a nagy­körűi cseresznyekultúra „csa­ládfáját”. A Németországból származó sajmeggybe oltott, Hollandiából hozatott ger- mesdorfi fáiról a századfor­dulón már gyümölcsöt ex­portált Bécsbe Petrovay György kertészkedő földbir­tokos. Az azóta európai hí­rűvé vált cseresznyefajta el­terjesztése a későbbi községi faiskola kertészének, Németh Frigyesnek a nevéhez fűző­dik. Az áfész kirendeltség ve­zetője szerint ma már nem könnyű számba venni, meny­nyi cseresznye és meggyfa terem Nagykörűben. És ahogy Tótáné mondja, nem csak a tiszamenti községet délnyugatról ölelő zártker­tekben található sok a hi- res-nevezetes gyümölcsfá­ból. — Megoszlottak a vélemé­nyek, amikor jónéhány esz­tendeje napirendre került a település utcáinak fásítása. Voltak akik a jegenye meg a platán mellett kardoskod­tak, mások gömbakácok te­lepítését szorgalmazták. Legtöbben azt mondtuk: olyat ültessünk, ami szép isi, hasznos is. Nem hinném, hogy sokat tévednék, ha azt mondom, hogy most már legalább nyolcezer cseresz­nye- és meggyfa virágzik a körűi udvarokban és kertek­ben, az utak és az utcák mentén. Kint. a Homokon, a Kenderföldön meg az öreg­szőlőben pedig legalább 14 ezerre becsülhető a fák szá­ma. * * * Négyszázhatvanegynéhány gazda gondozza a három zárt­kerti részen a gyümölcsösö­ket. Közülük százötvenkilen. cen a Szőke Tisza Áfész szak­csoportjának tagjai. Munká­jukat nem régen irányítja Németh Gábor, — tavaly temették el a hegyközség faluszerte ismert, tisztelt ko­rábbi vezetőjét. B. Szilvás Pista bácsit — de mint nyugdíjas áfész-elnök jól ismeri a szakcsoport tevé­kenységét. — Hatvanhat óta szerve­zetten történik a Nagykörű­ben található gyümölcsösök nagyobb részének növényvé­delme, az itt rtermett cse­resznye és meggy értékesí­tése. A tavalyi jó közepes termésből harminc vagon cseresznyét és húsz vagon meggyet az áfész vásárolt fel. Az ötvenből húsz va­gonnal exportált a Zöldért a Hungarofruct közvetítésé­vel. Több, mint hétmillió forintot fizettünk ki a ta­valyi szüretkor a termelők­nek, az egy állandó és a két ideiglenes felvásárló- hejlyen. A nagy összeg hallatán, a virágzó meggyfák szegé­lyezte főutcán, a takarék­szövetkezet felé irányítom a lépteimet. Németh Gábor- né. a kirendeltség vezetője azonban — nem kis megle­petésemre —csak legyint az érdeklődésemre: — Gondolom elég, ha csak annyit mondok: tavaly egész évben összesen két­millió forinttal nőtt a be­tét állományunk az 1981. évihez képest. Ez még egy- harmada sincs a felvásárló' helyeken kifizetett összeg­nek. Sokan éppen azért ve­szik ki a betétjüket, mert kapnak a cseresznyéért, a meggyért mondjuk harminc­ezret, volt a takarékban öt­venezrük, és az együtt már elég a lakás felújításához, vagy egy új kocsira. Szó­val a gyümölcsszüret végét sem érezzük meg jobban a betétnövekedésen, mint pél­dául a téesz zárszámadását. Ott, a szemben lévő épület­ben. a tér túloldalán, ott más a helyzet. * * * Magamban kétkedve ko­pogtatok ott, ahová Németh Gáborné mutatott: ugyan mi köze lenne a postának a cseresznyeszürethez? A fia­tal hivatalvezető, Túri And- rásné nevetve mondja: — Ha nem lenne kertünk, a termelők után akkor is mi értesülnénk leghama­rabb arról, hogy a Homo­kon vagy a Kenderföldön mikor érik a gyümölcs. Jú­nius elejétől nem győzzük továbbítani a táviratokat, meg az expressz leveleket: gyerekek gyertek, érik a germesdorfi! Vagy: a hétvé­gén szedjük, hívjátok a só­gorokat is! No és az a sok csomag! Legalább egy hó­napon át! Nem ritka az olyan nap, amikor nyolcva­nat, százat kell megmozgat­nunk a munkatársnőmmel, Bálint Józsefnéval együtt. Eltelik még vagy öt hét, mire szükség lesz a fák, a hétvégi házak oldalához tá­masztott létrákra. Mégis so­kan szorgoskodnak már a körűi gyümölcsösökben, mert konyhára, piacra való zöldségféle terem minde­nütt a fák alatt. Akad ép­pen elég kapálni gyomlálni, egyelni valója Balogh An- talnénak is. — Ha valaki, valamelyik júniusi hétvégén népszám­lálást végezne itt Körűiben, alighanem azt tapasztalná, hogy megkétszereződött a falu lélekszáma. Mi is hív- juk-várjuk szüretelni a fér­jem rokonait Mezőtúrról és Dunaiharasztiból, az én hoz­zátartozóimat is Török&zent- miklósról. • * * Tapasztalatból tudom, hogy a pénzről nem szíve­sen beszélnek az emberék. A sok pénzről főleg . nem. Az éppen a fák aljának el- boronálásához készülő Túri Mihálynak azért csak meg­kockáztatom a kérdést: sze­rinte hová lesznek a cse­resznyéért, meggyért ka­pott milliók? — Sök embernek fizetik ki azt a sok milliót. Higy- gye él, nem varrja itt sen­ki szalmazsákba a kertek jövedelmét. Ha jobban szét­néz a gyümölcsösökben, lát­hatja, hogy jobbára csak idős emberek tesznek-vesz- nek a fák között. Aki öreg­szik, annak egyre kevésbé simul a tenyere a kapanyél­hez. egyre jobban görnyesz­ti a háti permetező. Könnyí­teni kell a munkán, a gé­pek pedig sokba kerülnek. Lassan kialakul bennem a kép, hogyan örökíteném meg a tavaszi Nagykörűt: festenék a vászonra vagy a rajzlapra virágruhás falura „látó” templomtornyot, szép formájú új, emeletes családi házakat. Tisza-partot a folyó apadására váró komppal, no és persze virágzó gyümölcs­fát. Miközben az idős gaz­dát, Túri Mihályt hallga­tom, arra gondolok, hogy mégiscsak kellene arra a tájképre festeni felhőt is. — Nem is gondolná mi­csoda háborúságot okoznak néha ezek a szemet-lelket gyönyörködtető gyümölcs­favirágok. Mindenki nyösz- teti a szakcsoport elnökét, nem is irigylem Németh Gá­bort, hogy mikor jön már a repülőgép, mi lesz már a permetezéssel? Merthogy 1961. óta nagyüzemi mód­szerrel1 permetezik a nagy­körűi! gyümölcsösöket. Ol­csóbb is, meg hatásosabb is. Csafchát, amikor a legjob­ban kellene már védekezni a cseresznyelégy ellen, ak­kor bontanak szirmot itt is ott is a kertekben a birs-, meg a másféle almafák. Kés­leltetni kell a repülőgépes permetezést, mert az alma- fáikról hordják a nektárt a méhek. Néhály száz egyéb fa miatt veszélyeztetjük a híres nagykörűi gyümöl­csöt termő sok ezer cseresz­nye- és meggyfát! Nagyot szusszant az öreg, pödör egyet a bajúszán, följebb böki a sok hasz­nálattól elzsírosodott, a per- metlevetótől elszíneződött kalapját, úgy folytatja: — Azt meg végképp nem értem, hogy miért kell a körűi gyümölcsösökben mesz- sziről jött emberekkel, gé­pekkel végeztetni a téli le­mosó permetezést? Hát hol van ide hozzánk Törökszent- miklós? És köztünk ott a folyó, az élő Tisza! Meg kell hagyni, nagyon jó munkát végeztek, és nem is drágán a Tiszatáj Tsz emberei. Re­méljük, a repülőgépes per­metezésükben sem lesz hi­ba ! Csakhogy ide, a Ho­mokhoz alig kilométernyire van a kőtelki téesz nagykö­rűi, nagyüzemi gyümölcsö­se, ahol ugyanúgy szükség van a téli permetezésre. Miért nem vállalják, hogy a közösével párhuzamosan elvégzik a zártkerti fák nö­vényvédelmét is? Nem in­gyen kellene dolgozniuk, és nem ás idegeneknek. A kert­tulajdonosok többsége téesz- tag. * • • Szél kerekedik a Tisza fe­lől. libbenti az ágakat. Mint puha hópelyhek hullanak alá a cseresznye meg a meggyfákról az elnyílott vi­rágok szirmai, összesodród­nak a parcellákat elválasztó dűlőúton a keréknyomok­ban. Párhuzamos, fehér csí­kok futnak be a fák közé. A párhuzamosok, mint tud­juk. csak a .végtelenben ta­lálkoznak. A kis- és nagy­üzemi növényvédelem meg­szervezésében meglévő pár­huzamosok viszont hasznos lenne, ha mielőbb találkoz­nának. Nem a végtelenben, hanem ott, az ilyenkor áp­rilis—május fordulóján olyan csodálatos, csupavi­rág Nagykörűben. Temesközy Ferenc ü téma: a nők helyzete a mező­gazdaságban A megye mezőgazdasági termelőszövetkezeteiben és állami gazdaságaiban dolgo­zó női agrárszakemberek részvételével tanácskozást rendez május 13-án, Szolno­kon a Magyar Agrártudo­mányi Egyesület megyei szervezete, a megyei tanács mezőgazdasági és élelmezés- ügyi osztálya és a TESZÖV. A meghívottak többek között a mezőgazdaság fejlesztésé­nek lehetőségeiről és 1983. évi legfontosabb feladatairól, a MAE tevékenységéről, és a nőknek a mezőgazdaságban betöltött szerepéről hallhat­nak majd előadásokat. A ta­nácskozást követően üzemlá­togatáson ismerkedhetnek meg a résztvevők a zagyva- rékasi Béke Termelőszövet­kezet baromfifeldolgozójá­val. ! • Vegyipari üzemek Bulgáriának A Vegyiműveket Tervező Vállalat három komplett vegyipari üzemet szállít Bul­gáriába 8 millió rubel érték­ben. A bányaműveléshez szükséges ipari robbanó­anyagot gyártó üzemek ter­veit a fővállalkozó Vegytecv szakemberei készítik, el, a gépek és berendezések pedig csaknem tíz hazai vállalat gyártmányai. Az új bolgár üzemek tervezésénél a Pere- martoni Vegyipari Vállalat jól bevált technológiáját hasznosítják, némi módosí­tással. Az üzemcsarnokokat az ottani partnervállalatok építik fel a magyar tervek alapján. Az üzemek össze­szerelését a helyszínen a Vegyterv szakemberei irá­nyítják, akik a peremartoni- ak közreműködésével az üzembe helyezés és a garan­ciális próbák után adják át a kész létesítményeket a bol­gár partnereknek. Az első gépeket és berendezéseket már az idén kiszállítják, és mindhárom üzem 1985-ben megkezdi a munkát. A Vegyiműveket Tervező Vállalatnak ez az első jelen­tősebb fővállalkozói megbí­zatása. A vállalatnál két éve alakították meg a fővállal­kozói főmérnökséget azzal a céllal, hogy külföldön állják a versenyt, mert az építtetők egyre inkább azokat az ajánlatokat részesítik előny­ben, ahol nemcsak a tervet adják, hanem a kész üzem szállítására is vállalkoznak. A munkásosztály legna­gyobb nemzetközi ünnepére készülünk. Az előestén kö­szöntőm önöket pártunk, az Elnöki Tanács, a kormány és a szakszervezetek nevé­ben. Sajátos ünnep május elseje. A munka és az emberi mél­tóság szülte, s így az eszten­dő legszebb napjaként él bennünk. Igaz, az első buda­pesti nagygyűlés óta az ün­nep jellege formálódott, ala­kult, de tartalma változatlan: ma is a békéért, a tiszteáse- ges emberi életért és a mun­káért harcoló dolgozók se­regszemléje. Aligha lehet megállapíta­ni, hányán ünnepelnek ma szerte a világon. De annyi bizonyos, hogy az idei má­jus elsején borultabb a vi­lág égboltja, a dolgozó tö­megek szándékosan megron­tott világpolitikai légkör és a vele együttjáró gazdasági válság fenyegetettségében ünnepelnek. De ünnepelnek! Köszönet illeti az előttünk járó nemzedékeket, a nyug­díjasokat, a veteránokat, hi­szen az ő munkával töltött életútjuk vezetett el a má­hoz. Közük van minden eredményhez, aminek ma örülhetünk. Épületekben, hidakban, tervekben, alkotá­sokban él tovább munkálko­dásuk. Mi sem és a mai if­júság sem lehet tétlenebb, elődjeinek példája nyomán már erősebb szívvel és aka­rattal haladhatunk minden május elsejék céljai felé. De ezen a világünnepen nemcsak a tegnapokra emlé­kezünk, hanem a mára s a holnapra is tekintünk. Hagyományaink, céljaink és eszméink erejének tuda­tában derűlátók vagyunk, hiszen a világ dolgozói és a magyar dolgozók nem elő­ször ünnepük nehéz körül­mények között a munka nagy ünnepét. Hazánk is többször volt nehéz helyzet­ben az elmúlt harmincnyolc év során. A döntő, a meghatározó azonban mindig, és most is, a dolgozó emberek cselekvő magatartása volt. Semmivel sem helyettesíthető az az el­szántság és akarat, amellyel fölülemelkedtünk a politikai és gazdasági nehézségeken. E küzdelemben embermilli­ók fegyelmezett, örök tünte­téssel fölérő munkálkodása visz előre. Felszabadulásunk óta ta­lán még sohasem volt olyan égetően nagy szükség az ön­tudatos munkálkodásra, mint napjainkban. Ezt vállaljuk is, hogy meg­őrizzük mindazokat az ered­ményeket, amelyeket a ma­gunkénak mondhatunk. A gondolkodás és a gya­korlat régi, avult formáival ez a feladat nem is oldható meg. Mindannyiunk élete, egész társadalmunk négy év­tizedes útja a nehézségek, az eredmények összefonódásá­ban haladt előre, most min­den vonatkozásban újítanunk kell! S mi képesek vagyunk a megújulásra. A legfonto­sabb, hogy a dolgozók a gyakorlatban érezzék azt, hogy ami országunkban tör­ténik, az őértük, az érdekük­ben és velük együtt történik. Nincsen csodaszer egyéni vágyaink és társadalmi hala­dásunk elősegítésére, csak az, amit most ünnepiünk: a munka. Az ünnepen is szólni kell arról, hogy a munka és az életszínvonal elválaszthatat­lan fogalmak, melyek már az ünnep születését is meg­határozták. Amikor arról szólunk, hogy a cél: a már megszerzett életszínvonal megtartása, igazában magá­ról a munkáról beszélünk. Vagyis arról szólunk, hogy miként dolgozunk, kellő fe­lelősséggel érezzük-e át: a ránkbízott feladatok mit je­lentenek a gazdaságnak, tud­juk-e valamennyien tenniva­lóinkat? A nagy célokhoz sok köznapi erőt, sok apró erőfeszítést kell megtervez­nünk és összehangolnunk A cél nem változott. Van mit megvédenünk, közel négy évtized tanúsítja, hogy munkánk gyümölcsöző volt. Eredményeink megtartásá­nak egyetlen útja van; a fejlődés. Nem tesz jó szolgá­latot, aki bármilyen vonat­kozásban is konzerválni akarja a régit. Az emberiség is gyors tempóban halad elő­re. Mi életünk során tartó­san először kerültünk a tár­sadalmi haladás élenjárói sorába. Mindezekből az követke­zik. hogy tudnunk kell; a munkában nem korlátok, hanem jó irányba vezető utak várnak ránk. Elsőbbsé­get kell biztosítani az újat hozó törekvéseknek, támo­gatni kell a társadalomért tenniakarók lelkesedését. Sem a kicsinyesség, sem a bürokrácia, sem a ragaszko­dás a megszokotthoz nem állhatja útját ennek, az egyetlen reális és értékes törekvés megvalósulásának. Ahogyan elválaszthatatlan a munka eredménye és az életszínvonal, úgy az alkotó­munka és a béke is feltéte­lezik egymást. Mondhatjuk: édestestvérek. Ezen a májusi ünnepen jó pihenést, kellemes kikapcso­lódást kívánok minden dol­gozónak, hazánk minden polgárának. Kívánom, hogy az ünnep fölemelő pillanatai adjanak újabb erőt és lendü­letet közös munkánk továb­bi folytatásához. Virizlay Gyula, a SZOT titkára tegnap mondta el beszédét a rádióban és a televízióban A COMPACK Vállalat tiszaroffi telepén mintegy nyolcvan-féle fűszert és huszonöt fajta vegyipari terméket csomagolnak. Képönkön automata gépeken mazsolát töl­tenek zacskókba

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom