Szolnok Megyei Néplap, 1983. május (34. évfolyam, 102-127. szám)
1983-05-21 / 119. szám
6 Nemzetközi körkép 1983. MÁJUS 21. NDK—NSZK A tranzit úton tovább gördülnek a gépkocsik Az Olaszországba induló gépre akart éppen felszállni Helmut Kohl, amikor kezébe adtak egy üzenetet: Erich Honeoker lemondta az idénre tervezett látogatását az NSZK-ba. A kancellár meglepődött, rosszkedvű lett. órákra szinte szót- lan. Kellemetlenül érintette a hír, pedig a fordulatot részben, ha nem is elsősorban, önmagának köszönheti. Április második felében villamossá vált a levegő, megnőtt a feszültség a két német állam között. Érdekes azonban, hogy egyúttal valami hasonló történt a nyugatnémet, kormányban is, amelyet három párt alkot: a Strauss vezette Keresztényszociális Unió. a Kohl irányította Keresztény- demokrata Unió és Genscher Szabaddemokrata Pártja. E szövetségben szokatlanul éles szópárbaj alakult ki — éppen az NDK—NSZK kapcsolatokat illetően — Straus- sék és a szabaddemokrata vezetők között. Kiderült, hogy e tekintetben (is) három irányzat él egymás mellett Bonnban. Jellemzésükre alkalmas képviselőik első reagálása a Honecker- látogatás elmaradására. Strauss elégedett volt: „Jó, hogy nem jön” — mondta. Kohl ennyit jegyzett meg: „Érthetetlen”. Genscher viszont így tette le a garast: „Remélem, nem ez az idén az utolsó szó e találkozást illetően”. De miért történt ez így? Miért tartja lehetetlennek az NDK államtanácsának elnöke az idei utazást, holott őszinte .híve a két német állam egyenrangú együttműködésének és tudja, hogy ez a kapcsolat egész Európa szempontjából fontos? Villámlú bonni szópárbaj Az ügynek két — egy közvetlen és egy messzebbre nyúló — előzménye van. Az első egy gépjárművezető sorsa, aki az NDK és Nyugat-Berlin határán a vámellenőrzés alatt meghalt. Teljesen hiteles. NDK- beli és nyugatnémet orvos’ vélemény szerint az illetőnek semmi foántódása nem esett, halálát infarktus okozta. A .hivatalos Bonn ezt el is ismerte. A sajnálatos esetet azonban több nyugatnémet lap. de főképpen Franz Josef Strauss az NDK elleni vádaskodásra használta fel. „Gyilkosságról” beszélt és NDK-elle- nes légkört igyekezett teremteni. Célja nyilvánvaló. A kormánykoalíció jobbszárnyát — ebbe beletartozik a teljes Keresztény- szociális Unió, valamint a Kereszténydemokrata Unió egy része — úgy látszik, ingerelte az a tudat, hogy a két vezető barátságos, vagy legalább korrekt találkozón együtt jelenhet majd meg. Mit tett eközben a "középen” elhelyezkedő Kohl kancellár? Nem vette át a méltatlan módszereket, de nem is utasította vissza azokat. A szabaddemokraták viszont visszautasították a Münchenből jövő hangokat — így alakult ki a villámló szópárbaj. Strauss szándéka A sajnálatos haláleset természetesen csak ürügy volt a koalíció jobbszárnya számára, hogy megakadályozza az NSZK és az NDK viszonyának ápolásai. Amióta Bonnban végbement a váltás, a keresztén.yszo- ciáüsok „fordulatot” követeltek a két német állam viszonyában. Mire gondoltak? Nem határozták meg világosan, de Strauss mindenesetre kijelentette: „Nem azért hurcoltam egy évtizedig a keleti szerződések ellen, hogy most folyamatosságról beszéljek!” Feltehetően a nacionalista érzelmű embereket akarja maga mögé állítani. De mivel tudja, hogy az európai erőviszonyok nem engednek meg semmilyen lényeges változást, ennek a most fellobbant NDK-elle- nességnek nyilván a Kelettel szembeni általánosan merevebb nyugati magatartásba kellene beépülnie. Kohl kancellár maga is kíván bizonyos változásokat. „több ellenszolgáltatást” a Német Demökratikus Köztársaság részéről, de lényegében az együttműködés folytatását óhajtja. Magatartásának gyengéje, hogy nem tudja megfelelően visszavenni Straussnak és híveinek támadásait. Ezért mondta egy szociáldemokrata politikus, hogy Kohl a halálesettel kapcsolatos vitában vereséget szenvedett Strauss- tól. A harmadik áramlat, a szabaddemokratáké, folytatni akarja az előző kormány politikáját, a két német állaim viszonylatában, de a jóakarat kifejezésénél többre egyelőre nem jutott. Így alakult ki április folyamán az a légkör, amelyben Erich Honecker lehetetlennek találta hogy az idén az NSZK-ba utazzék. Pozitív jelzések Helmut Kohl május 4-i kormánynyilatkozatában arról beszélt, hogy a megkötött szerződéseket a két német államot illetően is megtartják, de különböző kívánságokat sorolt fel, amelyek voltaképpen mind arra irányulnak, hogy csökkentsék a két német állam szuverén különállását. Az NDK természetesen nem enged a nyomásnak. De — amikor csak lehet — pozitív jelzéseiket ad. Berlinben most is leszögezték: változatlanul a két német állam békés együttműködésén munkálkodnak. A tranzit utakon tovább gördülnek a gépkocsik, az alacsonyabb szintű eszmecsere és a gazdagsági kapcsolat sem álí le. Ezen az úton, remélhetőleg, előbb-utóbb mégis csak sor kerülhet a magas szintű találkozóra. Tatár Imre Milyenek a brit fiatalok? Viliágundort árasztó punkok? Festetthajú bolondok? Egy pillanat alatt megvadítható f utball-szurkolók ? Divatőrület? Egy most nyiiván- inosságra hozott felmérés szerint ezek csak külsődleges jelek és semmit sem árulnak el abból, milyenek is valójában a brit fiatalok. A Daily Mail és a National Opinion Poll nevű Közvéleménykutató Intézet felméréséből a hagyományos értékeket tisztelő, mérsékelten konzervatív átlagfiatal képe rajzolódik ki. A 15—21 év közötti angol fiatalok nagyra tartják a ha- zafiságot, a családot, a fegyelmet, a rendet. Politikailag a munkáspárthoz húznak ugyan. 46 százalékuk rá szavazna, ugyanakkor a párthoz való tényleges csatlakozás nem vonza őket. Csak 43 százalékuk támogatja a munkáspárt által szorgalmazott egyoldalú nukleáris leszerelést szolgáló lépéseket. 64 százalékuk fél a harmadik világháború váratlan kitörésétől! A felmérés kimutatja, hogy 1978 óta csökkent a fiatalok érdeklődése a politika iránt, egyenes arányban a munkanélküliség növekedésével. Az „apolitlku- sok” 1978-ban még csak 33 százalékot tettek ki. ezzel szemben ez az arány ma már legalább 50 százalék. A 15—21 éves korcsoportban 25 százalék a munkanélküliek aránya, és ez az országos átlagnak csaknem a kétszerese. Nyilván ezzel függ össze az is, hogy a szakszervezeti vezetők népszerűségi indexe alig 4 százalékos körükben. A jövőt nem látják túl rózsásnak. 54 százalékuk, elsősorban a dolgozó rétegekből. úgy értékelik, hogy életszínvonaluk tovább fog romlani. A fiatalok zöme a családi élettől várja a boldogságot, 84 százalék „örökre” akar házasodni, és a kétgyermekes családmo- deltt tartják a legvonzóbbnak. Általában elégedettek .szüleikkel, még azok is, akiket saját bevallásuk szerint szigorúan neveltek. Az iskolai neveléssel sincs különösebb bajuk, sőt még a testi fenyítést is szükségesnek tartják, ami talán a legmeglepőbb: a fiatalok legjobban az orvosokat csodálják. közvetlenül utána azonban a rendőröket. Talán a tekintélytisztelet visszatérésével magyarázható az is, hogy a brit fiatalok hetven százaléka helyeselné a halálbüntetés visszaállítását, legalábbis a gyilkosok számára. indiai-óceán 0 korallsziget kulisszatitka Április végén az ENSZ egy különleges bizottsága az Indiai-óceán militarizálásá- val foglalkozott. A bizottság tagjai javasolják: hívjanak össze nemzetközi konferenciát a kérdésről. A szovjet delegátus kijelentette: országa kész bármikor, feltétel nélkül tárgyalni az Egyesült Államokkal az Indiai-óceánon zajló katonai mozdulatokról. (Zárójelben jegyezzük meg: a kétoldalú tárgyalás 1978-ban szakadt meg, az amerikaiak hibájából.) Mi az oka annak, hogy bár szinte valamennyi világtengeren fokozódik a katonai aktivitás, az Indiai- óceán a nemzetiközi érdeklődés homlokterében- áll? Globálstratégia Nem a parti államok váltják ki ezt az érdeklődést, hanem az imperialista hatalmak, főleg az Egyesült Államok globálstratégiája. Ennek keretében Nagy-Bri- tannia és Franciaország állandósította, sőt megerősítette itteni katonai jelenlétét. Franciaország például több mint tízezer tengerészt tart készenlétben a Dzsibu- titól Reunion szigetig húzódó vonalon. De a két egykori gyarmattartó hatalom szerepe eltörpül az USA katonai lépéseihez képest. Carter elnöksége ideién jelentették be. hogy mivel Washingtonnak „létérdekei” fűződnek az Indiai-óceánhoz, a jövőben minden módon és eszközzel,, megvédi itt jogait”. Kulcstá m aszpont Tény: az Indiai-óceán összekötő láncszem az Európából a Távol-Keletre és az Afrikáiba irányuló hajóforgalomban. Az óceán partján elterülő, vagy az ahhoz közel fekvő országokban összpontosul a tőkés világ olaj- és uránkészletének 65 százaléka, aranytartalékának a fele. A Pentagon első lépésként a Mauritiustól elszakított és az angoloktól 1968-ban 2016-ig bérbe vett Diego Garcia korallszigetet „el- süllyeszthetetlen repülőgép- anyaihajóvá” alakította át, ahol bármilyen repülőgép, B—52-es hadászati bombázó is leszállhat. A sziget földalatti raktárában felhalmozott készlet elegendő ahhoz, hogy — harci körülmények A térség térképe — az USA által használt kikötőkkel Diego Garcia támaszpont, az Indiai-óceán stratégiai pontja Az amerikai Constellation repülőgép-anyahajó (Telefotó — KS) között — 12 ezer tengerészgyalogos egyhónapi szükségletét fedezzék. Diego Garcia, az USA kulcstáanaszpontja e térségben. bár időközben megvetette lábát a Szomáliái Ber- berában, a kenyai Mom- basában, az omani Masira- ban és Muszkatban is. A sziget az operátív erők legfőbb kiindulási pontja bármely lehetséges hadműveletben. A jelenleg mintegy Tengerjáró hajó Warnowból a Szovjetunióba 1985. vegéig húsz új tengerjáró konténerszállító hajó építé- sét tervezik az NDK-beli Warnow hajógyárban (Rostock megye). A képünkön látható „Kapitan Koslowskie” például szovjet megrendelésre készült, 174 méter hosszú, 16 ezer bruttóregisztertonnás, s 940 konténer elhelyezésére alkalmas. Forgalmas kikötő Kubában Moa a kelet-kubai Holguin tartomány egyik legnagyobb kikötője, ahol kis emelőgépek segítségével folyik a termékek rakodása 230 ezer fős „gyorsalakulat” január 1-e óta az önálló „Központi övezeti Főparancsnokság”, a CENTCOM alárendeltségébe került. Az új parancsnokság „felelős” a Közel- és Közép-Kelet, a Perzsa (Arab)-öböl és az Indiai-óceán térségéért, működési szférája 19 országot fog át; ezek: Afganisztán, Pakisztán, Irán, Irak, Kuvaiti Bahrein. Arab Emirátusok Szövetsége, Katar, Szaúd-Arábia, Oman, Észak- és Dél-Jemen. Szomália, Szudán. Kenya, Etiópia, Dzsibuti, Jordánia és Egyiptom. Vannak közöttük tehát független, a szocialista fejlődés útját választó országok is. Őket az amerikai „gyorshadtest” bármikor beavatkozással fenyegetheti. Anyahajók a térségben Ezt a különleges alakulatot erős flottakötelék támogathatja. Az Indiai-óceánon egymást váltja a Constellation, az Enterprise és Kitty Hawk nevű repülőgépanyahaj ó. Fedélzetükön távolsági vadászbombázók vannak, kíséretük nagyszámú hadihajó. E flotta — a közel-keleti válság esetére — számol azzal, hogy a Földközi-tengeri 6. amerikai flottával a Közel- és Közép- Keleten összehangolt akciókat hajthat végre. Közben az Egyesült Államok Indiával szemben felfegyverzi Pakisztánt, a maga javára igyekszik kiaknázni az iraki—iráni háborút. a Közel-Keleten, katonailag már megvetette lábát. A Reaganikormányzat az Indiai-óceán medencéjében messzemenő, globális politikai, gazdasági és főleg katonai célt követ. Olyat, amely nem ok nélkül van a világszervezet előtt: a világbékét fenyegeti. Serfőző László ' alezredes
