Szolnok Megyei Néplap, 1983. május (34. évfolyam, 102-127. szám)

1983-05-21 / 119. szám

1983. MÁJUS 21. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Dokumentum filmet készít Szombathelyen a Magyar Televízió Derkovits Gyuláról. A mintegy 30 perces film bemutatja a festő éle tművét. A film rendezője Radó Gyula, ope­ratőre Káplár Ferenc Végzősök Karcagon Hogyan tovább, leendő mezőgazdászok? A Gaudeamus dallamait még visszhangozzák az inté­zet falai, ám a 47 nappali és a 38 levelező-tagozatos diák már az írásbeli fölé hajolva ad számot arról, mit tanult a négy esztendő alatt. A többiek, mintegy kétszá­zan, a nyári üzemi gyakor­latukra ikész ülődnek. Mit ér a bizonyítvány (ha megszerezte a diák), milyen lehetőségek várják az úgy­nevezett nagybetűs életben a végzősöket? A folytatás: kijevi egyetem Évente a karcagi mezőgaz­dasági szakközépiskolából a diákok egynegyede küldi el jelentkezési lapját egyete­mekre, illetve főiskolákra. Közéjük tartozik Bosák Pé­ter is, bár az ő esete sajá­tos : eLőbb volt felvételin, mint érettségi vizsgán. Szep­tembertől már Kijevben ta­nul tovább a jászárokszál- lásii fiatalember. — A mezőgazdaságot vá­lasztottam élethivatásomnak — no, meg hozzászoktam a tanuláshoz Karcagon. Elő­ször gépésznek jelentkez­tem. de az újonnan indult növényvédelmi szak érde- kesebba volt számomra. Az iskóla igazgatója is ezt aján­lotta — úgy látom, nem vá­lasztottam rosszul. A kijevi egyetemen is erre a szakra vettek fel- Annak ellenére, hogy sokat kellett tanulni, jól éreztem magam a kar­cagi iskolában. A négy év alatt több volt az általam kedvelt biológia és kémia, míg a gépészeknek a imate­matikával. az elektrotechni­kával meg a géptannal kel­lett megbirkózniuk. Az utol­só évben hetenként kétszer hét órát, .egyszer nyolcat és a többi napon hat órát ül­tünk a padokban. Találkoz­tam már olyan fiúval, aki itt kezdte az iskolát Karca­gon. de különböző okok mi­att elkerült másik középis­kolába. Visszatérve mondta el nekem, hogy itt közvet­lenebb a tanár—diák kap­csolat, mint náluk. Erre a példa az is, hogy az osz­tályfőnököm talán jobban izgul az érettségin mint mi, diákok. Talán majd később A mezőgazdasági szakkö­zépiskolában mindössze 23 lány tanul nappali tagoza­ton. A végzősök egyike Ko­vács Erika. — A debreceni szakközép­be jelentkezetem, onnan hely­hiány miatt jöttem át Kar­cagra. Kisebb koromban is nagyon szerettem az állato­kat. elhatároztam, hogy a mezőgazdaságban fogok dolgozni. Végül is növény- védős lettem. így sikerült- Hamar elrepült a négy év, igaz; szombatomként haza­utazom szüléimhez Balmaz­újvárosiba. A városba igen ritkán mentem, csak ha az iskoláinak kellett valamit in­tézni. A kollégium elég szi­gorú volt. Az osztályban csak hárman vagyunk lá­nyok. de nem voltunk elké­nyeztetve. Az érettségi után visszamegyek Újvárosba, ta­lán a Vörös Csillag Tsz-ben lesz hely számomra. Ismerek már ott elég sok embert, ihá­szén tavaly nyáron három és fél hetet ott segédkeztem. Kíváncsi leszek, milyen be­osztásban fogok dolgozni, mint érettségizett hövény- védős. Továbbtanulni...? Volt róla szó. de egyelőre nem- Talán később. Akinek elég volt Nagy Lajos növényter­mesztő gépész lesz a kiskö­rei Vörös Hajnal Tsz-ben. — Brigádvezetőként kez­dek — mondja —, ha sike­rül az érettségi. Nincs ked­vem továbbtanulni, elég volt az iskoláiból. Ami nekem fontos: a közismereti tantár­gyakon túl a szakmait is csak tanulni kellett. Az is­kolai tanműhelyekben és a környező téeszekben vol­tunk gyakorlaton, ennek el­lenére még mindig az a vé­leményem, ennél is több gyakorlat kellett volna. Túl­ságosan sok az elméleti tan­tárgy, hirtelen összeszámolva tizennégy. És ebből csak egyet, a testnevelést nem kellett tanulni. Ennek elle­nére jó sulinak tartom, sze­rettem itt lenni, de a kol­légiumot hamar el fogom felejteni. Elég volt a kötött­ségből. Ezzel lezárul egy korszak az életükben, hogy ki mi­ként döntöitt, s ez a döntés milyennek, jónak vagy rossz­nak bizonyul az kiderül né­hány év múlva. Forgács T. Jobb ellátás— nagyobb forgalom A munkahelyi könyvterjesztés helyzete A munkahelyek könyvárusító pavilonjaiban, a terjesztő­vállalatok kihelyezett boltjaiban — az éves könyvforgalom mintegy negyedét — 765 millió forint értékű könyvet adtak el tavaly. Ez tíz százalékkal haladja meg az elmúlt évi ered­ményt. Mind fontosabbá válik annak a 12—13 ezer bizomá­nyos terjesztőnek a szerepe is,' akik munkájuk mellett, tár­sadalmi tisztként látják el e feladatot — tájékoztatták a MTI munkatársát a SZOT illetékes bizottságának közelmúltban kiadott állásfoglalásáról. A munkahelyi könyvter­jesztés helyzetét elemző, to­vábbfejlesztésének lehetősé­geire, feladataira is kitérő dokumentum főbb megálla­pításait összefoglalva el­mondták: sok munkahelyen bővült az eladóhelyek szá­ma, javult könyvellátásuk. A vásárlás kedvezőbb felté­telei — a részletfizetés — is jelentősen hozzájárult a munkahelyi terjesztés kitel­jesedéséhez. A bizományos terjesztőknek köszönhetően csökkent a vásárlók esetle­gessége. mert e társadalmi munkások jobban ismerik a velük dolgozók olvasási szo­káséit, egyéni igényeit. A különféle könyves vetélke­dők, könyvterjesztői verse­nyek meghirdetése mellett az író-olvasó találkozók és kiállítások szervezései is jól segítették a könyvvásárlás ösztönzését, népszerűsítését. Egy reprezentatív felmérés is ezt igazolja: a gyermek- és ifjúsági könyvek 50, a szépirodalmi és útikönyvek 46—50, az ismeretterjesztő művek 30—40, s a szakköny­vek 20 százaléka kel el a bizományosoknál. Kedvező tapasztalat, hogy növekszik azon vállalatok és intézmények száma, ahol a szakszervezeti szervek a munkásság könyvellátását nem elsősorban kereskedéf-'" mi, hanem fontos művelő­déspolitikai kérdésként. az olvasó mozgalom szerves ré­szeként kezelik. Ugyanakkor hat még az a szemlélet is, hogy a könyvterjesztés üz­leti kérdés, gyakran szak- szervezeti munkának sem (minősítik, sőt sokhelyütt a könyvterjesztői tevékenysé­get a munkahely funkciójá­val összeegyeztethetetlennek tartják. Egyes vállalatoknál mostoha körülmények közé kényszerítik a terjesztőt. Az állásfoglalás hangsú­lyozza: jobb könyv- és iro­dalompropagandával kell növelni a munkahelyi könyv­terjesztés forgalmát. A szak- szervezeti szervek — ahol a feltételek megvannak — kezdeményezzék) önálló könyvesbolt, vagy könyvpa­vilon létesítését, nyerjenek meg mind több embert könyvbizományosnak. A könyvterjesztői vállalatok­nak! pedig nagyobb figyel­met szükséges fordítaniuk ' azk ellátási aránytalanságok csökkentésére. Szekfű Gyula centenáriumán Nagyívű életút A század egyik legnagyobb magyar történésze volt, de a história számára csak élete végefelé jelentett biztos iránytűt. Furcsa szellemi kalandokban vett részt, több­nyire úgy. hogy személyes tekintélye csorbítatlan ma­radit), noha tanítványai sor- ra-rendre elhagyták, s az emlékezök ugyancsak fölem­legetik szarkasztikus világ­látását, olykor cinizmusát Tudós volt. aki a politika vizein evezett, s bár a hát­térben maradt, tanácsadói, irányítói minőségben rop­pant súllyal rendelkezett. Első jelentős alkotása, A száműzött Rákóczi óriási vi­hart kavart. A millenniu­mi Mgyarország vitézköté- ses történelemszemléletét tá­madta benne, a Thaly Kál- mán-legendákat, a hamis kurudkodást. Dehogyis volt szándékában a közvélemény kihívása! Mondhatni: várat­lan lett számára a társadal­mi] felháborodás, s talán ké­nyelmetlen is. hogy segítői, védői a progresszív Magyar- ország előhírnökei lettek. Szekfűt a tudományos té­nyek tisztelete vezette az új Rákóczi-kép formálásakor, meg az a meggyőződése, amely Magyarország fejlődé­sét a Habsburgok világában képzelte ©1. Ez utóbbi auli- kussága sokáig kísérte pá­lyáján. de maradandónak realizmusa, tényismerete bi­zonyult. Óriási tudása sajnos hamis elméletet táplált. A Magyar állam életrajza ugyancsak a Habsburgom bű­völetében született, s ráadá­sul a magyar szupremácia elvét lett volna hivatott iga­zolni. Azt az eszmét, amely kizárólag a magyarságnak tulajdonított úgynevezett ál­lamalkotó erőt, tehetséget a Duna-medencében magától értetődően a szomszédos né­pek rovására. Hóman Bálint­tal közösen írott Magyar tör­ténete végül is mára hasz­nálhatatlanná avult, inkább egy szemlélet dokumentálá­sai, mintsem forrásmunka. Persze, ez a szemlélet erős és hatásos volt. Sajnos,, ha­tásosabb, mint a kortársak jóval haladóbb, jóval rea­lisztikusabb történelemszem­lélete- Szekfű szakított pá­lyája kezdetének valóság- tisziteletével és a szellemtör­ténet iégvárépítő módszeré­vel olyan históriát terem­tett, amelynek kimondatlan célja nem tudományos, ha­nem pedagógiai jellegű volt. A trianoni békekötés áj illa­tába dermedt ország értelmi­ségének — mintegy az igaz­ságtalan béke ellensúlyaként — a magyarság felsőbbren­dűségének tudatát óhajtotta szuggerálni. ö, aki komo­lyan és felelősen ismerte a múltat, olyan színekkel áb­rázolta. amelyek alkalmasak voltak a tények elfedésé­re ás. Öntörvényű magyar történetet írt, amely már megalkotása idején sem le­hetett korszerű. Mégcsak nem .is marxista értelemben, hanem a haladó polgárság szemszögéből sem. Ez volt a lényege Németh László egy­korú bírálatának is. noha az író-publicista pillantását az indulat elhomályosította. A Bethlen Gábor-monográfia sem más. mint a forradal­mak elutasítása, olyan re­formpolitikus idealizált arc­képe. amilyennek Szekfű az ..ideális uralkodót” elkép­zelte. A török és a német szorítás veszedelméből ráció­val és okos kompromisszu­mokkal futó magyar érdekű politikust rajzolt sok-sok tény alapján, de lényegében histonizáilva, lényegében po­litikai receptadó igénnyel. Publicisztikája is, minde­nekelőtt a híres-hírhedt Há­rom nemzedék, a nemzet okulására készült. Ponto­sabban a nemzet vezetőinek akart ideológiát és uralko­dási, országvezetési kézi­könyvet készíteni. A levert forradalmak után, Horthy országiásának kezdetén vilá­gossá akarta tenni Magyar- ország ellenforradalmi rend­szerének mélyen nacionalis­ta ideológiáját. Így tekin­tette át az utolsó másfél szá­zad magyar Itörténelmélt, mert bizonyítani óhajtotta: a forradalmak kárt okoztak a nemzet fejlődésének. Az ellenforradalmi rend­szer valósága azonban kiáb­rándította a maga teremtet­te ideológiájából- Szekfű Gyulát voltaképpen minő­ségigénye emelte ki kartár­sai közül. Ez vonzotta a Honthy-renden belül gróf Bethlen Istvánhoz, mert természetesen undorodott a bikacsökös, szadista különít­ményesektől. Horthy hívei­nek többségétől, a korrupt uralkodóosztáilytól. a szűklá- tókörűségtől. Bethlen István konszolidációs politikáját ar­ra is alkalmasnak hitte, hogy megszieirvezze és föl­nevelje a rendszer elitjét. A Magyar Szemle Társaság, illetve a Magyar Szemle cí­mű folyóirat és az általa kiadott füzetsorozat a minő­séget és a tudományos hi­telt képviselték olyan kor­ban. amikor minden hitelte­lennek és tudománytalannak látszott. Magától értetődően Szekfű ideológiájával is el­lentétben. ö pedig tájéko­zódni akart a fiatalok köré­ben is — például az úgyne­vezett Szegedi Fiatalok kö­Száz esztendeje, 1883. május 23-án született rében —, hogy megnyerhes­se őket. És ez a minőség- igény vezette el önnön ideo­lógiai kudarcának méltó és férfias felismeréséhez. A háború kellős közepén volt ereje jelismerni és volt mersze kdmondanaj, hogy valahol utat vesztettünk. Az akkori magyar szellemi élet színe-javáit hívja meg a né­metellenes szellemi ellenál­lás egyik legjelentősebb do­kumentumának megírásá­hoz. a Mi a magyar? című kötethez. Babits Mihály és Kodály Zoltán is megtalál­hatók a szerzők között. Szép, nemes tett volt ez a könyv, ha mára tudományos értéke el is avult de a történelmi tett fénye nem halványulhat el- Mint ahogyan azt sem feledhetjük, hogy a Magyar Nemzet című napilap háború alatti] Hitler-ellenes vonalá­nak értelmi szerzője és gya­korlati irányítója ugyancsak Szekfű Gyula volt. így lett a felszabadulás után a fiatal Magyar Köz­társaság első moszkvai kö­vete, és. így találta meg he­lyét az újat építő magyar társadalomiban. Azértt emlékezünk ma — a tévedéseikkel súlyosbított, kudarcoktól sem mentes — életére, mert volt ereje szembenézni korábbi önma­gával. Mekkora utat kellett megtennie ahhoz Szekfű Gyulának, hogy a szociálde­mokrata Népszava 1941-es, nevezetes karácsonyi számá­ban részt vegyen, hogy aktí­van cselekedjen a Történel­mi Emlékbizottság munká­jában és hogy tanúskodjon a fasiszta rendszer rögtön­ítélő bírósága előtt — Schönherz Zoltán mellett. A felszabadulás utáni egyik első nyilvános szerep­lése volt hogy emlékbeszé­det mondott Leninről. Mai szemmel olvasva a hajdani emlékezést, persze, sok nai­vitást, vitatható tételt ta­lálunk benne. Az utókornak azonban a gesztus nagysá­gát, a megtett út óriási tá­volságát kell értékelnie. Az a történész, akj Habsburg- illuziókfcal kezdte pályafu­tását — élete végén Lenint akarta megérteni. Így kell emlékeznünk Szekfű Gyulára. E. Fehér Pál Még ez évben átadják az építők a szolnoki úttörőház és zeneiskola épületét. Jelenleg a belső szerelési munkák folynak benne

Next

/
Oldalképek
Tartalom