Szolnok Megyei Néplap, 1983. április (34. évfolyam, 77-101. szám)
1983-04-03 / 79. szám
6 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1983. ÁPRILIS 3. Társadalmi munka — társadalmi munkások Kiapadhatatlan forrásaink Régi filmek képeit, hajdani híradók nlmkockáit látva, amelyek a romokban álló ország újjáépítését dokumentálják, amikor egy emberként állt oda az ország, hogy a romok helyén új életet teremtsen — házakat, hidakat, utakat építsen magának; s idősebbek történeteit hallgatva a hősi időkről, amikor a társadalmi munka láza fogott el jóformán mindenkit e hazában, önkéntelenül azok a ..panaszkodó” fiatalok jutnak az eszembe, akik eszmecseréken gyakorta vetik fel napjainkban hasonló feladatok hiányát. Ahol megmutathatnák, talán látványosan is, szenvedélyes elkötelezettségüket az újra, ahol lehetőség nyílnék számukra a ..hősies” helytállásra, munkahelyi kötelességeken túl is. Igaz, ma már nincsenek rombadőlt városok, s jó hogy így van. Mások a történelmi körülmények, mások a társadalom igényei, mint hajdan, ’45—46 idején. De vajon nincsenek-e ma közpénz híján is megépítésre váró óvodák vagy iskolák; jó ivóvizet joggal igénylő és elváró falvak és települések; esős időben járhatatlan, sáros földutak, melyek kikövezés után állítanak; elárvult parkok, amelyek ápoló munkáskezekre várnak és sorolhatnánk .az élet, szépre éhes társadalmunk megannyi köznapi igényét, ahol • a köz érdekében megmozduló, önzetlen cselekvési vágy megtalálhatja gyümölcsöző beteljesülését, a társadalmi munka, mert ma így nevezzük, különböző területein. E tekintetben érdemes bepillantanunk az lí)82-es elmúlt esztendőbe, vajon hogyan is állunk mi itt mindezzel Szolnok megyében? Miként lehet kétmillióból akár négy tantermet is megépíteni Jászszentandráson és másutt is — a megyében? A titka egyszerű: ha a közösség, a lakosság önzetlenül hozzáteszi — főleg munkában — a magáét. Kevés a pénzed — toldd meg egy kis társadalmi munkával — vallják sok helyen a megye városaiban és községeiben a tanácsok. S nem véletlenül. Az önzetlen támogatás mértéke — elkészült az ösz- szesítés — 1902-ben forintokba átszámolva 841 milliói tesz ki. Többet, mint az előző esztendőben, jóval többet, pedig áz országos ösz- szehasonlításban már akkor második helyen szerepelt Szolnok a megyék sorában. Csak Bács előzte meg. De mit is „takar” ez a 841 millió? Mindenekelőtt harminc kilométerrel több köves utat a különböző településeken, elsősorban a még ma is többnyire sáros utcájú falvakban, ugyanannyi hosz- szúságú vízvezeték, építését, de jelentős a környezetet szépítő fásításban elért eredmény is. több mint harminc- ötezer fát ültettek el társadalmi munkában a megyében — s elsősorban hasznot is hozó gyümölcsfák kerültek sok-sok falusi utcába; különösen a kunszentmártoni járásban jártak élen e felbecsülhetetlen értékű munkában. 'Jelenti sok-sok gyermekintézmény karbantartását, — szocialista brigádok általában szerződéssel is szentesített, önzetlen segítségével, különösen népszerű az áldozatvállalásnak ez a formája a megyeszékhelyen. De egyedi esetként is említésre méltó a jászapátiak cselekedete, akik.úgy szólván fillérekből, de százezreket érő társadalmi segítséggel egy elmocsarasodott területből festői környezetet varázsoltak maguknak, halastóval, hét végi pihenőhellyel. Martfűn sem foghattak volna hozzá egy iskolai tanmedence építéséhez a lakók és a különböző üzemi közösségek önzetlen segítsége nélkül; s Vezsenyben, a Tisza- parti faluban is úgy épült meg az ötven személyes óvoda, hogy a tanácsoknak csupán az anyagot kellett bizto-* sítania hozzá! Rákócziújfalu- ban KRESZ-parkot építettek a gyerekeknek — s az iskolákat támogató társadalmi aktivitás jele a jászalsó- szientgyörgyi tornaterem is, amelynek megépítéséhez több mint egymillióval járult hozzá a község lakossága. És se szeri se száma a környezet védelmére tett vállalásoknak, melyek közül megemlíthető az újszászi parkerdő — a környékbeliek testi és lelki felfrissülésének hét végi színhelye — rendszeres gondozása és ápolása — társadalmi munkában. A parkok feletti védnökség — örvendetesen — egyre népszerűbb az iskolások körében is. Nem érdektelen adat: az elmúlt esztendőben 1891 forint társadalmi munka jutott a megye egy- egy lakosára; hasonlítva a múlttal, 1981-ben 1585 forint esett egy személyre — ez is jelzi a jelentős előrelépést. Különösen kiemelkedő egyes, kisebb települések eredménye — Tiszaszentim- rén például az ötezer forintot is meghaladja az egy lakosra számított társadalmi munka értéke. Az idén — minden jelszerint — tovább növekszik a7- állampolgárok társadalmi részvétele a települések fejlesztésében; a tanácsok, a Hazafias Népfront tervszerűen kérik és igénylik a lakosság segítségét. — Ismét csak néhány a jelentősebb akciók közül: Mezőtúron a gázvezetékek hálózatának bővítéséhez, Jánosh'dán az iskola építéséhez, Törökszentmik- lóson az új iskola sportudvarának megteremtéséhez, Fegyverneken szabad strand és csónakázótó kialakításához, Tiszafüreden — ahol épp az utóbbi években lendült fel a társadalmi kedv — a kemping területének rendezéséhez. Kunmadarason a sok bajt okozó belvíz elvezetéséhez járul hozzá- önzetlen munkájával a lakosság, adnak segítséget szocialista brigádok. az üzemi kollektívák. Nehéz volna számba venni a társadalmi munka valameny- nyi formáját, hiszen igény szerint, változik és alakul a segítség módja: ha kell, például mint most Kisújszálláson. szelilemi természetű, társadalmilag tervezik meg az útépítés munkálatait. Megyénkben erőteljesen buzog tehát a társadalmi munkakedv, a kiragadott példák is erről beszélnek. A szocialista közéletiségnek ez az egyik legkonkrétabb formája egyre népszerűbb, köre szélesedik, tartalmában és formájában egyre gazdagabb, s anyagi hasznán túl szinte felbecsülhetetlen az az erkölcsi érték, amit a közösen végzett munkával szerzett élmények adnak. Mégsem hallgathatunk néhány olyan problémáról, amely a továbbiak szempontjából elgondolkodtatóak, hogy például meglehetősen heterogén az összkép, feltűnően nagyok a szélsőségek, a különbségek megyénk városainak és községeinek önkéntes vállalásaiban. Vannak vidékek, ahol ha az utóbbi időben meg is buzdult a kedv — a füredi járásban vagy a Nagykunságban — pnég mindig nagy a távolság a jelentkező igények és a felajánlott társadalmi segítség között. Másrészt feltűnő, hogy a települések fejlesztéséhez adott lakossági támogatásban menynyivel előbbre járnak a községek, mint a városok. Akis közösségek talán jobban magukénak érzik a környezetüket, mint a lassan elszemélytelenedő városok polgárai, vagy az utóbbiakban egyszerűen objektíve nehezebb kialakítani az összefogás célját és módjait? Lehet meditálni rajta, s keresni az okokat s a jobb megoldás útját. Büszkeségre alapot adó eredmények, meggondolásra érdemes problémák. Ha úgy vesszük, az egyre szervezettebbé váló mozgalom két oldala. Hamarosan kihirdetik majd a településfejlesztés eredményeit, s az élenjárók megkapják jutalmukat. de hányán és. hányán, társadalmi munkások ezrei nem vesznek át semmit. még' csak egv picinyke elismerő jelvényt sem; nemzeti ünnepünkön illesse őket is tisztelet. A társadalom önzetlen munkásait, akiknek tégláiból — képletesen szólva — olykor látványosan, olykor észrevétlenül is épül az ország, a város, a környezet, a világ, amely körülvesz bennünket. Valkó Mihály * Epiil KISZ-védnükséggel. A szolnoki papírgyári rekonstrukció során felépülő új gyárrcsz- legben még az idén megkezdődik az ötös számú papírgyártógép próbaüzeme Ezer munkás véleménye Értékek ma, a szocializmusban A Szakszervezetek megyei Tanácsának kulturális osztálya négy hónappal ezelőtt látott hozzá a szocializmus értékei témakörben reprezentatív felmérés készítéséhez. Lényegében az a cél vezette e nem szokványos feladatra vállalkozókat, hogy képet kapjanak arról, mennyire épült be a szocializmus értékeinek ismerete az emberek gondolkodásába. Tudatában vannak-e, és milyen mértékben, azoknak az értékeknek, amelyek a szocialista társadalom kizárólagos sajátjai; alapértékek. Hogyan gondolkodnak az emberek a jelen gazdasági, világpolitikai helyzetről, miként befolyásolja nézetük magatartásukat. életvitelüket, és nem utolsó sorban megtudni, hogyan felel meg a szakszervezeti propaganda a ma követelményeinek. A felmérés — amely több mint ezer munkásra terjedt ki — két módszerrel történt. Kérdőívek kitöltésével, amelyeken megadott kérdésekre válaszoltak a megkérdezettek (név nélkül, csak életkorukat, foglalkozásukat, pártállásukat, iskolai végzettségüket kellett megjelölniük), és többórás helyzetfeltáró beszélgetésekkel. Nagyüzemek: a Járműjavító, a Tisza Cipőgyár. a Tiszamenti Vegyiművek, a Papírgyár, az Aprítógépgyár, a Hűtőgépgyár, az ÁÉV, a Volán, valamint a Medosz és a KPVDSZ területéhez tartozó munkahelyek dolgozói vállalkoztak a válaszadásra. Mind a kérdések és a kapott válaszok, mind a beszélgetések lényegében négy témakört öleltek fel: a létbiztonságot, a szocialista társadalom irányíthatóságát, az egyenlőséget és demokráciát, a társadalom és az egyén gazdagodását. Létbiztonság és béke Minden bizonnyal a propaganda következtében — ide értve a sajtó és a rádió, a televízió híradásait is, talán elég Sugár András kitűnő riportjára gondolni az angliai munkanélküliségről — a fiatalok egyre jobban felismerik, milyen hatalmas érték a szocializmusban a létbiztonság. Az első kérdés ugyanis így hangzott: „Hogyan értékeli a létbiztonságot a szocializmusban, egyéni életében milyen szerepet játszik?” A kérdezettek 40,9 százaléka válaszolta: ismeri és fontosnak tarja. Viszont ugyaneny- nyien elsőrendűen fontosnak a békét tartják, amely alapja a létbiztonságnak. Vagyis a létbiztonság fogalma és vele szorosan a béke jelentősége erősen beépült az emberek tudatába. Ám figyelemre méltó, hogy a létbiztonságot elősorban a fiatalok jelölték meg, mint alapértéket, a békét az idősebbek helyezték előtérbe. E válaszok mögött hatalmas élettapasztalat húzódik meg, de egyfajta életfelfogás is. A fiataloknak, akiknek személyes élményük nincs a háborúról, akik békében születtek és élnek, nán,cs háborús veszélyérzetük, ők elsősorban a munkájukat féltik, a munkanélküliségtől tartanak. „Ha van munka, és dolgozhatunk, márpedig van, az újságok állandóan tele álláshirdetésekkel, akkor van miből megélni, akkor az előrehaladásunk. is biztosított’’ — hangzott el a Járműjavítóban egy személyes beszélgetésen. Az idősebbek viszont így gondolkodnak: „Ha béke van, akkor természtes, hogy az embernek munkája is van, tehát elsőrendű a béke.” Egy idős szakmunkás ezt így fejezte ki: „A szocializmusban munka volt, van, lesz. Ez természetes. De csak akkor, ha békében élhetünk." Vagyis sokak fejében meg sem fordul a gondolat: béke van a nyugati tőkés országokban is, mégsincs mindenkinek munkája. Az előbbiek azt mutatják, hogy sokak szemében ami természetes, magától értetődő, annak kevésbé van értéke. Következésképpen a propagandának tudatosan össze kell kapcsolnia a létbiztonságot a szocialista társadalommal, jobban ki kell fejtenie a létbiztonság tartalmat, szerepét, jelentőségét. Bizonyítani, hogy a létbiztonság a szíqcializmus- hoz tapad, más társadalmi rendszerben ez a kategória — noha ismerik és használják — nem valósítható meg. Ezért nálunk nagy, természetes érték. E kérdéscsoportnál került szóba a gazdasági válság fogalma. Ugyancsak a Járműjavító egyik idősebb munkása mondta: „Mi annakidején, a '60-as évek elején szemináriumon azt tanultuk, hogy míg a kapitalizmus válságoktól terhes, addig a szocialista társadalom tervszerűen, arányosan, állafndóan, dinamikusan fejlődik. És most mit hallunk? Világgazdasági válság van. Ezt magunkra is érteni kell, mert mi is része vagyunk világnak. Tehát akkor már nem érvényes a szocializmus alaptörvénye, a tervszerű, arányos fejlődés?” Egy másik munkás viszont így okoskodott: „Ha nálunk is válság van, akkor furcsa ez a válság, mert nekem is van munkám, meg a családom minden tagjának, nálunk nem zárt be egyetlen üzem sem, a boltokban van elegendő áru, megvehetjük, amit akarunk. Tehát akkor mi van? Ez is válság?” Vagyis az emberek gondolkodásában esetenként összemosódnak a tőkés gazdasági válság képei és a mi gazdasági nehézségeink. magatartás mögött talán bizonytalanság, esetleg bizalmatlanság húzódik meg, de mindenképpen él az a felfogás, hogy a család gazdasági helyzete a család belügve. Ami az arra vonatkozó válaszokat illeti, hogy véleménye szerint hogyan fog a jövőben alakulni az életkörülménye. a válaszok híven tükrözik a hazánkban ma érvényesülő legjellegzetesebb és legaktuáilgsiabb tendenciákat. A megkérdezettek egyharma- da így vélekedett: „Ahhoz, hogy jobban éljünk, munka után külön vállalkozásókba kell fogni.” Ezt elsősorban a férfi szakmunkások és a fiatalok hangoztatták, valószínűleg azok, akiknek erre lehetőségük is van. A nők közül csak minden negyedik válaszolta ezt, talán azért, mert mint betanított vagy segédmunkásnak — hisz közöttük még mindig kevés a szakmunkás — nincs is lehetősége mellékállást vállalni. A felmérésben részt -vevők általában nagy jelentőséget t'ulajdonít.ftéak az úgynevezett második gazdaságnak. A második gazdaság — például a gazdasági munkaközösségek, a kisvállalkozások — hasznosságát, fontosságát kevésbé vitatják, de többén úgy vélekednek, hogy a munkahely értéke az utóbbi időben devalválódott. hogy egyre inkább az lett a fontos, amit túlmunkával lehet keresni. Az ÁÉV-nél, a Járműjavítóban kifejtették: „Nem értjük, hogy miért lehet egyazon vállalatnál fő munkaidőben rosszul, a gazdasági munkaközösségben ragyogóan megszervezni ugyanazt a munkát.” Új válaszok Pozitív az a gondolkodás, hogy a szocialista társadalmi rendszerben „sokra viheti az ember, sok mindent fölmutathat". Hátrányos, viszont, hogy a gazdagodás, mint természetes folyamat, az emberek egy részénél átalakul önpusztító szerzési tevékenységgé. Az egyik nagyüzemünk közéleti funkciót betöltő dolgozója mesélte: „Szomszédommal beszélgettünk, és megkérdezte tőlem: 20 év alatt mire jutottál? Mit tudsz fölmutatni? Amíg te munka után lótottál-futottál, addig én dolgoztam. Neked van lakásod, én ezalatt házat építettem, kocsit, telket vettem, nyaralót építettem.” Más szóval a szomszéd szerint az a fontos politikai tevékenység, amit a, közéleti funkciót ellátó ember végez, nem munka, nem is érték. Lehet, hogy szélsőséges megnyilvánulás ez, de mutatja a „mit tudsz fölmutatni” gondolkodás veszélyeit is. Mert miközben a nagy többség (a felmérésnél maradva a kérdezet tek 54 százaléka) úgy vélekedik, hogy az a helyes állampolgári magatartás, ha jogaival él és kötelességét teljesíti az ember, és egyre többen vannak, akik a közösségért szívesen dolgoznak , (22 százalék), egyesek szemében csak annak a közösségi munkának van értéke, amelynek azonnal kézzelfogható az eredménye. Talán ezért is hangzott el a beszélgetések során csaknem minden üzémben: „El kellene érni, hogy az emberek szemében a közéleti funkciók ellátása is értéknek számítson, hiszen akkor is a közösségért dolgozunk.” Ez a fölmérés, ha nem is ad teljes képet az emberek gondolkodásáról, de jelentős tapasztalattal szolgál. nagyon tanulságos. Kitűnnek belőle a különböző nézetek, amelyeket a propaganda nem hagyhat figyelmen kívül. Felhívja a figyelmet arra, hogy az élet változásai során új kérdések kerülnek előtérbe. amelyekre új válaszokat kell ■ adni, és elképzelhető, hogy ezek a válaszok nem mindenben egyeznek meg a régen tanultakkal. Varga Viktória I/C-O. VOUIV “O/WI j Furcsa „válság” Egy tény! Ma már világos előttünk: a mi gazdasági életünkre is hatással van a világgazdaság helyzete, hiszen nagyon sok vonatkozásban — elég csak például a nyersanyagban való szegénységünkre gondolni — függünk másoktól. Ezt az utóbbi évek gazdasági nehézségei bebizonyították. Nem szabad tehát ma valamikori álmainkat, elképzeléseinket — mint mondjuk a gazdaság állandó, folyamatos, dinamikus fejlődése — számonkérni. Reálisan kell megítélnünk a helyzetünket, és a szocializmus mai valóságát vállalni. Ebben a reális szocializmus- képben benne vannak az ’ eredményeink és a gondjaink is. amelyeket a gazda sági fejlődés lelassulása is jelez. Átmenetileg nálunk is vannak, lehelnek válságos, nehéz időszakok, de alapvető, hogy nálunk a gazdasági problémák nem jelentenek átfogó gazdasági válságot. Feltétlenül figyelemre méltó — és ez nagy erőt is jelent —. hogy a válaszadók 44 százaléka szerint a lél-------------íj b iztonság, mint a szocializmus alapértékének fenntartása. elsősorban az MSZMP helyes politikájának köszönhető. A felmérésből még egv kérdéscsoportot feltétlen ki kell ragadni mindazt, amelyek a társadalom és az égvén gazdagodásával kapcsolatos. válaszokkal. véleményekkel függnek össze. A társadalom és az egyén gazdagodásának összekapcsolása sokak gondolkodásában megjelent. A többség úgy látja. hogy mind a társadalom, mind az egyén az. elmúlt 10 évben jelentősen gazdagodott. A legtöbben (40 százalék) .azt válaszolták: az elmúlt 10 évben egyéni életükben egyenletes volt a fejlődés; 28.4 százalékuk szerint ..nem történt lényeges változás”; minden tizedik válasz arról szólt, hogy nagyobb vagyontárggyal gyara- . po'dott ez idő alatt a család, és csak 7.4 százalék szerint „szegényebb lett az élet”. A megkérdezettek 7.2 százaléka latért a válasz elől, leginkább a -nők és a fiatalok. E