Szolnok Megyei Néplap, 1983. április (34. évfolyam, 77-101. szám)
1983-04-03 / 79. szám
1983. ÁPRILIS 3. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A harmadik hullám Egy hazai sárkány apropóján Az,t hiszem, nincs az a hasonlat, amivel Kulcsár Krisztián februári boldogságát ki lehetne fejezni. Hát még a tanári kar meglepetését. Amikor ez a kisgyerek megjelent a színpadon, sárkány jelmezben, csak elcsodálkoztak az „alkotás’’ tökéletességén. Amikor azonban a kis tarajoshátú műorrából füst és lángnyelvek csaptak ki, és a szeme helyén az éggk felizzottak, mindenki el- ámult. Ez volt tehát Kulcsár Miklós okleveles gépészmérnök — aki a fiúcska apja — februári remekműve, amin heteken át szöszmötölt, készülve a nagy eseményre, a fia nem csekély örömére. Eme kis ' történetből már csak egy ugrás gondolatban a munkahelyén „ki nem használt”, mérnöki diplomához mérten alantas feladatokkal ellátott műszaki szakember -kliséhistóriája. Tévedés, ugyanis a következőkben azokról a Kulcsár Miklósokról lesz szó, akiknek lételemük az alkotás, valamiből — akár a semmiből — valaminek a létrehozása, akiknek, ahogyan mondják, bogár van a fejében — benn, s akikről úgy képzeljük, csavarhúzóval kezükben, különböző ideákat a világba ordítva jöttek a világra. Kétségkívül az utóbbi hónapokban, esztendőkben rájuk irányult a figyelem reflektora. Üjságcikk-sorozatok, televíziós műsorok sokszorosan megvizsgálták, már-már a közvélemény szájába rágták erényeiket, s nem utolsósorban gondjaikat. A Kő- olajkutató Vállalat egyik fiatal osztályvezető-helyetteséhez éppen a napokban kopogtatott be egy huszonéves ember, terjedelmes kérdőívlepedőkkel. A két és fél órás faggatás, a rubrikák kitöltése után az utolsó kérdés így hangzott: mi a véleménye az érdeklődésnek e módozatáról? A válasz: három felmérés alanya voltam, azokban is nagyjából ugyanezek hangzottak el. A riposzt talán nem véletlen. Valahol a változtatást sürgeti. Már ami a műszakiak helyzetét illeti. (A gondok, anyagi elismerés, a tekintély csökkenése, az utánpótlás iránti aggodalom, a képzés nehézségei, hogy csak néhányat említsünk a sok közül — közismertek). Nem csupán gesztus Valóban lehet-e az utóbbi hónapokban, években a műszakiak helyzetéről szólva változásról beszélni. S van-e értelme pédául akkor, amikor egy elemzés hétszáz tényezőt sorol fel arra, mi akadályozza a házi szellemi kapacitások kiaknázását? Ügy gondolom, nem csupán kishitűség, hanem együgyű- ség lenne elhallgatni, e témáról szólva, az átalakulásoknak azon csíráit — nem fordulatokról van szó — amelyek e területen bekövetkeztek. Ami közismert: korábbi esztendőkben aligha lehetett volna arról beszámolni, hogy egy ágazat, egy minisztérium, egy hatóság vagy egy társadalmi szervezet százezreket költsön olyan alkotásokra, amelyek jó, néhány gazdasági probléma megoldását segítik, előmozdítják a műszaki fejlődést, hozzájárulnak a vállalkozások sikeréhez. Igen, a legkülönbözőbb pályázatokról van szó. A Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetségének energiatakarékossági országos pályázatára például három, esztendői alatt több mint 500 közöttük igen ió színvonalú pályázatot nyújtottak be. így például a legutóbb díjazottak sorában egy megyénkben alkotógárda is, munkája haszna milliókban mérhető. Ha már a korábbi évekhez viszonyított változásokról beszélünk: bizonyos vagyok benne, nem csupán gesztus, hanem igen lényeges politikai tényező, amikor a párt- alapszervezetekben pártmegbízatásként elfogadják a MTESZ-ben való aktív tevékenykedést. A legkülönbfé- lébb társadalmi fórumokban, tanácsokban, bizottságokban megtalálhatók a műszakiak, bár számuk, megjegyzendő, igen csekély. Kevés a publikáló, társadalmi kérdésekben állást foglaló, véleményt kifejező műszaki. Mint ahogyan ma még fehér hollónak számít, bár van ilyen is, akinek ténykedését nem beosztással, hanem kiemelt, úgynevezett személyi fizetéssel honorálják. Öcsi, a hivatalnok Műszakiakról beszélgetve, igen hamar az anyagiakra terelődik a szó, ám úgy vélem, sokkal fontosabb tényező szemükben, saját munkájuk, annak színvonala, társadalmi megbecsülése. Ezt támasztja alá az Ötlet című lap egyik beszámolója, műszaki egyetemisták: döntéselméleti órán lezajlott rangsorolásáról, amelyben az anyagi elismerés sorban a negyedik helyre került az „érdekes, változatos” munka előtt. Lehet, az egyes tényezőket lehet súlyozni, megállapítani azok horderejét, jelentőségét, kapcsolatuk, ösz- szefüggésük azonban elvitathatatlan. Annak a vasipari szövetkezetnek a mérnökét, aki évről évre szellemi vezére a termékek átalakításának munkahelyén, ötletei minden gyártmányban megtalálhatók, ezt a fiatal szakembert nem fogják „leöcsiz- ni” az üzemcsarnokban, mint kollégáját, aki esztendők óta technológiai utasítások hivatalnoki kidolgozásán gyötrődik, író- illetve rajz- . asztala mellett. A társadalmi megbecsülésnek talán túlzott egyszerűsített formája ez, végletes következtetésekre nem alkalmas. Kifejezője viszont annak, hogy mindennek alapja az a korábban, a tanulás időszakában érdekesnek, változatosnak kívánt munka, amellyel szemben, a vállalati népgazdasági igény az, hogy általa a gyártmányok színvonalasak, eladhatók legyenek. Kihasznált áramlat Persze nem szabad megfeledkezni a hétszáz szellemi kapacitás kihasználását akadályozó tényezőkről sem, amelyek olykor a munkát akadályozó „falaknak” ; egy- egy téglái. A műszaki szakemberek képzésének .dolgai, a technikusok hiánya, a fizetések szintje, import anyagok, információk hiánya és még sorolhatnánk, hiszen van belőlük jócskán. Nemrégiben egy fiatalember műszerek készítéséről szólva azt nyilatkozta lapunkban, hogy az alkatrészek hiánya miatt már százszor leállhattak volna a munkával. Ö és kollégái variálták, próbálgatták a lehetséges megoldásokat és haladtak, és elkészültek a gyártmánnyal, a külföldi partner nem kis örömére. Szép számmal lehetne sorolni a példákat arra, a pályázatok is ezt bizonyítják, hogy tehetséggel, alkotó kedvvel megáldott műszakiakból nincs hiány. Hamis lenne azonban a kép, ha nem beszélnénk azokról a termékekről vagy üzemekről, amelyek láttán az az érzése az embernek, hogy a létrehozásukban közreműködő műszakiaknak fogalmuk sincs, mi van a világban, soha nem hallottak praktikus célgépekről, elavult masinák pótlólagos automatizálásáról, elektronikáról. A Toffler, amerikai esszéista, harmadik hullámnak hívja, sajátos rendszerezése szerint könyvében a most kialakuló új ipari szupercivilizációt, amelyben központi helyet kap a tudományos eredmények alkalmazása, az elektronika elterjedése. A hullámról — bár más jellegűekre! — tudjuk, olykor a kisebb vízi járműveket, ha a benne ülők nem jól lavíroznak, fel is borítják, ellenkező esetben kihasználva a víz áramlását könnyen kijuthatnak velük a partra. Ez utóbbiban a megannyi műszaki megoldást, szellemes ötletet, eleganciát hordozó, kisebb vagy nagyobb, jól eladható „sárkányok” csak segítenek bennünket. Persze ehhez alkotó, gondolkodó műszakiak kellenek. Akik néha szöszmötölnek is. Hajnal József Több mint 30 millió forintos termelési értéket állít elő az idén a túrkevci Vegyesipari Szövetkezet bádogos részlege. Termékeik — a különböző esőcsatornák — keresettek a hazai piacon A modern gazdálkodás útjai Mit ér a „magyar arany Törökszentmiklóson? Sikeresen együttműködő termelők, kutatók, fejlesztők 7f Nem véletlen, hogy a vállalati emblémában a Vetőmagként eddig külföldön is nagy mennyiségben és jó áron eladható, az abrakfogyasztó állattartás takarmánybázisában meghatározó „magyar arany”, azaz egy kukoricacső fémjelzi a Törökszentmiklósi Állami Gazdaság tevékenységét. A csorbái, a surjáni és a szenttamási kerületében, csaknem hétezer hektárt művelő nagyüzem gazdálkodásában mondhatni létkérdés a siló-, a hibrid- és a takarmányku korica termesztése, , ugyanis egy, évi kilencezer tonna kapacitású, vetőmagkikészítő üzemmel és a megye legnagyobb sertésállományával rendelkezik a gazdaság, A vetésszerkezetben fontosságának megfelelő „pozíciót élvez” a növény: a hatom kerületben a kukoricával bevetett táblák területe évek óta az összes szántó 37 százalékát, tehát a gabonanövénytermő területek több. mint a felét teszi ki. A már a gabonaprogram meghirdetését megelőzően is 2300 hektáros vetésterület lényegében azóta sem csökkent; a gazdaságban, annak ellenére, hogy az ágazat jövedelmezőségének romlására hivatkozva, a megye kis- és nagyüzemei az 1982. évi megyei gazdaságpolitikai feladatok között előirányzott 70 ezerrel szemben csak 62 ezer hektárról takarítottak be kukoricát. A területtel együtt, megfelelő! jtermelés- fejlesztési eredményként, szinten tudták tartani a tö- rökszentmiklósiak a kukoricatermesztés önköltségét is. A termelési ráfordítások folyamatos növekedését elsősorban az egységnyi területre jutó hozamoknak a gazdaságosság határain belüli emelésével érték et. A legjobb vetőmagokat és a legkorszerűbb, nagy teljesítené- j nyű technikai eszközöket alkalmazták. A fajták közül kizárólag a világszínvonalat jelentő, amerikai Piorieert vetik. A termesztési eredmé- j nyékben legmeghatározóbb , agrotechnikai feltételeket — a megfelelő talajelőkészítést, a tőtávolság, az egyenletes vetésmélység, 'valamint .a fajtára jellemző tőszám ppn-, tos betartását — olyan kor-! szerű munka- és erőgépek biztosítják a gazdaságbár), mint például a Rába Steiger, a John Deere traktorok, a Rau típusú vetőgépek. Tavaly, amikor a kukorica hektáronkénti hozamának országos átlaga 6,2 tonna volt, a törökszentmiklósiak: 8,2 tonnát takarítottak be egy-egy hektárról a szenttamási, a csorbái és a surjáni határrészeken. Ez 23,5 százalékkal meghaladta az utóbbi öt év átlagtermését. Három évvel ezelőtt — a termelési ráfordítások további emelkedése miatt — a terület növelése, vagy a még nagyobb hozamok elérése már nem bizonyult elegendőnek az önköltség és a jövedelme zőség szinten tartásához. Az újabb lehetőségek keresésénél azonban már nemcsak ágazati, hanem vertikális szemlélet vezette a gazdaság szakembereit. A részben vagy teljes egészében feldolgozott mezőgazdasági termékek gazdaságosabban értékesíthetők, — érveltek. Azonos területről nagyobb hozam A kukorica olcsóbb előállítására jószerivel már csak az energiafelhasználás mérséklése kínált lehetőséget. A vetést megelőző talajelőké- szítéstől a betakarított termény tárolásáig felhasznált költségek jelentős részét tette ki korábban a szemes kukorica nedvességtartamának elvonása, tüzelőolajjal üzemelő szárítóberendezésekben. Azáltal, hogy a gazdaságbeliek 30—35 százalékos nedvességtartalommal takarítják, tárolják be a szemet és a csutkát, kiküszöbölve a költséges szárítási műveletet, tonnánként 500—600 forinttal csökkentik a termelési ráfordításokat. A megtakarításokon túl jelentős gazdasági haszon az is, hogy a korábban megkezdett betakarítás biztonságosabb, a hamarabb felszabaduló táblákban az időjárás kevésbé veszélyezteti a következő talajmunkák ütemét és minőségét. Nem utolsó szempont az sem, hogy a nedves tároláskor a kukorica tápanyagtartalma teljes értékű marad, amíg a sokszor kíméletlen szárítás károsította a szemekben a fehérjét.. A kísérleti esztendőben országos nagyüzemi tapasztalatok még nem álltak rendelkezésre arról, hogy milyen eredménnyel helyettesíthető a gazdaság 2100 kocájának, és az évente meghizlalt 40 ezer hússertésnek szükséges 15 ezer tonnányi,' korábban vásárolt, abrak a saját földeken termett, és nedvesen tárolt szem — csutka keverékből készülő takarmánnyal. Ezért hívták segítségül a törökszentmiklósiak a tudományt és. a technikát: az Álattenyésztési és Takarmányozási Kutató- központtal valamint a MÉM Műszaki Intézetével közösen, Wet-corn néven kutatásifejlesztési- termelési gazdasági társaságot alakítottak. A kutatók a kukoricaszem és — csutka nedves betakarításával, be- és kitárolásával, etetésével kapcsolatos kísérletek elemzésére, értékelésére vállalkoztak, a fejlesztők pedig az új tchno- lógia komplex gépesítésének megvalósításában működtek közre. A társaság az 1980-ban, mintegy 1100 tonna CCM — az angol corn cob mix neve után ez a kukorica szem — csutka keverék rövidítése — készítése és felhasználása során szerzett tapasztalatok alapján referencia üzemet hozott létre az állami gazdaság bartapusztai szakosított sertéstelepén. A WET-CORN háromszög A nagyüzemi kísérletek kedvező eredményei alapján 1981-ben már 6500 tonna, azaz a sertéságazat takarmányszükségletének csaknem a felét kitevő mennyiségű, 1982-ben pedig már 9600 tonna részben maguk termesztette, részben vásárolt szem —i csutka keveréket tároltak a silókban. A CCM-ből húspép és savó hozzáadásával készült keveréktakarmány (etetéséivel, a 60 és 150 kilogramm közötti sertéseknél nagyon kedvező étrendi hatást, és 635 gramm feletti napi tömeggyarapodást értek el. Ugyanebben a „súlycsoportban” a korábban vásárolt szárazdarás keverékhez hasonlítva 1,19 forinttal volt kevesebb a fajlagos takarmányköltség. A szárítás nélküli kukoricabetakarítás 3 millió forintot „hagyott” tavaly az állami ‘gazdaság kasszájában. Az üzemi megtakarításon túl jelentős a CCM-technológia népgazdasági haszna is; az ország nagyobbrészt importból szerzi be azokat a fehérjéket, amelyekből most már évente 300 tonnával kevesebbet használnak fel a törökszentmiklósiak. Amíg az állami gazdaságban a költségtakarékosabb takarmánytermesztésért és a jövedelmezőbb sertéshizlalásért eredményesen fáradoztak a szakemberek, sajnos már a törökszentmiklósi nagyüzemben is éreztette hatását a kukoricatermesztés másik ágát, a vetőmagelőállítást érintő országos probléma. A külföldi piacok nagymérvű beszűkülése révén az ország eddigi 46 ezer hektáros hibridkukorica-területe mintegy 35 százalékkal csökkent. Ebben a piac és kereslet diktálta helyzetben megméretik a török- dzéntmiklósiak alkalmazkodóképessége is, hiszen amíg korábban a saját 1700 hektáros területük mellett 13 partnergazdaságban is 2800 hektáron termesztettek hibrideket, az idén a vetőmag előállítására vállalkozó partnerek száma hétre, a hibrid vetésterületük 1500 hektárra csökkent. A törökszentmiklósi gazdaságban nem a kukoricaterület lényeges csökkentésében látják a minden bizonnyal csak időleges de- konjuktúra „kivédésének” lehetőségét. A párt- és a gazdasági vezetés a termelési szakemberekkel egyetértésben úgy döntött, hogy a kialakult helyzetnek megfelelően a termelésszerkezeti arányokon változtatnak a kukorica ágazaton belül. A hibrid terület csökkenésével kevesebb tömegtakarmányra számíthatnának az állattenyésztők, a vetőmagnak szánt kukoricák úgynevezett apasoraiból ugyanis silót készítenek a megporzás útán. A kieséseket fővetésű és tarlóvetésű silókukoricával pótolják. A takarmány- kukorica területének növelésével tovább csökkentik a CCM előállításnál a vásárolt alapanyag arányát. A vetőmagüzem kihasználtsága várhatóan a felére csökken, ennek ellensúlyozására a tavalyi 3000 tonna helyett 4500 tonna búzavetőmagot készítenek. Ehhez több mint 200 hektárral növelték ősszel a búza vetésterületét. Ezenkívül 600 hektáron borsót termesztenek, amelyből mintegy 1200 tonna vetőmagot készítenek, és exportálnak majd a Hungaroseed közvetítésével tőkés országokba. Vevők rá a külföldiek is A gabona- és a húsprogramot egyaránt eredményesen segítő CCM-technológia iránti külföldi érdeklődés alapján szellemi-technikai exportra is számítanak a Törökszentmiklósi Állami Gazdaság szakemberei. A hazai egyetemekről, mérnöktovábbképzőkről, mezőgazda- sági nagyüzemekből érkező nagy számú érdeklődő mellett ugyanis több külföldi delegáció is járt már a bartapusztai referencia üzemben, közöttük bolgár, és szovjet szakemberek. Az utóbbiakkal a közelmúltban tárcaközi megbeszélést tartottak a MÉM-ben, amelyen megállapodtak, hogy a Szovjetunióban két, a törökszentmiklósihoz hasonló referencia üzem épül a CCM-technológia megvásárlásával, az állami gazdaság szákembereinek szaktanácsadásával. Az utóbbi évek tapasztalataival, eredményeivel a Törökszentmiklósi Állami gazdaság szakemberei- bebizonyították, hogy ahol megtalálják — felhasználva ahhoz a tudományos-fejlesztési kutatások legújabb eredményeit is — a termesztés, a tárolás és a felhasználás leggazdaságosabb, komplex módszerét, ott nem tompul a „magyar arany” fénve; a kukorica megtartja előkelő pozícióját a hosszú távon jövedelmezően termeszthető gabonanövények között. tfcmesközjri Ferenc
