Szolnok Megyei Néplap, 1983. április (34. évfolyam, 77-101. szám)

1983-04-23 / 95. szám

1983. ÁPRILIS 23. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Fotótárlat Színház, színész szemmel Hatodik alkalommal nyitottak iskolatár­latot tegnap délelőtt Szolnokon a Varga Katalin Gimnáziumban. A diákok ezúttal Jeney István színművész fotóit láthatják, amelyek a színházi élet pillanatait örökí­tik meg és nyújtanak bepillantást a kulisz- szák mögé. A képeken érezhető a művész, bensőséges kapcsolata a színházzal; a nagy- közönség számára talán fel sem tűnő je­lenetek apró rezdüléseit láttatja meg. Az intézmény diákjai jövő héten szerdán be­szélgethetnek az alkotóval a képekről, a színészi munkáról. A fotótárlat anyagát a Pálffy János Szak- középiskola és a 633-as számú Szakmun­kásképző Intézet tanulói is láthatják majd iskolájukban. Fotó: HL Homokóra — Kacsatáno Nem titok: vállalják a „vádat j j Beszélgetés Záray Mártával és Vámosi Jánossal Ének az esőben. Köszönet a boldog évekért, Ügy kop- pan az eső, Miért is szeret­lek?, Pedro kocsmája, Hold- fény szerenád, Kell egy dal. Kacsatánc. Kicsit szomorkás a hangulatom ..., Homokóra. Ismerős slágercímek, a da­lok szerzőit bizonyára csak kevesen, az. előadókat azon­ban mindenki meg tudja ne­vezni: Vámosi János és Zá­ray Márta. Harminchárom éve éne­kelnek együtt, harminc éve mint házastársak. A napokban Szolnokon sze­repeltek, és két előadás kö­zött beszélgettünk a nép­szerű előadókkal. — Három, évtizede. a nap huszonnégy órájából huszonnégyet együtt töl­tenek, együtt vannak a konyhában, a színpa­don... — Ha oda akar kilyukad­ni, hogy nem unjuk-e még egymást, megelőzöm a vá­lasszal: nem — így Záray Márta. — Sőt, nagyszerű do­lognak tartom ezt, mert min­jú, barna szemű és lobbané­kony természetű vagyok. Ép­pen ezért, ha diplomatiku­san kell tárgyalni valahol valakikkel, akkor a férjem, ha beszélni kell. akkor én vállalom a szereplést. — Jó pár könnyűzenei korszakot átéltek. „áténe­keltek” már, mi a véle­ményük a legújabbról, a nosztalgia divatról? — Nosztalgia? Én inkább a dallam diadalának nevez­ném — mondja elgondolkod­va Vámosi János. — És a dallamos muzsika minden korban és valamennyi kor­osztálynak tetszik. Miért len­ne baj, hogy a fülnek kel­lemes melódiákat írnak új­ra a zeneszerzők ? Egyéb­ként annak idején mi is éne­keltünk rock and rollt, ami­kor az élte fénykorát. Sze­rintem ami a jó ízlés hatá­rán belül van, megérdemli a legnagyobb nyilvánosságot. Nem titkoljuk, szívesen vál­laljuk azt a ..vádat”, hogy az általunk előadott számok a szórakoztatást szolgálják. den gondot, fájdalmat, az örömöket] is, am|i éppúgy megviseli az embert. mint egy kellemetlen élmény, megoszthatjuk. Problémáin­kat megvitatjuk, legyen az szakmai vagy magánjellegű. Úgy vélem, nem is lehetne szerencsés az életünk egy­más nélkül. Azt szokták mondani, az ellentétek vonz­zák egymást. Ez a megálla­pítás ránk is igaz, ugyanis Jani szőke, kékszemű és nyugodt, én pedig barna ha­— Sőt, a háttéréneklést se szégyelljük, vagyis, hogy va­laki a lemezünk hallgatása közben mással is foglalkoz­hat. olvashat, főzhet, be­szélgethet — szól közbe a feleség. — Sokak kedvence a Homokóra című dal, ame­lyet az ország Záray Márta hangjával ismert és szeretett meg. Keveset tudunk viszont a szerze­mény születéséről... — Ennek érdekes történe­te van. Körülbelül húsz év­vel ezelőtt közös hangverse­nyen szerepeltünk Boros Ist­vánnal. az újvidéki zeneszer­ző-énekessel Jugoszláviában, ő énekelte ezt a slágert, ami egy fesztiválon náluk csú­nyán megbukott, nekem vi­szont nagyon megtetszett. Engedélyt kértem tőle. hogy énekelhessem a Homokólát, és a dal itthon nagy sikert aratott, nekem is az egyik legkedvesebb dalom maradt. — Műsoraikkal járják az országot, szinte min­den nap más helységben lépnek jel és a közönség, amikor az önök neve fém­jelzi az előadást, elkap­kodja a belépőjegyeket. De nem csak a Záray— Vámosi házaspár lép fel, hanem ismeretlen előadók is. Jónak tartják az ef­féle „árukapcsolást”? — Segíteni kell a kezdő­ket. sajnos nincsenek olyan klubok nálunk, ahol bemu­tatkozhatnának. pódiumhoz jutnának. A közös fellépé­seink alkalmával rutint sze­rezhetnek és a közönség is megismeri a nevüket, tehet­ségüket. — Önökét mi készteti arra. hogy a rendkívüli népszerűségük ellenére is vállalják a fárasztó or­szágjárást? Hírnév szer­zésére nincs szükségük, és feltehetőleg anyagi gondjaik sincsenek. — Nem a hírnév növelé­séért és a pénzhajhászásért haknizunk, hanem mert a a közönséggel való közvet­len találkozás, a taps min­den táncdalénekes életének vágya és értelme. Egyébként nem azért, hogy dicseked­jem, de nemcsak Magyaror­szágon, hanem a világ sok országában több kontinen­sen is felléptünk már. az évtizedek alatt sok élmé­nyünk gyűlt össze, amelye­ket — visszavonulásunk után — szeretnénk egy könyvben másokkal is megosztani. — fs — Elnyerték a kollégium címet Ünnepség a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskola szolnoki tagozatán Könyv alakban Az MSZMP KB ülésének dokumentumai Könyv alakban megjelentek a Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága április 12—13-i ülésének do­kumentumai. A Kossuth Könyvkiadó gondozta ki­advány tartalmazza Kádár Jánosnak, a Központi Bizott­ság első titkárának előadói beszédét, valamint a Közpon­ti Bizottság határozatát a XII. kongresszus óta végzett munkáról és a párt feliadatai­ról. Bélyegen a Guernica Irodalmi arcképcsarnok „Fekete” művészet A filatélia legelterjedtebb ága az úgynevezett motívum- gyűjtés, amely az azonos ábrájú, illetve témájú bé­lyegeket tartalmazza külön­böző csoportosításban. Ebben nyilvánul meg legjobban a bélyeggyűjtés művelődési, oktató jellege, és ennek tu­lajdonítható, hogy ma már a világon több mint százhet­venmillióra teszik a gyűjtők számát. A Magyar Bélyeggyűjtők Országos Szövetsége rende­zésében Nyíregyházán, a művelődési központban nyílt meg a 7. országos motivum- filatéliai kiállítás, amelyen szovjet, csehszlovák, és bol­gár gyűjtők is részt vesznek. A munkásmozgalommal foglalkozó gyűjtemények il­lusztrálják : nem volt a vilá­gon olyan személy, akinek arcképét, történelmi jelentő­ségét annyi ország örökítet­te volna meg, mint Leninét. Gyászkeretes arcképét a Szovjetunióban 192-1, január 27-ére virradó éjszaka nyomták, és a temetés nap­ján bocsátották ki. Történel­mi jelentőségű a Német De­mokratikus Köztársaságban kiadott bélyeg, amely szob­rát ábrázolja. A művet a második világháborúban a németek Puskinovóból hur­colták el Eisleben városába, hogy bronzanyagát beöntsék. A város bátor lakói a mű­alkotást megmentették, és most a főteret díszíti. A Soha többé fasizmust! című gyűjteményben láthat­juk Picasso világhírű alko­tásának, a Guernicának bé­lyegre vitt tökéletes repro­dukcióját, valamint az em­beriség legborzalmasabb rendszerének, a népirtó fa­sizmus barbárságára, az ál­dozatok millióira, a haláltá­borokra emlékező, megrendí­tő bélyegeket. A második vi­lágháború szörnyűségeit tük­rözők között megható az a szovjet bélyeg, amely katona fiától búcsúzó anyát ábrázol. Bélyegek illusztrálják Ma­gyarország történetét a hon­foglalástól Mohácsig. Egy összeállítás, a magyar iro­dalom arcképcsarnoka. Gyűj­temény mutatja be a hazai festészet, ipar- és népművé­szet, valamint az elmúlt századok ötvösművészetének remekeit. A világ egyetlen múzeuma sem dicsekedhet az ásatások során előkerült, és az ókori népek szobrászatét ismertető olyan gyűjteménnyel, mint amilyent a bélyegek kis múzeuma tartalmaz. Több tízezer éves barlangrajzokon láthatjuk a történelem előtti idők emberének művészetét. A különböző vörös kereszt es egyesületek működését ábrá­zoló bélyegek között különö­sen megrendítő a háború alatti tevékenységüket il­lusztrálok, de jelentősek azok is. amelyek a véradást propagálják. Tanulságos! a könyvnyomtatás, a „főkefe művészet ' bemutatása. Kollégium avató ünnepsé­get rendeztek tegnap délután Szolnokon, a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskola szolnoki tagozatán. Az ün­nepség — amelynek elnöksé­gében helyet foglalt Andrikó Miklós belkereskedelmi mi­nisztériumi államtitkár, Fá­bián Péter, az MSZMP Szol­nok megyei Bizottságának titkára, Barta László, Szolnok megye tanácsának elnöke és Szandtner Iván, a KISZ KB titkára — a Himnusz hang­jaival kezdődött, majd Nagy Gábor, a Szigligeti Színház művésze Simon István, Nem elég című versét mondta el. A vendégeket s a főiskola hallgatóit, tanárait Hegedűs Zsuzsanna, az intézmény KISZ-bizottságának titkájra köszöntötte. Ezt követően Andrikó Miklós mondott ün­nepi köszöntőt: „Ügy vélem, hogy a kollé­giumi cím elnyerése mél­tó elismerése azoknak a fá­radozásoknak, amelyeknek az volt a céljuk, hogy a megyét és közvetlenül Szolnokot egy Nyikos Mária a zászlóval új, magas színvonalú főisko­lai intézménnyel gazdagítsa. Akkor még, 1976-ban na­gyon távolinak tűnt a mai kollógiumavatás. Igazi for­dulópontot az 1979-es eszten­dő hozott: megindult a nap­pali tagozaton is a képzés”. „Az 1980-as, 81-es évben a hallgatói 'és oktatói létszám teljessé válásának időszaká­ban — hangzott el az ünnepi köszöntőben — nem kisebb íelladatot kellett a tagozat vezetésének megoldania, mint a hallgatók elhelyezé­sét, amit először munkásszál­láson oldottak meg, majd je­lentős anyagi áldozatok árán a KISZ Szolnok megyei Bi­zottsága segítőkész felajánlá­sának eredményeképpen a A napokban új szerze­ménnyel gazdagodott a Ma­gyar Országos Levéltár. Kos­suth Lajos 1868. január 22- én, Turinban kelt levelét az Angliában élő Lucy Zoll- mann asszony ajándékozta a levéltárnak. A kétoldalas — saját kezűleg írott — levél címzettje Kármán. Bertalan, az ajándékozó nagyapja. A jelentős forrásérték ű irat Kossuth életével, maga­tartásával kapcsolatban két fontos mozzanatra világít rá. A levélből kiderül, hogy a fiatal budapesti ügyvéd — Kármán Bertalan — Kossuth életéről szeretett volna írni, I s ehhez kérte annak hozzá­tiszaligeti vezetőképző tábor­ban kilencvenhat főiskolás kapott szállást. Elismerésre méltó eredménynek tartom, hogy e megosztottság ellené­re sikerült a két szervezeti egységet egybetartozó intéz­ményként kezelni, ezáltal egységes nevelési szemléletet kialakítani, megteremteni a közösségi élet, a haladó ha­gyományok "színes formáit”. Andrikó Miklós az eddigi eredmények áttekintése után a jövő feladatairól is szólt: „A kollégiumi cím elnyeré­se mellett tefrmészetesen va­lamennyien látjuk, hogy a hallgatók elhelyezésének vég­leges megnyugtató megoldá­sát egy új, a képzési igénye­ket mindenben kielégítő kol­légium létrehozása jelenti. A főiskola és az ágazati tárca hosszú távú fejlesztési tervé­ben szerepel ez a fontos lé­tesítmény, megvalósulásán,ak időpontja azonban nem a jó­szándéktól, hanem anyagi le­hetőségeinktől függ”. Az államtitkár végezetül a di­ákotthon kollégiummá ava­tásához gratulálva örömmel tolmácsolta, hogy a Belkeres­kedelmi Minisztérium ebből az alkalomból ötvenezer fo­rintot adományozott a szol­noki főiskolai tagozatnak, majd átadta a kollégiumi cím viselésére jogosító okle­velet Huszka Istvánnak, a kollégium vezetőjének. Az ünnepi köszöntő után Szandtner Ivántól vehették át a kollégium lakói azt a zászlót, amelyet a KISZ KB egyetemi és főiskolai tanácsa adományozott a cím elnyelé­se alkalmából. A zászlóra felkötötték emlékszalagaikat Jászberényi Tanítóképző Főiskola, a Killián György Repülő Műszaki Főiskola, a DATE Mezőtúri Mezőgazda- sági Gépészeti Főiskolai Kara és a debreceni Kossuth í>a- jos Tudományegyetem kollé­giumi bizottságainak képvi­selői. Több társintézmény le­vélben gratulált a kollégi­umavatáshoz. Az elismerést, a szolnoki főiskola és kollé­gium munkájának támogatá­sáért Nyikos Mária, a kollégi­umi bizottság titkára mon­dott köszönetét a Belkeres­kedelmi Minisztériumnak, a KISZ Központi Bizottságá­nak, a megye, a város álla­mi és tömegszervezeteinek. Ezt követően kitüntetések, jutalmak átadására került sor. Közösségi munkája elis­meréseként a KISZ KB Aranykoszorús jelvényét Há- vel Éva, Dicsérő oklevelét pedig Bene Károly, Kuizs Já­nos és Nyikos Mária hallga­tó vehette át. A főiskola főigazgatója di­cséretben részesítette Csepel i Lajost és Sonyák Bélát, az intézmény tanárait. Többen pénz-, illetve könyvjutalmat kaptak munkájuk elismeré­seként. Az ünnepség után a főis­kola és a kollégium életét bemutató fotókiállítás nyílt, majd cukrászati termékek vásárával és divatbemutató­vá folytatódott a program, közben az intézmény első emeletén a „sörkert” várta vendégeit. jíjrulását. A válaszban Kos­suth erélyes hangon lebeszé­li erről a tervről Kármánt, nyomatékosítva: erre a hír­verésre néki nincs szüksége, ő tettekkel kívánja szolgál­ni a hazát. A levél következő részé­ben Kopsuth utal árra, hogy hallotta: fogsága alatt írt naplójának egy részletét ki­adták. Mindez merő kohol­mány — fogalmaz élesen Kossuth, hisz ő nem vezetett naplót fogsága idején. Az értékes dokumentumot a levéltár úgynevezett Kos­suth időrendi sorozatában helyezték el, s a kutatók szá­mára hozzáférhetővé teszik. T E. Fotó: H. L. Ismeretlen Kossuth-levél

Next

/
Oldalképek
Tartalom