Szolnok Megyei Néplap, 1983. április (34. évfolyam, 77-101. szám)

1983-04-23 / 95. szám

a szocializmust építő népek egysége! I Kommen* tárunk I kancellár és a „vaslady” Bovin, az Izvesztyija világszerte gyakran idé­zett .kommentátora csü­törtök este a Magyar Te­levízió külpolitikai mű­sorában egy kérdésre válaszolva kijelentette: külpolitikai síkon nem vár látványos kurzus- változást Helmut Kohl új bonni kabinetjétől. A nyugatnémet kancellár külföldi tárgyalásai a Bovin-prognózist látsza­nak igazolni. A kancellár néhány nappal ezelőtt tért visz- sza Washingtonból, csü­törtök este pedig Lon­donba utazott. A két at­lanti fővárosban lefoly­tatott tárgyalás négy fő témája nyilvánvalóan azonos volt. Ami az első pontot, Gén­iét és a rakétákat illeti, Kohl — Thatcher asz- szonyhoz hasonlóan — támogatja a Reagan-fé- le „közbülső” javaslatot. De — az amerikai elnök­kel és a brit kormányfő­vel ellentétben, akiket elsősorban a telepítés ■megkezdése érdekel — a kancellár, a jelek sze­rint, a megígért folya­matosság jegyében való­ban szeretne eredményt ■látnia szovjet—amerikai tárgyalásokon. Kohl nem utolsósorban ezért szor­galmaz (egyelőre ered­ménytelenül.) aktívabb) szovjet—amerikai párbe­szédet. Ezt a kísérletét a hivatalos London hűvös közönnyel figyeli. Szó sincs londoni kö­zönyről viszont a máso­dik pont, a tőkés csúcs előkészítése ügyében. Thatcher asszony ugyan az egész nyugati világ­ban a legközelebb áll a reagani koncepcióhoz, de emlékezetes ingerült­séggel kelt ki a kelet— nyugati .kapcsolatokat elsorvasztani kívánó ame­rikai embargópolitika el­len. A brit kormányfő jól emlékszik arra. hogy az emiatt kirobbant vi­ta látványos kudarcba fojtotta a tavalyi Ver­sailles-! tőkés csúcsot. Most egyetért Kohllal abban, hogy ezt az idén el kell kerülni. S ez már átvezet a harmadik pont, a ke­let—nyugati gazdasági kapcsolatok érzékeny szférájába. A súlyos gondokkal küszködő két nyugat-európai hatalom nem hajlandó újabb munkahelyek és üzleti lehetőségek elvesztésére. Nem hajlandó a fellen­dülés első halvány jelei­nek megsemmisítésére sem azzal, hogy — a vélt amerikai érdeknek megfelelően — gyakor­latilag felszámolja a szocialista országokhoz fűződő gazdasági kap­csolatait. Az első három pontból eleve következik a ne­gyedik: a közös madri­di magatartás. .Washing­tonban Kohl a siker kéz­zelfogható jele nélkül próbálta meggyőzni part­nerét arról, hogy a vi­lágnak fontos az enyhü­lési folyamat és ehhez eredményes madridi zá­rónyilatkozat kell. Lon­donban a kancellárnak ez a törekvése a 'kiszi­várgott hírek szerint, nagyobb megértésre ta­lált. Vajon miért? That­cher asszonynak valami­vel .nagyobb együttmű­ködési készségét, a meg­figyelők belpolitikai mo­tívumokkal indokolják. Kohl a választás után megerősödve érkezett partneréhez, aki — bel­ső okokból —- aligha­nem hamarosan kiíratja az új választásokat. Harmat Endre B Kreml kongresszusi palotájában Lenin születésének évfordulójára emlékeztek Lenin születésének ILI- év­fordulója alkalmából ünne­pi ülést tartottak tegnap Moszkvában, a Kreml kong­resszusi palotájában Jurij Andropovnak. az SZKP KB főtitkárának s a Szovjetunió más párt és állami vezetői­nek részvételével. Az ünnep­ségen jelen voltak Moszkva város dolgozóinak képviselői, az SZKP veteránjai, az or­szág társadalmi, tudományos és kulturális életének ki­emelkedő személyiségei és számos külföldi vendég. Un népi beszédet Mihail Gorba­csov, az SZKP KB PB tagja, a Központi Bizottság titkára mondott. Hangsúlyozta, hogy Lenin neve a világ forradalmi meg­újításának jelképe lett. Az SZKP azon dolgozik, hogy megvalósítsa. átültesse a gyakorlatba Lenin tanításait. Nemzetközi kérdésekről szól­va Mihail Gorbacsov megál­lapította, hogy az SZKP és a szovjet állam nemzetközi tevékenységét a lenini béke­stratégia, a szocialista külno- litika lenini elvei határozzák meg. A nyolcvanas évekre kidolgozott békeorogram megvalósítása során az (Folytatás az 1. oldalról) Ezt követően felszólalt Ju­rij Dubinyin nagykövet, a szovjet küldöttség helyettes vezetője. Hangsúlyozta, hogy a szovjet küldöttség megíté­lése szerint lehetséges a találkozó sikeres befejezése a jelenlegi szakaszban. Ugyan­akkor felhívta a figyelmet néhány figyelmeztető jelre. Ilyennek ítélte többek között, hogy egyes küldöttségek még nem foglaltak állást a sem­leges és el nem kötelezett országok új záródokumen­tum-tervezetével kapcsolat­ban. A republikánus kisebbség obstrukciói következtében is­mét elhalasztották az ameri­kai képviselőházban a nuk­leáris, fegyverek befagyasztá­sáról szóló vitát. A Fehér Ház és parlamenti támoga­tói egyre nyilvánvalóbban az időhúzás taktikáját alkal­mazzák az atomfegyverek befagyasztását követelő mozgalom parlamenti fellé­pésével szemben. A befagyasztási javaslat egyik sízerzőjének, Clement Zablocki Wisconsini demok­rata képviselőnek sikerült 225—195 arányban elfogad­tatnia egy módosítást, amely megakadályozza, hogy a SZKP síkraszáll az ésszerűen szervezett nemzetközi kap­csolatokért, és mindenekelőtt a háborús veszély elhárítá­sáért. A szónok a továbbiakban a nemzetközi élet befolyásos tényezőjének nevezte a há­borúellenes mozgalmat, majd a Szovjetunió történelmi fe­lelősségét abban látja, hogy legyőzhetetlen akadályt állít­son az imperializmus ember­telen politikája elé. A Szov­jetunió politikáját, tetteit nemcsak a szovjet nép és a szocialista országok testvéri népei biztonságának megte­remtésére irányuló szándék' ösztönzi, hanem az a felelős­ség is, amelyet az egész em­beri civilizáció jövőjéért érez. A Szovjetunió arra tö­rekszik, hogy normális, jó kapcsolatokat alakítson ki minden országsai, köztük az Egyesült Államokkal is. Po­litikájának vezérelve az SZKP XXVI. kongresszusá­nak az a megállapítása, hogy nemzetközi téren nincs fon­tosabb feladat, mint a béke megvédése — hangoztatta beszédében Mihail Gorba­csov. A szovjet felszólalást kö­vetően Max Kampelman nagykövet, az Egyesült Álla­mok küldöttségének vezető­je szólalt fel. Kijelentette: „megérti a többi résztvevő állam türelmetlenségét” azt, hogy sürgetik a záródoku­mentum mielőbbi intenzív megtárgyalását és a megál­lapodást, de az Egyesült Ál­lamok úgy véli, hogy a je­lenlegi tárgyalásoknál, vagy ezek meggyorsításánál nem kevésbé fontos, hogy „a hel­sinki záróokmány ajánlásait minden országban végre­hajtsák”. Pershing-rakéták Európába telepítésének kérdését kivon­ják a befagyasztási határo­zat érvénye alól. De a re­publikánusok korábbi ígére­tüket megszegve, megakadá­lyozták, hogy a vitának idő­beli határt szabva csütörtök este megtartsák a hat hete húzódó szavazást. Amikor világossá vált, hogy a még hátralevő 40 módosítási ja­vaslat megvitatására, vagy megszavazására nem jut idő, Thomas O’Neill, a képviselő­ház elnöke ismét elnapolta a vitát, amely a ház előtt levő fontos törvényjavaslatok miatt legközelebb egy hét múlva folytatódhat csak. Lemond a Fanfani- kormány? Az Olasz Szocialista Párt a továbbiakban nem támogatja a Fanfani-kormányt. A párt központi bizottságának teg nap délelőtti ülésén Betti no Craxi főtitkár kijelentette, hogy a Fanfani-kormány „betöltötte azt a szerepet, amiért létrejött", ennek kö­vetkeztében kimerült az a le hetőség is, hogy a szocialis­ták továbbra is támogassák a parlamentben. A szocialista párt főtitká­ra szerint mindebből az kö­vetkezik. hogy a kormány­nak le kell mondania, illetve a távozó kormánynak elő kell készítenie a szocialisták által javasolt úi választást, amelyet a június végére ki­tűzött községtanácsi válasz­tásokkal együtt kellene meg­rendezni. Az OSZP Központi Bizott­sága az eredeti terv szerint ma fejezi be a tanácskozást. Az ülés megkezdte Craxi be­számolójának megvitatását. Dusztriai választások Április 24-én, holnap par­lamenti választásokat tarta­nak Ausztriában. A Nemzeti Tanács 183 képviselői helyé­nek sorsa dől el. A legutóbbi, 1979-es választásokon a kor­mányzó Osztrák Szocialista Páll 95, az ellenzékbe szo­rult parlamenti pártok kö­zül pedig az Osztrák Néppáll 77, az Osztrák Szabadságpárt 11 ’ helyet szerzett. Bécsi politikai megfigyelők egybehangzóan úgy véleked­nek, hogy meglepetésnek szá­mítana, ha az Osztrák Szo­cialista Párt 13 évi egyed­uralma után ismét megsze­rezné az abszolút többséget. Ahhoz viszont nemigen fél- kétség, hogy az SPÖ tovább­ra is a legerősebb politikai erő miyrad Ausztriában — a kérdés csupán az. hány szá­zalékkal, hány mandátum­mal marad el az abszolút többségtől. Az ellenzéki néppárt szo­rult helyzetben van. Vezetői az elmúlt 13 évben egymást váltogatták, de egyiküknek sem sikerült elérnie Kreisky ■kancellár népszerűségét, ál­lamférfiúi tekintélyét. Nehe­zíti Választási szereplésüket az is, hogy a szocialistapár­ti kormány eddigi eredmé­nyei tagadhatatlanok. A szabadságpárt a jelek szerint túljutott hónapokkal ezelőtt átélt belső válságán. A gazdasági-politikai botrá­nyokból kimaradt, azok tisz­tázásában az FPÖ pozitív szerepet játszott, ami előnyé­re válhat a választásokon. Az Osztrák Kommunista Párt helyzete továbbra is ne­héz, bár az idén nem szere­pelt rosszul a grazi helyható­sági választásokon. Plenáris ülés Madridban Kongresszusi rakélavita Ismét elnapolták a döntést BUKAREST Tegnap befejezte romániai hivatalos látogatását és el­utazott Bukarestből Claude Cheysson francia külügymi­niszter. Cheysson a kétolda­lú kapcsolatok fejlesztésének lehetőségeiről és nemzetközi kérdésekről tárgyalt Buka­restben. Nicolae Ceausescu elnök csütörtökön fogadta a francia diplomácia vezetőjét. Cheysson Jugoszláviába uta­zott tovább. TUNISZ A Palesztinái Felszabadítá- si Szervezet Végrehajtó Bi­zottsága a tunéziai főváros­ban tegnap hajnalig ülése­zett. A tanácskozáson palesztin források szerint Jrívitva hagyták az ajtót” a közel­múltban megSEákadt palesz­tin—jordániai tárgyalások folytatása előtt, azzal, hogy „a fejleményektől teszik füg­gővé” a PFSZ további állás­pontját. (Telexen | lérkezett I NYUGAT-BERLIN Felszólalásokkal folytató­dott tegnap Nyugat-Berlin- ben a Demokratikus Ifjúsá­gi Szövetség Végrehajtó Bi­zottságának háromnapos ülésszaka. A politikai vitá­nak egyetlen átfogó témája volt: a béke védelme, a vilá­got fenyegető háborús ve­szély elhárítása és a válság­gócok felszámolása. PÁRIZS Charles Hernu francia hadügyminiszter sajtóérte­kezleten nyilatkozott az öté­ves katonai programról, amelyet a közeljövőben ter­jesztenek a parlament elé. A miniszter közölte, hogy öt év alatt összesen 830 milliárd frankot, a nemzeti összter- (neléisnek 3,9—4 százalékát, fordítanák a program céljai­ra s ennek az összegnek 30 százaléka a nukleáris had­erők fejlesztését fogja szol­gálni. BEJRUT Szabadon engedték azt az öt személyt, akiket közvetle­nül a bejrúti ame(rikai nagy- követség ellen elkövetett me­rénylet után, hétfőn vettek őrizetbe. A két Szíriái és három libanoni állampolgár ellen, akiket inkább szemta­núként, mint gyanúsított­ként hallgattak ki, nem talál­tak semmiféle terhelő bizo­nyítékot. Jelenleg a libanoni hatóságok őrizetében egyet­len, a nagykövetség elleni merénylettel kapcsolatba ho­zott személy sincs. Tegnap amerikai küldöttség érkezett Bejrútba, hogy hazaszállítsa la^ amerikai nagykövetség elleni merényletben életüket vesztett amerikai állampol­gárok holttestét. Végső búcsú Illyés Gyulától Tegnap vett a nemzet végső búcsút nagy fiától, Illyés. Gyulától. Koporsója előtt fejet hajtani, életművének, emberi alakjának tisztelegni ezrek és ezrek jöttek e) a farkasréti temetőben tartott gyászszertartásra. Búcsúzott tőle az or­szág, az a nép, amelynek szolgálatát elkötelezetten vállalta. A 81 éves korában elhunyt háromszoros Kossuth-díjas író ravatalát elborították az emlékezés virágai, a kegyelet koszorúi, a szertartás külsőségeivel is jelképezve a fájdal­mat, megrendülést, azt a pótolhatatlan veszteséget, amely halálával érte a magyar kultúrát, a magyarságot. Az egyházi szertartást dr. Belon Gellért címzetes püs­pök, pécsi segédpüspök celebrálta. A gyászünnepségen ott voltak családjának tagjai, s a ravatalánál hazánk politikai, társadalmi és kulturális életének kiemelkedő személyiségei álltak díszőrséget; köztük az MSZMP Politikai Bizottsá­gának, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának és Miniszter- tanácsának több tagja., Részt vett a temetésen a budapesti diplomáciai 'képviseletek számos vezetője és tagja is. A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság El­nöki Tanácsa és kormánya nevében Köpeczi Béla mű­velődési miniszter mondott búcsúbeszédet. Illyés Gyula 1939-ben így fogalmazott: „Az ember dol­ga a földön, hogy miinél tö­kéletesebb, emberiesebb le­gyen, minél értelmesebb, jobb és becsületesebb, hogy minél szabadabb legyen, anélkül, hogy embertársai­nak szabadságához való jo­gát megsértené. Ez a dolga a nemzetnek is: az állandó tökéletesedés.” — A „tökéletesedés” szá­mára mindenekelőtt azt je­lentette, hogy lankadatlanul küzdött a társadalmi igaz­ságosság érvényesítéséért. Mint maga mondja, a „pa­raszti tapasztalat” oda ve­zette, hogy a „becsületessé­get" az elnyomottakkal, a kiszolgáltatottakkal, a ki- zsákmányoltaikkal együtt ke­resse. „A puszták népe” író­ja a magyar parasztság két háború közötti nyomorúsá­gát olyan érvényességgel áb­rázolta, s a tiltakozás olyan hőfokán, hogy örökké emlé­kezetes marad egy igazság­talan társadalmi rend elíté­lésében, és példát ad az újért való mindenkori küz­delemben. A költő előd. Pe­tőfi forradalmár és írói pél­dáját is azért idézi, mert a nép sorsának jobbra fordu­lását a radikális társadalmi változástól várja. „A Beat­rice apródjai”-nak emléke- zője mélységes erkölcsi meg­győződéssel járja végig a forradalmi utat, amely a vi­lág megváltoztatására veze­tett. és marad hű — halálá­ig — a társadalmi haladás gondolatához, még akkor is, ha sok minden nem úgy történt, ahogyan elképzelte, ha csalódások is érték. A társadalmi kérdés szá­mára elválaszthatatlan volt a nemzetétől. Szerinte a nemzet az egy nyelvet be­szélő dolgozó emberek kö­zössége. amelyre az összetar­tozás. az egység, az együt­tes. jövőt formáló munka a jellemző, s amely számára a nyelv és a kultúra hatá­rokon felüli kötelékeket is jelent. Nemzetfelfogásának értelmezése elvbarátai és harcostársai között is vitát váltott ki, szándéka és mon­dandójának lényege azonban egyértelmű volt: azt kívánta, hogy a nemzetek között egyenjogúság és együttmű­ködés érvényesüljön. Illyés a szocialista építés nagy művész-egyénisége, ami nem azt jelenti, hogy a po­litika vagy bárki, bármiféle kisajátítási igényt jelentene vagy jelenthetne be. Ö a magyar nép írója, műve a magyar népé, de szellemi erőforrásra lel benne min­den olyan következetes poli­tika vagy más társadalmi tevékenység, amelyet áthat a nép szolgálatának szándé­ka, értelme, hűsége. Mélységes megilletődés és fájdalom fog el, amikor ko­runk nagy magyar- alkotójá­tól búcsút kell vennünk. Az ő esetében bizton állíthat­juk, hogy műve ércnél ma­radandóbb. Kortársak és hát­ramaradottak felelőssége. hogy azt a nagy értéket, amit ránk hagyott, minden eszközzel közkinccsé tegyük, s elérjük, hogy a ránk kö­vetkező nemzedékek végte­len sora ismerje és merítsen belőle eszményeket, gondo­latokat és érzéseket az egyén és a közösség épülésére. Övezze a költő emlékét és műveit századokon át a ma­gyar nép ragaszkodó szere- tete, a szocializmus hívei­nek mélységes tisztelete, a haladó emberiség soha el nem múló megbecsülése. Ezután Illés Endre vett bú­csút. — Illyés Gyula számomra, nemzedékemnek, a nyo­munkba lépőknek, a magyar irodalomnak, az ország meg­ránduló szívű közösségének, a határokon túlcsorduló ma­gyar olvasóknak, s még tá- gabb körben, a jelenlegi vi­lágirodalomnak, századunk­ban, a nehéz férfi-éveket je­lenti, majd a nagy munkákba merülő, átalakuló, építkező félmúltat, s még néhány hét­tel ezelőtt is a teljes fényű, dolgos jelenidöt. Érzékeny szemérmességét nem kímél­hetem meg a nagy szótól — görög költőket idézzek: a nap fia volt. — Jelenlétét — közöttünk — mindig úgy -érzékeltem, mint Zrínyi kortársai a kard­tól és tolitól elválaszthatat­lan Zrínyiét, mint Petőfi kortársai a szabadságért élő Petőfiét, mint Ady bajtársai Adyét, mint a halála hírére felrettenő ország József At­tiláét. Nemcsak a kortársai voltunk Illyés Gyulának — szívben, álomban a testvérei is — mondotta. Végül Sütő András búcsú­zott Illyés Gyulától. — A gyász és az emlék hozta csekélységemet is ide — országhatáron át a Har­gita tövéből Illyés Gyula ko­porsója elé. A gyász, mely az egyetemes, tizenöt millió­nyi magyarságé, sőt a nagy­világé és az emlék; valami­kori közös erdélyi utazások havas hangulata, a személyes ismerkedés romolhatatlan él­ménye. Kezdő írók és poé­ták mint égő csipkebokornak szavát hallgattuk és tanácsa­it jó helyre tettük el a szán­dékai nkban. Az egyik így hangzott: nyíljon rá szeme tek a történelmi követel­ményre; Erdély, egyenjogú­ság és testvériség, ezt alakít­sátok. Alaphangja volt ez, minden népekre nézve, a hu­manista internacionalizmus szellemében. Ilyennek ismer­tük őt. így tartia számon egész Euróoa. tudván azt is s>z életműből; mi volt holtig tortó teher a szívén, édes vi­zében a só. borában az üröm. A beszédek elhangzása után — végakaratának meg­felelően a Farkasréti teme­tőben — ötök nyugalomra helyezték Illyés Gyulát. Meg­indult a végeláthatatlan gyászoló menet a sírhoz, ahol a Jeunesses Musicales Kó­rus Ugrin Gábor vezényleté­vel Kodálv népdalfeldolgozá­sokat és magyar népdalokat szólaltatott meg. A temetési szertartás a Himnusz és a Szózat hangjaival ért véget. A sírt elborították a kegye­let, a megemlékezés, a tisz­telet virágai.

Next

/
Oldalképek
Tartalom