Szolnok Megyei Néplap, 1983. április (34. évfolyam, 77-101. szám)

1983-04-23 / 95. szám

Éljen a Magyar Szocialista Munkáspárt! Kivált a szolnoki Bőrtex és a MÁV körzeti üzemfőnöksége TÖBB ADIDAS TASKA, NAGYOBB ÁRBEVÉTEL CSÖKKENT A VASÜTI BALESETEK SZAMA A szolnoki Bőr- és Textil­ipari Szövetkezet — immár másodszor — elnyerte a Ki­váló Szövetkezet kitüntető címet. A. küldöttgyűlésen, tegnap délután Szikszai Jú­lia a Szolnok megyei Kiszöv elnöke adta át a szövetkezet dolgozóinak a címmel járó oklevelet. Az ünnepségen részt vett Simon József a Szolnok városi pártbizottság első titkára és Kádár Mik­lós a Hungarocoop vezé - igazgatója. Pozsonyi Miklósné a szö­vetkezet elnöke ünnepi be­szédében kiemelte, hogy ta­valyi gazdálkodásukat a pi­ac megtartásáért folytatott küzdelem jellemezte. A 131,5 millió forintos árbevé­tel a tervezettet több mint 30 százalékkal meghaladta. A nem rubel elszámolású export — a tőkés piacokon elérhető kedvezőtlenebb árak ellenére — 7,3 százalékkal magasabb volt, mint az elő­ző évi. A mérsékelt árak miatti árbevétel kiesését többlettermeléssel tudták pótolni, az Adidas cégnek például 126 ezer darabbal több táskát készítettek, mint korábban. A szocialista or­szágokba induló termékek mennyisége kevesebb volt a tervezettnél. A termékeket amelyeket a Bőrtex éppen a kapacitás átcsoportosítása miatt nem tudott elkészíte­ni, a gesztorságukkal műkö­dő gazdasági társulás szö­vetkezeteinek segítségével szállította a megrendelők­nek. A gazdálkodás lényeges része az is. hogy több mint 14 százalékkal emelkedett a lakossági szolgáltatás árbe­vétele, tehát a szövetkezet nagyobb figyelmet fordított a helyii igények kielégítésé­re. A küldöttgyűlés végén sor került a Kiváló Munká­ért kitüntetések átadására, valamint a szocialista brigá­dok munkájának értékelésé­re. Ünnepséget rendeztek teg­nap a MÁV szolnoki körze­ti üzemfőnökségén is. Ez »n az üzemfőnökség dolgozói­nak Kulcsár József, a MÁV Debreceni Igazgatóságának vasútiga'zgatója adta át a közlekedési és postaügyi mi­niszter és a Vasutasok szak- szervezetének elnöksége ál­tal adományozott Kiváló Ozemfönökség kitüntetést. Az ünnepélyen részt vett Sándor János, a városi párt- bizottság titkára. Ünnepi beszédében Kre- pelka Géza körzeti üzemíő- nök hangsúlyozta, hogy a szocialista munkaversenyben elért eredmény, — az, hogy a szolnoki körzet az ország 38 üzemfőnöksége közül el­ső helyezést ér el — nagy­mértékben köszönhető an­nak az összehangolt munká­nak, amely az úgynevezett társszolgálatokkal kialakult, A jó együttműködés ered­ményeképpen a technikai- és tárgyi feltételek az üzem­főnökség munkájához javul­tak, gyorsabb és megbízha­tóbb lett a hibaelhárítás. A 2 millió tonnás áruszállítá­si tervet a helyi fuvarozta­tók segítségével 8,7 százalék­kal teljesítették túl az itt dolgozók. A mozdony javítók is hasonló jó eredményeket értek el a járművek kar­bantartásánál. Minőségi mu­tatóként megemlíthető, hogy a balesetek száma az elmúlt évben csökkent. Az ünne­pély befejező részeként sor került a munkában legjobb teljesítményt nyújtó dolgo­zók és brigádok jutalmazá­sára. A Járműjavítóban Holtvágányon az utánpótlás Nehéz a megengedett koraiakat betartani Közép-Európa talán leg­korszerűbb járműjavítója a szolnoki. Méreteit tekintve nagyüzem, az ipari tanulók­kal együtt több mint kétezer ember veszi fel a munkát nap mint nap a műhelyek­ben. Sajátos folyamat tanúi lehettek itt. az elmúlt idő­szakban a termeléssel foglal­kozó szakemberek: a régi vasutasdinasztiákból ugyan még van néhány, de lassan megszűnőben van a több év­tizedes hagyomány, amely szülei helyére állította a gye­rekeket. „Van még vásutas kötődés” — állítja Ambrus János, a MÁV szolnoki Jár­műjavító Üzem igazgatója — „de egyre ritkább, hogy a Jármű családi munkahely.” Pedig a jónak mondható ke­reseti lehetőségek mellett van művelődési központ, sok ér­dekes programmal, munkás­kórus, hétvégi üdülő a Tisza- ligetben, sporttelep, a gyár mellett óvoda, mindez nem kis összeggel működtetve, tá­mogatva. A létszám — és ezzel együtt a teljesítmény — vi­szont ennek ellenére évről évre csökken. A tetőzés ’86- ra várható, amikorra a MÁV mozdony- és kocsijavító igé­nyéhez viszonyítva éppen 250 dolgozó hiányával kell számolni. A termelékenység növelésével valamennyi hi­ányzó munkás pótolható, de a szükséges létszám 10 száza­léka már nem. Tüneti keze­lés az, hogy a javítási cik­lusidőket (a kötelező javítá­sok gyakoriságát) a MÁV hosszabbra vette, vagyis 18' hónap helyett 24 havonta ke­rül be minden középteljesít­ményű Diesel-jármű, 4 ten­gelyes személykocsi a ja­vítóműhelyekbe. Tüneti ke­zelés, hiszen hosszabb idő alatt a hibák halmozódnak — ami mésfél évnél még könnyen javítható, újabb fél esztendő múlva már mint súlyos rendellenesség jelent­kezhet. Kiküszöbölésük több munkát, jobban felkészült szakembert igényel. „A tanulótoborzás az egyetlen lehetőség” — mond­ja az igazgató. De... De még az így képezhető létszám sem lesz annyi, mint ahányan nyugdíjba mennek. Az ötö­dik évtized körül járóknál most jelentkezik az, hogy munkájukat rossz munkakö­rülmények között kezdték. Betegségek tizedelik meg a hajdani élmunkásokat is, kétszáz nyugdíjba menő kö­zül kilencven leszázalékolt. Üjabb „de”: ha minden itt tanuló gyerek itt maradna, lassabban romlana a helyzet, de nyolc évre visszamenően vizsgálva az derül ki, hogy egyre kevesebb tanulójukra számíthatnak. A vizsgált idő­szak első évében még a vég­zősök 80 százaléka maradt, tavaly viszont már csak 20 százalék. Például a Szamuely Tibor Szakközépiskolában tanuló Diesel-mozdonnysze- reklőknél a huszonhat vég­zettből négy vállalt a MÁV- nál munkát, ketten ösztön­díjjal tovább tanulnak. A képzést most átvette a 605. számú Ipari Szakmun­kásképző Intézet. Idén a keretszámok szerint nyolc­van gyerek vehető fel, hat szakmában. A Járműjavító igénye 154 lenne. Hozzátar­tozik a képhez az is. hogy a MÁV körzeti üzemfőnök­ségének is képeznek ezek­ben. vagy hasonló szakmák­ban tanulókat. Hogy végül ki, melyik üzemben kezdi meg a munkát, és egyáltalán a MÁV-nál helyezkedik-e el, egyelőre csak sejthető a több éves gyakorlat alapján. Még a maradók közül is 2— 3 év után sokan visszamen­nek falujukba, hiszen már nincs kollégium, albérletet kell fizetni, vagy bejárni nap mint nap. A jól képzett szakembereket pedig tárt karokkal fogadják a téeszek, ipari szövetkezetek. Talán most, hogy az uta­zás drágább lett, szíveseb­ben maradnak majd a gye­rekek a Járműjavítóban. Nem kis kedvezmény a ta­nulmányi ösztöndíj mellett az ingyenes utazás, és az sem, hogy a dolgozók éven­te egyszer a szocialista or­szágokba ingyen, egyes tő­kés országokba pedig ked­vezménnyel utazhatnak. Ar­ra nincs is panasz. hogy nem tudják a megadott kép­zési keretszámot kitölteni, inkább még több kellene — ha lehetne. A megyében a szakmunkásképző intézetek évente 2750 tanuló képzé­sére vállalkozhatnak. Erre van meg a feltétel. Ugyan­akkor 4500 körül van a be­érkező létszámigény. Érthe­tő, ha kirostálják, kiválogat­ják. kinek van legnagyobb szüksége tanulókra. A kap­ható keretszám persze nem minden, hiszen például a Ganz Villamossági Művek szolnoki gyárának hiába len­ne szüksége 40 szerkezetla­katosra. ha a 14 fős keret kitöltése is nehéz dió szá­mára. — A Járműjavító előkészí­tő munkája ilyen szempont­ból megfelelő, hiszen már az ősszel járni kezdik az általános iskolákat, beszél­getnek szülőkkel és gyere­kekkel, szervezik a tanmű­hely-látogatásokat. Fokoz­hatnák is ezt a tevékenysé­get, de minek, hiszen itt már a keretszámokba ütköz­nének. Ez pedig nem tágít­ható. mint ahogyan az is­kolák pénzügyi keretei sem, amelyek alapvetően megha­tározzák, hány diákot fo­gadhatnak évente. Megoldás lehetne, ha a képzés költsé­geiből az eddigieknél na­gyobb részt vállalna az a vállalat, amelynek égetően szüksége van szakemberre. Nem ez lenne az első ‘ eset, hiszen a húsipar- már koráb­ban rákényszerült egy ilyen lépésre. Nyilván a MÁV Is — amely már- hosszú évek óta erőteljesen foglalkozik az utánpótlás kérdésévei —, előbb-utóbb megtalálja ezt jaz egyetlen járható utat. F. E. Jobb kedvvel megy a munka is Közösségben a munkahelyen Ahhoz, hogy egy munkahelyen jó legyen a légkör, el­engedhetetlen, hogy éljenek a demokrácia fórumai, hogy a párt- és a társadalmi szervek, szervezetek állandó fi­gyelmet fordítsanak a munkahelyi demokrácia erősítésé­re. Ha egy szövetkezetben, gyárban az emberek őszintén, nyíltan beszélhetnek a problémákról, és nem kell tarta- niok esetleges retorzióktól, ha szívesen mennek be reggel dolgozni és nem idegességtől görcsbe rándult gyomorral, akkor ott megvannak a gazdasági eredmények is — állítják egyhangúlag beszélgetőpartnereim a kunhe­gyes« Kunság Népe Tsz-ben: Herbály Imre, az üzemi pártbizottság titkára, Göncz« Istvánná, baromfitenyésztő. Gál Lajosné személyzeti vezető, — mindketten az üzemi pártbizottság tagjai, — Lőrincz István lakatosüzem-veze­tő, Simon János energetikus, — ők ketten pártalapszer- vezeti titkárok —, Kónya László növényvédő ágazatvezető, pártalapszervezeti vezetőségi tag és Nagy Imre, karbantartó villanyszerelő, pártonkívüli munkás. Kapcsolat nélkül? Tulajdonképpen arról fo­lyik közöttünk az eszmecse­re a pártbizottság irodájá­ban, hogy ha jól dolgoznak a pártalapszervezetek, akkor azok a jó munkahelyi közös*- ségek kialakításának bázisai lesznek. Ebben egyetértünk. De mennyi és milyen össze­tevői vannak ennek? Mert az, hogy egy kommunista kollektíva eleget tesz a párt szervezeti szabályzatában foglaltaknak, megtartja rend­szeresen a taggyűléseit, a pártcsoportok elvégzik fel­adataikat, rendszeresen meg­szervezik a pártoktatást, a politikai vitakört, — még nem minden. Herbály Imre szerint: „Hogyan lehetnek alapjai a pártszervezetek a jó munkahelyi közösségek létrehozásának? Mit tehetnek a kommunisták az egyes emberek közötti jó kapcsola­tokért? Ezt így mi még so­ha nem vizsgáltuk. Nem is volt. számunkra annyira nyil­vánvaló, hogy ezzel egy pártszervezetnek foglalkoz­nia kell. Persze mindig sok volt a feladatunk. Amikor ’75-ben létrejött ez a nagy gazdaság, akkor folyton arról beszéltünk, hogyan lehet ösz- szekovácsolni a különböző gazdaságok egy szövetkezet­be tömörült tagságát? Holott tulajdonképpen már akkor, kimondatlanul i& ezzel a kér­déssel foglalkoztunk”. Hozzá kell tenni, nem eredménytelenül: ma a Kun­ság Népe Tsz a megye egyik elismert gazdasága a maga csaknem 11 hektár földjével, megközelítően nyolcszáz dol­gozó tagjával. És a jelen eredményeihez az egész tag­ság együttes becsületes mun­kája révén jutottak el. Ez még akkor is igaz, ha tud­juk : nem „diadalmenetek­kel” teltek az elmúlt esz­tendők. Érvek és ellenérvek csap­nak össze, míg kikristályo­sodik társaságunk egyöntetű véleménye: az emberi kap­csolatok erősítése, az azokkal való törődés nem szorulhat az alapszervezeti munka pe­rifériájára., Ezzel közvetle­nül és közvetve állandóan foglalkozni kell. Hogyan? Lőrincz István példával szolgál: Ismét Herbály Imre mond­ja: — Most, amikor a ver­senybizottság kiadta ajánlá­sát a szocialista brigádok vállalásaihoz, pártbizottsá­gunk sugallatára a hármas jelszó közül a szocialista mó­don élni elemet igyekszik előtérbe helyezni. A szocia­lista módon dolgozni és ta­— Beszámoló taggyűlésün­ket tartottuk. Az egyik idős elvtársunk fölállt és azt mondta: mi, öregek, sehogy sem tudunk zöldágra vergőd­ni a fiatalokkal. Mi rájuk mutogatunk, hogy ezt meg azt nem csinálják, vagy nem jól csinálják, ők meg ránk, hogy elmúlt fölöttünk az idő, nem értjük meg a ma sza­vát. Javaslom, rendezzünk közös kommunista műszakot a KISZ-esekkel. Talán az együttes munkán keresztül jobban megismerjük egy­mást, — Lőrincz István sze­rint a fiatalok most jobban készülnek erre a műszakra, amelyet rövidesen megtarta­nak, mint az idősek. És hangsúlyozza: — Lehet, hogy az első közös munka során nem simul el minden ellen­tét, de ha többször kerül majd sor ilyenre, feltétlenül megtanulják jobban be­csülni egymást idősek és fiatalok. Példát arra, hogy a közö­sen végzett munka mennyire összekapcsolja az embereket, szinte mindenki tud monda­ni De tud ellenpéldát is, amivel nem szívesen di­csekszik. Az egyik kombáj- nos aratásikor hazavitt né­hány zsák gabonát. Mindenki tudott róla a munkatársak közül, mégis inkább szé­gyenlősen elfordultak (még a párttagok is) ahelyett, hogy rászóltak volna: ne tedd ko­mám, a becsületed többet ér! — Ismét Lőrincz Istvánt idézem: — Most már a mun­kahelyi vezetők is rájöttek, hogy jó emberi kapcsolatok nélkül nem lehet egyetlen munkahelyen sem nagyobb eredményeket elérni. Ná­lunk a téeszben gyakran elő­fordul, hogy időközönként em­bereket át kell helyezni más-más munkahelyekre. Például ha vége a betakarí­tásnak, a kombájnosok a műhelyben dolgoznak. Az új embert sokszor nem fo­gadják szívesen az ott dol­gozók, mondván, mi majd kevesebbet keresünk. Volt, amikor össze kellett hívnunk emiatt a kommunistákat és kérni: segítsék ők az új em­ber beilleszkedését. nulni elemekkel nincs baj, az anyagi érdekeltség eze­ket erősíti. De mintha a harmadik elemről az utóbbi időben kicsit elfeledkeztünk volna... A többiek mondják: ezért is javasolták a kommunisták a szövetkezet vezetőségének, hogy a központi ebédlő né­mi átalakításával, hozzon létre egy klubot a gazdaság­ban, ahol a nyugdíjasok, a műszakiak, a nők. a fiatalok rendszeresen találkozhatná­nak és megbeszélhetnék sa­játos gondjaikat. És már ott vagyunk annál a témánál, amit beszélgető partnereim így fogalmaz­tak meg: közvetve is segít­heti egy pártalapszervezet pártszerv az emberi kap­csolatok erősítését. Igen, a különböző szövetkezeti bi­zottságokon, nem utolsósor­ban a tömegszervezetek pártirányításán keresztül. Kó­nya László, Gálné, Gönczi- né példának a Vöröskereszt tevékenységét említi. A szö­vetkezet vöreskeresztesei a letéteményesei az öregekről, a betegekről való gondosko­dásnak. Hogy ma rendsze­resen fölkeresik a nyugdíja­sokat. hogy az idősek nin­csenek magkura hagyva, hogy az orvosi ellátás meg­felelő. hogy a bajba jutot­tak tudják, támaszra, segí­tőre lelnek a szövetkezet vöröskereszteseiben, abban részük van — megkockázta­tom a megjegyzést: nagy ré­szük — az e tömegszervezet- ben dolgozó kommunisták­nak. Az sem baj, ha egy üzemi pártszerv' kezdeményez olyan szabadidős programokat, amely az emberi összetarto­zást erősíti. Mesélik: a nagyközségi művelődési ház közös fenntartásúvá vált. A téesz nemcsak pénzt ad a művelődési háznak, hanem el ás várja, hogy megfelelő programok legyenek, olya­nok, amelyek vonzzák az embereket. És ebben ha kell, ők is segítenek. A szö­vetkezet közművelődési bi­zottsága ma már program- ajánlatot. ad a szövetkezet tagjainak, szerepel benne színházi előadás éppenúgy, mint magyamóta est. mert azt is szeretik az emberek. Mint ahogyan azt sem szé­gyenük a téesz pártbizott­ságának tagjai, hogy az ő javaslatukra indult meg a Tsz-KISZ labdarúgó-bajnok­ság, amely ma már az egész települést lázban tartja. Hétfőnként és csütörtökön­ként —, amikor a meccsek zajlanak —, népes szurkoló­gárda veszi körül a focipá­lyát, és aztán a következő mérkőzésig van miről be­szélni, vitatkozni a munka­helyeken. Kisebb-nagyobb sikerekkel — Csak „kapisgáljuk” még azokat a módszereket, amelyekkel segíthetjük, még erősebbé tehetjük tagjaink­ban az együvé tartozás ér­zését, amelyekkel valóban tartalmassá válhatnak az egymás közötti kapcsolatot, — magyarázza Gálné. — De hogy ezzel foglalkoznunk kell. az nem lehet kétséges. És nemcsak azért, hogy itt a szövetkezetben jobb kedv­vel menjen a munka. Az emberek hajtanak a pénzért, sokat, nagyon sokat dolgoz­nák nálunk is, másutt is. De hogy a pénzszerzési vágy ne uralkodhasson el rajtuk, ne tegye rabszolgává őket, abban nekünk is segítenünk kell. Hogyan? Ennek mód­szereit igyekszünk megtalál­ni kisebb-nagyobb sikerrel. Varga Viktória Közvetett módszerekkel is A jászladányi Egyetértés, Termelőszövetkezet gu­mi- és müanyagüzemé- ben főleg a jászberényi Hűtőgépgyár és mező- gazdasági nagyüzemek részére gyártanak külön­féle termékeket. Az üzem évi termelési értéke 6 millió forint

Next

/
Oldalképek
Tartalom