Szolnok Megyei Néplap, 1983. április (34. évfolyam, 77-101. szám)
1983-04-20 / 92. szám
1983. ÁPRILIS 20. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Fórum a Széchenyi lakótelepen Kritikák, panaszok —egyoldalú párbeszéd Emberiesség és céltudatosság Kádermunka a Jászságban A többség ott volt a meghívottak közül: a körzeti párt- alapszervezetek titkárai, körzeti népfrontbizottságok titkárai, a lakó- és utcabizottságok elnökei, — több mint ötvenen — egy iskolai tanteremben a Széchenyi lakótelepen, ahol a szolnoki városi tanács és a Hazafias Népfront városi bizottsága megrendezte a fórumot. Témája nyilvánvalóan a lakótelep volt. Az a félig kész, még épülő új városrész, ahol már tizenötezren élnek. Hogyan élnek, milyen körülmények között? Milyen életfeltételeket biztosít nekik ma a lakótelep? Ebben a kérdésben — amely a párbeszédet elindította — minden benne van van; az orvosi rendelő, a bölcsőde, az iskola, az üzlet, a piac, az út, a forgalmi rend, a tömegközlekedés, a közterek, a parkok, a játszóterek, még a közrend, a közbiztonság is. Fórum volt, ahol a .lakók képviselői találkozhattak a város vezetőivel. Ott volt a városi pártbizottság első titkára, a tanács két elnökhelyettese, két osztályvezetője, a rendőrkapitányság vezetője és azoknak a vállalatoknak az első számú vezetői, amelyekre a lakók legtöbbet panaszkodnak (ÁÉV, Volán, IKV). Nem rendkívüli. nem ritkaság számba menő esemény, ha a város fejlődéséért. a különböző szolgáltatásokért, az alapvető életfeltételek biztosításáért felelős, döntésre jogosult vezetők vállalkoznak az effajta párbeszédekre. Mondhatnám azt is, hogy beosztásukból, választott tisztségükből fakadó kötelességük résztvenni az ilyen véleménycseréken. A hétfő esti fórum sem ígért semmi rendkívülit. A négy órán át tartó párbeszéd azonban a megszokottól eltérőbb mederben zajlott. Kissé különös volt a légköre, hangulata. Nem az eredményeket, az eddigi fejlődést hangsúlyozó beszámolóval kezdődött. A körzeti pártalap- szervezet titkára a gondok köré csoportosítva, elsősorban arról beszélt, hogy az ott élők, egy kisvárosnyi lakóközösség együtt hogyan tudna változtatni az esztendőkről esztendőkre, újból és újból bosszúságot okozó, a közhangulatot rontó állapotokon. Ezután sok minden szóba került: a társadalmi munkában megépített építkezésekkel tönkretett járdák, az eldugult, hulladékkal teledobált vízelvezető árkok, a járda nélküli utcáik, a tilosban parkoló, a szolgálati utakat eltorlaszoló gépkocsik, a parkosítást akadályozó ottfe lejtett beton tüskök, a félbehagyott garázssorok, amelyek építésekor tönkretették a járdákat, az utakat. Voltak indulatos kifaka- .dások, kemény kritikák, a jelenlévő vállalatok vezetőinek címzett bírálatok, az akadozó fűtés, melegvíz- szoiligáltatás. az évek óta rossz és javításra váró berendezések, az elhibázott forgalmirend (pld. a mezőre vezető kijelölt gyalogátkelőhely) -miatt. Panaszok: zsúfolt a -két iskola, kevés az orvosi rendelő, minősíthetetlen állapotok uralkodnak a buszmegállóban és a buszokon a csúcsforgalomban, rendetlen, szemetes a piac... sorolhatnám, a lakók két órán át sorolták mindazt, amit szeretnének, amit hiányolnak, amit kifogásolnak, ami bosszantja őket. Nem tettek különbséget az illetékesék mulasztásából fakadó trehányságok és a több tíz- máfiLiós anyagi’. fedeze+et igénylő kérések között. Nem tudom, hogy a párbeszédre vállalkozó lakóktól a mérlegelést el lehet-e várni. A vezetőktől, a szakemberektől igen. S ezt meg is tették. Egyértelműen kijelentették. -hogy T>énz hiányában mi mindenről kell egyelőre lemondani, köztük jóné- hány jogos igényről is. Néhányról. de nem mindről, hiszen tovább épül. fejlődik a lakótelep, amely most éli át a -kialakulóban lévő kamasz minden betegségét, amelyhez hozátartozik az is, hogy lakói maguk is -most tanulnak lakótelepen élni. Természetesen az átmeneti állapot nem mentesíti a mulasztókat a felelősség alól. Ez volt a tegnapi fórumon a vezetők és szakemberek alapállása. Egyetértettek azzal a véleménynyel, amelyet az egyik hozzászóló így fogalmazott meg: „Nem választ várunk, nem papírra írt ígéreteket, hanem intézkedést”. Nem is voltak hangzatos ígéretek a fórumon. Néhány jó hírt viszont hallhattak a résztvevők. Többek között azt, hogy százötven személyes étterem és hatszáz adagos konyha épül fel szeptember 1-ig a lakótelepen. A Volán 7. számú Vállalat az utazási igények felmérésére lakótelepi interjút készít, ez alapján alakítják ki a szeptember l-én életbelépő új menetrendet a Széchenyi lakótelepen, amelynek külön buszparkja lesz. Űjabb orvosi rendelő nyílik, továbbra is lakásokban alakítják ki. Ami az új iskola építését illeti, egyelőre bizonytalan az anyagi fedezete, de elképzelhető, hogy az új oktatási intézmény egy része jövőre talán elkészül,. Voltak még jó hírek, kisebb horderejűek. Bizonyára szívesebben hallottak volna a részletekről még többet. Voltak akik megnyugodva vették tudomásul, mások hittek is meg nem ,is az illetékes vezetők kategorikus kijelentésének, amely így szólt: minden jogos és reálisan megvalósítható kérés teljesítése érdekében záros határidőn belül intézkedni fognak. Hányán távoztak elégedetlenül a lakók közül? Nem tudom. De úgy gondolom, hogy a képletes asztal másik oldalán ülőknek is volt némi hiányérzetük a fórum után, mert kissé egyoldalúra sikerült ez a párbeszéd. Arról, hogy valami jó is van azért ezen a lakótelepen és egyáltalán, hogyz a lakók mit vállalnák, mit hajlandók tenni azért; hogy a fé- ligkész, épülőben lévő lakótelepen is elviselhetőbb, kellemesebb legyen a környezet, alig esett szó. K. K. Az, hogy a Jászságban a mostani vezető gárda kialakult, az a káderek emberi, szakmai és közéleti fejlődése mellett elsősorban annak köszönhető, hogy a városi-járási pártbizottságban alkotó testületi légkör uralkodik, irányító szerepe ezért a kádermunkában is megfelelően érvényesül. A pártbizottság — többek között — nagyfokú rugalmasságot, kezdeményezőkészséget, a változó körülményekhez idejében való alkalmazkodást vár el a vezetőktől. Ennek eredménye sok mindenben lemérhető. így például abban, hogy a tavalyihoz hasonló aszály 1932 óta nem volt a Jászságban, a szövetkezetek mégis simán átvészelték azt. Az új iránti fogékonyság egyik jele az, hogy a gazdálkodó szervek vezetőinek hatékony támogatásával Jászberénybe bevezetik a földgázt. A tervek teljesítése és az ilyen példák azt bizonyítják, hogy a Jászság káderállományának túlnyomó többsége feladatát hosszabb távon át is képes megoldani. Olyan emberek dolgoznak vezető beosztásban, akik kellő gyakorlattal rendelkeznek, politikai és szakmai szempontból felkészültek, beosztottaikkal emberségesek, példamutatóan élnek és ezt másoktól is megkövetelik. A vezetőkkel szemben támasztott hármas követelményt a legtöbb helyen (ide értve a községi és az üzemi pártszervek kádermunkáját is) reálisan érvényesítették. Az ipari üzemekben a korábbinál nagyobb súlyt helyeztek a vezetők felkészültségére. Növekedett a felsőfokú végzettséggel rendelkező vezetők száma. Arányuk eléri a 60 százalékot. A vezetői készség és rátermettség megítélésében döntőbb szerep jut az új felismerésének, a kezdeményezésnek, a felelősség- vállalásnak, valamint a munkafolyamat megszervezésének és ellenőrzésének. A vezetők tevékenységének megítélésében előtérbe került a munkafeltételek biztosítása, Műhely — Magyarországon minden nap hárommillió vásárlási történik. Ennek hetven százaléka élelmiszer, hiszen minden nap eszünk, s alapvető élelmiszereinket, valamint az élvezeti árucikkeket is napjában vásároljuk., Nem tudom, szükséges-e hangoztatni, hogy most is, míg itt ülünk, s. látszólag a szakma műhelytitkairól — pedig dehogy műhelytitkok, a szakma alapja! — szóval míg erről gondolkozunk együtt, az ország 57 ezer boltjába, áruházába nemcsak a vevők érkeznek, hanem napi négyezer vagon, s 10 ezer tehergépkocsi áru. Küldi mindezt háromezer termelő, s hazánkban évente harminc- millió tonna árut értékesít a kereskedelem. Mármint az egész kereskedelem. A Szolnok megyei Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat pinceklubjában majdnem szóról szóra így kezdődött tegnap egy előadás. Az asztalok körül a vállalat bolt- és áruházvezetői, a központi irányítók hallgatták láthatóan nagy figyelemmel, érdeklődéssel dr. Rajnai Rudolfot, a Belkereskedelmi Minisztérium tanácsadóját. A vállalat úgy döntött, megteszi az első lépést, s olyan dolgokra hívja fel középvezetőinek figyelmét, amelyek nem tartoznak az ellátás, az árpolitika, a tárolás, a szállítás témakörébe, de napjában meghatározóak, a vásárló közérzetét befolyásolják. Igaz, valamikor a szakiskolákban tanították majdnem mindazt, amiről szó volt. Sőt, a régi, idősebb kereskedők — ha tetszett, ha nem — átvették a főnöktől, se- gédtársaiktól a kereskedői magatartás írott és íratlan szabályait. Kis dolgokat, amitől se a kenyér, se a tej, de még csak a karaj se lett olcsóbb, —de kelendőbb! A vevőt akkortájt köszöntötték, ha betért a boltba. Mi több, mosolyogtak rá, s ha a kért áru éppen nem volt raktáron nem vállvonogatva, s egy szóval, ninccsel feleltek, hanem azt mondták: pillanatnyilag ugyan sajnos nincs, de ajánlottak helyette mást, vagy a vevő türelmét kérve, ígérték, másnapra megszerzik. Mondta az előadó, a vevők ismerete nélkülözhetetlen, s nem árt tudni: manapság a vevő — s ez nem nosztalgia! — azt várja, mint valamikori ős-vásárlóink: udvarias legyen a kereskedő, szolgálatkész, értse a munkáját, s türelemmel foglalkozzék még a határozatlan, ténfergő vevővel is. Osztott bánat: fele bánat — osztott öröm: dupla öröm, szól a közmondás, A kereskedők arcán sokszor látni, örülnek, ha eredményesi a munkájuk. Pedig tudjuk, sok a gondjuk, bajuk. Kevesebben vannak, mint kellene, súlyos terhek cipelésére kényszerülnek az elnőiesedett szakmában az asszonyok. A pénzük se akkora, hogy gondjaikat esőstől hazahagyhatnák. Az érv, a végső azonban a változást sürgeti: a vevő odamegy. ahol jól kiszolgálják, kedvesen várják kéréseit. Az élelmiszer szakmában érdemes volt erről egy dél- előttön gondolatokat cserélni, tudós előadást hallgatni. A legjobb lenne, mielőbb műhelymunkához fogni, az okos érvekkel egyetértve. — sj — Folyamatosan felújítják az (Jjszász—Vámosgyörk közötti vasútvonalat. A régi töltést megerősítik, új talpfákat és síneket fektetnek le. Felvételünk Jászladány határában készült az emberekkel való törődés. Az ipari területen végzett kádermunka egyik szépséghibája, hogy még mindig kicsi a nők aránya az elsőszámú vezetők között. Bár ez a helyzet korántsem csak az iparra jellemző, hiszen ugyanez tapasztalható a mezőgazdaságban és a kereskedelemben. A kellő képzettség hiánya mellett szemléletbeli hibának is betudható ez. Családi kötelezettségekre hivatkozva esetenként a nők sem vállalnak vezetői beosztást. A minősítések tervszérűsé- ge javult az utóbbi hónapokban. Széles körből származó információk alapoznak meg minden minősítést. A vezetőknek előre elmondják, hoigy munkájukról, emberi magatartásukról kikérik munkatársaik véleményét. Azoknak is tudtukra adják, hogy véleményüket a vezetőjükről alkotott kép teljesebbé tétele érdekében kérik, így aztán eleve elejét veszik minden mendemondának. Ez is hozzájárul ahhoz, hogy a minősítések tartalmi színvonala, objektivitása erősödik. Mindinkább az a jellemző, hogy a vezetői tevékenységet a hármas követelmény alapján értékelik. Jellemző képet adnak a minősítettek munkájáról, magatartásáról. A számukra kitűzött feladatok ösztönző hatásúak, egyre jobban szolgálják a káderek nevelését, következésképpen a vezetői munka színvonalának javítását. A jászberényi járásban az utóbbi időkben jelentősen nőtt a mezőgazdasági szakemberek száma, — meghaladja a hétszázat. A vezetők 58 százaléka negyven év alatti. A mezőgazdasági üzemekben dolgozó vezetők háromnegyed része rendelkezik egyetemi vagy főiskolai végzettséggel. Felső- és középfokú politikai végzettsége kétharmaduknak van. A vitathatatlan fejlődés ellenére a mezőgazdaságban a szakemberek foglalkoztatása esetenként és helyenként eltér a szükséglettől. A gazdaságokban kevés a közgazdász, a pénzügyi és a növényvédő szakember. Ezeket a munkaköröket több helyen más képzettségűekkel töltik be. Betudható ez annak is, hogy a termelőszövetkezetek személyzeti munkával foglalkozó munkatársai idejében nem készülnek fel erre a helyzetre és több helyen még mindig nem merül fel bennük a változtatás gondolata. A kereskedelem egyes területein, a gyáregységeknél, valamint az ipari termelő és szolgáltató szövetkezetekben még mindig kevés a jól képzett, felkészült vezető, illetve a jó szakember. Van például olyan — többszáz munkást foglalkoztató — gyáregység, ahol mindössze egy mérnök házaspárt alkalmaznak. A közoktatás, a közművelődés és az egészségügy káderhelyzete eredményesen fejlődött, ami lemérhető a vezetők életkorában, valamint a nők nagyobb arányú bevonásában a vezetésbe. A tömegszervezetekben és a mozgalmakban eredményes intézkedések történtek a testületek erősítésére. A káderutánpótlás fő forrását a felsőfokú állami és politikai képzettséggel rendelkezők köre jelenti a Jászságban. A vezetői posztra számításba vettek között megfelelő az eredetileg munkás, vagy paraszt származásúak, a nők és a fiatalok aránya. Munkakörüket tekintve társadalmi, politikai, gazdasági és kulturális területeken egyaránt megtalálhatók. Olyanokat is számításba vettek és vesznek, akik fizikai munkakörben dolgoznak, élettapasztalattal, szervezőkészséggel és elismert közéleti gyakorlattal rendelkeznek. Ezt a kádermunkában egyáltalán nem tekintik másodlagos forrásnak. Sőt, szemléletük, életvitelük pezs- dítö hatása miatt ezt a gyakorlatot a városi-járási párt- bizottság szorgalmazza az alsóbb szerveknél. A káderutánpótlásként számításba vettek 57 százaléka egyetemet vagy főiskolát végzett. Többségük párt-, állami vagy tömegszervezeti megbízatással rendelkezik, aktívan vesz részt a közéletben. Személyes beszélgetés alkalmával közölték velük, hogy milyen munkaterületen számítanak rájuk és azt is, hogy jövendőbeli munkájukhoz milyen képzettség megszerzése szükséges még számukra. Az érintettek képzésükkel, továbbképzésükkel általában egyetértenek. A pártszervek hatáskörébe tartozó vezetők rendszeres továbbképzése érdekében — helyi előadókkal — megszervezték a párttitkárok jászberényi továbbképző tanfolyamát. A vezetői gárda erősítését szolgálja az is, hogy folyamatosan értékelik a vezetők munkáját. Akik nem kerülnek a párt-végrehajtóbizottság elé, azokat vezetői értekezleteken, illetve saját munkahelyeiken számoltatják be. Arra törekszik a pártbizottság, hogy a vezetők tisztában legyenek azzal; nemcsak számon kérik tőlük a munkát, hanem bíznak is bennük, támogatják a kockázatot vállalókat. A jászberényi városi-járási pártbizottság ügyel arra, hogy a kádercserék megalapozót, körültekintő munkával történjenek, hogy nagyfokú humanizmus és felelősség jellemezze azokat. A kádercserékben érintett emberekkel idejében közölték a velük kapcsolatos elképzeléseket. Azt is, ha a nyugdíjas kor beköszönte miatt kellett valakinek megválni korábbi tisztségétől, azt is, ha -más területen nagyobb szükség volt rá, és azt is, ha feladata ellátására nem bizonyult alkalmasnak. Ez utóbbihoz annyit: a humanitás az ilyen esetben azt követeli, — és ezt a pártbizottság érvényesíti is munkájában —, hogy ne engedjenek senkit belerokkanni a munkába, hanem képességének megfelelő helyen kell foglalkoztatni mindenkit. Ennek az irányvonalnak tudható be, hogy a felmentett vagy más munkaterületre irányított vezetők nagy része nem sértődött ember, képességének, képzettségének megfelelő munkahelyen dolgozik. A kádercserék a tapasztalatok szerint a vezetői munka színvonalának emelését szolgálták. A város és a járás adottságait tekintve figyelemre méltó az is, hogy az utóbbi időkben több fiatal mezőgazdasági szakember került pártfunkcióba. Ennek eredményeként a pártszervek termelést segítő-ellenőrző munkája is színvonalasabbá vált. Ez annál inkább figyelemre méltó, mert több helyen még mindig tapasztalható, hogy az ellenőrzést nerp tekintik a vezetők nevelése fontos eszközének, — bár a városi-járási pártbizottság ösztönző példákkal szolgált erre a Cipőipari Vállalat, a Zöldért, a Volán üzemegysége, stb esetében. A pártbizottság azt vallja, hogy a káderek sokoldalú nevelése elősegíti a vezetői gárda stabilitását, ami az eredmények egyik fontos tényezője. Ezért egy-egy kiválóan dolgozó vezető esetében a nyugdíjkorhatár elérése automatikusan nem jelenti a vezetőcserét. Utóvégre a kádermunka célja nem a sze- • mélycsere, hanem a gazdasági egységek, az intézmények eredményeinek elősegítése, a közélet aktivizálása. Simon Béla