Szolnok Megyei Néplap, 1983. április (34. évfolyam, 77-101. szám)

1983-04-16 / 89. szám

1983. ÁPRILIS 16. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 A Szolnoki Művésziéi epe n Szabó László szobrászművész kiállítása Szabó László szobrászmű­vész ikamara kiállítását teg­nap délután Szolnokon, a Művésztelep kollektív mű­termében — nagyszámú ér­deklődő jelenlétében — Pa­taki Mihály a szolnoki vá­rosi tanács művelődésügyi osztályának vezetője nyitot­ta meg. Szabó László, aki 1959 óta. tagja a Szolnoki Művészte­lepnek, ezúttal kisplasztikái, érmei, rézdomborításai, pá­lyatervei közül mutat be csaknem húszat, mintegy keresztmetszetet adva széles körű művészi tevékenységé­ről. Kamarafciállítása két hónapon át várja a látoga­tókat. Felvételünkön a ki­állítás egy részlete. Könyv Kodályról „Szívébe fogadott Kecskemét” Elmúlt az évfordulós em­lékezések éve, az élmények is lassan elszállnak, de a Kodály-évnek vannak ma­radandó emlékei, pontosab­ban időtálló eredményei is. Mint például a kecskeméti Heltai Nándor könyve, amely ha kissé megkésve is, de még az emlékezések lázában látott napvilágot. A szülőváros „nevében”, a lo­kálpatrióta buzgalmával és az éber újságíró érdeklődé­sével, mondhatni hangya- szorgalommal gyűjtötte ösz- sze s adja közre könyv alakban azokat a dokumen­tumokat, emlékeket, ame­lyekből végül is összeáll a kép: Kecskemét és Kodály kapcsolatának mozaikképe. Kezdve Kodály születése kö­rülményeinek bemutatásá­val, folytatva a későbbi látogatások, a zeneszerző és Kecskemét találkozásainak leírásával a kodályi muzsi­ka otthonra találásáig ve­zet a könyv tartalmának íve. Kodály önéletrajzában ugyan szabadkozik: „Szü­lettem Kecskeméten, de mi­vel szüleim párhónapos ko­romban elköltöztek onnan, nem illet meg a „Kecske­Anyanyelvi szakkörök ala­kultaik kísérleti jelleggel Szolnok megye öt szakmun­kásképző intézetében. A SZOT kezdeményezésére és a Ságvári Endre megyei Szakszervezeti Művelődési Központ támogatásával mű­ködő szakkörök feladata, hogy gyarapítsa a jövendő szakmunkások általános műveltségét, tanítson a szép magyar beszédre. A Szolnok négy szakmunkásképző is­kolájában továbbá a mart­fűi cipőipari szakmunkás- képző intézetben működő szakkörök máris száznál több tanulót foglalkoztat­nak. de számuk egyre gya­rapodik. A csoportok munkáját magyarszakos tanárok ve­zetik, irányítják. A foglal­kozások tematikáját úgy mét fia’ büszke név”. Való­jában vékony szálon kötő­dik tehát Kodály Kecske­méthez, de ebben a kap­csolatban nem is ez az ol­dal az érdekes, hisz ahogy Heltai könyvének szelleme, hangvétele is sugallja, nem Kodálynak van szüksége Kecskemétre, hanem ez utóbbinak a nagy magyar zeneszerzőre. A másfélszáz oldalas kötet lapjain a kecs­kemétiek egyre erősödő ra­gaszkodásának tényei sora­koznak elő — az első Ko- dály-bemutatók. a zenekul­túra intézményeinek élete, kialakulása a városban, ze­nei hagyományok ápolása stb. — s a tények megis­mertetésével a szerző a vá­ros művelődéstörténetének olyan ismeretlen területeire is bevilágít, amelyekről vaj­mi keveset tudott eddig, á nem kecskeméti honpolgár. A kötetet gazdag fotó­anyag illusztrálja, a zene­szerző kecskeméti látogatá­sainak szemléletes bizony­ságai. Külön is öröm, hogy a szerző közli Kodály nem egy beszédének, Kecskemé­ten elhangzott beszédeinek teljes szövegét. Közülük a Katona József szobrának állították össze, hogy a diá­kok népszerű fői-mában, könnyedén tanuljanak, sze­rezzenek ismereteket a ma­gyar nyelv szépségeiről. Népszerűek a különböző nyelvtörő játékok, a szép magyar beszéd házi vetél­kedői, a vers és próza, va­lamint a politikai szöveg­mondó versenyek. Értékelik az újság, a rádió és a tele­vízió nyelvezetét, megis­merkednek a magyar iro­dalom jeles íróival, költői­vel, nyelvművelőivel. A szí­nes. eleven íendezvényeken a szakkörökön kívüli tanu­lók is szép számmal vesz­nek részt. A foglalkozásokat a tanév végéig tartják, zá­róakkordként közös kirán­duláson vesznek részt, iro­dalmi emlékhelyeket keres­nek fel. avatásán elmondott néhány gondolata jól tükrözi mű­vészi hitvallását de egyben jellemzi a „Szívébe fogadott Kecskemét” címmel közre­adott munka alapvető tö­rekvését is. „Az ókorból egy szép legenda maradt rá a Memnon-szoborról — mondja Kodály. Ez egy olyan szobor volt, ha rásütött a felkelő Nap, megzendült énekelni kezdett. Ügy írják, hogy üdvözölte anyját, a felkelő Napot. Ügy látom), hogy ez a Katona-szobor afféle Mem- non-szobor szerepének a be­töltésére van hivatva. De akár rá süt a Nap, akár nem, mindig énekelni kell. Mit énekeljen, mit zengjen? Azt, hogy az ő példája és még sok más magyaré is azt mutatja hogy hiába születik egy zseni egy or­szágban, ha nincs mellette művelt néptömeg: nem megy semmire.” Heltai Nándor könyve szerényen, a maga módján ugyanezt a gondolatot igyek­szik tényekkel, adatokkal igazolni. Egy város több év­tizedes zenei életének tükré­ben. Ezért könyve kétségte­lenül tanulságos olvasmány. M M. Beöthy István szobrai A Párizsban élt európai hírű szobrász, Étienne Beöthy — eredeti nevén: Beöthy István — munkáiból rendez önálló kiállítást a pécsi Janus Pannonius Mú­zeum. Franciaországban őr­zött alkotásai közül ötven szobrot és több grafikát lát­hatnak ez alkalommal az érdeklődők. A Jászapátin 1897-ben született művész 1919-ben a „Ma” köréhez csatlakozott, majd a Tanácsköztársaság le­verése után Párizsban tele­pedett le. A második világ­háború éveiben tevékenyen részt vett a francia ellenál­lásban. 1962-ben hunyt el. Az életmű-kiállítás ápri- - lis 22-én nyílik meg. A Beöthy-szohrok május 29-ig láthatók a pécsi Modern Magyar Képtárban. Anyanyelvi szakkörök szakmunkástanulóknak Elhunyt Illyés Gyula Közgyűjtemé­nyeink új tervei A félezernél több hazai múzeumi intézménynek ta­valy 17,5 millió látogatója volt, és huszonhét új kiállí­tóhelyet avattak, mindeze­ket — egyebek mellett — azon a sajtótájékoztatón kö­zölték, amelyet tegnap Vil- langó István, a Művelődési Minisztérium közgyűjtemé­nyi főosztályának vezetője tartott a Magyar Munkás­mozgalmi Múzeumban Bár a könyvtárhálózat ritkult, alapterületűk növe­kedett, mert több kisebbet megszüntettek. helyettük nagyobbakat építettek. A le­véltárak rakterülete 25 ezer köbméterrel növekedett, több helyen azonban még mindig értékes dokumentu­mokat tárolnak szakszerűt­lenül. A közgyűjtemények gaz­dálkodásáról szólva a főosz­tályvezető elmondta: az alapszolgáltatások továbbra is ingyenesek lesznek illet­ve csak jelképes díjat kér­nek értük. A közgyűjtemények gya­rapítására fordított összeg az elmúlt két évben 66 százalékkal emelkedett. A legújabb szerzeményekből válogatva kiállítást nyitot­tak tegnap a Munkásmoz­galmi Múzeumban. Filmek bérmunkában A Mafilm nemzetközi fő- gyártásszervezésének mun­kája kevéssé ismert a hazai közönség előtt: tevékenysé­gük eredményét jórészt csak a külföldi nézők isme­rik. Sok ország filmstúdiói számára vállalnak ugyanis bérmunkát, jelenleg is két produkció előkészítésével foglalkoznak. A -nyugatnémet Bavaria cég 24 részes televíziós so­rozatot készít a kamionso­főrök életéről. Az ország­utak vándorainak kalandjai több európai és ázsiai or­szágban zajlanak, s két epizód Magyarországon ját­szódik. A Tengelyen című sorozat forgatása április 18-án kezdődik, és hat hé­ten keresztül tart. A hely­szín Budapest és Miskolc. Sikoráki tábornok történe­te a második világháború egyik máig sem teljesen tisztázott rejtélye: a londoni lengyel emigráns kormány miniszterelnöke repülőgép- baleset áldozata lett. Most lengyel filmesek készítenek róla játékfilmet, amelynek felvételeit az eredeti hely­színek — Párizs és Rotter­dam — helyett Magyaror­szágon forgatják. Mély megrendüléssel tu­datjuk, hogy április 15-én, hosszú betegség után, éle­tének 81. évében elhunyt népünk, nemzetünk nagy fia, Illyés Gyula, három­szoros Kossuth-díjas író. Elhunytával pótolhatatlan Illyés Gyula 1902. novem­ber 2-án született a Tolna megyei Rácegrespusztán. 1916-tól Budapesten tanult. Fiatalon kapcsolatba került a baloldali diákmozgalom­mal: rendszeresen eljárt a Galilei kör üléseire, 1919- ben a szocialista diákok egyesületébe. A Tanácsköz­társaság leverése után, el­kötelezett politikai tevé­kenysége miatt üldözték, emiatt 1920-ban el kellett hagynia az országot. Bécs- ben, Berlinben, majd Pá­rizsban, a francia szabad munkásmozgalom és a nem­zetközi avantgarde központ­jában töltött öt évet. Első versei — melyek a szür­realizmus hatását mutatják — itt jelennek meg emig­ráns magyar lapokban. Ha­zatérte után kezdetben Kas­sák Lajos köréhez tartozott, de verseire hamarosan fel­figyelt a Nyugat is. 1928- tól a folyóirat munkatársa. Eredeti, s már ekkor kifor­rott költészetének legfőbb vonása a néppel, a szegény­parasztság sorsával, s a ha­zai tájjal való szórás együ­vé tartozás érzése. E kor­szakának csúcsa A három öreg. Ifjúság, Hősökről be­szélek című költeményei. A harmincas évekbeli költé­szetével és prózájával az ekkor szerveződő népi írók mozgalmának egyik elindí­tója és kiemelkedő alakja. 1936-ban jelent meg kor­szakos jelentőségű műve, a Puszták népe. Babits halá­veszteség érte a magyar kultúrát. Temetéséről később tör­ténik intézkedés. Hazafias Népfront Országos Tanácsa Művelődési Minisztérium Magyar írók Szövetsége látói az ország német meg­szállásáig a Nyugat öröké­be lépett Magyar Csillag cí­mű folyóiratot szerkesztette. 1934-ben Nagy Lajossal részt vett a szovjet írók I. kong­resszusán. Szerepet vállalt a Márciusi Front szellemi előkészítésében és megszer­vezésében is. A felszabadulás után a Nemzeti Parasztpárt egyik vezetője volt, s egy ideig országgyűlési képviselőként is tevékenykedett. Művészetét ekkor a bi­zakodó hangnem jellemzi, de megjelenik a belső küz­delmet is kifejező filozófi- kusabb. drámai mondani­való. Érdeklődése ezekben az években fordult a drá­maírás felé. írói tevékeny­ségének középpontjában a közelmúlt és a jelenkor kérdései álltak, s e gondola­tot olyan alkotások fémje­lezték, mint az Ozorai pél­da, a Fáklyaláng, s a Dózsa György. Műfordítóként is a legkiválóbbak közé tarto­zott. A francia költőket a legmagasabb színvonalon tolmácsolta. Egész életében az elkö­telezett humanista irodalom híve volt. Sokszínű közéleti tevékenysége elválaszthatat­lanul összeforrt művészi pá­lyájával. Egy ideig részt vett a Magyar írók Szövet­sége elnökségének, a Haza­fias Népfront Országos Ta­nácsának és az Országos Bé­ketanácsnak a munkájában, valamint egyik alelnöke volt a magyar és a nem­zetközi PEN klubnak. Művészetét számos ma­gyar és külföldi kitüntetés­sel ismerték el. Háromszor kapta meg a Kossuth-díjat, legutóbb 1970-ben. A Ma­gyar Népköztársaság babér- koszorúval ékesített Zászló­rendjét 75., rubinokkal éke­sített Zászlórendjét pedig 1982-ben, 80. születésnapja alkalmából nyújtották át számára. Munkásságáért megkapta a belgiumi költé­szeti biennálén a Költészet Nemzetközi Nagydíjat, és 1978-ban a francia költé­szet nagydíját: a Barátság­díjat, 1970-ben Herder-díj- jal, 1981-ben Mondello- díjjal tüntették ki. A Kossuth Könyvkiadó üzemi megbí­zottja és a szocialista brigádtársak látvá­nyos könyvkiállítást rendeztek a Kossuth Könyvkiadó legújabb könyveiből a Víz­ügyi Igazgatóság gépüzemében. A könyv­kiállításon megismertették az üzem dolgo­zóit a legsikeresebb politikai művekkel, a kiállítás bezárása után pedig megvásárol­hatták a könyvek nagy részét. Nagy ér­deklődés kísérte az újszerű kezdeménye­zést, amit a számos megvásárolt könyv is bizonyít.

Next

/
Oldalképek
Tartalom