Szolnok Megyei Néplap, 1983. március (34. évfolyam, 51-76. szám)
1983-03-12 / 60. szám
1983. MÁRCIUS 12. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Legendák nélkül Az összefogás még segíthet Aba Novák és Chiovini Ferenc jászszentandrási freskóin Kora reggel Jászszen tanóráson, a Járástanyához vezető úton. Nagy, hízott disznót raknak autóra az egyik ház udvarán. Nem épp ideális pillanat képzőművészetről beszélgetni. A munkálatokat néző idős asszonyt kérdezzük: — Tetszenek magának a szentand- rási templom falképei? — A Chiovini meg az Aba Novák freskóira gondol? M egmondom magának úgy, ahogy van, sose tetszett az nekem. Istállót csináltak abból a szép templomból, azzal a sok lóval meg a szentélyben, a Szt. Barnabas — salétrommal... szentély előtt a sok gyalázatos képű emberrel. Csúnyák azok a nagy kezek is. — Pedig 1934-ben, egy évvel a freskók átadása után, a pápát is megajándékozták a képekről készült fotókkal. Neki nagyon tetszett. — Az lehet, de a pápa a Vatikánban ólt, mink meg Jászszen tanóráson. Talán egyszer még egy drámaiíró is felfedezi magának a szentandrási római katolikus templom freskóinak történetét, utóéletét, melynek ma is vannak fordulatai. A tényekről röviden: az idestova száz évvel ezelőtt önállóvá vált Jászszentandrás népe 1902-ben adta össze temploma építéséhez a pénzt, s dacolva az akkori építési szokásokkal, egyszersmind az egri főegyházmegyével, nem a szokásos neobarokk, hanem neogót stílusú épületet emelitek, amelyet 1903 szeptemberében szenteltek fel. Pontosan 30 év múlva, ugyancsak az egyházközség pénzén, valamivel több mint 11 ezer pengőből Aba Novák Vilmos és Chiovini Ferenc (mindketten a Szolnoki Művésztelep kiemelkedő művészei voltak) elkészítették azokat a freskókat, amelyeket a művészettörténet a hazai modern freskófestészet különleges értékei között tart számon. A falú népe azonban azóta is perben áll a képekkel: ugyanakkor büszkék is falujuk kincseinek hírére. Futó Tibor, aki a harmincas években a falu főjegyzője — és a freskófestés „menedzsere” — volt, így ír érdekes visszaemlékezésében: „sokan nem bírják nézni: vannak falfehér és vannak vérvörös ábrázattal távozók”. Egyházi berkekben, a művészi és a Aba Novák munka közben, 1933. napi sajtóban hatalmas, szenvedélyes vita bontakozott ki — elsősorban Aba Novák műveiről. Közben megindult a gyűjtés arra — hogy leverjék a képeket és másikat festessenek, a tömegízlésnek megfelelőt. Szerencsére ezt megakadályozták, azt azonban nem lehetett kivédeni, hogy az idő és a szeretetlen- ség kikezdje a freskókat. * * * A községi tanács elnöke, Kiss István így szólt, amikor a freskók állapotát szóba hoztuk: — Ügy véljük, hogy az állam és az egyház együttműködése akkor is hasznos lehet, ha olyan értékekről van szó, mint ezek a festmények. Amelyek ugyan nincsenek védetté, műemlékké nyilvánítva, mint ahogy a templom sincs. Az egyházközség — Vezér Béla plébános inspirációjára — nagyobb összeget szánt a templom tatarozására, javítására. Ez a munka folyik. A községi tanács — és ennek erkölcsi jelentősége is van — a megyei egyházügvi hivatal közreműködése révén 120 ezer forintot kapott a megyei kulturális alapból a templom javításának támogatására. — Önnek tetszenek a freskók? — Ha valaki figyelmesen és aprólékosan végignézi, nem felejti el soha a látványt. Aba Novák arcai, arányai, színei magával raga- dóak, mélyen szuggesztívek. Igaz, hogy nem derűs, bájos az összkép — mint ahogy az élet sem az. Tegyük a tanácselnök szavaihoz: a vallásos témánál jobban izgatta a művészt az e világi emberek drámája. S ez adja valójában jelentőségét is. Egyébként a település évről évre gyarapszik, nemrég — szinte teljesen saját erőből — egészségházat és orvosi rendelőt építettek. Más kérdés, hogy a mostani — eléggé akadozó — tatarozás nem oldja meg teljes biztonsággal a tiöbb helyen beázott, salétromosodott, megrongálódott freskók sorsát. • * * Sipos István, a jászszentandrási művelődési ház igazgatója nemcsak szívbéli lokálpatrióta, de alapos hely- történeti kutató is. (Az ő segítségével jutottunk a korabeli felvételekhez.) A freskófestést 1933-ban érdeklődő gyerekként végignézte. („Egyszer egy nyaklevest is kaptam Aba Nováktól, mert mialatt ők ebédelni voltak, én fölmásztam az állványra.”) — A két művész — a nagy munka elismeréseképp — 300—300 pengőt kapott. Aba Nováknak eredetileg csak a szentély belsejét kellett volna megfestenie, de inspirálta őt a tér, az Utolsó ítéletet mintegy ráadásképp készítette. Sőt azt mondta — több visszaemlékezés bizonyíthatja ezt — Száz. Károlynak, az akkori plébánosnak: ..Károly, ha megveszitek a festéket, én a kórus hátsó falára megfestem a Vízözönt.” Nem vettek festéket. Kár. De nagyobb kár, hogy egy évtizede betonnal „körülbástyázták” ugyan a templomot, de nem sikerült elejét venni a beázásoknak is. Sajnos, a háború alatt a németek lőtték a falut — ez is megviselte a templomot, repedések keletkeztek rajta. Azóta minden eső, vihar újabb és újabb fájdalmas veszteséget okoz. Szaporodnak a freskókon a foltok, elmázolódnak a színek ... * * * Csattanó helyett: minden jószándék dacára — megvár* hatjuk-e az időjárás, a talajvíz utolsó ítéletét? Vágner János A szentély jobboldala: a közvélemény szerint „tüdöbajosnak, lapátkezűnck” minősített Krisztussal. A kép jobb szélén levő lehuny* szemű arc — Aba Novák arca. Egyesek mondják a faluban: azért hunyja le a szemét, mert szégyellj a freskókat Tegnap Szolnokon Megkezdődött a megye főiskolásainak találkozója Immár hagyománnyá válik, hogy Szolnokon minden év márciusában megrendezik a megye főiskolásainak találkozóját, azzal a szándékkal, hogy a Jászberényben, Mezőtúron és Szolnokon tanuló diákfiatalok szélesítsék politikai látókörüket, élhessenek jogaikkal; s megismerjék a „társfőiskolák” életét, gondjait. A megye főiskolásainak idei találkozója — a KISZ Szolnok megyei Bizottsága rendezésében — tegnap kezdődött, A Marx-centenárium jegyében lebonyolításra kerülő eseménysorozat ünnepélyes megnyitóját a Kereskedelmi és Vendégilátóipari Főiskola szolnoki tagozatának épületében tartották. A megnyitó ünnepség résztvevőit Vass Lajois, a KISZ megyei Bizottságának titkára köszöntötte. Részt vett az ünnepségen Fábián Péter, az MSZMP Szolnok megyei Bizottságának titkára, és Köpf Lászlóné, a KISZ Központi Bizottságának titkára. A megnyitó után Köpf Lászlóné tartott előadást: szólt az értelmiségi fiatalok társadalmi szerepéről. a pályakezdők beilleszkedésének lehetőségeiről és nehézségeiről. Előadását vita követte, majd három szekcióülés keretében folytatták munkájukat a találkozón résztvevő diákok és fiatal tanáraik. A szekcióviták keretében „A modern marxizmus”. a „Korunk és a marxizmus”, valamint „A főiskolai hallgatók felkészítése az értelmiségi életre” címmel hangzottak el előadások. A találkozó első napját az esti órákban, farsangi vetélkedő zárta; a maii nap pedig a sportoké lesz: kocogással, kosárlabda-, asztali- tenisz-, kispályás, foci- és kézilabda-mérkőzésekkel. A sportversenyek döntőit holnap tartják, s ugyancsak vasárnap koszorúzás! ünnepségre kerül sor a Killián György Repülő Műszaki Főiskola névadójának emlékművénél. (Képünkön: A találkozó résztvevői a megnyitó ünnepségen.) “Bartók nevével járjálc a világot A Bartók-vonósncgyes (balról jobbra: Komlós Péter, Devich Sándor, Mező László és Németh Géza Jubiláló vonósnégyes Világkarriert befutott együttes fennállásának negyedszázados évfordulójához érkezett ebben a szezonban. Nevük és művészetük fogalommá vált már a világ koncerttermeiben. Számos nemzetközi verseny értékes díjainak tulajdonosai. A zene- irodalom valamennyi időszakából készítettek lemezeket itthon és neves külföldi lemeztársaságok megrendelésére. Töméntelen mennyiségű rádiófelvételt készítettek a világ különböző városaiban. A Bartók vonósnégyesről van szó. Az együttes vezetőjét, Komlós Péter hegedűművészt kérdezem a jubileum alkalmából. — Pergessük egy kicsit az időt! Kinek az ötlete volt a Bartók vonósnégyes létrehozása 1957-ben? — Főiskolásként Weiner Leó tanár úrhoz jártam szo- nátázni. Egy szép napon azt kérdezte: „Nem volna kedve vonósnégyest alapítani ? Magának lenne ehhez tehetsége!” Mindig is szerettem a vonósnégyes irodalmát, de eszembe sem jutott volna vonósnégyest alapítani. Weiner Leónak azonban nem volt sízabad Ipemet mondanom. Négyünknek: Devich Sándornak, Némeh Gézának, Mező Lászlónak és nekem adatott meg az az óriási lehetőség, hogy Weiner Leó pedagógiai irányítása alatt startolhattunk. Weiner halála után Mihály András foglalkozott velünk intenzíven több mint tíz éven át. Weiner Leó joggal gyereknek tekintett minket, s annyit adott át rettenetes tárházából. amennyit meg tudtunk emészteni. Mihály Andráshoz már felnőttként kerültünk. Az ő múlhatatlan érdeme, hogy kulcsot adott a partitúra feldolgozásához. Még ma is mindent megteszünk, hogy egyszeregyszer dolgozhassunk vele. Hiszem, hogy nincs olyan befutott művész vagy együttes, akinek ne kellene irányítás, útmutatás. — A kvartett tagjai csak a vonósnégyesben zenéltek? — Mindannyian dolgoztunk valahol. Davich Sándor az AHZ-ban, Németh Géza az Operában szóló brácsás, Mező László tanított és tanít a Zeneakadémián, s hosszú időn keresztül Mező helyén Botvay Károly is kvartettünk tagja volt, aki szintén az Operában dolgozott. Vonósnégyesünknek két éve tagja Bánfalvy Béla is. — Hogyan lehetett a többrétű munkát egyeztetni? — Nagyon nehezen, de mindenki támogatott minket. Egv idő után jöttek a sikerek. amelyek meggyőzték az embereket arról, hogy érdemes támogatni bennünket. — Hallhatnék egy pár fontosabb állomást? — 1959-ben a budapesti Haydn vonósnégyesverseny II., s 1960-ban a berlini nemzetközi Schumann vonósnégyesverseny ugyancsak II. díját kaptuk. Az 1964. évi liége-i vonósnégyesverseny győztesei lettünk, s ezzel a győzelemmel megnyíltak a koncerttermek kapui számunkra. A Szovjetunió, a skandináv országok, az Egyesült Államok és Japán, Ausztrália és a Hawaii-szigetek; és sorolhatnám még a világ számos országát. A sok-sok évi kitartó és kemény munka végülis eredménnyel járt. — A sok külföldi turné mellett mikor hallhatjuk Önöket itthon a közeljövőben? A Brahms-évfordulóra három hangversenyünk lesz tavasszal a Zeneakadémián. — További sikereket kívánok. Bodor Éva
