Szolnok Megyei Néplap, 1983. március (34. évfolyam, 51-76. szám)
1983-03-24 / 70. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1983. MÁRCIUS 24. Perzsabunda, perzsaprém A világhírű perzsaprém, illetve a „perzsabunda” a nők fölöttébb megbecsült ruhadarabja. Ezek a nagyon tetszetős — műanyagutánzatokkal meg sem közelíthető —, tartós szépségű prémek valósággal elnyűhetetlenek is. Éppen ezért mindig a legnemesebb prémek közé sorolták. Az idestova több min* négy évezredes perzsaprém karakul fajtájú juhok fiatal, alig néhány napos bárányairól származnak. Noha a legszebb prémeket az ilyen zsenge korú bárányokról nyerik, az csak mendemonda, hogy az evégett leölt anyjuk méhéből kiemelt, esetleg különféle kínzásokkal elvetélésre, koraszülésre kényszerített anyák bárányai adják az igazi gyönyörűséges prémeket, A perzsaprém legfőbb értéke a fiatal bárány testét fedő, sajátos göndörö- désű, csőszerűén hernyózó- dott, esetleg bab, borsó, gyűrű alakúra összesodródott sűrű, többnyire fekete színű, élénk fényű gyapjúcsomók jellegzetes ^nintázata. Míg az ilyen egészen fiatal karakül fajtájú bárány prémje csillogóan fényes, az idősebb gyapjában a szép rajzolatok és a kedvező fényvisszaverődésű fürtgöndörödések idővel kibomlanak és elsimulnak. Ezáltal a fürtök elvesztik mintázatukat és fényüket, jellegtelenné és mattá silányulnak. A forgalomba kerülő nyers, vagyis kidolgozatlan perzsaprémek jobbára feketék, de akad közöttük szürkés, barnás, vagy sárgás színű, ritkábban még fehér is. Az ezüstszürkét újabban különösképpen kedveli, és a legszebbeket a feketénél is drágábbra taksálják. Képünkön: különböző színárnyalatú perzsaprémeket láthatunk, amelyek a karakül juhfajta legrégebbi tenyésztési helyéről, üzbég és türkmén földről kerülnek a világkereskedelembe, jelentős devizabevételt hozván a köztársaságoknak, illetve a Szovjetuniónak. Ez a legdrágább prémű karaküljuh egyébként a világ legszerényebb jószága, a legmostohább körülményeket is aránylag könnyen elviseli. Az energiára éhes emberiség nagy ígérete a szabályozható termonukleáris szintézis. Ez a folyamat csak rekordhőmérsékleten érhető el. Három évtized óta foglalkoznak a fizikusok a szabályozható termonukleáris szintézis problémájával. A termonukleáris reakció sajátossága az, hogy igen magas, 100 millió C-fok hőmérsékleten zajlik le a reakció nagy sebességgel. Hogy a termonukleáris reakcióban felszabadult energia meghaladja a kiinduló anyagok hevítésére eszközölt ráfordításokat, áz szükséges, hogy a plazma sűrűsége kellően nagy legyen. Ezenkívül mindkét feltételnek, tehát a magas hőmérsékletnek és a nagy sűrűségnek hosszú időn át fenn kell maradnia. Technikai szempontból ez igen nehéz feladat. Nincs olyan fal, amely ilyen hőmérsékletet elviselne. Hogyan lehet behatárolni a plazmát? Már az ötvenes évek elején kifejtették a fizikusok, hogy a plazmát mágneses terekkel kell behatárolni. E célból fejlesztették ki a Tokárnak berendezéseket. (Tokárnak: to- riodális kamra mágneses kompenzációval.) E téren a legjobb eredményeket a Szovjetunióban érték el, de előrehaladott kísértetek folynak Tokamakok fejlesztésével, gyártásával az Egyesült Államokban és Franciaországban is. , A Tókamakot a Szovjetunióban találták fel az I. V. Kurcsatov Atomenergia Intézetben. 1967-ben a szovjetek a T—3 jelzésű Tokamakban elérték azt. hogy 7 millió C- fokra növelték a plazma elektronjainak hőmérsékletét. Képünkön: egy francia Tokárnak berendezést látunk. A szerencsés turista a Ma- gas-Tátrában furcsa, kecskeszerű állatokkal találkozhat, főleg a nagyobb sziklacsoportok környékén. Mintha tudnák, hogy ők szigorúan védett állatok, tehát nem eshet bántódásuk, nem túlzottan idegesek a találkozáskor. Inkább csak óvatosan oldalaznak el az ember közelében, közben bámulatos akrobata- mutatványokat végeznek a sziklákon. Kizárólag a magas hegységekben élnek, Európában a Pireneusoktól a Kaukázusig. Mivel a magas hegységeket síkságok, dombságok választják el egymástól, a zergék pedig ragaszkodnak a meredek ormokhoz, minden magas hegysének megvan a maga zergepopulációja. Az alpesi és a hozzá hasonló kárpáti zerge őzbarna színű, nyári szőrzeté sima, gyapjúrétege vékony, lábai sötétebb színűek, s ugyanilyen a hosszanti gerincvonala is. A téli szőrzet barnásfekete, s vastag, finom gyapjúrétege van. Érdekes a patájuk; ennek felépítése teszi lehetővé a sziklákon való vakmerő ugrálást. Az erőteljes, széles pata önmagában is biztos járást kölcsönöz viselőjének. Szélén egy kiálló sáv a pata legkeményebb része. Ha maga a pata meg is csúszik a szikla peremén, a pata kemény széle megakad a szikla egyenetlenségeiben, s visszar tartja az állatot a lezuhanástól. Ezenkívül a pata két fele egymás felé is elfordítható, ez is elősegíti a sziklákon való megmaradást, de az álcsülköknek is fontos szerepük van a kapaszkodásban. A zergék szarva, amelyet a vadászok „kampó”-nak neveznek, igen sajátos alakú. Nem csupán a bakok, hanem a nőstények is viselnek szarvat. A zergék a természetben a 20 éves kort is elérhetik. Csapatokban élnek, 700—3500 méter magasságban lakják a hegyeket. Régebben a zerge- bakok nyakán ékeskedő szúrós sortéból készült bojt fontos dísze, kiegészítője volt a vadászkalapnak. Ma már alig van készítője, az utolsók egyike az a berchtesgadeni mester, aki a képen látható zergebojtokat készíti egy va- dászöltözet-kiállításra. Az óriásfenyő halála A világ legnagyobb élő szervezete a kaliforniai óriásfenyő — Sequoia gigantea — az ,,örök élet” titkának őrzője. A tudósoknak eddig nem sikerült természetes okból. betegségtől, vagy öregségtől elpusztult egyetlen ilyen fát sem találniuk. A Sequoia giganteák csakis a favágó baltájától, vagy talajerózió következtében dőlnek ki. Még a Sequoia Nemzeti Parkot nemrég végigpusztító. eddigi legnagyobb kaliforniai erdőtűz is meglepően kevés kárt tett bennük. A kutatók megállapítása szerint a fa fennmaradásának egyik titka fél méternél vastagabb, nem gyantás* rostos kérge, amelyen csak az ismételt erős tüzek tudnak áthatolni. Az átlagos erdőtűznél kétszer forróbb propán fáklya-— egy kéndarabhoz erősítve — több óra alatt csupán kis üreget égetett ki belőle. Az egyik fatörzs belsejébe nagy üreget égettek a lángok, a fa mégis tovább él.és növekszik. Francia Tokamak berendezés Zerge és zergebojt IA tudomány világa Szlibarisz városa Szübarisz dél-olaszországi ókori görög kolónia nagy fényűzésben, pompában és semmittevésben élő. elpu- hult lakóiról volt nevezetes. A városból kitiltották a zajos mesterségeket, még kakast -som volt szabad tartani. Tanulmányaik mind azt célozták. hogy ’ az életet könnyebbé, édesebbé tegyék. Még éteiikülönlegességeiket is szabadalmakkal védték. Mindezt megengedhették maguknak, mert. Athént is beleértve. Sz.übarisz á leggazdagabb görög városokkal vette fel a versenyt. Sok ókori író emlékezik meg róla. a dekadencia, a luxus példaképeként, mint valami antii-Spártairól. Elég pontosan leírták a helyét is: a Tarentói-öböl partján feküdt, a Crati folyó környékén. Sokáig mégis sikertelenül keresték a régészek, míg végül megtalálták. Az eredmény egy új módszernek köszönhető, amelyet mesterséges holdak számára készítettek. hogy vele mélyen a föld alatt rejlő érckészleteket kutathassanak fel. Ugyanez a műszer, a céziu- mos magnetométer, régészeti feltárásokra is alkalmas, rendkívül érzékeny, és 6 méter mélységig" kimutatja az eltemetett tárgyak okozta mágneses erőtérváltozásokat. Az eddigi műszerek nem tudtak ilyen mélységig hatolni. Szübarisz maradványai pedig, mint kiderült. 4—5 méterrel a föld alatt, a tenger szintjénél mélyebben nyugszanak. De nemcsak azért nem találtak rájuk. I. e. 520-ban Croton lakói elpusztították Szübariszt, és fölé Thuriii görög város épült. Erre azonban csak most — utólag — derült fény. Jelenleg Thurii is a föld alatt van, természetesen sokkal közelebb a felszínhez, s építményeinek egy részéről már régebben tudtak: az.eddig is használt magnetométerek kimutatták őket. A régészeket ezek a* leletek erősen zavarták, mert túl fiataloknak találták őket ahhoz, hogy Szüba- riszból valók lehessenek, bár ott. a Crati folyó mentén találtak rájuk. Végül is a céziumos műszer által irányított fúrások megoldották a problémát: ez alá a réteg alá hatoltak, és kétségkívül Szübarisz idejéből származó edény- és tetőcserépdarabo- kat sikerült felszínre hoz. niuk. Sok nehézséggel kell még megküzdeni, de az ásatások tovább folynak, s bizonyos, hogy sok szép és értékes leletet fognak a felszínre liozni. Forgácsolás helyett precíziós öntés A gépiparban és a gépgyártásban a bonyolult geometriai formájú alkatrészek döntő többségét még ma is forgácsolással állítják elő. Ez nem gazdaságos, mert a kiinduló anyagnak általában 50—60 százaléka forgácsként elvés/.. De nagy az időráfordítás is, és nagy értékű szerszámgépek szükségesek a munkavégzéshez. A korszerű tömeggyártásban egyre inkább tért hódítanak a forgács nélküli gyártási eljárások. Ezek közé sorolható a már régóta ismert precíziós öntés is, amelynek a hagyományos öntéshez "viszonyítva igen sok előnye van, például az, hogy az egyes méreteket akár- 0,02 mm-ig fokozható pontossággal lehet leönteni. A precíziós öntés lényege a következő: az öntendő alkatrész alakjának megfelelő méretű viaszmintákat készítenek és ezeket az öntési rendszernek megfelelően „bokrosítják”. Ezt a mintát folyékony szUikát alapanyagú szuszpenzióba mártják, rrtajd a felületét tűzálló anyagú szemcsékkel szórják be, és szárítással keményítik. Ezt a műveletet többször megismétlik. így fokozatosan egy kemény keramikus kérget készítenek a viaszminta felületén. Ezután a formából a viaszt ki- . olvasztják, a formát kiégetik. majd elvégzik a fém formába öntését. E módszernek egyik hátránya. l)ogy nagy időráfordítást és gondosságot igényel. Előfordul, hogy a héj formák a sarkokon és az éleken lényegesen vékonyabbak mint a forma egyéb részén, s emiatt gyakori a héjtörés, és ezáltal az, öntési selejt. Mindezek kiküszöbölésére hazai szakemberek egy találmányával megformálták a nagy szilárdságú keramikus formák készítését. Az eljárás azon a felismerésen alapszik, hogy a bevonó szuszpenziónak az élekről és a sarkokról való lehúzódását meg lehet.gátolni szálas szerkezetű (tűkristályos) tűzálló anyagok hozzákeverésével. Így olyan nagy szilárdságú keramikus héj formák készíthetők, amelyeknek falvastagsága mindenütt egyenlő, s a héj szilárdsága minden irányban azonos. Képünkön egy e módszeren alapuló héjformába öntést láthatunk.
