Szolnok Megyei Néplap, 1983. március (34. évfolyam, 51-76. szám)

1983-03-24 / 70. szám

1983. MÁRCIUS 24. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Meteorológiai előrejelzés — a kirakatokban Új nagybani piac nyílik a Nagyvásártelepen A zöldség-gyümölcs forgal­mazás színvonalának javítá­sára a Nagyvásártelepen új nagybani piac kiépítéséhez látott hozzá a, budapesti Zöl­dért Vállalat. A létesítmény diszkontraktárként üzemel majd; elsősorban a viszont­eladóknak áll rendelkezésé­re. Nemcsak a saját zöld­ségboltok szerezhetik be itt a napi árut, hanem a közér­tek, és ezen kívül vendég­látóipari vállalatok, vala­mint a magánkereskedők és vendéglősök is. A tizenhét millió forintos költséggel épülő létesítmény a Bosnyák téri piacnak kon- kurrenciát jelent majd. A termelők — állami gazdasá­gok tsz-ek, kiskerttulajdo­nosok — választhatnak, hol kívánják értékesíteni termé­küket. A két piac közötti várhatóan kialakuló verseny előnyös hatással lehet a kí­nálatra és az árakra egy­aránt, s a termelőtől a fo­gyasztóig gyorsabban juthat el a friss zöldség-gyümölcs. Az új piac mindenesetre igen előnyös technikai fel­tételeket teremt a kereske­déshez; az 1500 négyzetmé­teres területet tetővel fedik, rámpák, targoncák, gépek segítik a rakodást, s vasúti ipari vágány is kiépül a va­gonokban érkező áru foga­dására. A piachoz a friss árú minőségének megőrzésé­re hűtőtároló is tartozik, s ez lehetővé teszi, hogy az el­adók — akár bizományosi értékesítésre — adhassák át terméküket. Az új piac a nyári szezon­ban nyílik meg. Gyűjtök által készíttetett érem 111. Béla egyik 1183-ban keletkezett, a tiszai sószállí­tásokra vonatkozó okirata tesz említést először Szeged városáról. A nyolcszázadik évfordulóra emlékérmet ké­szíttettek a város éremgyűj­tői Fritz Mihály szobrász­művésszel. Az érem egyik oldala egy zsámolyos trónon ülve, kezében • tartott kirá­lyi jelvényeivel örökíti még III. Bélát. A bronzpatiná- zott, 42,5 milliméter átmé­rőjű érem másik oldalán egv feltételezetten XII. századi sószállító hajó rajza látható. Az érdekes új érmét szer­dai napokon tizenhat órától, vasárnaponként kilenc órá­tól a szegedi éremgyűjtők foglalkozásain, a szegedi Ju­hász Gyula művelődési köz­pontban szerezhetik be az érdeklődők. Azt beszélik Nyolcszázból négyszázan | _*fa,uban- | maradtak Bogarason v­„Regényt lehetne írni a bosszúságokról” Máshol a sár, itt a tisza- kürt-bogarasi szőlőben a ho­mok marasztalja a vendéget. Pányi Irén megrakott kerék­párját tolva küszködik vele. Vass Bálintné néhány perc­nyi pihenőre beinvitálja. — Ö az öregek gondozónő­je — mutatja be. — Ketten lettek volna, de a másik, ami­kor meghallotta, hogy a be­ígért ezer forint helyett mindössze hétszáz lesz a. fi­zetség, visszalépett. Pedig szükség lett volna rá, hiszen lassan mi leszünk a legfiata­labbak a szőlőben, pedig már mi is nyugdíjasok vagyunk. A napfényben fürdő dűlő- utat mintha felszántották volna. Helyenként kerék­agyig süllyed a kerékpár a homokba. Nehéz így közle­kedni. — N^m tudok biciklizni, csak tolom a kerékpárt — mondja Pányi Irén. — Van úgy, hogy elakadok, meg kell várnom, míg jön valaki és kiszabadít, hiszen nincs par­don, az öregeket el kéll lát­ni. — Most például mit visz nekik? — Tizennégy kiló kenyeret, két kannában vizet, egy ki­ló süteményt, négy túrót, ugyanannyi tejfelt, egy kiló mosóport, cigarettát, gyufát, ilyesmit. A pontos lista a táskámban van. — Hetente hányszor tesz ilyen utat? — Kétszer kötelességem, de van olyan öreg, akit min­den nap el kell látnom. Né­ha csak ivóvízből kell vin­nem négy kannával, hiszen nem mindenki olyan, mint az öreg Zsilinszki, aki többre becsüli a bort az ivóvíznél. Van olyan magányos öreg, aki autóbaleset következté­ben eltörte a lábát. Nem sokkal azután valamiként .a másikat is. Azt mondják, ágyban, fordulás közben tör­te el. Nem tudom, hogyan le­het az, hiszen én is sokat forgolódom alvás közben, de nekem még sosem tört el a lábam. Egy biztos: rendsze­resen gondoskodnom kell ró­la. — Milyen értékű árut visz most? — ötszáz forintnál többet fizettem a saját pénzemből. Az öregek otthon fizetnek. Ki mikor tud. Van olyan, akinek csak a hónap végén van pén­ze. — Nehéz kenyérkereset ez — jegyzi meg Vassné —, de Irén úgy van vele, hogy leg­alább lesz egy kis nyugdíja. A nyugdíj szóbakerülése felkavarja a kedélyeket. — Azt írja meg — java­solja Vassné —. hogy más­ként kellene, folyósítani a tsz-nyugdíjakat. — Miért? — Annak idején azt be­szélték, hogy egv családban úgysem lehet két nyugdíj, ezért sok asszony a férje ja­vára bedolgozó lett a tsz-ben. Most aztán a férjek kapják a . jó nyugdíjakat. És mivel kevesen vagyunk, de sokan iszunk alapon egyik-másik rendszeresen fészegeskedik, könnyen odavágja méltatlan­kodó feleségének, hogy „mit ugrálsz, hiszen; az én pén­zemből élsz”. Szépen gondozott nagyüze­mi szőlőtáblák szabdalják a települést. Vassék ablakából messzire látni. Vass Bálint a helyi mozi gépésze. Amellett mindig saját szőlője adta a kenyerét. Nem lehet tehát elfogultsággal vádbdni, ami­kor azt mondja: — Nem azért, mert minden cigány a maga lovát dicséri, de a mi téeszünk szőlőjét meg lehet nézni. És nemcsak a dűfőutak mellett, hanem akárhol. így mondja: a mi téeszünk, pedig nem tagja a szövetke­zetnek. — Gyönyörű hely ez, tes­sék szétnézni — biztat Mar­git néni, a felesége. — Csak az a baj, hogy áz utcákon sok a foghíj, sok lakóházat ösz- szedöntöttek már. Az iskolát körzetesítették. Szerintem jobbat akartak, rosszabbat csináltak. A benti iskola túl­zsúfolt, az itteni négy tan­terem meg lassan összedől. Se ura, se gazdája. Építési engedélyt is nehezen adtak, évekig a faluba való költö­zést erőltették. Amikor a há­zunkat tataroztuk, azt mond­ta a tanácselnök, hogy in­kább elfordítja, a fejét, csak hogy ne lásson semmit. Nem szeretem, ahogy bánnak ve­lünk. — Például hogyan? — Nem fogják kellően a fiatalokat, teljesen kiöregszik a környék. Az itteni javak is veszendőbe mennek, ’ ha nincs, aki értékelje azokat. Esetenként nem számítanak ránk. Azt mondják például, hogy egy jó gazdának három tőkéje van. Egy a szőlőben, egy a hordóban, egy pedig a bankban. Nézzük, hogyan van ez a mi esetünkben; jó, ha tíz forintért megveszik tőlünk a csemegeszőlőt. Ugyanazt Szolnokon már harmincért adják. A városiak erre azt mondják: de jól megy a parasztoknak. Ta­vaszra tartalékoltunk egy kis bort. A pincegazdaság azt mondja: nem tudja átvenni, mert almabort tárol. Kér­dem én. hogy fizessük az adót, hogy tartalékoljunk, ha nem tudjuk értékesíteni a termékünket? — A bosszúságokról regé­nyeket lehetne írni — jegyzi meg Pányi Irén. Vassné rábólint: — Megvesszük például a növényvédő szert. A régi árat lehúzzák róla, az újat nem írják rá. Senki se lopja a pénzt, vigyázni kell, hogy a termelőket ne csapják be, ne üssék agyon, ne vegyék el a kedvüket, hiszen nagyon dol­gos nép lakik erre. Minden­ki úgy szorgoskodik, mint a csősz kutyája. Margit néni tizenöt évig volt a szőlőbeli művelődési ház vezetője. Nem kis büsz­keséggel mondja: — Én hoztam hírbe a kul- túrházat — már a szó jó ér­telmében. Sokat kellett dop­pingolni a megyét, mire a maxim lámpát az aggregá­tor, azt pedig a villanyveze­ték váltotta fel. Olyan ren­dezvényünk is volt, hogy már jegyet se adtam. Azt mondtam, aki be tudja pré­selni magát, tegye meg. — Nyugdíjasként törődik-e az összejövetelekkel? — A kultúrházat más veze­ti, de azért amikor meghal­lottam, hogy a téeszből ta­valy nyugdíjba ment nők egy részét nem hívták meg a nő­napra, gyorsan szerveztem egy vöröskereszles gyűlést, hogy ne azt érezzék: él van­nak temetve, el vannak fe­ledve. — A nyugdíjasok megbe­csüléséről is lehetne beszélni — jegyzi meg Pányi Irén. — Amikor Rózái néni nyugdíj­ba ment, az egyik vezetője: „No, ez is kifújt.” Mintha egy autógumi lett volna. — Nem tudom, mi van az emberekkel — folytatja Mar­git néni. — Nem tudom, fá­radtabbak-e mostanában, vagy jómódjukban azt se* tudják, mit csináljanak,, de nem hiányzik nekik, hogy találkozzanak egymással. Persze az is lehet, hogy a település létszámának csök­kenése, a lakosság elörege­dése játszik ebben közre. — Egy éjszaka nem tud­tunk aludni — mondja Mar­git néni — és dűlőről dűlőre haladva összeszámoltuk, hogy kik maradtak itt. Bi­zony, a korábbi nyolcszáz he­lyett alig vagyunk négyszá­zan. Simon Béla A téli kényszerpihenő után április 1-től szép tember 30-ig ismét naponta 5 órától 19 óráig közlekedik a tiszaroffi közúti komp. Az év többi időszakában 7 órától 17 óráig vállal szállí­tást Tavaszi kollekció Hiányos választék öltönyökből, női kabátokból Ki gondol a nyugdíjasokra? Napos, száraz időt ígért kora reggel a rádió, amikor kirakatnézőbe indultunk. Ez­úttal azt firtattuk Mezőtúr­tól Karcagig: megtalálják-e a családok helyben mindazt, amire a bundák és más ne­héz, téli holmik után kicsik­nek, nagyoknak szükségük lenne a tavaszi ruhatár ki­egészítésére, felújítására? Manapság ugyanis nem ol­csó mulatság a szomszéd vá­rosba vagy a megyeszékhely­re utazni, ha „otthon” nem találunk kedvünkre való ka­bátot, cipőt. * * * 0 A kirakatokból eltűntek a farsangi lurex anyagok, kis- és nagyestélyik, raktárban pihennek már a szezonvégi vásáron visszamaradt csiz­mák, kucsmák, gyapjú sá­lak, kabátok. A helyükbe „varázsolt” élénk színű bal­lonok, bársony blézerek, csi­nos kosztümök és öltönyök akkor ig a tavaszt hirdetnék, ha nem ültette volna közé­jük a dekoratőr a puttonyos nyuszit, „aki” mindezt hús­vétira kínálja — a mezőtúri Skála Ifjúsági Áruházban. Konfekciós osztályára már februárban megérkezett az évszakra rendelt első szállít­mány, a másfél millió forin­tos kezdő készletből — ami­hez folyamatosan jön az utánpótlás, — már 900 eze­rért vásároltak a túriak. Á fiatalok, mindkét nembeliek, főként az anorákokat, a szél­dzsekiket viszik. A felnőjek a szövet átmeneti, a mű- és valódi bőrkabátokból, köny- nyű ballonkabátokból vál­tozatos kínálatot találnak. Nőknek minden van, férfi­aknak se színben, se fazon­ban nincs öltönyből válasz­ték. Sajnos a nadrágok bugy- gyos-bőre sikerültek ... A Hattyú Divatház hatal­mas üvegtábláin szikrázóan törik meg a napsugár. A ki­rakatbabák ünnepre öltöztek, csinosak, kezdődhet a locsol- ■kodáslAz olcsó mokasszinok­tól az elegáns körömcipőig, van miből válogatni, s úgy tűnik, gyermeklábbelikből is teljes a választék. Bent pár napja már a forgalom azt mutatja, hogy sokan megta­lálják, ami keresnek, mégis van kifogás: hiányolják az Alföldi Gyár cipőit,, s a nők a szép, — csipkés, rátétes — ünnepi blúzokat. * * * Kirakata ugyan nincs a túrkevei áfész áruház ruhá­zati osztályának, ám a pul­tok mögött és között jócs­kán van miből válogatni. Érdekes, hogy a nyáriak szállítása megelőzte a tava­szi cipőket, noha egyidőben rendelték az árut, a .szan­dálok már január óta kínál­ják magukat a polcokon. Előttünk járt ott a szolnoki üzletkötő, akitől újabb öt­száz pár körömcipőt rendel­tek, remény van rá, hogy az előrendeléssel együtt ennek kétszerese még az ünnep előt‘ megérkezik.' A ruhakí­nálat. is nyárias: könnyű, szellős, gyermek- és női ru­hákból 200 ezer forint érté­kű készletet már. behoztak a vásárlók elé. aminek 60 százaléka el is fogyott. Fel­sőkabátokból kisebb a vá­laszték, nem rivalizálnak a Május 1- gyár helyi üzleté­vel. Nem hiába kerestünk, találtunk kamaszokra való öltönyt is, viszont a farmer hiánycikk Túrkevén. * * * Kisújszálláson a nők tisz­teletére március elején már szebbnél szebb tavaszi di­vatcikkekkel töltötték fel a Sztár Aruházat. Anorákok- tól £) finomkoníekciós gála­ruháig, van miből válogat­niuk azóta is. Hanem most a férfiak kerültek előtérbe! Az áruház nyolcmilliós áru­készletének legalább 35 százaléka tavaszi jellegű, ab­ból szép summát tesz ki az az összeg, amiből az elmúlt hónapokban kezdődött öl­tönyvásárra készültek. Cse­reakció ez, a használtért 300-at levonnak az új árá­ból. Nadrágok között is dús­kálhat az erősebbik nem. farmerből is van választék. Az emeleten árengedményes kalapvásár és a Fékon aranytulipán emblémás, rej- tettgombolású ingei finom színekben, szép nyakkendők­kel, a legválasztékosabb igé­nyeknek is megfelelnek. Ebből is, abbó] is jutott mutatóba, csalogatónak a karcagi áfész ruházati áru­házának kirakataiba, de a teljés kép az emeleten a négymilliós árukészlet fele sokkal tavaszi bb. Ismétel­getni a másutt látottakat nincs szándékomban, inkább azt teszem szóvá, ami reális igény: nincs nagymé­retű (59:—62-es) öltöny, nők­nek tavaszi kabát 57-estől. A női műbőr félkabátok népszerűek, de az idősebb korosztály hiába venné szí­vesen, sötétebb színben nem talál. Szövetből félkabát is csak kismama-fazonban van, amit nem szeretnek a nagy­mamák. És ha már elérkeztünk a nagymamákig... Az útba- ejtett üzletekben szinte ki­vétel nélkül megkérdeztem a kereskedőket: fel tudnák-e innen öltöztetni az édesany­jukat az eladók? Sajnos egyértelmű igennel sehol se találkoztam. Pedig húsvétra anyáink is szívesen öltöznének ünnep­lőbe. R. E. — N. Zs.

Next

/
Oldalképek
Tartalom