Szolnok Megyei Néplap, 1983. március (34. évfolyam, 51-76. szám)

1983-03-17 / 64. szám

1983. MÁRCIUS 17. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Vetnek a jásztelki határban is Lucerna vetéséhez készülődnek a jásztelki határban. A közös gazdaságban összesen 2800 hektáron kerülnek földbe a ta­vasziak Jó formával — versenyképesség Tíz nap tavaszi előny Köszöntötték feleségeiket, lányaikat, a téeszbeli asszo­nyokat, azután nyeregbe ! szálltak a Tolbuhin Tsz traktorosai. Ahogy Kisbako- nyi István ágazatvezető-he- lyettes sorolja, jó sokat ma­guk mögött tudnak a nőnap óta a legkorábbi tavaszi munkákból. Kellően elő tudtuk készí­teni az ősszel a táblákat, így hát nem tellett bárom nap­ba, hogy elvessük a 200 hek­tárnyi tavaszi árpánkat. Az ugyanakkora területen föld­be kerülő lucerna vetésé­nek is a vége felé tartunk már. Az ősziek fejtrágyázá­sára is szintié az egész té­len megfelelően ki tudtuk használni a száraz időjárást, így most minden erőnket a tavasziak vetésére összpon­tosíthatjuk. Csakhát a vető­gépek mögött kapaszkodó „fasorok” többet tekintget- nek az ég felé, mint a cso- roszlyák közé. Nagyon kelle­ne az eső! Baranyi Sándor termelési főmérnökkel jókorát kerü­lünk a szövetkezet jásztelki meg alattyáni földjein. Szé­pen fejlődnek a gazdaság­ban az őszi kalászosok, az őszi-téli aszályt valamelyest ellensúlyozni tudták a téesz- beliek az idejében elvégzett fejtrágyáizással. — Most már valóban na­gyon hiányzik a csapadék, de hasznunk is volt a szá­raz télből. A műtrágya ki­szórásához az idén egyetlen légiórát sem kellett igénybe vennünk, repülőgép helyett szántóföldi gépekkel trágyáz­hattuk meg a lucernatáblá­kat, az intenzív gyepterüle­teinket és az őszi búzát. így félmillió forinttal máris ke­vesebb termelési ráfordítás­sal számolhatunk az idén. A ken y ér n ek v a lót, amint azt megtudtam, 1800 hektá­ron vetették el tavaly ősszel a Tolbuhin Tsz növényter­mesztői. A tavaszi árpával és az ezer hektárra tervezett kukoricával együtt a gabo­nanövények aránya a szö­vetkezet szántóterületéből meghaladja a 63 százalékot. — Nemcsak népgazdasági, üzemi érdek is volt, — ma­gyarázza Baranyi Sándor — hogy mielőbb teljesítsük a gabonaprogramból vállalta­Az előzmény, a történés csupán ennyi. Azaz: kellett még egy jó tévékészülék, s egy — lehetőleg működőké­pes telefon. Történt pedig az adás kedden este, akkor is elég későn, a Stúdió ’83 után, tíz órakor, élő. egyenes mű­sor. A szolnoki újságíróklub­ban akkorra már félkörben ülték körül a készüléket a meghívottak: Schüszlerné Fazekas Katalin, a Május 1. Ruhagyár szolnoki telepének igazgatója. Duhaj Istvánné meo-vezető ugyanonnan, Tóth Aliz. a Skála-Tiszavi- dék igazgatóhelyettese, Bari- cza Pálné, a szolnoki játék- sportbolt igazgatóhelyettese, Zsófi Izabella, Hávei Éva. Bessenyei Annamária, a Ke­reskedelmi és Vendéglátó­ipari Főiskola szolnoki tago­zatának hallgatói. Erdész Er­zsébet. a Hetényi Kórház csoportvezetője. — szerkesz­tőségünkből Rónai Erzsébet, Körmendi Judit — s a tíz szavazó véleményét továbbí­tandó — a beszámoló tudósí­tója. Aztán megszólalt a műsor­vezető-szerkesztő, Pome- zsánszki György, s közölte többek között: nyolc megyé­ből héttel rendben a telefon- kapcsolat, Szolnok viszont kiat Most már elértük, lévén a Tolbuhin a megye egyik legnagyobb kukoricatermelő közös gazdasága, hogy önel­látóak vagyunk szemester- ményből. A gabonaprogramot ille­tően a jásztelkiek tehát túl vannak a „bűvös” hatvan százalékon, ezzel elérték, hogy a költségeket tekintve innen maradhattak néhány megyei termelőszövetkezet átlagmutatónál. A saját ma­guk termesztette abraknak- valóból olcsóbban előállí­tott takarmánnyal ugyanis a sertéshús kilóját kettő, egy- egy kiló marhahúst pedig hét forinttal olcsóbban állí­tottak elő 1982-ben, mint amennyi a megyei átlag volt. Rövid határjárásunk során hol itt, hol ott találkoztunk össze Kisbakonyi Istvánnal. — A héten befejezzük a lucerna és a vöröshere ve­tését, itt a nyárijárási föl­deken. Odaát, a Jerkovics tanyánál már a cukorrépa alá a gyomirtó vegyszert szóró gépek dolgoznak, a hét végén kezdjük a cukor­nincs, jelentkezzen gyorsan (Kihúztuk magunkat, íme a műsor elején máris minket keresnek...) Jelentkeztünk, aztán jöttek az első képek. Először mun­kavédelmi eszközöket lát­tunk, — Szöllős Géza zuha­násgátló eszközei, amelyek villanyszerelőktől kezdve épí­tőkig hasznosak lehetnének. A második „szám” volt a legérdekesebb — ezért is kér­te a tévé a véleményeket. Bakonyi né Sáros Éva olyan anorákokat tervezett gyer­mekeknek, nőknek, férfiak­nak, amelyek nem csak ér­dekesek. Több hasznú, való­ban kényelmesen viselhető ruhadarabok ezek — mert egy villámzárral, feltűréssel, hajtogatásai a női anorákból divatos bevásárlószatyor lesz pillanatok alatt, a fér­fiéből mellény és táska, a gyerekéből ugyancsak kézben kényelmesen lógatható, tele­rakható szatyor. Bariczáné, a sportszerek iránti érdeklődés— jegyében még szavazás előtt szólt: de jó lenne, ha megmondanák, vajon árban mire lehet szá­mítani egy kereskedőnek — ha gyártója is lesz már. Más megyékből rendre kereske­dők, ruhagyárak jelentkez­nakvaló vetését. Utána jön sorba a napraforgó, azután pedig az ezer hektár kuko­rica. Hamar kitelik majd az idejük a vetőgépeknek, leg­alább tíz nappal előbbre va­gyunk a munkákkal, más ta­vaszokhoz hasonlítva. Ez azonban, nem elég az üdvösséghez — mondja a nagy porfelhőt kavaró új IHC vetőgépek után mutat­va Baranyi Sándor. —- A parasztember, ahogy nyílik az idő, egyre türel­metlenebb. Szeretné mielőbb földben tudni a magot. Ügy tartja errefelé egy mondás is, hogy ősszel porba, ta­vasszal sárba vet a paraszt. No hát most másként van, ezúttal ősszel is, tavasszal is port vernek a határban a gépek. Ilyenkorra legalább 200 milliméter csapadéknak kellene lennie a földben, de január óta alig ötven mil­liméter eső esett errefelé. Csak ha idejében megjön a tavasziakra a kele&ztő csa­padék, akkor mondhatjuk el, hogy jó esztendőnek né­zünk elébe. Temesközy Ferenc tek; szakmai kérdésekkel. A műsorvezető-szerkesztő mondta amit, s amennyit most még tudni lehet, szólt a tervező is. Aztán szavazott Heves és Somogy, Győr és Tolna, Szolnoknak is sike­rült. Tíz szolnoki nézőből tíz elfogadta az újítást. Többnyi­re minden szavazó — 127:7 volt az arány. Kis szépséghibája azért volt a szolnokiak jelentkezé­sének. Először örültünk, hogy keresnek bennünket — utóbb valahol, valaki (például egy rakoncátlan postai gomb, mütyür) épp akkor vetett véget az amúgy is rövidre tervezett beszélgetésünknek, amikor még két mondatnyi véleményünk lett volna. Mindentől eltekintve: ügyes dolog, a „nyitás”, s nem biztos, hogy csak a fő­városiak, a helybenlévők vé­leményét kell kérni, nekik lehetőséget adni „beleszólni” egy-egy országos érdeklődést kiváltó műsorba. S az előre szervezett nyitás azért is jó, mert vidéken kevesebb a te­lefon az otthonokban, s hiá­ba adnak jóelőre hívható számokat, hová szaladjon ké­ső este, akinek nincs készülé­ke? A tévé nevében is megkö­szönték. mi is a tíz szolnoki szavazónak s kísérőiknek, hogy cseppet se álmosan, el­lenkezőleg nagy érdeklődés­sel vettek részt kedd este egy újítás megismertetésénél, fo­gadásán. Reméljük, a bábák között nem vész el — az nnorák... — sóskúti -*• fl parlamenti bizottság napirendjén ítélkezés, ügyészi tevékenység Készülve a parlament kö­zelgő ülésszakára, az ország- gyűlés jogi, igazgatási és igazságügyi bizottsága teg­nap ülést tartott — a tárgy­körhöz igazodóan — a Leg­felsőbb Bíróság és Legfőbb Ügyészség Markó utcai kö­zös székházában. A képvise­lők méghallgatták dr. Szil- bereky Jenő, a Legfelsőbb Bíróság elnöke és dr. Szíjár­tó Károly legfőbb ügyész előzetes tájékoztatóját arról a két beszámolóról, amely az országgyűlés március 24- re összehívott ülésén hang­zik majd el a jogalkalma­zás két fő területéről: az ítélkezés és az ügyészi te­vékenység tapasztalatairól 1981—82-ben. Ezután vita következett. A két igazságügyi vezető által megfogalmazott tények, tendenciák közül a képvise­lők helyesléssel reagáltak arra a megállapításra, hogy hazánkban rend és bizton­ság jellemzi a közállapoto­kat, a törvényesség szilárd. Annak ellenére így van ez — fogalmazott dr. Szilbere- ky Jenő —, hogy a bírósá­gok évente 270—300 ezer üggyel foglalkoznak. Az igazságszolgáltatás — mi­ként dr. Szíjártó Károly mondta — jól betölti azt az alapvető funkcióját, hogy védje a társadalmi, gazdasá­gi rendet, garantálja a jo­gok érvényesítését, rákény- szerítsen a kötelezettségek teljesítésére, s nem utolsó sorban hathatósan elősegít­se a jogsértések, a bűnözés megelőzését. Több képviselő — helyi ügyek, jogesetek példáit említve — rámuta­tott: a törvényesség mara­déktalan érvényesülésének elengedhetetlen feltétele, hogy mind az állampolgá­rok, mind az állami, hatósá­gi, gazdálkodó és egyéb szer­vek valamennyi területen és minden körülmények kö­zött betartsák, betartassák a joigszabályoik rendelkezéseit. Nyomatékkai szólták arról, hogy jogsértések esetén so­ha nem maradhat el a fe- lelősségrevonás, de ugyan­ilyen fontos az elkövetés oka inaik feltárása, illetve le­hetőségeinek megszüntetése. A véleményekkel együtt képviselői kérdések, kérések is elhangzottak az ülésen. Barta László (Szolnok me­gye) a vagyonvédelem, a társadalmi tulajdont károsí­tó bűncselekmények vissza­szorítása érdekében tette szóvá, hogy viszonylag ke­vés helyen használnak — egyébként néhány tízezer fo­rintért beszerelhető és köz­vetlenül a rendőrséghez kapcsolható riasztóberende­zést. A bizottsági ülés az elnök­lő dr. Gajdócsi István zár­szavával ért véget. Nem egyszer megtörténik a tőkés piacokra exportált ma­gyar ipari termékekkel, hogy árban meg minőségben is versenyképesek a hasonló rendeltetésű nyugati készít­ményekkel, ám a külsejük, a formájuk nem olyan tetsze­tős. A vevők értékítélete szá­munkra fájdalmas: a muta- tósabb külföldi terméket ve­szik meg, legalábbis érte fi­zetnek többet. Miközben Japán, az NSZK meg az USA vezető ipari kö­rei ' már évtizedekkel ezelőtt termékfejlesztési stratégiájuk részévé tették a formaterve­zést, Margaret Thatcher brit minisztérelnök-asszony pedig egyenesen úgy nyilatkozott, hogy ... „az ipari formater­vezés a versenyképesség nö­velésének egyik legfontosabb, ha nem kulcsfontosságú esz­köze lehet”, nálunk, az ex- tenzív iparfejlesztés idősza­kában nem kapott kellő hangsúlyt az a tény, hogy az áruknak nemcsak minősé­gük, hanem formájuk is van. Pedig a kettő szorosan ösz- szefügg, hiszen az utóbbi nem azonos a termékekre utólag ráaggatott, önálló éle­tet élő, sokszor szükségtelen és ízléstelen díszítésekkel. A jó forma a termék funkciójá­val összehangolt, céltudato­san alakított, az áru lényegét kifejező, a használatot is elő­segítő esztétikus külső meg­jelenéssel egyenlő. E tétel elvi igazságát ugyan már nálunk is sokan belát­ják, de csak a fokozódó ex­portérdekeltség, magyarán a gazdasági kényszer felisme­rése ébresztheti rá a vállala­tokat arra, hogy itt cselek­vésre van szükség. Ezt a fo­lyamatot persze központi in­tézkedésekkel is gyorsítani lehet és kell is, ezért alakult meg példiul még hat évvel ezelőtt a Magyar Kereskedel­mi Kamara Ipari Formater­vezési Tájékoztatási Köz­pontja, idegen kifejezéssel a Desigh Center. A központi intézkedések egy másik jele a formatervezési nívódíí pá­lyázat is, amelyet az utóbbi néhány év óta rendszeresen meghirdetnek, nagy érdeklő­dést keltve a vállalatok kö­rében. Bár ez az érdeklődés már bíztató, sok gond jelzi, hogy inkább csak a kezdetnél tar­tunk még. Sok vállalatunk­Építettük ‘82-ben címmel tegnap kiállítás nyílt a buda­pesti nemzetközi vásárváros 17-es pavilonjában, az állan­dó építésügyi bemutató te­rületén. Az immár kilence­dik alkalommal megrende­zett seregszemlén csaknem félszáz építőipari vállalat munkájával tavaly elkészült 120 új, illetve felújított léte­sítményt mutatnak be az ér­nél tisztázatlan például a formatervezők személyi be­sorolása, döntési hatásköre, s — ami még nagyobb meg­ütközést kelt — elkülönítik egymástól a műszaki fejlesz­tést meg a formatervezést. Viszonylag kevés pénz jut még a konkrét termékektől független alapkutatásokra, ezért jónéhányan — a „kö­vető fejlesztés” jelszavával — a már piacon lévő külföl­di termékek egyszerű máso­lására, adaptációjára rendez­kedtek be. Az ilyen szemlé­let és gyakorlat persze lénye­gében a lemaradást konzer­válja. Mások még mindig fölös­leges bonyodalmat látnak a formatervező szakemberek alkalmazásában, s inkább a műszaki képzettségű munka­társakat bízzák meg a teen­dőkkel. Vannak, akiket a formatervezés „többletkölt­ségei” is elriasztanak, pedig ez általában nem több az egy termékre jutó összes fej-> lesztési kiadások néhány ez­relékénél. Annak a felisme­réséig pedig még kevesebben jutottak el, hogy a színvona­las formatervezés nemcsak növelheti, hanem esetenként még mérsékelheti is a gyár­tási költségeket, hiszen a tet­szetősebb külső, a könnye­debb megjelenési forma mö­gött gyakran ésszerűbb anyag- és energiagazdálko­dás is rejlik. Az ilyen szemlélet meg gyakorlat közepette bíztató, hogy jónéhány üzemünk már valóban megértette: jó formatervezés nélkül nincs igazi versenyképesség. A leg­több helyen ugyanis még mindig amolyan mostoha- gyermekként, legalábbis fél- mostohagyermekként kezelik a formatervezést, miközben amiatt panaszkodnak, hogy milyen nehéz betömj a tőkés piacokra, illetve megmaradni ott. Reméljük az idő, a már említett gazdasági kényszer e vállalatokkal is beláttatja, hogy a forma nemcsak eszté­tikai funkció, hanem napja­inkban már közgazdasági ka­tegória is. Valóban nemcsak a szép­érzékünk, a gazdasági kény­szer is azt kívánja, hogy a szerepét felismerjék és a gyakorlatban is alkalmazzák. deklődőknek fotók, makettek, rajzok segítségével. A március 27-ig nyitva tartó kiállítás ideje alatt szakmai napokon vitatják meg az építőipar előtt álló feladatokat, különös tekintet­tel az anyagtakarékos tech­nológiák és műszaki megol­dások széles körű elterjesz­tésére. Új szociális épületet létesít szolnoki központjában a Mezőgép Vállalat, amelyben fürdők, öltözők és egy étterem is helyet kap Kifordítom táska, befordítom kabát Anorákok a képernyőn Űj módszert, fél országos közvéleménykutatást tervezett a televízió népszerű gazdaságpolitikai műsora, a Felkínálom népgazdasági hasznosításra. Újdonságait bemutató, 39. adásá­ban nyolc megye nézőjétől várt véleményt a győri stúdió, valamint hét megyei napilap szerkesztőségének segítségével. A véleménynyilvánításhoz nem sok kellett: tíz nő, kereskedő, vagy gyártó, fiatal és családos — aki egy új típusú sportöltö­zékről hajlandó szavazni. A. J. Építettük ’82-ben

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom