Szolnok Megyei Néplap, 1983. február (34. évfolyam, 26-45. szám)

1983-02-19 / 42. szám

1983. FEBRUÁR 19.

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

3

( A NÉPLAP KEREKASZTALA

A községi pártmunkáról

A községi pártszervek alapvető feladata, hogy saját településükön a helyi sajátosságok és lehetőségek figyelembevételével megvalósítsák a párt politikáját, irányítsák, szervezzék és ellenőrizzék a községpolitikai munkát. Kerekasztal-be- szélgetésünkön — amelyen részt vesz Büchler Józsefné, a jászfényszarui községi pártbizottság titkára. Fodor Gyula, a megyei pártbizottság osztályvezetője, Nagy József, az újszászi nagyközségi tanács elnöke, Nádas József, a szolnoki járási párt- bizottság első titkára, Szilágyi László, a tószegi községi pártbizottság titkára, szerkesztőségünk képviseletében Varga Viktória, a párt- és társadalompolitikai rovat vezetője —, az a célunk, hogy véleményt cseréljünk a községi pártmunka időszerű feladatairól. Segítséget nyújt ehhez számunkra a Politikai Bizottság 1981. júniusi határozata, a megyei párt-végrehajtóbizottság 1982. márciusi állásfoglalása, a községi pártmunkát irányító járási-városi párt-végrehajtóbizottságok e témában elvégzett elemzései és az, hogy a községi pártszervek mindenütt értékelték saját munkamódszerüket, meghatározták, az ezek fejlesztésével, korszerűsítésével ösz- szefüggő tennivalóikat.

Fodor Gy.: Időszerűnek tartom ezt a beszélgetést, mivel most készülnek azok a munkatervek, amelyek az irányító és a községi pártszervek határozatainak gyakorlati végrehajtását hivatottak szolgálni. Vagyis most arra kell nagy figyelmet fordítani, hogy a határozatokban megfogalmazott tennivalók jól épüljenek be a tervekbe. Elsősorban azokra a feladatokra gondolok, amelyek mind a községi pártmunkával, mind a munkamódszerrel, munkastílussal kapcsolatos napirendek tárgyalása során felszínre kerültek. Megemlítem példának a kádermunkát, hogy minden poszton a legmegfelelőbb emberek dolgozzanak, olyanok, akik ismerik teendőiket, és jól intézik az ügyeket. Fontos továbbá, hogy a községi pártszervek összegezzék az eddigi munka tapasztalatait és a tanulságokat levonva tegyenek konkrét lépéseket például a pártmunka mozgalmi jellegének erősítése érdekében. De megemlíthetem példaként azt is, hogy még mindig nem érvényesül eléggé a pártszervek tevékenységében a koordináció, sok a párhuzamosság többek között a beszámoltatásoknál. Ugyanazok az emberek ülnek az asztalnál, csak egyszer úgy, mint népfrontelnökségi tagok, máskor úgy, mint pártbizottsági tagok, de egy ugyanazon témáról számolnak be. Már a tervezéskor ki kellene küszöbölni ezeket a felesleges párhuzamosságokat, ez nagyban megköny- nyítené a további munkát.

Új követelményekhez új módszerek

Nádas J.: A Politikai Bizottság határozata tíz év munkájának tapasztalatait ösz- szegezte és levonva a tanulságokat határozta meg a további feladatokat. Mi a különböző pártfórumokon nemcsak ismertettük, hanem értelmeztük ezt a határozatot. Először úgy tűnt, hogy sok új tennivaló nincs a megjelölt feladatok között. Amikor azonban alaposabban kezdtük boncolgatni, láttuk: az új tartalmi követelményeknek a régi módon nem lehet eleget tenni. Az új munkamódszer, munkastílus kialakításához nagy segítséget adtak az e témával foglalkozó tanácskozások. Véleményem szerint, bár a határozatban leírt tennivalók nagyon időszerűek, azt azért el kell mondani, hogy az elmúlt tíz év munkája összességében eredményes volt, a községi pártszervek és -szervezetek eredményesen dolgoztak a párt politikájának megvalósításán. Olyan vezető politikai testületekké váltak, amelyek képesek lépést tartani a változó körülményekkel. És erre a lépéstartásra ma különösen nagy szükség van. Községeink gazdasági körülményeiben nagy változások következtek be tíz év alatt: kialakultak a korszerű mezőgazdasági nagyüzemek, ma már egy-egy ipari nagyüzem is több község lakosságát foglalkoztatja, létrejöttek a közös tanácsú községek, kialakult a nagy-, a társ- és a város környéki községek hálózata. A szolnoki járásban az ipari és a mezőgazdasági üzemek tavaly 11,5 milliárd forint értéket állítottak elő. És ez az ipar, ez a mezőgazdaság a községekben van, amelyekben a pártszerveknek, a -szervezeteknek alkalmasaknak kell lenniük a megnövekedett gazdaság pártirányítására, pártellenőrzésére. Ismerni kell a népgazdasági igényeket, követelményeket, tudni kell, mit, milyen erőfeszítések árán lehet elérni, és ha úgy ítélik meg, hogy nem érvényesül megfelelően a népgazdasági és a helyi érdek összhangja, ha valahol nem használják ki megfelelően a helyi lehetőségeket. akkor figyelmeztetnek, fórumokat keresnek, amelyeken egyeztetni tudják az érdekeket.

Fodor Gy.: Közben nem lehet megfeledkezni arról sem, hogy a döntések, — a gazdasági döntések is — mindig embereket érintenek. Azok az emberek képesek

sikeresen közreműködni a feladatok megoldásában, akik egyetértenek azokkal, s akik már a döntés előkészítésében is részt vettek.

Nádas J.: Egyetértek az elmondottakkal. Ezért nagy jelentőségű, hogy a pártmunkában hogyan érvényesül a demokratikus centralizmus, hogy milyen egy pártszerv működési mechanizmusa.

Az alapszervezetek segítése

Üjságíró: Két községi pártbizottsági titkár van jelen. Önök hogyan foglalkoznak saját területükön ezekkel a kérdésekkel?

Büchlerné: Nálunk az idén a fő feladat a pártalapszervezetek munkájának segítése. A pártbizottsági tagokból patronáló hálózatot hoztunk létre, ezeknek az elv- társaknak konkrét feladatuk, hogy egész éven át segítsék a gondjaikra bízott párt- alapszervezeteket és tapasztalataikat majd pártbizottsági ülésen összegezzük. Ugyancsak pártbizottsági ülésen vizsgáljuk majd májusban, hogy a pártalapszervezetek hogyan értették meg az idei gazdasági feladatokat, hogyan, milyen tartalmasán, milyen módszerekkel segítik a gazdasági feladatok végrehajtását.

Szilágyi L.: A politikai munka gyakorlatára nagyon kedvezően hat, hogy napjainkra a tanácsi, a gazdasági szervek mellett a társadalmi és mozgalmi sízervek is a valódi, helyi szükségleteknek megfelelően szerveződnek át. Pártbizottságunknak sikerült a munkahelyekkel, a tömegszervezetekkel folyamatos, jó munkakapcsolatot kialakítani. Mi létrehoztuk a községpolitikai koordinációs értekezletek rendszerét. Ez a fórum dolgozza ki a településfejlesztési, a közép- és hosszú távú községpolitikai tennivalókra, a társadalmi munkákra vonatkozó tervek túlnyomó többségét. Ez a bizottság egyben garancia a végrehajtásra is. Mi e módszer eredményének tartjuk például, hogy a megyei településfejlesztési versenyben kétszer egymás után másodikok lettünk, és reméljük a ’82-es munkánk alapján, a lakosonkénti kétezerötszáz forintos társadalmi munka értékkel szintén dobogós helyezést érünk el. Mindez azt bizonyítja; sikerült elérnünk, hogy azok kerültek a különböző posztokra, akik valóban felelős gazdái a különböző munkaterületeknek és jól látják el feladataikat.

Üjságíró: Kijelenthetjük tehát, hogy a gazdasági élet, a településhálózat változásait a politikai munkában sikerült nyomon követnünk? Hogy a kis településekről sem „vonult ki” a politika?

Fodor Gy.: A mi megyénknek olyan szerencsés a teleoülésszerkezete, hogy a községekben vagy pártvezetőség vagy pártbizottság dolgozik. Pontosabban: négy olyan településünk van, ahol területi alapszervezet, és egy, ahol üzemi pártbizottság lát el községi feladatokat. A gond inkább az, hogy még nem alakultak ki mindenütt azok a módszerek, formák, ahogyan ebben az új helyzetben dolgozni kell. Az irányító járási vagy városi pártbizottságok még mindig nagyon sok hatáskört maguknál tartanak, holott sokkal bátrabban leadhatnák ezeket az adott, községi pártszerv, nek. A községeknek jelentősen megnőtt, és egyre nagyobb lesz az önállóságuk. Számtalan rendelkezés, amely napvilágot látott, ezt igazolja. De dönthetnek-e önállóan minden, valóban rájuk tartozó kérdésben? Még nem. A megyei pártbizottság határozata is arra ösztönöz, hogy hatáskörök leadásával növeljék a községek önállóságát.

Büchlerné: Nálunk más a társközségek helyzete, mint az ország egyes vidékein, de- szerintem megyén belül is van különbség a társközségek között. A mi pártbizottságunk Jászfényszaruban 1977-ben alakult, de mi a hatásköröket otthagytuk a társközségünkben, a nagy múltú Jászfelső- szentgyörgyön, ami jó közérzetet, biztonságot adott az ott dolgozó területi pártalap- szervezetnek. A községi tanács is az első években a fejlesztési alapját a társközségben használta fel, ott építettünk kövesutat. járdát, ott hozta először rendbe az áfész a kereskedelmi egységeket. Jászfényszaruban pedig a községi tanács koordinálásával az Orion gyárral és a Béke Tsz-szel közösen építettük meg az ABC-áruházat.

Nádas J.: A társközségi rendszer kialakításakor szerintem nem voltunk egységes állásponton. Van olyan terület a szolnoki járásban — Kőtelekre és társközségeire gondolok —. ahol túlméretezett közös tanácsú társközségi rendszert hoztunk létre, éppen ezért ma sem kovácsolódtak össze ezek a települések. Én ezt a túlzott összekapcsolódást kifogásolom, mert ott még ma is sok, a lakosságot nagyon foglalkoztató problémákkal küszködünk. Óriási a terület, és a székhelyközségnek kijelölt település ellátottsága, színvonala nem az első helyen volt, van. de mert a község központban van. ezért jelölték ki irányít» községnek. És az összecsatoláskor ígértek sem teljesültek mind a mai napig. Jogos e településeken a kommunisták igénye, hogy a politikai döntéseink közül több vonatkozzon a társközségek tennivalóira, többet foglalkozzunk problémáikkal, hogy ez a jelenlegi helyzet megváltozzon. Persze az is igaz, hogy annak idején e nagy társközségi rendszer kialakításával mi is egyetértettünk.

Újságíró: Az előbb arról volt szó, hogy ösztönözni kell a községeket arra, tanuljanak meg élni az önállóságukkal.

Nádas J.: Hogyan élnek a községek a nagyobb önállóságukkal, ez valóban nagyon lényeges kérdés. Ügy látom, hogy a községek a jelenlegi szervezeti felépítettsé- gükkel, kommunista közösségeikkel, és ha valóban jól élnének a koordinációs jogaikkal, sokkal többre lennének képesek a hatáskörük gyakorlásában, mint amennyire lehetőséget kaptak. Konkrétan: nem biztos, hogy az a helyes, ha minden termelőszövetkezeti elnök, minden tanácselnök a járási pártbizottság káderhatáskörébe tartozik. Felemás helyzetek ugyanis adódhatnak, amikor a munka számonkérése van soron. Egyik-másik szövetkezeti vagy tanácsi vezető könnyen azt mondhatja a községi pártszervnek, amikor megkérdezik tőle, hogyan hajtott végre egy határozatot, hogy én a járási pártbizottságnak tartozom felelősséggel, nem nektek.

Fodor Gy.: Egy párttag, egy kommunista vezető alapvetően ahhoz a pártszervezethez, pártszervhez kell hogy tartozzon, ahol él, ahol dolgozik. Ahol megfelelő színvonalú a községi pártszerv munkája, ott oda kell adni a hatáskört is, mert azt gyakorolni tudja. Az a községi pártszerv ismeri a legjobban a gazdasági vezetőt amelyik községben az dolgozik. Azt mondják ki káderpolitikai elveink is, hogy ott döntsenek az emberről, ahol őt a legjobban ismerik. Való igaz, e tekintetben még az útkeresésnél tartunk. De említhetem az útkeresésre másik példának a bejáró munkásakkal való foglalkozást.

Nagy J.: Mi abban a helyzetben vagyunk, hogy a mi községünkből nagyon sokan eljárnak más településekre dolgozni. Nem is tudjuk, hogy az eljáró ezer- ötszáz ember közül hány párttag van, mert nem vésznek részt a község pártéletében. nem segítenek a pártmunkában. Nem is lenet bevonni őket. Ha megkérdezzük őket, hol végeznek pártfeladatot, azt mondják: ott, ahol dolgoznak. Viszont minden igényük kielégítését a községtől várják, és mivel városban dolgozik a nagy többségük, azt kívánják, hogy a községben is városi színvonalú legyen a különböző igények — kereskedelem, szolgáltatás, kulturális stb. — kielégítése.

Fodor Gy.: E tekintetben valóban kissé sokáig tart az útkeresés. Gyorsabban meg kellene találni a községi, a járási, az adott üzem pártszerveinek azt a lehetőséget, hogy olyan érdemleges párt- feladatot kapjanak ezek a párttagok, amelyet lakóhelyükön is tudnak végezni, hogy valóban részesei legyenek a községben folyó — most ide értem a község- politikát is — politikai életnek.

Kihasználni a több szabad időt

Üjságíró: Itt az ötnapos munkahéttel kapcsolatos megnövekedett szabad időről is beszélhetünk, hiszen a bejáró dolgozók — köztük nagyon sok a fiatal — a hétvégeket a lakóhelyükön töltik.

Büchlerné: Való igaz, hogy a több szabad időből a bejáró munkások még nagyon keveset áldoznak a községért. Ha az eljáróknak egyelőre csak egyharmadát tudnánk bevonni a településfejlesztési vagy egyéb, a községért végzendő munkába, nagyot lépnénk előre. Viszont akik már hajlandók a községükért dolgozni, azok részesüljenek nagyobb megbecsülésben. Nálunk szintén elég sok olyan eljáró munkás van, főként az építőiparban, akik még munkahelyük központjától is nagyon távol dolgoznak, következésképpen a munkahelyük pártéletébe sem tudnak bekapcsolódni. Meg kellene találnunk azokat a módszereket, amelyekkel ezeket az embereket feladatokkal lehetne megbízni, mert az ő munkájukat, tevékenységüket sem nélkülözhetjük a politikai életben. A másik, amire figyelnünk kell. hogy nő a kisiparosok száma, akik között elég sok a párttag. Erre is fel kell készülnünk és megteremteni számukra a lehetőséget, hogy bár napi tíz- t izénkét órát is dolgoznak, a pártéletből ne maradhassanak ki. Mi például decentralizáltuk a területi párta lapszervezetünket. az. egyikben az idős nyugdíjasok dolgoznak, a másikban a háziasszonyok, az egyént gazdálkodók és a kisiparosok,

akik jobban össze tudják egyeztetni az idejüket arra, hogy megfelelő pártéletet éljenek.

Üjságíró: Több figyelmet tehát a különböző társadalmi rétegek közötti munkára a községekben is?

Fodor Gy.: Feltétlenül. Ez a párt tö- megkapcsolaitainak erősítését, a pártegység szilárdítását, ugyanakkor állandó megújítását is szolgálja. A politikai munka iránti növekvő követelmények szükségessé teszik, hogy a községi párt- szervek tudatosabban törekedjenek a politikai munka társadalmasítására, fordítsanak nagyobb figyelmet a pártmunka mozgalmi jellege, a párt tömegkapcsolatai erősítésére. Ez jelenti a pártbizottsági tagok konkrét foglalkoztatását éppen úgy mint a munkabizottságok önállóbb munkáját, kezdeményezőkészségük kibontakoztatását. Szükség van az aktívahálózat kiszélesítésére .is, bevonni e munkába az agrár, a műszáki, a közgazdász értelmiséget, a nagy politikai tapasztalatokkal rendelkező nyugdíjasokat. A tanácsok pártirányítása pedig megköveteli a községi pártszervektől, hogy többet foglalkozzanak a kommunista tanácstagokkal.

Csak együttműködéssel iehet

Üjságíró: Ügy gondolom, itt kellene szólnunk a községi pártszervek, a tanácsok, a különböző társadalmi és tömegszervezetek. mozgalmak, gazdasági .egységek együttműködéséről.

Szilágyi L.: Ez az együttműködés a községek életében nélkülözhetetlen. Pontosabban óriási erőt jelent! Nálunk például a községben dolgozó Vöröskereszt szervezet eredményesen segíti az idős, beteg, vagy a gyermeküket egyedül nevelő emberekkel való foglalkozást, az ifjúság- védelmi munkát. A népfrontbizottságok az eljáró dolgozók összefogásában, a községszépítő akciókban, a kisácutermelők segítésében jeleskednek. Valamennyi iskolai vagy óvodai csoportunknak van kapcsolata helyi vagy szolnoki munkahellyel, szocialista brigáddal. Így tudjuk megoldani a gyermekek úszásoktatását, táboroztatását. Most a „két nap az iskoláért” akciót hirdettük meg. Az egész község, még a bejáró munkásokat foglalkoztató üzemek anyagi segítségét is kértük az új iskolaszárny megépítéséhez. A fiatal lakásépítők részére igen előnyös feltételekkel sorházépítést kezdeményeztünk, és a családi házak építéséhez is tudunk telket adni. Az idősekkel való foglalkozás az utóbbi időben bontakozott ki nálunk. Összefogással sikerült Tószegen egy régi irodaépületet átalakítani öregek napközijévé. Tiszavárkonyban a pártházban kapott helyet az öregek klubja.

Fodor Gy.: Hogy nyitottá tették a párt- székházat, ez különösképpen örvendetes.

Szilágyi L.: A pártszervek és -szervezetek nem képesek — és nem is akarják — a községpolitikai feladatokat egyedül megoldani.

Nagy J.: Való igaz, a község fejlesztésében nélkülözhetetlen az az erő, ami az együttműködésben rejlik. Hogy fejlődnek településeink — közte a mi községünk, Üjszász is, — ez a pártszervek, a tanács, a társadalmi és tömegszervezetek együttes tevékenységének gyümölcse is, és főként, hogy a községi pártbizottságok jól tolták be koordináló szerepüket. Mi azt tapasztaljuk, hogy most már az üzemek is sokkal inkább segítik anyagiakkal a településfejlesztési feladatok végrehajtását, mint korábban. Főként a szocialista brigádok. Nálunk két óvoda épült és egy óvodabővítés történt társadalmi összefogással úgy, hogy mi csak az anyagot adtuk a munkákhoz. Itt említem meg: szerintem az lenne korrekt azok részéről, akik a beruházások pénzügyeit intézik, hogy ha egy községben egy építkezésnél a társadalmi munkák révén bizonyos pénzösz- szeget megtakarítanak, ezt a megtakarított összeget otthagynák a községben, hogy abból további fejlesztéseket lehessen megoldani.

Üjságíró: Beszélgetésünk végén úgy vélem, levonhatjuk következtetésként: a

községi pártmunka jelentős fejlődésen ment át az utóbbi években még akkor is. ha több területen még mindig az útkeresés a jellemző. De ez elsősorban az új feladatok végrehajtására való törekvést bizonyítja. Napjainkban a községi pártszervek legalapvetőbb feladata, hogy munkájukban a komplexitásra törekedjenek. Hiszen a párt politikájának megvalósítása — a helyi sajátosságok és lehetőségek alapos mérlegelésével —, a község- politikai munka irányítása, szervezése és ellenőrzése az ö kötelezettségük.

Nádas József Szilágyi László Nagy József Büchlcr Józsefné Fodor Gyula