Szolnok Megyei Néplap, 1983. február (34. évfolyam, 26-45. szám)

1983-02-12 / 36. szám

1983. FEBRUÁR 12. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Rózsa Sándor: elsősorban a hivatástudat a döntő . J Pállfy József: lételeme a szervezés Könnyű volna szív­facsaró sorokban be­számolni az értelmi fogyatékosok pusztataskonyi szociális foglalkoztató inté­zetének mindennapjairól. A közigazgatásilag Tiszaburá- hoz tartózó Pusztataskony festői szépségű parkjában 1965-ben eredetileg tébécések szociális otthonának építet­ték a létesítményt, majd ideg- és elmebetegek ottho­na volt egy ideig, jelenlegi „státusát” pedig egy eszten­dővel ezelőtt kapta. A meg­nyitáskor 65 ágyas intéz­mény időközben több, mint 160 ember gondozására vált alkalmassá. Akik — „kívülállók” — jártak itt, megfordultak er­re, megborzongtak, sajnál­koztak. S az a hatvanegyne- hány ember, aki itt dolgo­zik, vajon milyen érzéssel végzi mindennapi munkáját? Hiszen nekik nem adatik meg, hogy „előkelő idegen­ként” elfordítsák a tekinte­tüket. Nekik szervezniük, vi­gyázniuk kell az intézet la­kóinak életét, mert az itt élők, a gondozottak ösztön­tartományai gyakorta dik­tálnak meghökkentő csele­kedeteket. * * * Rózsa Sándor az intézet igazgatója szerint ide első­sorban a hivatástudat- köti a személyzet tagjait, mind­amellett nem rosszak — igaz, nem ds kimagaslók — az anyagi feltételek sem. Nagy, „mindentudó” könyvet emel fel az asztalról: — Egy szakképzett férfi­ápoló alapfizetése 4400 fo­rint, erre jön 700 forint pót­lék, ha éjszakás, jóval 6000 forint fölé kerülhet a havi jövedelme. A szakképzett nő­vérek, — akiket éjszakai szolgálatra nem osztunk be — 3900—4200 forint körül keresnek. Nem mellékesen jegyzem meg, hogy a saját étkezdénkben minimális té­rítésért kapnak ebédet, majd- nemhogy házi koszt színvo­nalút. Rózsa Sándor 1975 óta ve­zeti az intézetet, családjával együtt az intézetben lakik. Levelezőn végezte a Gyógy­pedagógiai Főiskolát —szak­képzett szociális szervező. Felesége a foglalkoztatásve­zető. Az ő „birodalmát” a foglalkoztató műhelyek al­kotják. A foglalkoztatás ská­lája a közeljövőben bővül, egy kiis seprőkötő üzemmel. A munka a gondozottak egyensúlyban tartásának egyik legfontosabb részét ké­pezi. Rózsáné — és munka­társai — nem panaszkodnak, de hangsúlyozzák, hogy ide­gileg néha rettenetesen meg­Munkájuk lényege: A DERŰ Látogatás a pusztataskonyi szociális foglalkoztató intézetben Farsangra készülőben Ketten a férfiápolók közül: Luczó Imre és Bozsik László terhelő, fárasztó a gondozot­takkal való foglalkozás. Ezekben a napokban éppen műbőrrel dolgoznák, újság­tartók, alátétek, szatyrok ké­szülnek. De a raktárban lát­tunk gyönyörű subákat, hím­zéseket, játék állatokat is: ügyes, képzeletre valló mun­kákat. * » * A férfiiápolók heten van­nak. A délutáni és az éj­szakai ügyeletet ők látják el. Luczó Imre ideg-elmeápoló tíz éve dolgozik itt: — Van talpalnivalónk — mondja. — Egy-egy frontát­vonulást nagyon megéreznek a gondozottak, orvos csak hetente kétszer jön, gyak­ran kell önállóan dönteni és gyorsan cselekedni. Bozsik László szintén a „nadrágos nővérek” egyike. Márciusban lesz 15 éve, hogy itt dolgoziik — ebből 13 évig állandó éjszakás volt. Zok­szó nélkül beszél erről a ti­zenhárom évről — s nem­csak a „plusz pénz”, az éj­szakai pótlék miatt. Egysze­rűen: szereti a munkát. Pálffy József, az intézet gondnoka eredetileg mező- gazdasági technikus. Évekig dolgozott egy kivételesen gyenge téeszben — elég volt a mezőgazdaságból! A szervezés — lételeme. A műszaki és a gazdasági ellátás tartozik hozzá. Jó­részt rajta múlik, hogy a koszt, az ellátás kitűnő, hogy az intézet felszerelése, épüle­teinek állaga jó. Konyhaker­tészetük, kis tízholdas gaz­daságuk, 160 darabos sertés- ési 30 darabos birkaállo­mányuk van. Tőkehúst, zöld­séget emberemlékezet óta nem kellett a konyha szá­mára vásárolni. De jól mű­ködik az intézet házi kar­bantartó részlege is. A fia­tal, ám ősz hajú gondnok villámportréjáhóz hozzátar­tozik, diákat, kisfilmeket ké­szít a gondozottakról — a gondozottak örömére. S csep­pet sem mellesleg: levelezőn végzi a Gyógypedagógiai Fő­iskolát, A kertész, Kovács Károly, akinek „ars poeticája” derűt tükröz A főépületből gitárzene szól. Próbál a zenekar (a nemrég vásárolt új felsze­reléssel) a február 26-i far­sangi mulatságra készülnek. A zenekar tagjai: Szilágyi Pál — kőműves karbantartó, Pádár János — fűtő, és Lóié Alfonz, aki nem itt dolgozik. Taskonyban lakik, de „bese­gít” a zenekarba. A próba spontán délutáni táncmulat­sággá alakul, a gondozottak ropják a táncot, vagy épp csak üldögélnek, s ringatják magukat az „Obladi-oblada” ütemeire. Az ápolók és a személyzet tagjai derűsen nézik őket: régóta tudják, a zene a legjobb idegeket nyugtató, feszültségeket oldó gyógyszer. A késő délutáni órákban jutunk el a melegházba, Ko­vács Károly kertész palántá­it megnézni. Rend, tisztaság, meleg. A kertész — akinek keze alatt szintén dolgoznak gondozottak — amolyan csöndes „ars poeticát” fogal­maz: — Két dolog lényeges itt. Szeretni kell a rpunkát és szeretni kell az embereket, akik ránk vannak bízva. Vágner János Fotó: Dede Géza Amit a szülőktől lát A kifestett — Akivel nem törődnek—Traccsparti O-------­Testvérpárnak hinném őket, ha- nem tudnám, hogy édes­anyáról és lányáról van szó. Látszik, mindketten nagyon sokat adnak a külsejükre. Csinosak, gondozottak: a ha­juk ezer csigába hajlítva bo- dorodik, ahogy azt a leg­újabb divat diktálja. A szá­jukon rúzs, ia szemöldökük kihúzva, a körmük lakkot zott, ápolt­A nagyobb szobát egy mu­tatós öltözőasztal uralja, ovális alakú fémkeretbe fog­lalt tükörrel, előtte kényel­mes karosszékkel. Az asztal­kán tégelyek, tubusok, csi­peszek, ollók, tapaszok, pú­der- és kenőcsfélék garma­da, akár egy kozmetikai sza­lonban. Bizonyítva: az itt élők ugyancsak törődnek a külsejükkel, a megjelenésük­kel. A látszólagos harmóni­át, nyugalmat a bemutatko­zás sablonmondatai után az édesanya szemrehányása szakítja félbe­— Végtelenül felháborít az iskola — gyújt egy . hosszú szál cigarettára. — Az ér­tetlensége, a merevsége a kislányommal szemben. Da hiszen azt gondolom, tudja, ezért jött­— Részben. — Hogy megértse áz egé­szet, ismerni kell a körülmé­nyeket. Ö az egyetlen lá­nyunk, jövőre szakközép­iskolába készül, a szemünk fénye. Én kisiparos vagyok és nem közömbös, hogy az üzletembe betérők, milyen­nek látnak. Baj az, hogy időt fordítok, fordítunk a megjelenésű n kre ? — önmagában nem- Sőt! — Na látja- Az iskolától egymás ufán kaporni a fel­szólításokat : ne öltöztessem túl a gyereket, ne adjak rá répanadrágot, pe fessem ki a körmeit, ne húzzam ki a szemöldökét. ' Soroljam-e még? — Gondolom, a rendtar­tás, a házirend szolidabb megjelenést kíván. — Ez engem hidegen hagy- Ö. az én lányom, én nevelem, és bajlódom vele. Dohányozni is csak itthon szokott hébe-hóba, egy-egy családi eseménykor. Ami a legjobban dühít, a múlt pénteken, az ellenőrzőosz­táskor kiderült, nem példás, csak jó, azazl négyes a ma­gatartása. Lehet, hogy ezért fuccs lesz a szolnoki közép­iskolának! Majd várhatják itthon, hogy mit segítek kar­neválkor. pedig hat éve min­denben számíthatnak rám az ünnepségkor! A lány nyúlánk, barna, hosszú hajú teremtés, aki festék és divatparádé nélkül is bájos, kedves tini lenne. Most halkan kuncog. — A továbbtanulás miatt orvosi vizsgára mentünk. Néhány nappal korábban anyu kapott egy francia nyelvű divatlapot, benne egy olyan manekennel. aki­nek a lábán a körmöket kü­lönböző színűre: ezüstösre, drappra, vörösre, kékre, na­rancsra mintázták. Tetszett az ötlet, és az én( körmeim is kifestette anya. Lett be­lőle akkora patába. hogy' kishíján osztályfőnökit kap­tam! Nehezen értünk szót-Hiá­ba állítom: az iskola nem divatparádé, és ha már te­lik a két tehetős fizetésből, és esetleg sikerül a szolnoki középiskolai felvétel. az agyonkozmetikázott elsősö­ket ott sem kedvelik. Sőt, egyenruha a divat arrafelé is. Készségesen kikísérnek, bár az arcukra íródott: az általuk érthetetlennek ítélt személyek száma ismét sza­porodott eggyel. o— Zömök, hosszú hajú, bar­na' fiú. Mondják, mindig melegítőben jár. Tizenöt éves, már kétszer ismételt, és még csak az idén hete­dikes. Olykor egy-egy ne­hezen elfogadható hiányzás is becsúszik nála, bár az is igaz, a helyzete korántsem irigylésre méltó- Az apja, meg az idősebb bátyja rab­lásért, erőszakért sokéves börtönbüntetését tölti. Az anya, rajta kívül még egy kicsit gondoz. Ráadásul ve­le, a fiúval is probléma tör­tént, amit kissé restellkedve sorol­— Az ABC-ben két doboz bonbont a nagykabát alá csúsztattam. Elkaptak, jegy­zőkönyv, büntetés lett a dologból. Engem nem bán­tottak, anyut is hivatták, majd két pofont kaptam tő­le otthon. — Ennyivel megúsztad? — Leszidott, azt kiabálta, megérdemeltem a nyakleve­seket, mert ügyetlen vagyok. Mellbe vágott a szó: ügyet­len. Ügy látszik, ennél a háznál nem az a baj, hogy valaki lop, hanem az, ha ügyetlen és lebukik. Vajon ez a cinkos, szülői biztatás hová, merre vezeti ennek az alacsony fiúnak az életét? Ki segíti abban, hogy nagy álma teljesülhessen: szak­ma legyen a kezében? — Az igazgató bácsi hosz- szú ideig elbeszélgetett ve­lem ezután- El akartak vin­ni is. de én megígértem, többé nem teszek ilyesmit. Iskolába is járok, csak ott­hon maradhassak — hadar­ja, és néz rám, riadtan. Va­lószínű, ezt komolyan, iga­zából gondolta, amit elhi­szek neki. Ha viszont a kö­rülményeit, a családját né­zem, már nem vagyok bi- - zonyos abban, hogy teljesen sínre jut) az élete­o------­B. Tamás utolsó éves Szol­nokon a Kassai úti iskolá­ban. Egy négyese van, a többi osztályzata jeles. Szí­nes egyéniség, a társai (ki­vétel nélkül kedvelik. Űt- törőfoglalkozásokra, mate­matikai, közlekedési, kémia szakkörökre is jár. Édes­anyja gyógyszerészasszisz­tens, az - édesapja műszaki szakember, szervezőmérnök. — Két dolgot határoztunk el a férjemmel, amikor Tamás iskolába került — mondja az édesanya- — Az egyik: ha azt akarjuk, hogy legyen valami belőle, azért nekünk is tenni kell vala­mit. foglalkozni kell vele. Szerencsére a kisebbik fi­ammal én akkor voltam gyesen, amikor ő elkezdte az iskolai tanulmányait. Bi­zony napról napra kikérdez­tem, rendszeresen megnéz­tem, hogy halad- És ez így ment évekig. Ötödikes kó­lától viszont már semmi gond nem volt vele. — A másik — veszi át a szót az édesapja —, hogy az iskola ellen soha nem neveltük. Mert nincs ér­telme annak, hogy a gye­reket válaszút elé állítsuk, most nekem, vagy a neve­lőnek van igaza. Bíztunk a tanáraiban, abban, ha te­hetséges, meg szorgalmas, viszi valamire. Nekünk is nagyon sok az elfoglaltsá­gunk, a társadalmi mun­kánk, ezért nem ellenez­tük az átlagosnál több szak­kört. Ha bírja, csinálja, ha meg terhére van, úgyis ki­marad­Tamás egyébként szerelő­nek készül. A műszaki ér­zéket az édesapjától örököl-' te, tanulta, az édesanyjától pedig a szorgalmat, A szo­bája tele kémiai, fizikai tár­gyú könyvekkel, bizony a Zsebpénze jórésze ezekre megy el- Ma már nincs be­számoltatás, afféle kikérde­zés. csak egy közös, nagy elbeszélgetés vacsorakor. Ha art édesanya délutános, és este 9-ig dolgozik, ezt a „traccspartit” a három férfi egyedül tartja meg. fr-------------­A z, hogy egy gyermekből milyen felnőtt lesz, a társa­dalmon, az iskolán, az öröklött tulajdonságokon kí­vül nagyban függ a család­tól, a családi háttértől is. Köztudott, a gyerek szemé­lyiségének az a legjobb, ha az apró emberke családban nő fel. Ilymódon hallatlanul nagy az apa és az anya fe­lelőssége abban, hogy foglal­koznak-e rendszeresen vele, tudjáik-e, milyen a viszonya a társaihoz, az iskolához, a munkához. Rendszerető, szor­galmas emberré nevelik-e, követelnek-e tőle, vagy sok esetben szembe állítják a környezettel, az iskolával- Mert sajnos, még ma is lé­tező valóság, hogy sok szü­lő nem jutott el annak a felismeréséig: az esetenkénti engedékenysége, nemtörő­dömsége, rosszul értelmezett cinkossága, egy-egy meggon­dolatlan cselekedete, életre szóló törést, jobbik esetben szomorú tanulságot, nehe­zen gyógyuló „sebet” okoz­hat a gyerekének. D. Szabó Miklós Hat közülük előlép Felújítás a balatoni SZOT -üdülőkben UNESCO-tanfolyam Nemzetközi hidrológiai továbbképző Tatarozzák a SZOT dél­balatoni üdülési igazgatósá­gának üdülőit, A szezonnyi­tókra valamennyi megszé­pül- Hat, eddig III. osztá­lyú üdülő, köztük két bala- tonföldvári és a boglárlel- lei, előbbre lép a színvonal­listán : a folyamatban levő korszerűsítés során I. osztá­lyúvá formálják. Számos üdülő berendezését is fel­újítják. Korábban a búto­rokat meghatározott időkö­zönként újakkal cserélték ki, s ez nem mindig a kel­lő körültekintéssel történt: most először a még javítha­tó . bútorokat rendbehozzák. A berendezések felújítási költsége ilyen módon felére csökken. A hozzá tartozó automata tekepályával együtt máris teljesen készen van a boglárlellei „Leide” Klub. Az előbbit már hasz­nálják is a téli üdülővendé­gek- A klub szépen parko­sított környezetben álló épü­letében a szezonban zenés irodalmi presszó, söröző és játékterem működik majd. Szabadtéri kiselőadásokra al­kalmas kerthelyiségben bol­gár, csehszlovákiai, NDK- beli és magyar művészek, művészegyüttesek lépnek majd fel. A Vízgazdálkodási Tudo­mányos Kutató Központ nemzetközi hidrológiai to­vábbképző tanfólyamot szer­vezett, amelyet tegnap nyi­tottak meg az UNESCO és a nemzetközi hidrológiai program magyar nemzeti bi­zottsága, valamint az Or­szágos Vízügyi Hivatal és a TESCO képviselői. A tan­folyamon neves egyetemi ta­nárok és tudományos kuta­tók 17 ország hidrológus szakembereit tájékoztatják a vízgazdálkodásban megho­nosodott legújabb tudomá­nyos és műszaki fejlesztési eredményektől- •

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom