Szolnok Megyei Néplap, 1983. február (34. évfolyam, 26-45. szám)

1983-02-12 / 36. szám

Nemzetközi körkép 1983. FEBRUÁR 12. H barátság méri E napokban A százhalombattai Dunai Kőolajipari Vállalat kőolajfinomí­tója a Szovjetunió segítségével épült, s a feldolgozandó nyers­anyag jelentős részét a Barátság olajvezetéken kapja széleskörűen . emlékeznek meg a Szovjetunió és a Ma­gyar Népköztársaság dolgo­zói az 1948 február 18-án Moszkvában aláírt első szov­jet—magyar barátsági, együttműködési és kölcsönös segítségnyújtási szerződés 35. évfordulójáról. Visszaemlékezve e neves jubileumra, mely valóban történelmi fordulóvá vált, sok minden jut eszembe: a Magyarország felszabadítá­sáért folytatott nehéz har­cok, melyekben a szovjet hadsereg tisztjeként magam is részt vettem, majd a há­ború után újságíróként a Magyar Népköztársaság­ban tötött évek. Visszaemlékszem a buda­pesti csepeli kombinátban tett utolsó látogatásomra és a vállalat párbtizottságának titkárával folytatott beszél­getésemre. Beszélgetőtársam a kombinátot és a Szovjet­uniót összefűző számtalan szálról beszélve megemlítet­te, hogy a csepeliek és a fia­tal szovjet köztársaság kö­zötti barátság még 1919-ben született, amikor Lenin és Kun Béla a Vörös Csepel rádióállomás útján váltott táviratot- „E barátság pro­letár internacionalista szel­leme — amint hangsúlyozta a pártbizottság titkára — különösen kifejezően mutat­kozott meg, miután a szov­jet hadsereg 1945-ben fel­szabadította hazánkat a hit­lerista megszállás alól. A szovjetek segítettek a cse­pelieknek is, hogy rövid idő alatt helyreállítsák vállala­tukat és megszervezzék a termelést. A Szovjetunió az ezt követő években legmeg­bízhatóbb és leghűségesebb partnerünk maradt.” Ahogy beszélgetésünk egy­re jobban kibontakozott, lel­ki szemeim előtt megjelen­tek a háború utáni első na­pok Magyarországon. A szovjet katonai parancsnok­ságnak bonyolult problémá­két kellett megoldania. Élel­meznie kellett az éhes em­bereket, helyre kellett állí­tani a vízszolgáltatást és a közlekedést, meg kellett te­remteni az átkelés lehető­ségét a Dunán, megszervez­ni az emberek normális éle­tét.. A szovjet katonák a magyar hazafiakkal, min­denekelőtt a magyar kom­munistákkal közösen ener­gikusan hozzáfogtak e ha­laszthatatlan feladatok meg­oldásához. Ugyanebben az időben a Szovjetunióból — amely ezekben a napokban maga is jelentékeny gazda­sági nehézségekkel küzdött — Magyarország címére ve­tőmaggal, élelmiszerrel, iga­vonó állatokkal, szénnel, gyapottal, gyári és üzemi felszereléssel rakott vago­nok indultak útnak. Az első szovjet—magyar kölcsönös áruszállítási egyezményt 1945 augusztus 27-én írták alá, majd két év múlva a Szovjetunió és Magyarország hosszúlejáratú egyezményt kötött az áru­forgalomról és a kifizeté­sekről- Ez nemcsak nagy, de minőségileg új lépést je­lentett a két ország közötti gazdasági kapcsolatok fej­lődésében. Mindez azonban afféle előkészítése volt az 1948-as évnek. Az ekkor kötött szer­ződés kiemelkedő szerepet játszott a szovjet és a ma­gyar nép barátsága sokol­dalú megerősítésében. Meg­vetette az alapját az új tí­pusú kapcsolatok fejleszté­sének, hatékonyan elősegí­tette a kommunizmus és szo­cializmus fejlesztését orszá­gainkban. E dokumentum legfontosabb alapelveit fej­lesztették tovább az 1967 szeptember 7-én Budapesten aláírt új barátsági, együtt­működési és kölcsönös segít­ségnyújtási szerződésben. Ez tükrözte a szovjet—magyar Cikkünk szerzője a Szovjet- unió Hőse, aki részt vett a Bu­dapest felszabadításáért folyta­tott harcokban, majd újságíró, a Fáklya főszerkesztője volt hazánkban. Jelenleg az APN vezetőszerkesztője Moszkvában. kapcsolatok fejlesztésének megnövekedett lehetőségeit és új távlatait, amelyekre ma a teljes bizalom, a né­zetek és tettek egysége jel­lemző. Az első kereskedelmi szer­ződés óta hihetetlen mér­tékben növekedtek a Szov­jetunió »és Magyarország kö­zötti gazdasági kapcsolatok. A, Szovjetunió és Magyar- ország közötti áruforgalom 1947 végén 30 millió rubel volt, 1982-ben pedig meg­haladta a 7 milliárd rubelt- Magyarország külkereske­delmének egyharmadát a Szovjetunióval bonyolítja. A Szovjetunióba irányuló .ma­gyar export az ország nem­zeti jövedelmének 15—17 százalékát adja. Az export csaknem felét gépek és ipa­ri berendezések alkotják, többek között a Szovjetunió a híres magyar Ikarusz autóbuszok ■ egyik legfonto­sabb vásárlója. Az Ikarusz gyár termelésének felét a Szovjetunióba exportálják. fl Szovjetunió fedezi Magyarország olaj­importjának közel 80 száza­lékát, vasérc behozatalának 90, hengerelt fémáru im­portjának 70 százalékát. A Szovjetunióból Magyaror­szágra műtrágyát, különböző mezőgazdasági berendezése­ket és gépeket is szállíta­nak­A magyar mezőgazdaság egyébként jelenleg a világ egyik legproduktívabb gaz­dasága. A szövetkezeti gaz­dálkodás útjára lépett ma­gyar parasztok széleskörűen felhasználták a Szovjetunió szövetkezeti fejlődésének ta­pasztalatait- A szovjet tu­dósok megosztották magyar barátaikkal a nagy termés­hozamú búza. napraforgó és más mezőgazdasági kultúrák kifejlesztésében elért ered­ményeiket. A szovjet Be- zosztaja búzafajta valóságos fordulatot jelentett a ter­méshozam növelésében Ma­gyarországon. Több ezer szovjet traktor, kombájn és más mezőgazdasági gép se­gíti a magyar mezőgazda- sági dolgozókat a korábban soha nem látott termés- eredmények elérésében. Több száz nagyszabású ipari objektum épült a Szov­jetunió segítségével. Ele­gendő ha a Dunai Vasműre, a székesfehérvári könnyű­fémműre, a tiszai és borsodi vegyi kombinátra, a százha­lombattai olajfinomítóra, az ajkai és almásfüzitői tim­földgyárra, a solti rádióál­lomásra, a budapesti met­róra. a paksi atomerőműre gondolunk. melynek első egysége már megkezdte mű­ködését, A magyar golyós­csapágy gyártás születése a debreceni gyár építésével függ össze- Énnek terveit a Szovjetunióban szovjet szak­emberek készítették és a be­rendezések zöme is orszá­gunkban készült. Az elmúlt években felújított üzem Ma­gyarország egyik vezető vál- lalata­Alkalmam nyílott 1978 elején az első magyar földi űrfigyelő állomás megnyitó ünnepségén résztvenni. Az Intenkozmosz rendszerhez tartozó állomást a Szovjet­unió műszaki együttműkö­désével szovjet szakembe­rek segítségével tervezték és építették. Az állomás üzembehelyezése lehetővé tette Magyarországnak-, hogy a szovjet mesterséges hol* rt dák segítségével közvetlen televíziós kapcsolatot tel" repíthessen a szocialista kö­zösség valamennyi orszá­gával. Magyar barátaink szerint a fejlett szocializmust építő ország gazdasági fejlődésé­ben hatalmas szerepet ját­szanak az olyan nagyszabá­sú hosszúlejáratú államközi szerződések, mint a tim­földdel és -alumínium gyár­tással kapcsolatos egyez­mény, az olajszárriíazékok és feldolgozásukra vonatko­zó kooperáció. Ma a Szov­jetunióval Magyarországot a Druzsba—I. és a Druzsba— II- olajvezeték, valamint a Barátság gázvezeték és há­rom magasfeszültségű táv­vezeték köti össze. A két testvéri kapcsolatokban fon­tos szerepet kap a műszaki együttműködés is- Az erről szóló első egyezményt 1949 júliusában írták alá. A Szovjetunió és a Magyar Népköztársaság közötti tu­dományos és műszaki együttműködés sokoldalú. Arra hivatott, hogy bizto­sítsa az energia és nyers­anyagfelhasználás hatéko­nyabbá tételét, az egysége­sített alkatrészekből és gép­csoportokból összeszerelhető nagy termelékenységű új gé­pek és berendezések előál­lítását. A két ország kölcsönösen előnyös együttműködése előtt újabb távlatokat nyit az 1980 -márciusában aláírt és 1990-ig érvényes hosszú- lejáratú szakosodási és koo­perációs program. Az 1981— 1985-ös népgazdasági tervek egyeztetésekor mindkét or­szág jelentős mértékben tá­maszkodott a már meglevő 33 egyezményre, amelyeket e hosszúlejáratú program alapján megkötöttek vagy meghosszabbítottak. Nagy lendületet kaptak a kultu­rális és művelődési kapcso­latok. Évről-évre nő a köl­csönösen kiadott könyvek példányszáma, fokozódik az egyetemi hallgatók cseréje egyre több filmet, színházi előadást és sportküldöttsé­get irányítunk egymás' or­szágaiba- Évről-évre egyre jobban fejlődnek a szovjet és a magyar emberek kö­zötti közvetlen kapcsolatok, növekszik a turista utak száma, a szakembercsere mind szovjet, mind magyar részről. Beszélgetésünket a csepeli pártbizottságon le­zajlott találkozó elmesélé­sével kezdtük. Késő este volt már, amikor beszélge-. tésünk befejeződött. A vá­ros felett ezernyi lámpa égett, fényesen világítottak a díszes reklámok és kiraka­tok. A Gellért-hegyen nap­pali fényben úszott a fel- szabadulási emlékmű, a két testvéri nép örök és meg­bonthatatlan barátságának szimbóluma. Nyikolaj Zabelkin EURÓPA Derűlátóan vagy borúlátóan ítélhetjük meg az európai helyzetet? Minél tovább töpreng efölött az ember, annál több ér­vet talál — mindkét oldalra. Ha időben visszatekintünk, tavaly, tavalyelőtt mély­ponton volt a kelet—nyugati viszony. A múlt év végén és az idei elején remény­keltőén változott a politikai légkör. Már a madridi Európa-értekezlet résztvevői is (kevés kivétellel) hasznos türelmetlen­séggel ültek asztalhoz: véget kell vetni a huza-vonának. De ami a legfontosabb; a Szovjetunió nagyvonalú decemberi ja­vaslatával felcsillant a lehetőség, hogy az európai rakéta-probléma kimozdul a holtpontról. Januárban, a Varsói Szerző­dés vezetőinek találkozójáról kiadott nyi­latkozat imponálóan vázolta * fel az együttműködés távlatait. A gondolat, hogy a két szövetségi rendszer szerződésben mondjon le az erőszak alkalmazásáról, olyan jóindulatot tükrözött, hogy erre már nem lehetett rideg elutasítással vála­szolni- Minden fővárosból a figyelem és a megértés szavai hangzottak. Az időmeghatározások a „tavaly-tavaily- előtt” meg az „idén” között nincs éles határ. Nem úgy .képzelendő, hogy akkor minden rossz voJfc. egy meghatározott na­pon pedig egyszeriben mosolyogni kezdett a Nyugat- Tavaly .-tavalyelőtt se tetszett sok nyugat-európainak, még jelentős kor­mányférfiaknak sem az amerikai konok- ság, tavaly-tavalyelőtt sem kívánták a / két nagyhatalom viszonyának túlzott ki­éleződését; a békemozgalmak is régóta hívnak az utcákra tömegeket. Mi okoz­ta hát a helyzet javulását? Két hatásnak köszönhető, hogy az amerikaiak valami­vel engedékenyebb kijelentéseket tesznek: az új szovjet és szocialista javaslatok­nak, és a nyugat-európaiak nyomásának Washingtonra. Most a mérleg nyelve a bizakodás felé billen. De nézzünk csak bele ebbe a serpenyőbe: van-e ott valami kézzelfogható? Eddig semmi. Lehetőségek és vágyak, hogy a nemzetközi feszültsé­get ismét enyhülés váltsa fel. Mi ad mégis fogódzót a megoldást ke­reső gondolatnak? Éltet az a józan meg­fontolás, hogy a tengerentúl sem akarnak katasztrófába taszítani sem bennünket, sem önmagukat. Biztat a tudat, hogy a szocialista országok higgadtan, és mint az utóbbi hetek különös világossággal mu­tatták, rugalmasan politizálnak, nemcsak saját érdékeiket veszik figyelembe, ha­nem a másik oldal szempontjait is- Vé­gül létezik, határozottan érvényesül az Európa-tudat. Itt élünk, ezen a földré­szen, keletiek és nyugatiak egy csónak­ban. mely, ha elsüllyed, együtt fulladunk meg. Ez az európaiság a legnehezebb időkben is megmutatkozik- Ha a békéről és az együttműködésről van szó, a föld­rész államai ezt állítják az első helyre. A részletkérdésekben volt, van és lesz tö­mérdek ellentét s vita, de a többezer­éves európai kultúra és összetartozás vé­di önmagát. Tatár Imre CIPRUS rrr­____Ifi A z elnökválasztás tétje Elnökválasztásra készü­lődnek Cipruson, a Földkö­zi-tenger kicsiny, ám straté­giailag annál fontosabb szi­getén. Helyesebben szólva — s kifejezve rögtön az or­szág alapproblémáját, tra­gikus megosztottságát — csak a lakosság mintegy 80 százalékát kitevő görög né­pesség járul holnap az ur­nához. A voksolás tétje: megerősítik-e tisztségében az eddigi államfőt, Szpirosz Kiprianut. Cipruson a . helyzet 1974 óta szinte semmit sem vál­tozott Akkor, a görög fasisz­ta junta által bátorított jobboldali államcsínykísér­letre válaszul foglalta el tö­rök katonaság a sziget északi A sziget térképe részét, ahol 1975 elején egyol­dalúan kikiáltották az úgy­nevezett „Ciprusi Török Szö­vetségi Államot,” Jelenleg is a terület több mint egyhar- mada tartozik fennhatóságuk alá, bár a török népközös­ség csak a lakosság kö­rülbelül 18 százalékát teszi ki, (Az egyenlőtlenségen egyébként Ankara betelepí­tésekkel igyekszik javítani.) Ciprus a nemzetközi jog szerint ma is egységes ál­lam, tagja az ENSZ-nek, sa török mini-álliamot az anya­országon kívül sehol nem ismerték el. Ám az egység­nek csak a látszata maradt fent. 1981 közepén a parla­menti választásokat is kü­lön rendezték, s az azóta el­telt idő sem hozott előreha­ladást.A hosszú évszázadok­ra visszanyúló nemzeti, et­nikai és vallási konfliktu­sok, valamint Athén és An­kara háttérben meghúzódó ellentétei — nem is szólva a NATO érdekeltségéről, a támaszpontok kérdését szem előtt tartó nyugati rendezé­si javaslatokról — eleve megnehezítették a két nép­csoport megegyezését. Az ENSZ égisze alatt évek óta folyó közösségközi tárgyalá­sok sem vezettek eredőié­re. A résztvevők kölcsönösen elutasították egymás javas­latait, hisz a görög ciprióták célja az egység megőrzése, a központi kormány szerepé­nek erősítése, míg a törökök a két tartomány Önállóságát növelnék a létrehozandó fö­derációban Nicosia rovására. A veszélyes holtpontról a közelmúltban két kísérlet igyekezett kimozdítani a ciprusi válság ügyét. Először a Görögországban hatalomra került szocialista kormány­fő, Papandreu jelentette be, hogy „világméretű diplomá­ciai offenzívát” indít, s . el­Az újraválasztásért küzdő Kiprianu elnök fogadta a Szovjetunió által már régen javasolt nemzet­közi konferencia gondolatát, Üj esélyt hozott a kialakult realitásokat messzemenően elfogadó Waldheim-terv is. Ennek alapelveit — igaz fenntartásokkal — mindkét népközösség vezetői elfogad­ták. A tárgyalások alapján ta­valy lassan körvonalazódni kezdett a megegyezés. A ki­szivárogtatott tervezet sze­rint a. leendő független, szu­verén és el nem kötelezett Ciprus két, kiterjedt önkor­mányzattal rendelkező tarto­mányból állna, de a szövet­ségi nemzetgyűlés törvényei egyaránt érvényesek lenné­nek. A központ; kormány kezében a kül- és katonapo­litika intézése maradna. A tartományok külön képvise­lőházzal, rendőrséggel és zászlóval rendelkeznének, megtartanák saját nemzeti ünnepüket, A hivatalos nyelv a görög, török és az angol lenne. A tervezet — bár valószí­nűleg tartalmazza az elen­gedhetetlenül szükséges komprosszium elemeit ■— mégsem vezetett frontáttö­réshez. A szigeten ma is ENSZ-erők állomásoznak, a A török ciprióták vezetője, Kauf Dcnktas fegyverszüneti vonalak szin­te határrá merevedtek, nincs kilátás a területi engedmé­nyek. s a menekültek ügyé­ben sem. Ezért nagy jelentő­ségű, ki győz a mostani vá­lasztáson. Az elnök szemé­lye ugyanis messzemenően befolyásolhatja a további ki­bontakozást. A legnagyobb párt, a kommunista AKEL úgy döntött, hogy nem indít saját jelöltet, hanem Kipria­nu mellett áll ki, támogatva a szuverenitásért, a demok­ratikus, el nem kötelezett Ciprusért folytatott tevé­kenységét. Hasonló célkitű­zésekkel indul .Lisszaridesz, az Egységes Demokratikus Szövetség plnöke. Kiprianu fő vetélytársa rajta kívül Glavkosz Kleridesz, a jobb­oldali Demokratikus Tömö­rülés Ameri ka-barátságáról ismert elnöke. Az ő elképze­lései jóval közelebb állnak a nyugati rendezési tervek­hez, így valószínűleg új irányt hozna a sziget kül- és belpolitikájában egyaránt. Á megfigyelők azonban egyetértenek abban, hogy a voksoláson Kiprianu indul a legnagyobb eséllyel. Szegő Gábor összeállította: Majnár József

Next

/
Oldalképek
Tartalom