Szolnok Megyei Néplap, 1983. február (34. évfolyam, 26-45. szám)

1983-02-09 / 33. szám

1983. FEBRUÁR 9. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A géplakatosok a Mezőgép Vállalat tanműhelyében versengtek. A megyei legjobbak közül ketten kerülnek az országos elöntőbe Ki lesz a legjobb? Szakmunkástanulók megyei versenye Tegnap Szolnok több üzemében, különböző szak­mákban mérték össze tudásukat a szakmunkásképző intézetek háziversenyén legjobban szerepelt harmad­éves tanulók. A verseny tétje a Szakma kiváló tanulója vetélkedő országos döntőjébe jutás volt. A MÁV szolnoki járműjaví­tó üzemében a dízelmoz­dony-szerelők fordulatszánv- szabályozóhoz készítettek alkatrészt A Volán 7-es számú Vállalatának tanműhelyeiben vetélked­tek az autó-motorszerelők. Az egyik megoldandó „problémá­juk’’ volt egy motor műszeres bevizsgálása. A zsűri tagjai árgus szemekkel figyelik a versenyzők mozdulatait A gyakorlati feladatok pró­bára tették a szakmunkásje­lölteket Fotó: Hargitai Lajos Apró Antal kitüntetése A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa Apró Antal­nak, az országgyűlés elnöké­nek, az MSZMP Központi Bizottsága tagjának eredmé­nyes munkássága elismerése­ként, 70. születésnapja al­kalmából a Magyar Népköz- társaság rubinokkal ékesí­tett Zászlórendje kitüntetést adományozta. A kitüntetést Losonczi Pál, az Elnöki Tanács . elnöke tegnap adta át. Jelen voltak: Korom Mihály, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, a Központi Bizottság tit­kára, továbbá Cserven'ka Fe- rencné és Péter János, az országgyűlés alelnökei. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége a magyar és a szovjet nép kö­zötti kapcsolatok bővítése és a két nép barátságának el­mélyítése terén kifejtett te­vékenységéért. hetvenedik születésnapja alkalmából Ap­ró Antalnak, az országgyűlés valamint a Magyar—Szovjet Baráti Társaság elnökének a Népek Barátsága Érdemren­det adományozta. Tegnap a Magyar—Szovjet Baráti Társaság székházában bensőséges keretek között köszöntötték Apró Antalt, a társaság. elnökét, születés­napja alkalmából. Bíró Gyu­la, az MSZBT főtitkára me­leg szavakkal méltatta az ünnepelt érdemeit. tevé­kenységét a két nép barát­ságának elmélyítésében. Kísérlet huszonötezer kisparcellán A hazai kukoricanemesítés egyik központjában, az MTA martonvásári Mezőgazdasági Kutatóintézetében végeztek a kísérleti parcellák tavalyi termésének értékelésével. Számítógép segítségével dol­gozták .fel a több ezer hazai és külföldi fajta, fajtajelölt és kombináció biológiai, ge­netikai és agronómiái tulaj­donságai^ s a komputer se­gítségével választották ki kö­zülük a további kísérletezés­re szánt kukoricákat. Az idén ' tavasszal ötven hektáron, csaknem huszonöt- ezer kisparcellán vetik el a kipróbálásra szánt fajták, fajtajelöltek magját. A ne- mesítők célja, hogy a ha­zai és nemzetközi kutatási eredmények felhasználásával olyan kukoricákat állítsanak elő, amelyek nagy hozamú­ak — tíz tonnánál többet te­remnek hektáronként — energiatakarékosak, a' beteg­ségeknek ellenállók, s jól al­kalmazkodnak a különböző természeti viszonyokhoz. A vetőmag előkészítését már megkezdték, s előreláthatóan márciusban fognak hozzá a kisparcellák kialakításához, a magágykészítéshez. Az idén 35,7 milliós fejlesztés Napbojler A Balaton környékén már vagy félszáz olyan napbojler látható, — a hétvégi telke­ken, üdülőházak területén és néhány úttörőtáborban — amely a gyulai Vasipari Szö­vetkezet gyártmánya, s két dolgozójának szolgálati sza­badalma. A tetszetős kivitelű jelenleg csak 500 literes, űr­méretben készülő glóbusz hasonlatos a kisebb telepü­lések víztornyaihoz, azzal a különbséggel, hogy a magas­sága alig haladja meg a há­rom métert. A miniglóbusz­ba bevezetett hideg vizet a Nap hevíti fel, mintegy 40 fokra. A/, elmúlt esztendő a szö­vetkezetnél a próbagyártás éve volt. A tapasztalatok azt mutatják, hogy az 500 liter űr- tartalmú napbjlereknek van ugyan piaca, de sokan ennél kisebb méretű és nagyobb hatásfokkal működő szerke­zetet keresnek. (Folytatás az 1. oldalról.) lakásának és üzletsorának befejezését. Folytatódik a 39 Mészöv-lakás építése. A Szol­noki úti lakótelepen 60 kor­szerű családi ház építésére alkalmas, közművesített tel­ket alakítanak ki. A Szolno­ki út északi részén új utcát nyitnak, és 26, családi ház építésére alkalmas telket alakítanak ki az OTP segít­ségével. A közlekedés és a hírköz­lés az idén 2 millió 400 ezer forintot kap. Lakótelepi út-, járdaépítésre 1 millió 760 ezer forintot, a különböző ta­nácstagi bejelentések nyomán szükséges „orvoslásra” 400 ezer forintot, a telefonháló­zat bővítésére 240 ezer forin­tot szánnak. Folytatják a piaccsarnok kialakításának munkálatait, az idén erre 1 millió forint áll rendelkezésre. Két — egyenként körülbelül 24 négyzetméteres — kereske­delmi egység kialakítására is sor kerül 677 ezer forintból. A vízgazdálkodás 4 millió 750 ezer forintot kap az idén, ebből 900 ezer forintot a cél- csoportos lakások közművei­nek építésére, 2 millió 500 ezer forintot pedig a kis tég­lagyári szennyvízcsatorna építésére fordítanak. A bel­vízelvezetési feladatokat 1 millió 350 ezer forintból kell megoldani. A ' Fürst Sándor úti telek­kialakításokra,. a nyilvános WC építésére és a köztemető tervezési N feladataira mint­egy másfél millió forintjuk van a mezőtúriaknak. Ennyi pénzből kezdik meg a Dam­janich úti gázvezeték építé­sét is. A Damjanich úti böl­csőde felújítására és az új­városi öregek napközi ottho­na beruházásúnak folytatá­sára 1 millió 800 e.zer forint­tal rendelkeznek. Az igények­nek megfelelően két általá­nos iskolai és két általános iskolai napközis csoportot hoznak létre, erre 140 ezer forintjuk van. A sportcsar­nokban eredményjelzőt akar­nak felszerelni, ami 250 ezer forintba kerül. A tanácsi in­tézmények szükségessé- vált autóbusz- és gépkocsicseréjé­re 1 millió 160 ezer forintot akarnak felhasználni. A fejlesztési tervek telje­sítésére azonban nem elég csak a tanács saját pénzfor­rása. Szükség van a megyei és országos vállalatok támo­gatására, valamint a mező­túri lakosok társadalmi mun­kájára. hogy a város tovább épüljön, szépüljön. (Az idén 18 millió forint értékű tár­sadalmi munkát tervezett a tanács.) P. É. Devizakímélő mádszereink a kereskedelemben Import — pénz nélkül Manapság a politikusok, a gazdasági vezetők beszédei­ben. az újságcikkekben az import szóhoz talán ieg;- gyakrábban a takarékosság szó társul. A fogyasztó — ebből következtetve — fel­készült arra, hogy a meg­szokottnál mind kevesebb külföldi árut talál az üzle­tekben. Tény, hogy az a dollárösz- szeg, amelyet az ország a fogyasztási cikkek behoza­talára fordít, korábban — a hatvanas években, a het­venes évek első felében — nőtt, és később ez a növe­kedés megállt, majd lassan csökkent. Tekintve, hogy a tőkés infláció miatt válto­zatlan összegért mind keve­sebb árut lehet importálni, már a stagnálást is meg­érezhette a fogyasztó. A gyakorló vásárlónak mégsem az a benyomása, hogy el­tűntek a polcokról a .márkás külföldi áruk. Sőt, mintha inkább nőtt volna a válasz­tékuk. Kettős cél Ellentét lenne hát a sza­vak lés a tettek között? A kormánynak az az állás­pontja, hogy az alapvető fo­gyasztási cikkekből, még ha dollárral kell is fizetni ér­tük, legyen folyamatos az áruellátás. Ezért nincs hiány például kávéból, citromból, távoli tájakon termő fűsze­rekből. Az első naráncsszál- lítmányok tavaly már kicsit később érkeztek, mint más­kor, és banánból is vala­mivel kevesebbet forgalmaz­nak ebben a szezonban a vállalatok. Ugyanakkor azonban a legkorszerűbb nyugati iparcikkek, a diva­tos külföldi ruhaneműk, a márkás farmerek, italok, ci­garetták is megvásárolhatók. A fogyasztási cikkek im­portjának ugyanis — túl a lakosság alapvető ' ellátásán —- fontos szerepet szán a gazdasági kormányzat. Egy­részt azt, hogy lekösse a na­gyobb vásárlóerőt, másrészt azt, hogy a legkorszerűbb technikát képviselő termé­kek megjelenése az üzletek­ben ösztönözze a hazai ter­melőket hasonlóan magas színvonalú gyártmányok előállítására. Közvetlen árucsere nagyobb választék Adott pénzért azonban csak adott mennyiségű árut lehet külföldön vásárolni; így a fenti szándékok az im­portkeret csökkenése mellett csak „halványan” valósul­hatnának meg. Kifejlődőben van azonban az importnak egy úgynevezett devizakímé­lő módja is, amely egyre több árut eredményez. E/f. a módszert — a köz­vetlen árucserét — kezdet­ben csak néhány KGST-lag- országgal alkalmaztuk. Túl azon, hogy az országok kor­mányszervei éves vagy több évre szóló megállapodást kötöttek meghatározott fo­gyasztási cikkek behozatalá­ra és kivitelére, a magyar belkereskedelmi vállalatok is üzleti kapcsolatot építet­tek ki például csehszlová­kiai, lengyel, román válla­latokkal. Felajánlottak olyan hazai fogyasztási cikkeket, amelyeket bőségesen tudtak itthon beszerezni, és kértek értük cserébe a külföldi belkereskedelmi vállalattól olyan termékeket amelyek­kel azok rendelkeztek ese­tenként a szükségesnél na­gyobb mennyiségben. Ez a belkereskedelmi vállalatok közötti választó kcsere ké­sőbb elterjedt a KGST-ben: a tagországok nemcsak ve­lük, hanem egymás közt is kicserélik nélkülözhető áru­alapjaikat. Kapcsolat a Quelle és a Kludi céggel Az utóbbi években ezt a bevált -gyakorlatot — amely a partnerországokban egy­aránt színesítette, változato­sabbá tette a belső árukíná­latot — Magyarország ki­terjesztette több tőkés cégre is. A Centrum Áruházak például az NSZK-beli Quel- jevel cserél árut, és jut anélkül külföldi termékek­hez, hogy dollárral 'kellene fizetnie. Hasonlóképp jár el a Skála-Coop is, amikor finn, dán és más áruházaik­kal folytat cserét. S míg ko­rábban túlsúlyban voltak az úgynevezett homogén cserék — mondjuk ruhát adtunk ruháért, cipőt cipőért. — ad­dig ma változatosabb üzle­teket is kötnek. Itt vannak például a vas­műszaki kereskedelmi vál­lalatok, amelyek' az NSZK- beili Kludi céggel állnak üz- lety kapcsolatban. A Kludi korszerű csaptelepeiért a Vasért már nem a raktá­rán levő fogyasztási cikkek­ből'szállít, hanem olyan árut ad, amit partnere jobban tud hasznosítani: rézcsövet, öntvényt. Az Ofotért a szintén NSZK-beli Foto Quelle-vel lépett hasonló kapcsolatba. A márkás külföldi fotócik­kekért egyebek között szem- üvegkereteket és szem üveg­tokokat szállít, amelyeket kifejezetten erre a célra rendel a hazai termelőtől. Külföldön dolgozzák fel A példákat még hosszan sorolhatnánk, hiszen . ma már jóformán valamennyi jelentős belkereskedelmi vállalat folytat valamiféle árucserét külföldi cégekkel. Méghozzá úgynevezett null­szaldósat, tehát olyat, amelynek révén deviza egyáltalán nem. csupán áru cserél gazdát. Ä megállapo­dások olykor termelési ko­operációval 'társulnak, sőt, az is előfordul, hogy a magyar belkereskedelmi vállalatok a bérmunka esz­közével élnek: a hazai alap­anyagot — például műanya­got — külföldön dolgoztat­nak fel az ottani magasabb színvonalú 'technológiával késztermékké, például mű­anyag vödrökké, szennyes- tartókká. A devizakímélő import különféle formái teljesen új tevékenységet követelnek meg a belkereskedelmi vál­lalatoktól. Míg korábban csak a hazai ipartól rendel­tek a maguk számára árut, illetve a rendelkezésükre ál­ló devizából vásároltak kül­kereskedelmi vállalatok köz­reműködésével külföldön, addig újabban mindenütt intenzív piackutató munkát folytatnak. 40—50 millió dollár értékű áru ' Mindezt természetesen ér­dekükben áll megtenni, hi­szen az importálandó fo­gyasztási cikkek általában ti szabad árformába tartoz­nak, s így forgalmazásukkal az átlagosnál nagyobb nye­reséget realizálhatnak. Szá­mukra az sem mellékes, hogy a külföldi áruk színe­sítik kínálatukat, a nagyobb választék több vásárlót csá­bít az üzleteikbe, amelyek ezáltal más hazai áruikból is többet értékesíthetnek. A devizamentes árucserék — amelyek révén ma már évente 40—50 millió dollár értékű áru érkezik az üzle­tekbe — úgy juttatják a fo­gyasztót külföldi fogyasztási cikkhez, hogy az nem ter­heli az ország íizeltést mér­legét. Nem kis részben az ilyen árucseréknek köszön­hető, hogy a devizatakaré- kosság ikörülrhényei között sem kell a vásárlóknak le­mondaniuk a legkorszerűbb, a legdivatosabb, márkás külföldi termékekről. Gál Zsuzsa

Next

/
Oldalképek
Tartalom