Szolnok Megyei Néplap, 1983. február (34. évfolyam, 26-45. szám)
1983-02-19 / 42. szám
Nemzetközi körkép 1983. FEBRUÁR 19. USA — Közös Piac Újabb vihar a láthatáron Dél-Korea Szellemcsapat - új felállásban Alig csitult el a vihar, amelyet a szibériai gázvezeték és az acélszállítások váltottak ki, újabb felhők gyülekeznek az Egyesült Államok és az Európai Gazdasági Közösség felett. Ezúttal a mezőgazdasági termékek okoznak nézeteltéréseket. A Reagan-kormány szinte ultimátumszerűén felszólította nyugat-európai konkurrenseit: azonnal szüntessék meg az agrártermékek szubvencionálását. Egy korábbi amerikai—dél-koreai hadgyakorlat A Közös Piacban a tagállamok évröl-évre egységes mezőgazdasági árakat állapítanak meg. Ezek rendszerint jóval magasabbbak a világpiaci áraknál. Annak megakadályozására, hogy harmadik országok olcsóbb ajánlataik révén bejuthassanak a piacra, magas vámokkal és egyéb korlátozásokkal védekeznek. Ez a kereken kétezer rendelettel szabályozott agrárpiac, a mesterségesen magasan tartott árak sújtják a fogyasztókat, ugyanakkor busás hasznot húznak belőlük a földbirtokosok és a nagy élelmiszeripari konszernek. A kis- és közép-parasztok számára ugyanakkor nem jelentenek előnyt, amit az is bizonyít, hogy az utóbbi tíz évben több mint tízmillió parasztgazdaság ment tönkre. A közösség ellentmondásokkal teli agrárpolitikája jelentékeny túltermelést hozott létre, amelyet a belső piac képtelen felvenni. A következmény egyrészt: élelmiszerek, mindenekelőtt gyümölcsök és főzeléknövények tömegét semmisítik meg. Másrészt: az így megmaradt hatalmas felesleget természetesen külső piacokon kívánják értékesíteni. Évi 20 milliárd dolláros kivitelével a Közös Piac — a 40 milliárd Bulgáriában — új vonásként — más szocialista országoktól eltérően — az 1982-es esztendőt nem önmagában vizsgálták, hanem a legfontosabb mutatókban két esiztendő teljesítményét minősítették. Ez — mint ahogy arra bolgár közgazdászok rámutatnak — reálisabb értékelésre ad módot. A bolgár statisztikai hivatal jelentése szerint a nemzeti jövedelem az ötéves tervidőszak első két esztendejében összesen tíz százalékkal, az ipari termelés körülbelül 9,8 százalékkal, míg a mezőgazdasági 10,4 százalékkal nőtt. Ezek a mutatók azt jelzik: a számottevő növekedés ellenére — amely különösen akkor jelentős, ha figyelembe vesszük a nehéz világgazdasági helyzetet, amely Bulgáriát is nagy mértékben érinti — egyelőre elmaradás tapasztalható az 1981—85-ös évekre elfogadott népgazdasági terv fő irányzataitól. Az idei esztendőre összeállított népgazdasági célokat — mint Sztanis Bonev miniszterelnök-helyettes, az Állami Tervbizottság elnöke jellemezte — a realitások jellemzik. A tervkészítők abból indultak ki, hogy Bulgáriában is végérvényesen befejeződött az extenzív növekedési szakasz, az ehhez szükséges, valamennyi termelési tényező gyakorlatilag kimerült. Éppen ezért az idei esztendőben előtérbe kerül a tartalékok teljesebb kihasználása, köztük az anyag- és energiagazdálkodás javítása, a munkaszervezés- és '< munkafegyelem erősítése. Figyelemre méltó, hogy például a nemzeti jövedelem 3,8 százalékkal tervezett bővülését — ez összegszerűen mintegy egymilliárd leva lesz — teljes egészében a munkatermelékenység növelésével kívánják elérni. Az ipari termelés 4,8 százalékkal, a mezőgazdasági termelés pedig a terv szerint 2,7 százalékkal bővül 1982-höz képest. Ezeknek a célkitűzéseknek a megvalósításában nagyon sokat várnak Bulgáriában a tavaly bevezetett átfogó gazdollár értékben exportáló Egyesült Államok után — a világ második élelmiszerexportőrje lett. A magasabb belföldi és az alacsonyabb világpiaci árak közötti kü- lönbözetet a brüsszeli közös kasszából szubvencionálják. Éppen ez váltja ki az USA elégedettlenségét. Azt vetik a közösség szemére, hogy irreálisan magas áraikkal túltermelést idéznek elő és az agrárexport támogatásával bejutnak az amerikai piacra csakúgy, mint azoknak az országoknak^ a piacára, amelyek azelőtt az Egyesült Államoktól vásároltak mezőgazdasági termékeket. A Rea- gan-kormányzatot az amerikai mezőgazdaság válsága késztette az erélyes fellépésre. A farmerek helyzete már a harmincas évek világválságának súlyosságára emlékeztet. A tömeges munkanélküliség csökkenti a vásárlóerőt, a magasra srófolt kamatok és a szűkülő exportpiacok következtében a múlt év első tíz hónapjában több mint hétezer parasztgazdaság jutott csődbe. A balul sikerült szovjetellenes gabonaembargó ugyancsak dollárok milli- árdjait vette ki az amerikai farmerek zsebéből. A múlt év novemberében megtartott genfi SATT-kondasági irányítási reform ki- teljesedésétől. Az intézkedések a korábbinál nagyobb önállóságot biztosítanak a vállalatoknak, és lényegesen módosították a minisztériumok feladatait, illetve hatáskörüket. Ami a vállalatokat illeti: az idei esztendőtől kezdve a korábbi több száz mutató helyet mindössze hét tervmutatót kapnak. Kötelezően előírják a vállalatok alap- tevékenységére vonatkozó értékesítés mennyiségét, a nyereséget, a valutabevételt, a műszaki fejlesztés teendőit, az új beruházásokat, a hazai, illetve az importból szár. mazó anyagok és félkész termékek felhasználásának felső korlátáit. A vállalatok számára megadott mutatók kötelező érvényűek. (Azt tervezik egyébként, hogy a vállalati tervezési munka javítása érdekében a későbbiek során öt évre előre rögzítik a mutatókat.) A vállalatok a jövőben önállóan dönthetnek majd, hogy a kötelezően élő- írt termékeken felül mit gyártanak és azokat milyen piacokon értékesítik. Ezzel összhangban módosul a válferencián, majd az ezt követő brüsszeli tárgyalásokon a Közös Piac egyértelműen visszaűtasította az Egyesült Államok beavatkozását a közösség agrárpolitikájába. Azzal érvelnek, hogy Nyugat- Európa ma is az amerikai farmerek legnagyobb vásárlója: az USA négyszer annyi agrárterméket szállít az EGK országaiba, mint amennyit vásárol tőlük. Ami pedig az Egyesült Államok szubvencióját illeti, az sem marad el a Közös Piacétól. A szervezet brüsszeli bizottságának a számítása szerint az USA központi költségvetéséből — a szövetségi államok hozzájárulásai nélkül — 24 milliárdot fordítottak a mezőgazdaságra, ami a lakosság számarányát tekintve magasabb az egy főre eső nyugat-európai támogatásnál. Az már más kérdés, hogy a támogatás oroszlánrésze, akárcsak a Közös Piacnál, nem a parasztok, hanem a nagy farmerek, élelmiszerkonszernek és kereskedelmi óriáscégek zsebét duzzasztja. Az amerikai mezőgazdasági termékek eladását az újabban magasra tornázott dollárárfolyam is nehezíti. Az Egyesült Államok és az Európai Gazdasági Közösség közötti agrárvitában aligha várható megegyezés. Megfigyelők szerint az USA fenye- geté:ei csak fokozzák az ellenállást, és élesítik a harcot az agrárpiacokért. lalati elbírálás-értékelés is: a termelési erőforrások maximális kihasználásával a minél nagyobb nyereség elérése a cél. Az 1983. évi terv különleges figyelmet szentel a tudó. mányos-műszaki fejlesztésnek, a fejlett szocializmusnak megfelelő anyagi-műszaki bázis további építésének. Hangsúlyozza a beruházások összpontosításáank, az állóeszközök gyorsított üzembe helyezésének, a befejezetlen építkezések csökkentésének szükségességét. Döntő jelentőségűnek tekinti a XII. pártkongresszus határozatai alapján az új közgazdasági szemlélet, az új gazdasági mechanizmus elvének következetes alkalmazását. Ezek az intézkedések — ahogy azt bolgár közgazdászok megállapítják — elősegítik, hogy az ország gazdasága a következő években is kiegyensúlyozttan, gyors ütemben fejlődjön. Kelet-Ázsia évenként ismétlődő politiaki rituáléja a „Team spirit”, azaz a Csapat- szellem néven februártól áprilisi középéig tartó amerikai —dél-koreai közös hadgyakorlat amolyan szokássá merevedett évi üzenet ez a Koreai-félsziget északi államának, a KNDK-nak, amely jelzi: sem Szüul, sem Washington álláspontja nem módosult ennek a feszültségzónának az alapkérdéseiben. Mégsem állítható, hogy a „Team spirit” képletes üzenete évről-évre változatlan. Idén a hadgyakorlatot — amely a legnagyobb a koreai háború befejezése óta — a regionális és világpolitika jócskán módosult körülményei közepette tartják. A koreai megbékélés, a távlati rendezés szemszögéből kedvezőtlen változások élére kívánkozik a japán kormányfő-csere. Keleten és Nyugaton egyaránt szaporodtak azok a vélemények, amelyek szerint Nakaszone miniszter- elnök személyében a háború utáni japán politika egyik legszélsőségesebben anti- kommunista politkusa került hatalomra a szigetországban. Felmerülhet a kérdés, hol a kapcsolódás a japán kormányfő személye és a Koreai-félsziget helyzete között? Japán „békejobb” Egyszerre jelképes és gyakorlati jelentőségű az a tény, hogy Japán új miniszterelnökének első útja — Washingtont is megelőzően — épp Szöulba vezetett. Nakaszone személyében ráadásul először látogatott japán kormányfő hivatalos minőségben Dél- Koreába. A tüntető gyorsaság figyelemre méltó egyetértéssel és megállapodással párosult vendég és vendéglátója, Csőn Tu Hvan között. A záróközlemény egyenesen új korszakról beszél Japán és Dél-Korea kapcsolataiban, s hogy milyen értelemben, azt megvilágítja ez a megjegyzés: „Nakaszone nagyra értékelte Dél-Korea védelmi erőfeszítéseit”. Az újságíró — a jobboldali nézeteiről ismert Baum- garten, az 1964-esi katonai puccs egyik „ideológusa” — már több hónapja halott. Oszlásnak indult, golyó lyuggatta holttestét októberben vetette partra a tenger Rio De Janeiro közelében. A botrányt az áldozat post hu- mus bosszúja indította el: nyilvánosságra került az a 74 oldalas dosszié, amelyet lapja és a titkosszolgálat kapcsolatairól állított össze. A dossziét Baumgarten azzal a megjegyzéssel küldte szét ismerősöknek, egyes lapoknak, hogy csak halála esetén szabad felnyitni. A 11 címzett közül egy — a Veja című tekintélyes politikai magazin — elég bátor volt a jelentés nyilvánosságra hozatalához. Katonai háromszög Szöul és Tokió távolról sem mindig harmonikus viszonyának rendezése a jelek szerint tökéletesen egybeesik az Egyesült Államok regionális törekvéseivel. Washington hosszabb ideje próbál létrehozni egy valóságos, működőképes katonai háromszöget Japán. Dél-Korea és az Egyesült Államok között, de talán most első ízben látszik reálisnak ez, legalábbis ami a tervek felsőszintű, személyi hátterét illeti. Csőn Tu Hvan, a dél-koreai rezsim vezetője, Nakaszone japán miniszterelnök és Ronald Reagan amerikai elnök különös hármast alkot: az óceánnyi földrajzi távolság ellenére szellemileg, politikai profiljukban igen közel állnak egymáshoz. A hármas katonai szövetség bizonyos pillérei máris léteznek; az Egyesült Államokat egyfelől biztonsági szerződés köti Japánhoz és „kölcsönös védelmi egyezmény” Dél-Koreához. Ehhez már csak Japán és Dél-Ko- rea katani szerződése hiányzik, s a szövetség nemzetközi jogi értelemben is realitássá válna. Az nagyon valószínű, hogy Nakaszone vezényA dosszié szerint a brazil titkosszolgálat 1979-ben gyakorlatilag megvásárolta magának Baumgarten lapját, a Cruzerio (Dél Keresztje) című képes hetilapot, amelyet a közvélemény manipulálására kívánt felhasználni. A négymillió dolláros anyagi támogatás fejében a titkos- szolgálat saját kezébe vette a lap szerkesztését. Baum- gartent fenyegetésekkel kényszerítették arra, hogy a Cruzerio tényleges irányítását adja át. Arra is utaltak, hogy „túl sokat tud”. Baumgarten hangsúlyozza: tudomására jutott, hogy a titkosszolgálat eldöntötte fizikai megsemmisítését, csak abban nem biztos, hogy a parancs személyesen Octavio de Aguiar Medeirostól származik — létével de facto katonai szövetség alakulhat ki Japán és Dél-Korea között. A Szöulnak nyújtott példátlan nagyságrendű, négymilliárd dolláros japán hitel egy része is már katonai célokat elégít majd ki. Washington elképzelése az, hogy egy nagyobb keletázsiai konfliktus esetén a Dél-Koreában állomásozó amerikai csapatokat, a szöuli rezsim hadseregét és a japán ún. .^önvédelmi erőket” egyetlen közös parancsnokság irányítása alatt fognák össze. Hosszabb távon az Egyesült Államok mindinkább Japánra akarja hárítani — találóbb szó híján — a csendőrfunkciókat a Dél- kínai-tenger, s így Korea térségében is. Északi kezdeményezések Mindez természetesen nem sok jóval kecsegteti Észak- Koreát a megosztott ország újraegyesítésére tett erőfeszítéseiben. A phenjani vezetés ennek ellenére minden tőle telhetőt elkövet a Dél- Korea körüli akciók és tervek diplomáciai ellensúlyozására. Megfigyelők a túlnan bontakozó hármas szövetség ellensúlyozására tett demonstrációként értelmezik a KNDK államfőjének közelmúltban tett kínai látogatását. Phenjan elutasította a legfelsőbb szintű találkozóra tett, tendenciózus szöuli javaslatot, mert a hivatalos álláspont szerint egy ilyen tárgyalás szóba sem jöhet a fasisztának minősített Csőn Tu Hvannal. De a Koreai NDK fenntartja az ország békés, demokratikus úton történő egyesítésére irányuló minden korábbi javaslatát. A közeledést elősegítendő sürgős hasznos lépésként Kim ír Szén elnök felvetette az 1953-ban létrejött fegyverszüneti egyezmény békeszerződéssé való változtatását. Győri Sándor lehet, hogy az utasítást a tábornok egyik helyettese adta ki. Medeiros tábornok azt állítja, hogy semmi köze az ügyhöz, sőt nem is ismerte Baumgartent. A hatóságok elismerték, hogy Baumgarten tárgyalt a titkosszolgálat tisztjeivel a lap finanszírozásáról, de ők a kérést szerintük továbbították más állami szervek-hez. A katonai vezetés azt hangoztatja hogy politikai „trükkről” var szó, amelynek az a célja, hogy meghiúsítsa Medeirof tábornok elnökségét. A brazil tábornokok által kidolgozott menetrend szerint Me deiros 1985-ben veszi át as elnöki tisztséget Figueiredo tói. aki szintén a titkosszol gálát éléről került annal idején az államfői bársony székbe. összeállította: Constantin Lajos Faragó András A bolgár ipar kiemelkedő eredményeket ér el a számítás- technika területén. Képünk az észak-bulgáriai Silistra városban levő „Orgtechnika” üzemben készült. A gyár legújabb terméke, az „ELKA—98” elnevezésű pénztárgép. Az „ELKA—98” nagyobb memóriaegységgel rendelkezik, mint a korábbi, „ELKA—88”-as modell. Az információkat 500 órán át tárolja és az adatok menet közben, mindenkor ellenőrizhetők Gáti István Bulgária Két esztendő a mérlegen Nakaszone Jaszuhiro japán miniszterelnök (balra) Csőn Tu Hvannal, a dél-koreai rezsim vezetőjével koccint Szöulban Brazil botrány Súlyos botrányba keveredett a brazil titkosszolgálat vezetője, akit az elnöki poszt várományosának tartanak. Feltehető ugyanis, hogy Octavio de Aguiar Medeiros tábornok személyesen adott parancsot egy újságíró meggyilkolására.
